ülönféle híreket közöltek a pesti hírlapok a fejlődő „gyarmat”-ról, Új-Megyerről, vagyis Új-Pestről. Leginkább a rossz híreket ked-velték a zsurnaliszták, illetve azokat, melyeknek zaftos pletyka íze volt. Az itteni történések valahogy mindig negatívan kerültek az újságok lapjaira. Ezt többször is szóvá tették Újpest elöljárói − eredmény-telenül. Egy témában azonban soha nem tudósítottak hamisan az újságok. Mégpedig akkor, amikor Újpes-tet bemutatva „csinos házak”-ról írtak. Ha ilyen sok gáncsoskodás és bátran mondhatom irigykedés jel-lemezte a hírlapírókat, akkor ezt a jelzőt bizony nagyon komolyan kell venni és feltétlenül szó sze-rint kell értelmezni.
Gróf Károlyi István Új-Megyer gyarmaton meg-telepedő lakosoknak az alapító levélben meghatá-rozza miként kell új otthonaikat felépíteni, azt csi-nosítani, jó karban tartani. Az alábbi szöveg vonat-kozik erre:
Részlet az Alapító okiratból
A gróf tehát már eleve meghatározta, hogy „jó íz-léssel ellenkező épületek” egyáltalán ne épülhesse-nek. Kihangsúlyozza, hogy dísztelen házat se szabad felépíteni. A biztonság kedvéért még előzetes vázla-tot, tervrajzot is kér a felépítendő lakhelyről. Mivel már eleve így kezdődött el Újpest beépítése, az idők folyamán mindez természetessé vált olyannyira, hogy egy idő múlva már minden letelepedő, építtető egyre szebb ház építésére törekedett. Természetesen mindenki a saját ízlése szerint és mindenkor a pénz-tárcájának lehetőségeit is figyelembe véve.
A gróf az alapításkor gondolt arra is, hogy a házak sűrűségét, vagyis a telkek beépíthetőségét is szabá-lyozza. Ennek értelmében akkora telkeket kelletett parcellázni, melyeket 300 négyszögöles egységekre
lehetett később felosztani. Így bármikor eladásra, vagy örökség általi felosztásra került a sor, csakis 300 négyszögöles egységekre, (vagy ezt a szorzót hasz-nálva) lehetett felbontani. Vagyis a területek 300, 600, 900 és hasonló nagyságokban létezhettek.
Múlt század elején épült villa
Az utcák is egy megtervezett elképzelés szerint lettek kialakítva. A szép környezet kialakítása érde-kében már a kezdetekben figyelmet fordítanak pél-dául a fásításra, illetve a már meglévő fák védelmére.
Az erre utazók szép kerteket elegáns nyaralókat fedezhettek fel már 1850-es évek végén. A látvány annyira hatással volt sokakra, hogy kedvet kaptak a letelepedésre Újpesten.
Szépen díszített épület
K
Újpesten épült kastély egy korabeli képeslapon Meg is állapították, hogy ez a gyorsan
virágzás-nak induló település bizony szabályos utcákból áll, s melyen kisebb nagyobb szőlőskerteket, bőven termő gyümölcsösöket és ami a legfeltűnőbb „csinos há-zak”-at láthatunk.
Szép homlokzattal kialakított épület
A parcellázások a kezdeti időszakban egy olyan helyzetet teremtettek, amelyek csak felsőbb hivata-lok beavatkozásával sikerült megoldani. Ez volt az a különlegesség, hogy egy idő múlva néhány rákospa-lotai ingatlan körül lett építve. Ezáltal szinte önálló
„szigetként” voltak ezek Újpest területén. Ez termé-szetesen tarthatatlan állapot volt, hiszen furcsa egy olyan közigazgatási terület, mely idegen testként áll egy másik közepében.
Az 1882. évi jegyzőkönyv megállapítja:
„...az Újpest község kellő közepén lévő több da-rab terület itt és ott is Rákospalota községhez tarto-zott, Rákospalota pedig ezen területekkel csak Új-pesten keresztül érintkezhetett...” Éppen ezért a
község kérelemmel fordul a vármegyéhez. A hivatali gépezet beindul és „röpke 8 év alatt” meg is hozza határozatát, miszerint:
„...Újpest községgel szemben lévő, senki által nem lakott, s gróf Károlyi Sándor tulajdonát képező u. n. megyeri sziget, káposztásmegyeri puszta, illető-leg Rákospalota község területéből, a földesúri jo-gok teljes épségben hagyása mellett, elcsatoltatik Ujpest község területéhez átcsatolni rendeltetik...”
Egyszerű vonalakkal díszített ház
Tehát az 1890-es évben meghozott határozat kije-löli Újpest végleges területét. Így már semmi akadá-lya annak, hogy az építkezések immár saját területen indulhassanak meg. Régebbi képeslapok tanúsítják az itt letelepülők ízlésvilágát. Az építtetők ügyeltek arra, hogy ne csak lakóházuk, de az üzemük, üzle-tük, netalán gyáruk is tükrözze azt, hogy igényesen tudják csak elképzelni környezetüket.
Érthető is, hiszen egy olyan üzletbe nagyobb bi-zalommal lép be a vásárló, melynek homlokzata szép s ezáltal a jólétet tükrözi, mint egy olyanba, mely rogyadozó házban, kopott cégérek mögött mű-ködik.
A parcellázások, a házhelykijelölések folyamato-sak voltak. A Károlyi-örökösök is folytatták elődük gyakorlatát, hiszen a tulajdonukban lévő területeket folyamatosan kínálták a betelepülni vágyóknak.
Parcellázási plakát
A bevándorlások növekedése megkívánta a több lakást magába foglaló, nagyobb házak építését is.
Ezek is igényesen lettek kivitelezve. A kor stílusje-gyei megtalálhatók úgy a kicsi házakon, mint a na-gyobb épületeken. A kivitelezés nem mindig a meg-rendelő ízlésvilágát mutatták be. Nagyon sok múlott a tervezőn, a kivitelezőn is. Híres építészek elképze-léseit valósították meg azok a szakemberek, kőmű-vesek, ácsok, tetőfedők, bádogosok, akik művészi szintre emelték szaktudásukat.
Akármilyen épület nőtt ki a földből, egyikről se hiányozhatott a szolid díszítés, az egyedi jelleg megmutatása. Két azonos külsőt mutató házat nem lehetett találni Újpesten. S ez adta meg mindig egyedi jellegét, „csinos” külsejét.
A kertvárosi külsőt megbontotta az 1920-as években jelentkező lakáshiány miatt a gyárak
köze-lébe épült munkástelepek, s a régi raktárbarakkból kialakított lakótelep, melyek a higiéniai követelmé-nyeknek egyáltalán nem feleltek meg.
Ugyanakkor a lakáshiány enyhítésére az előbbi-eknél komfortosabb épületeket is emeltek. Ilyen volt az Irányi Dániel utcában 6 egyemeletes épület, melyben 96 egyszobás lakás volt. 1927-ben a Má-tyás téren épült 3 kétemeletes lakótömb, amelyben 130 egyszobás és 24 kétszobás lakás lett kialakítva.
Irányi utcai többlakásos ház
A kapuk, az ablakok, az erkélyek, a homlokzatok művészi kivitelezései magas szinten képzett szak-emberekre utalnak. Szobrászok, faszobrászok, ko-vácsmesterek alkotásai ott szerepelnek névtelenül Újpest utcáin, csak a mindennapok rohanásában észre se vesszük. Pedig illő lenne néhányszor nyitott szemmel sétálgatni, hogy a mesterek alkotásait vég-re meg is lássuk. Csak annyit kell tennünk, hogy egy-egy pillanatra megállunk s akkor az előttünk lévő ház egyediségét azonnal megláthatjuk.
A Mátyás téri lakótömb
Ha tekintetünkkel felfelé is elkalandozunk, máris elénk tárulnak az igényesen kivitelezett oromzatok, erkélyek, ablakkeretek, vagy csak a fal síkján elhe-lyezett díszítések, faragványok, szobrocskák. Lehet, hogy készítői nem voltak elismert művészek, de szakmájukat szerető, s azt magas fokon művelő ipa-rosok, mesterek. Nagyon sok épület el lett hanya-golva s mind a mai napig nincsen aki felújítsa, vagy legalábbis állagát megőrizze.
Egy század elején épült villa
Tornyos ház
Lehet, hogy lebontásra van már ítélve egy ház, mert annyira tönkrement az évtizedek során. Éppen ezért ezeket is meg kellene őrizni, ha másképpen nem, hát fényképen, hogy az utókor is láthassa a múlt ezen szép emlékeit. S ha a lebontásra ítélt épü-let helyén egy új emelkedik, akkor járnánk el helye-sen, ha a régi, öreg ház díszítő elemei közül néhány felkerülhetne az új homlokzatára. Tudom, minden kornak megvannak a sajátos stílusjegyei, stílus-irányzatai, de a múlt feltárása és megőrzése mind-annyiunk kötelessége.
Egy városkép kialakítása nagy felelősség. Az el-térő stílusok egymáshoz illesztése, a funkciók figye-lembevétele, az egymás mellé épülő kisebb-nagyobb
házak ritmikája meghatározza a közérzetünket, a környezetünkhöz való viszonyulásunkat.
Szerencsére mind a mai napig megmaradtak bi-zonyítékul ezek az épületek. Tanulmányozni tudjuk őket, megismerhetjük egy kor stílusirányzatait, s csodálhatjuk mesteri, művészi kivitelezésüket. Le-hetséges, hogy nagyon sok épület semmilyen stílust nem képvisel, csak egyszerűen a kivitelező próbálta saját ízlésvilágát bemutatni.
Büszkék lehetünk arra, hogy egy olyan környezet lakói lehetünk, melyről évtizedekkel ezelőtt csak úgy nyilatkoztak, hogy „csinos házak” épültek Új-pesten. Vigyázzunk arra, hogy ez a jelző még na-gyon sokáig jellemezze városunkat, törekedjünk arra, hogy a kertvárosi jelleg megőrzésével tovább is sétálhassunk a „csinos házak” között.
Újpest kertvárosi részében, a vasútállomás köze-lében, a fák és bokrok árnyékában szerényen áll egy jellegzetes és különleges épület. Ez a Semsey-villa, melynek története napjainkig visszavezethető. Ettől egy utcányira egy másik „csinos” ház is látható.
Ennek a szép háznak is van legendája. Példaértékű az a hozzáállás, amellyel ezen két épület lakói hoz-záfogtak a felújításához. Ők nem modernizáltak, nem átalakítottak, hanem halottaiból támasztottak fel egy-egy épületet.
Köszönet érte!
A következő írásban a ház tulajdonosa meséli el a Semsey-villa történetét.