okoldalú ember volt Újpest város első pol-gármestere. Feltehetjük rögtön a kérdést, va-jon mi is volt elsősorban: író? költő? dalszer-ző? közéleti ember? ügyvéd? A válasz nagyon egy-szerű: mindegyik. Éppen ezért érdemes megismerni életét, hiszen mindenkor példaértékű lehet művelt-sége, aktivitása, tenni akarása. Nyilván sokat számí-tott a neveltetése, a környezet, a család, melyben felnőtt.
1865-ben született Nagykőrösön. Röviddel szüle-tése után a család Újpestre költözik. Már gyerekko-rában megmutatkozik a kultúra iránti vonzalma.
Sokat olvas és a lehetőség szerint minden jelentős kulturális rendezvényen ott van. Már tizenegy éve-sen főszereplője egy színdarabnak, melyet iskolai társaival mutattak be nagy sikerrel. A „Jószívű asz-talosmester” című darab bemutatása után még na-gyobb aktivitással vesz részt Újpest kulturális
életé-ben. 1877-ben barátaival létrehozzák az Újpesti Közművelődési Kört. Még ebben az évben Moliére:
Botcsinálta doktor-át mutatták be. Nem is akárhol történt ez a nagy sikert elkönyvelő előadás, mivel a Fő út 1. szám (ma Árpád út) alatti Széchenyi kávé-házban. Márt itt felfigyeltek a mindig aktív Ugró Gyulára. Nem is csoda, hiszen gondoljunk bele, hogy akkor még csak 12 éves és már színdarabokat szervez, művelődési kört alapít, a könyvek szereteté-re buzdítja társait.
1877. más szempontból is jelentős Ugró Gyula életében. Ez év május 10-én a református egyháznál készült jegyzőkönyvben rögzítik, hogy néhány nö-vendéket ezen a napon megkonfirmáltattak.
Jegyzőkönyvrészlet Ugró Gyula konfirmálásáról Középiskolai tanulmányait Pesten, a Markó utcai gimnáziumban végzi. A mai korból visszatekintve oly romantikusnak tűnő lóvasúton járt nap mint nap iskolába. Romantikusnak tűnt, de a mindennapok zsúfoltságában, az időjárás szeszélyeiben átvészelni ezeket az ingázásokat bizony nem volt leányálom. A kisdiákok első útjaikat másképpen élik át, minta sokadik napi zötykölődéseket.
A mindennapi utazgatások kellemetlen élményeit le is írta, ami meg is jelent az Újpesti Napló 1934.
január 6-i számában. Az ő emlékezetében csak a kellemetlenségek maradtak meg. Magas fokú mű-veltsége s polgári neveltetése is hozzájárult ahhoz, hogy az élet drasztikusabb jelenségeit elutasítsa magától, a durva megnyilvánulásokat pedig eleve ki is zárja életéből. A lóvasúton történt utazásai során megtapasztalhatta a kofák és iparos legények durva és közönséges társalgását. Bántotta fülét és lelkét az a megnyilvánulás, ahogyan az emberek viselkedtek egymással, s ahogy véleményüknek hangot adtak az út során. Az utazási megpróbáltatások is mély nyo-mot hagytak benne, hiszen a nyár melege és a tél hidege egyaránt igénybe vette szervezetét. Fiatalon nem nagyon törődött a megpróbáltatásokkal de azért nagyon mély nyomot hagyott benne ez az időszak.
Ezek az évek olyannyira hatással voltak rá, hogy később, felnőtt korában ő volt az, aki a leghatéko-nyabban szorgalmazta az újpesti gimnázium létreho-zását. Éppen az ő diákkorában átélt traumáktól sze-rette volna megóvni az utána felnövekvő nemzedé-keket. Ez első nekifutásra nem sikerült, de végül
S
Újpesten is lett gimnázium, ha később is, de így álma mégis beteljesült.
Tanulmányait Budapesten, Nagykőrösön és Po-zsonyban végezte. A budapesti tudományegyetemen az államtudományi és jogi karon végzett. 1889-ben tette le ügyvédi vizsgáit. Előbb a főváros, majd a honvédelmi minisztérium szolgálatába lépett. Utóbbi helyen is elismerték munkásságát, hiszen őrnagyként távozott onnan.
Ugró Gyula megjelent művei
Az irodalom szeretete végigkísérte életét. Már a minisztériumi évek alatt is foglalkozott újságírással.
A Társadalmi Lapok című folyóirat szerkesztője lett.
Később más lapoknál is munkálkodott szerkesztőként, így az Ellenzéki Hírlapnál, és a Szabad Hon-nál is.
Gyerekkorában alapítója volt az Újpesti Közmű-velődési Körnek. Később más egyesületek és körök alapításában is jeleskedett. Így például alapítója az Újpesti Torna Egyletnek, az Újpesti Dalkörnek, de számos más irodalmi, kulturális csoportosulásnak is tagja: Ilyen a Magyar Nemzeti Írók, az Arany János,
a Vörösmarty Társaság. Aktív tagja a Zeneszerzők Egyesületének is.
1942-ben megjelent nótakötete
Újpesti pályafutása 1906. júniusában kezdődött, amikor megválasztották, az akkor még nagyközség bírójának. Minden energiáját arra fordította, hogy ezt a dinamikusan fejlődő települést városi rangra emelje, emeltesse. Próbálták meggyőzni felelős poli-tikusok, hogy inkább azon ügyködjön, hogy Újpest is legyen a fővároshoz csatolva. Ugró ezt nem tartot-ta jó ötletnek, hiszen akkor teljesen budapesti irányí-tás alá került volna s így nem valósíthatta volna meg monumentális elképzeléseit.
Újpest első polgármestereként is nagy népszerű-ségnek örvendett, hiszen hivatali évei alatt hatalmas fejlődésnek indult a fiatal város. Olyan lendülettel még Magyarországon nem emelkedett ki kisváros az ismeretlenségből, mint Újpest ebben az időszakban.
Példa erre az a sok középület és közüzem, mely ezalatt az idő alatt szinte kinőtt a földből. Felépül a víztorony, a tűzoltó laktanya, a vágóhíd, a hőerőmű, a bíróság és természetesen a szívéhez oly közel álló Éden Színház.
Lelkesedése és munkabírása mindenkit magával ragadott, így könnyebben meg tudta valósítani mindazt, melyre fiatal kora óta vágyott, egy kulturá-lis központként is működő szép várost.
Egyik legismertebb és legsikeresebb nótájának kottája
Nagy Ferencnek, kedves barátomnak nótás kedv-vel, szeretettel: Dr. Ugró Gyula
Sajnos a politika − akár csak ma − akkor se a tisztaságáról volt híres. Korrupcióval és visszaélé-sekkel vádolták meg. Természetesen a vádak hami-sak voltak, de kitervelői elérték céljukat − eltávolí-tották a polgármesteri székéből. Nagyon megviselték az aljas politikai manőverek, de akaratereje és az emberekben való hite további alkotásokra ösztönöz-te. A kulturális, társadalmi életben továbbra is ott van. A politika megalázó vádjaira az Újpesten 1913-ban megjelent „A köztisztviselő jutalma” című mun-kájával próbált válaszolni. Fájdalmas volt ez neki, de próbált felülemelkedni a megalapozatlan váda-kon. Lelkileg ugyan megviselte, de sikerült
felül-emelkednie. Ez is bizonyítja akaraterejét, az embe-rekbe vetett hitét.
Újabb tanulmányok, írások jelennek meg tőle. Az Újpesti Közművelődési Kör történetét is megírja, hiszen alapítóként ő ismeri a legjobban.
Szívéhez közelálló a Könyves Kálmán reálgim-názium alapításáról megjelent írása is. Mint oly sok mindennek itt Újpesten, ennek az iskolának is ő az egyik legnagyobb pártfogója, támogatója. Kevés olyan közintézmény, kulturális egyesület létezett, melynek sorsát nem viselte volna a szívén. Nemcsak polgármesterként, hanem újpestiként, a kultúrát szerető és művelő emberként is. Egyre többet ír verseket, tanulmányokat, később nótákat is.
Ismerve elkötelezettségét Újpest iránt, valamint eddig munkásságát, felkérték a száz éves település monográfiájának megírására. Ő örömmel vállalta, hiszen nála jobban nem szerette, nem ismerte senki Újpestet. Hatalmas munkát végzett, mely mind a mai napig egyedi a város történetében, történelmében.
Ilyen alapos munka, ilyen megbízható forrásanyag azóta se készült. Olyan adatok és történetek kerültek a kiadvány lapjaira, melyek érzékletesen mutatják be a város kialakulását, a környezetét, az emberek hoz-záállását, segítőkészségét, s mindennapi gondjaikat.
Részletes statisztikák, hiteles dokumentumok, fontos egyházi és világi adatok halmaza található benne, de ezek mindenféleképpen fontosak, hiszen ezek által ismerhetjük meg ezt a kort, ezt a nemzedéket, ezt a világot. Minden Újpest-kutató ezt használja forrás-munkának − így természetesen én is. Köszönet érte!
Talán érdemes lenne a közelmúltat is hasonló módon feldolgozni.
A hatalmas mű megírása után újra a saját kedvte-lésének hódolhat: verseket ír, dalokat komponál. A nótaszerzésekkel végül annyira jut, hogy külön ki-adványokban mutatja be őket. Így már nemcsak verseskötetei, de daloskönyvei is ott vannak a köny-vesboltok polcain. A nótákra éhes közönség hálás az új és új dalokért. Éttermekben, mulatókban játsszák nótáit, híres cigányzenekarok tűzik repertoárjukra dalait.
Ki hinné, hogy egy őrnagyi ranggal rendelkező, több évig polgármesterként tevékenykedő ember ilyen szívhez szóló nótákat, verseket tud írni. Már a kötetek címei is szívhez szólóak. „A lélek szárnyán”
verseskötet (1934.), vagy a nótakötetek közül példá-ul „A szív húrjain” című.
Még egy nótáskönyv borítója
Dalaiban nosztalgiával emlékezik szülővárosára, hiszen még a szövegébe is beilleszti:
„Nagykőrösön szépen virít a rózsa, A kőrösi lánynak édes a csókja, oda járok én mindennap ezután, Mert kőrösi kislány a babám...”
De vallomás is szerepel a nótái szövegében:
„Magyar nóta a lelkemben Mint a virág, úgy fakad..”
Újabb és újabb nótacsokor kerül ki tolla alól.
Legtöbbnek ő a zeneszerzője és a szövegírója is. Az emberek kedvelik és szeretik ezeket, nekik íródott, hiszen hozzájuk szól.
Plakát 2001-ből
Szerencsére nótáit a mai napig hallani, hol a rá-dióban, hol pedig nótaesteken. Szívet melengető volt az a kezdeményezés amely László Mária nevéhez fűződik. Ő vette pártfogásba Ugró Gyula nótáit és több estén keresztül mutatta be Újpest mai közönsé-gének. Úgy gondolom, hasonló esteket lehetne szer-vezni verseinek bemutatására is. Ugyanakkor leg-főbb művét, az Újpest monográfiát is közelebb kel-lene hozni az emberekhez, már csak történelmi, és várostörténeti értékei miatt is.
A sors fintora, hogy éppen egy olyan ember kerül méltatlan helyzetbe, aki nagyon, de nagyon sokat tett a közösségért, a városért, a hazáért. Élete utolsó időszakában hiába járja az illetékes hivatalokat, a részére járó nyugdíjat mégsem folyósítják részére.
Felháborodását a „Nyugdíj golgota” című írásában próbálja levezetni. A sok csalódás és keserűség elle-nére tovább alkot. Nem törte meg se a politika szennye, se a hivatalok közönye. Az irodalom szép-sége tartotta benne a lelket, a humán gondolkodás-mód mindenkor kiemelte a közönyből. És ez adott neki erőt folyamatosan minden munkájához, minden tevékenységéhez. A cél volt mindig a fontos, a kö-zösség, és nem önmaga. Másokért küzdött, minden-kiért tenni akart. Sikerült is, hiszen életpályája erre a bizonyíték. Nélküle Újpest kevesebb lenne, nélküle Újpest szegényebb lenne.
Mikor lesz hasonló beállítottságú, példaként kö-vethető polgára Újpestnek?