Bár az ifjúsági munka nyelvezete, gyakorlata, kutatása és szakpolitikái nem egyfor-mák az Egyesült Államokban és Európában, néhány fontos téma mégis mindenhol megjelenik. Az autonómia és kölcsönös függőség témájában három kihívás tűnik ki: (1) a definíciók, gyakorlati dimenziók és elszámoltathatóság körüli eltérő né-zőpontok egyeztetése; (2) egy, a tudományt és a komplex gyakorlatot összekötő tudományág előnyeinek megvitatása; és (3) stratégiai döntéshozatal a támogatási rendszerek fontosságáról (Walker et al., 2011). Az ifjúságsegítők, a fiatalok, a kuta-tók, a politikai döntéshozók és a nagyközönség is érdekeltek ezeknek a témáknak a kezelésében. A fejezet ezen szakasza az autonómia és a kölcsönös függőség prob-lémáit vizsgálja a filozófia és a gyakorlat nyelvének tisztázása; a fiatalokkal és más szövetségesekkel való új partnerségek kialakítása; ill. a közakarat újraélesztése érdekében, hogy az ifjúsági munkát megértsék, értékeljék és támogassák.
Az általunk használt szavak - az ifjúsági munka, az ifjúságfejlesztés, a nonformális tanulás, az ifjúságpolitika - közvetlenül kapcsolódnak a szakmán belüli autonó-mia és függőség kérdésköréhez. A kérdés: „tehát mivé szeretnénk válni?” a vala-mivé válás szabadsága és a valami mássá nem válás szabadságának megvitatásá-hoz vezet. Az európai ifjúsági munka ugyanazokkal az identitásbeli problémákkal szembesül mint az ifjúságfejlesztés területe az Egyesült Államokban. Elhangzott, hogy az ifjúsági munka egy általános célú fegyver. Napjaink ifjúsági munkájának kihívása az, hogy meghatározzuk, mik akarunk, és mik nem akarunk lenni. Arra van szükség, hogy megfogalmazzuk filozófiánkat és alapelveinket a fiatalokkal való munkában, valamint megnevezzük azokat a bevált, kutatási alapú módsze-reket és technikákat, amelyek céljaink számára relevánsak. Az ifjúsági munka egy cselekvés, egy filozófia vagy módszertan? A szociális szolgáltatásokat célba jutta-tó mechanizmus; szövetséges oktatási rendszer; közösségi szabadidős program;
probléma-megelőzési rendszer; ügyviteli ügyfélszolgálati rendszer; beavatkozási egység, melyet akkor használnak, amikor valami elromlik; vagy egy szolgáltatás, mely a fiatalok oldalán áll? A közvéleménynek és a fiataloknak pontosan meg kell érteniük, hogy mi is ez az „ifjúsági munka” dolog. A szavak fontosak. A kristály-tiszta nyelvezetre vonatkozó megállapodás és következetesség kulcsfontosságú, amikor a szakterületünk identitásáról van szó. Az identitás elengedhetetlen az autonómiához és az egészséges, kölcsönösen függő kapcsolatok kialakításához más rendszerekkel és a közösséggel. A kihívás az, hogy egyszerű szavakat talál-junk filozófiánk leírására, dinamikus gyakorlatunk megkülönböztetésére, és an-nak azonosítására, hogy miért fontos ma ez a munka a fiatalok számára.
Ifjúságfejlesztés/ifjúsági munka
Vegyük a válogatás nélküli túlhasználat példáját. Az Egyesült Államokban az el-múlt 30 évben bizonyos konszenzus alakult ki az ifjúsági munka létezéséről, mint ami a fiatalok pozitív, egészséges fejlődése érdekében létezik. A legtöbben ezen a területen úgy vélik, hogy ez olyan tanulási tapasztalatokon és szervezett lehe-tőségeken keresztül érhető el, melyek az egyének és a civil társadalom számá-ra hasznot hajtó hozzájárulásokat tesznek lehetővé. Az iránti lelkesedésünkben, hogy levessük magunkról a fiatalok “problémáját megoldó, vagy megelőző” sze-repbe történő beskatulyázást, hozzászoktunk az “ifjúságfejlesztés” kifejezéshez.
Ez a kifejezés lett a válaszunk mindenre. Az ifjúságfejlesztés jól leírta munkán-kat, céljainmunkán-kat, hatásainmunkán-kat, programjainkat (Hamilton és Hamilton, 2004). Mivel szükségünk van egy interdiszciplináris kifejezésre, amely leírja, hogy mit tesznek a fiatalok, azt mondjuk, hogy ez az ifjúságfejlesztés. A fiatalok fejlődnek. Ez az ő dolguk, ezt is teszik. Velünk, de nélkülünk is fejlődni fognak. Az európai írások egy sokkal jobb, igazán szép kifejezést használnak: a fiatalok közösen megélt ifjúkora.
Mivel interdiszciplináris kifejezésre van szükségünk filozófiánk és pedagógiánk leírására - a munkamódunk megkülönböztető kifejezéseként - pozitív ifjúságfej-lesztésnek hívjuk azt. Ez leírja azt, hogy hogyan tekintünk a fiatalokra a való élet-ben. És mivel a közösségben folyó nonformális tanulási programok leírására van szükségünk, ifjúsági fejlesztési programokról és szervezetekről beszélünk. Azt mondjuk, hogy a cserkészlány program egy ifjúságfejlesztési mozgalom.
Lehet, hogy a szakma Európában is hajlamos az ifjúsági munka szó túlzott hasz-nálatára, ugyanúgy, ahogyan mi az ifjúságfejlesztést túlhasználtuk? Mit értetek TI az ifjúsági munka alatt? Egy cselekvést? Szociális szolgáltatást vagy oktatási rendszert? Egy filozófiát? Pedagógiát? Az ifjúsági tevékenységek egy gyűjtősza-vát? Talán ez egy szakterület címkéje. Talán egy gyűjtőfogalom (Taru et al. 2014), vagy egy alapvető dinamika, ahogy én javasoltam, vagy talán a szociális munka egy részhalmazát jelölő fogalom? Ha egy kifejezést rétegzett és többszörös jelen-téssel látunk el, összezavarjuk az embereket és önmagunkat. Elidegenítjük azo-kat, akik megpróbálják megérteni munkánazo-kat, és aláássuk azon vágyunazo-kat, hogy megértsenek bennünket.
A közvéleménynek és a fiataloknak pontosan meg kell érteniük, hogy mi is ez az
„ifjúsági munka” dolog. A közakarat és a fiatalok részvétele elengedhetetlen a lé-tünkhöz és a sikerünkhöz. A támogatásukat és elkötelezettségüket akarjuk. Tehát ez egy felkérés arra, hogy új és egyszerű szavakat találjunk annak magyarázatá-ra, hogy mit tesznek a fiatalok, mi a filozófiánk és mi a neve ennek a dinamikus gyakorlatnak. Taru (et al., 2014) és Jeffs (2014) mindketten azt sugallják, hogy bár nem garantált egy egyetemes szókincs kifejlesztésének lehetősége, közös kifejezésekkel be tudunk azonosítani közös témákat.
Nem formális tanulás
Az ifjúsági munka európai történelméről szóló kötetekben a nem formális tanulás, a nonformális oktatás és az informális oktatás fogalmát gyakran használják felcse-rélhető módon. A pontosabb nyelvezetre való törekvés érdekében Minnesotában
általánosan elfogadtuk a nem formális tanulás fogalmát pedagógiai álláspontunk leírására. Felkaroltuk ezt a kifejezést, mert különbséget tesz az iskolák formális oktatási programjainak és az informális vagy kevésbé szándékos tanulásnak az oktatási “terepe” között, amely utóbbi a családokon belül, a televízió előtt és a ba-rátokkal történik. Senki sem szereti ezt a kifejezést - de ha egyszer elmagyarázták nekik, megértik! Ellenállnak neki - de szükségük van rá. Az ifjúsági munkát egy, a közönség nagy hányada által érthető oktatási kontinuumban helyezi el.
Kerüljük a nonformális oktatás fogalmának használatát, ugyanis államunkban és országunkban az iskolák szinte kizárólagos tulajdonosai az “oktatás” szónak.
Ezen felül az oktatás szó a hangsúlyt a rendszerre helyezi, míg a tanulás szó a tevékenységet a tanulóhoz kapcsolja. 20 év után, mely során tapasztalt ifjúság-segítőket vontunk be az Ifjúságfejlesztési Vezető mesterképzési programunkba, több százan kerültek ki a közösségbe olyanok, akik természetesen és szándéko-san használják a nem formális tanulás fogalmát a munkatársaikkal, szervezetük vezetőivel és partnereivel folytatott beszélgetésekben. Kezd elterjedni.
Közpolitika és közakarat
Az Egyesült Államokban a “policy” (közpolitika, szakpolitika) egy másik kifejezés, amelyet következetlenül használnak és mindenre alkalmaznak a szabályoktól az iránymutatásokig, a jó ötletektől a jogalkotási javaslatokig. Itt kevésbé részlete-zem a konszenzus szintjének kérdését. A tanítás és a párbeszédek politikájának megmagyarázása érdekében vissza kell nyúlnunk egy olyan történethez, amelyet
„Prudential”-nek nevezünk. Valahogy így szól: Egy kollégánk megemlékezett ar-ról, hogy St Louisban, Missouriban nőtt fel, ahol havonta egyszer egy öltönyös férfi jött hozzájuk, hogy elvigyen 50 centet, és az édesanyja aláírását kérje. Mikor megkérdezte, hogy mi is történt valójában, az édesanyja így válaszolt: “Az az em-ber a Prudential-től jött, és az az 50 cent mentőövünk. „Ha én ezt befizetem, ha bármi történik az apáddal, lesz némi pénzünk, amiből megélhetünk”. Mi szüksé-ges egy társadalmi szerződéshez? Közakarat! A történeteitek ékesszólóan beszél-nek a közakarat mély tartalékairól a nemformális tanulás támogatásán és fiatalok számára nyújtott lehetőségein keresztül. Az általatok bemutatott szociális man-dátum általában elismeri és támogatja az ifjúsági munka egyéni és civil funkcióit.
Mégis, egyértelműen, koherensen és következetesen kell beszélnünk arról, hogy mi is az, és miért is fontos - még az idegenek számára is.
A szavak tisztázása és a közös megértés alapvető fontosságú a termékeny együtt-működések, koalíciók, hálózatok kialakításához. Lényegünk biztos tudata - vég-eredményben - segít más ügynökségek, osztályok, szervezetek tudtára hozni, hogy kik is vagyunk, mit jelképezünk, és mit nem fogunk feladni. A központi nyelvezetet érintő konszenzus felhasználható a közvélemény megértésének és a közakarat kialakításának érdekében, valamint támogatások szerzésére. Általa be tudjuk vonzani a fiatalokat.
Lehetséges-e, hogy szoros és precíz közös alapot teremtsünk az ifjúsági munka miértjei és mikéntjei számára, és egyidejűleg kitárjuk az elfogadás ajtaját a ho-gyan, mikor, és hol előtt? Ez volt Konopka filozófiája, amely számos különböző módszerrel, technikával és megközelítéssel valósult meg. Határozzuk meg az
ifjúsági munka “igazi irányát” - vitathatatlan küldetését és célját - és már meg is van az autonómiánk és az identitásunk. Ha a lokális rendszerekben és gyakorla-tokban elfogadjuk a stratégiák és módszerek néhány eltérését, valószínűleg meg-erősítjük a helyi lakosság közakaratát és a helyi fiatalok fontos kérdéseire adott válaszainkat. Ez hasznos kompromisszum lehet: a miért és mit egységessége, kombinálva a hogyan, mikor és hol terminológiájának rugalmasságával a gyakor-latban.