Előszó
A
kárpótlási jegy egy bemutatásra fizetendő és átruházható pénzügyi eszköz, ami a jegyzett névérték nagyságában anyagi követelést jelent a kormány ellen. A Magyar kormány 1991 nyarán kezdett kibocsájtani ilyen jegyeket, a szándékkal hogy kártalanítsák azokat, akik tulajdonokat és vagyonokat veszítettek 1948 és 1953 között, a kommunista hatalomátvétel és az azt követő államosítás folyamán. Nemes szándéka volt ennek az akciónak, ahogy a Magyar Parlament 1991 augusztusában megszavazta a törvényt, hogy ismét magánkézbe juttassa a nemzeti vagyonkincs jelentős részét, mint az ipari gyárakat, a vállalatokat, és nem utolsósorban a földet, és ennek megfelelően privatizációs folyamatnak lett elnevezve.A kárpótlás teljes pénzügyi értéke mindössze töredékét jelentette a kommunizmus alatt elkobzott vagyonoknak és legtöbb részesült kicsiny összegeket kapott, amit egyszeri alkalom-mal történő készpénz adománynak vettek és nem a nemzet jövőjébe fektetett esetleges beruházásnak. A másodlagos piacon, legtöbb kárpótlási jegy mélyen névértékén alul cserélt gazdát és lelkiismeretlen spekulánsok kezébe került.
Tulajdonok, mint a korábbi állami gazdaságok jelentősebb nagyságú földterületei, és más nem mezőgazdasági jellegű épületek, és értékes ingatlanok közárverések útján lettek értékesítve, ügyetlenül és elégtelenül hirdetve és kezdetleges és hebehurgya módon végre-hajtva. Ha a fiai, vagy leszármazottai egy korábbiakban jól menő gazdag parasztnak, akinek, tegyük fel 100 hold első osztályú földje volt, vissza akarták vásárolni atyáik földjét, amit erőszakkal vettek el tőle a termelőszövetkezetbe való bekényszerítés folyamán, a kárpótlási jegyeken felül jelentős készpénzösszegekre is volt szükségük, ha túl akarták licitálni az odvaikból éjszakai csótánybogaranként előbúvó opportunista spekulánsokat.
Az általános pénzhiány következtében ingatlan értékek mélyre süllyedtek és a kárpótlási folyamat bőséges vagyon felhalmozódási alkalmat jelentett azoknak, akik jó helyre álltak és jó időben és volt némi készpénz a zsebükben.
A kommunista idők utáni először megválasztott magyar miniszterelnök, Antall József, az egyik első független politikai pártnak, a Magyar Demokrata Fórumnak, vagy MDF-nek az elnöke, amit negyven év óta most először engedtek megszerveződni és működni, alakított koalíciós kormányt. Antall MDF pártja mellett a kormány magában foglalta a Kisgazdapárt és Kereszténydemokrata Unió képviselőit is. Antall politikája irányította és tette lehetővé és rakta le az alapokat, ami megteremtette a körülményeket a politikai, gazdasági és külügyi tevékenység kommunista korból szabadvállalkozási rendszerbe való átállását, amiben benne foglaltatott a szólásszabadság, az eszmék és az ötletek szabad folyása, mind a magánéletben és mind a közéleti politikában. Antall kormánya vitte át az új törvényeket és ellenőrizte bevezetésüket, és Antall halálakor, 1993 decemberében, közel első négy éves mandátumának végéhez, az ország gazdasága és a nemzeti javak megtermelésének rátája növekedni kezdett.
Boross Péter, Antall József miniszterelnök helyettese vette át a miniszterelnökséget és a Magyar Parlament 1993. december 21-én megerősítette pozíciójában. Mint tapasztalatlan politikus Boross engedte, hogy a volt kommunisták visszatérjenek a hatalomba, és az utolsó kommunista külügyminiszter, mostani időre már a szocialista párt, az MSZP első titkára, Horn Gyula, koalícióba lépett a Szabad Demokraták Szövetségével, vagy SZDSZ-el és kétharmados többséget alkotott a parlamentben. Horn Gyula 1995-ben széleskörű megszorítási programot vezetett be, a szegények számára végzetes szociális következményekkel, mialatt a kommunista vezetés korábbi tagjai, és a jelenlegi kapitalisták vezető rétege, fokozatosan egyre gazdagabb lett. Horn népszerűsége lezuhant és a következő alkalommal, 1998-ban pártja elvesztette a választást. Orbán Viktor az erőteljesen fejlődő
nemzeti konzervatív, a Magyar Polgári Párt és a Fiatal Demokraták Szövetsége, és a FIDESZ szövetsége nyerte meg a választást.
Orbán vezetése alatt lecsökkent az infláció. A GDP, azaz a Nemzeti Össztermelés növeke-dett és az ország adósága drasztikusan csökkent. De bármilyen sikeres is volt Orbán, elmu-lasztotta a szélsőjobboldal előretörésének korlátozását. A 2002-es választásokon a Magyar Igazság és Élet Pártja és a Kisgazda Párt, ugyan nem szereztek elegendő szavazatot, hogy a parlamentbe bejussanak, de mégis lerontották Orbánt FIDESZ pártjának esélyeit. Következ-ményképpen egy szocialista SZDSZ-ből és az MSZP-ből formált koalíció nyert, akik meg-valósíthatatlan adományokat és megnövelt kárpótlást ígértek a szavazóknak és Medgyessy Péter, az MSZP vezetője lett a magyar miniszterelnök.
Medgyessyről rövidesen kiderült, hogy volt szovjet ügynök, és nagyot veszített népszerű-ségéből és koalíción belüli kapcsolata ellenséges lett az SZDSZ partnerekkel. A többség döntése szerint a koalíciónak rátermettebb vezetőre volt szüksége, hogy Orbán ellen 2006-ban nyerjen, és 2006 augusztusában egy másik SZDSZ politikus, Gyurcsány Ferenc váltotta fel Medgyessyt.
A 2006-os választásokon, az MSZP és az SZDSZ koalíció ismét nyert és Gyurcsány maradt a miniszterelnök, ameddig Bajnai Gordon fel nem váltotta 2009-ben. Gyurcsány korrupt vezetőnek bizonyult és magát és haverjait végtelen gazdaggá tette, amíg az ország gazdasági pangásba süllyedt irányítása miatt. Gyurcsány vízágyúkat vetett be, gumigolyókkal lövetett a tömegbe és lovas rendőrökkel kardlapoztatta az utcákon tüntetőket.
Végül is az országnak elege lett a liberális demokratákból és volt kommunisták maradvá-nyaiból, és a 2010-es választásokon az Orbán Viktor vezette nemzeti konzervatív párt kéthar-mados többséggel lett beválasztva a parlamentbe. Orbán bevezette az egyforma rátájú adózást, megváltoztatta a média törvényt, megreformálta a nemzeti nyugdíjrendszert, és a magyar bank szektort gyakorlatilag függetlenné tette a Central Európai Banktól. Az infláció közel zéróra csökkent, a magyar nemzeti termelés rátája, a GDP egyenletesen növekedett és az ország-adóság legalacsonyabb lett Európában és Magyarország teljes jogú tagja lett az Európai Uniónak.