Gazdasági helyzet

A vizsgált térségben vizsgálom a gazdasági helyzet alakulását, kiemelve az oktatásra fordított összegeket. Az ezredforduló utáni időszakot vizsgálom koncentrálva a 2010 utáni évekre. Az adatokat összehasonlítva megállapítható, hogy Ausztria, Csehország, Lengyelország és Szlovénia a jól fejlett piacgazdaságával, magas életszínvonalával és képzett munkaerejével hasonlít más uniós gazdaságokhoz, különösen Németország gazdaságához. Ausztriában a gazdasági növekedés ebben az időszakban viszonylag gyenge volt, azonban így is emelkedett 2015-re 1%-ot és 2017-re 2,3%-ot. Mindezek mellett számos külső kockázattal szembesült, amelyek az export piacát fenyegették, pl. a gyenge világgazdasági növekedéssel, a bankösszeomlással, az európai szuverén adósságvállalással. Ausztria államadóssága 2016-ban elérte a háború utáni legmagasabb, 84%-ot (Index Mundi, 2017c). Az ország a GDP körülbelül 5,7%-át költötte az oktatásra az elmúlt tíz évben, és ezáltal az európai nemzetek felső harmadában foglal helyet. Az iskoláknak és a kultúrának átadott nemzeti költségvetés relatív hányada enyhén csökkent (9,7%-ról 9,4%-ra) a 2002 és 2004 közötti időszakban (Eder et al., 2007). A költségvetés nagy részét a tanárok aránytalanul növekvő költségei veszik igénybe. Az állami iskolák tanárait a kormány fizeti, amely fedezi az általános iskola és az iskola fenntartásának költségeit (Index Mundi, 2017c).

Az Európai Unióban Lengyelországnak van a hatodik legnagyobb gazdasága. A 2008-2009-es gazdasági lassulás után Lengyelország volt az egyetlen olyan ország, amelyet nem érintett a recesszió, amely köszönhető volt a kormány lazább költségvetési politikájának. Az ország gazdasága 2014 és 2017 között jól teljesített, a GDP reálnövekedésének üteme általában meghaladja a 3%-ot. Lengyelország számos rendszerszintű kihívással néz szembe, pl. a közúti és vasúti infrastruktúra fejlesztése, a kutatásba és a fejlesztésbe való befektetések erősítése, az EU-ba kiáramló szakképzett fiatal munkavállalók számának csökkentése (European Commmission, 2020d; Index Mundi, 2017d).

Közép-Európában Szlovénia rendelkezik az egyik legmagasabb egy főre jutó GDP-vel annak ellenére, hogy 2008-ban ő is belekerült a globális pénzügyi válságba, és gazdasága hanyatlott (OECD, 2018). 2014-től az exporton keresztül elkezdődött a gazdasági növekedés, és GDP-jének növekedését évi 3%-ra emelte, mindezek mellett a munkanélküliséget 7% alatt tartotta, racionalizálta az állami kiadásokat, valamint stabilizálta a bankszektort (European Commmission, 2020i; Index Mundi, 2017b).

Szlovénia alacsony munkanélküliségi rátája mellett Csehország rendelkezik a vizsgált országok közül az egyik legalacsonyabb munkanélküliségi rátával, 2017-ben mindössze 2,8%

volt, ami az EU-ban a legalacsonyabb arány. Azonban továbbra is hosszú távú kihívásai közé tartozik az elöregedő népesség kezelése, az elmaradott oktatási rendszer fejlesztése és a szakképzett munkavállalók számának növelése. Ausztria, Lengyelország és Szlovénia mellett Csehország piacgazdasága is virágzik, az Európai Unióban ő rendelkezik az egyik legmagasabb GDP növekedési ütemmel, azonban gazdasága nagymértékben függ az exporttól (Dudok, 2018b). 2009-ben sikerült megállítania a gazdaság további visszaesését a recesszió után

49

(Gorzelak, 2010), de 2013-ban ismét egy krízis következett be az országban, köszönhetően a kormányzati megszorító intézkedéseknek és az Európai Unión belüli kereslet visszaesésének (Dolenec, 2013). 2015-re GDP-je 4,5%-ot növekedett, 2017-ben GDP-je szintén növekedett, azonban célja továbbra is egy fenntartható nyugdíj- és egészségügyi rendszer kidolgozása és finanszírozása. A Cseh Köztársaság GDP-jének 4,6%-át különítette el az oktatásra, ami nagyjából hasonló az Írországéhoz vagy Olaszországéhoz, de jóval kevesebb, mint Finnországban vagy Svédországban (Dudok, 2018b).

Ha az előző csoportot a jó (jobb) gazdasági helyzet jellemzi, és a második csoportot a gyengébb helyzetben lévő országok adják, akkor Szlovákia a két csoport között helyezkedik el.

Szlovéniához hasonlóan Szlovákiában is a szakképzett munkaerő számának drasztikus és folyamatos csökkenése okoz gondot. Az 1993-as Csehországtól való elszakadása után az ország gazdaságának lassú indulásával küszködött (K12 Academics, 2019). A korrupció és a tekintélyelvűség csökkentése, az 1998-as gazdasági reformok Szlovákiát erős gazdasági növekedési pályára helyezték. Az ország GDP-jének több mint 80%-át az autóipari és az elektronikai export adja, bankszektora túlnyomórészt külföldi tulajdonban van, azonban szilárd (Index Mundi, 2017d). A befektetőknek az ország vonzó az alacsony költségű, de képzett munkaerő és a kedvező földrajzi elhelyezkedés miatt. Az energiaszektorban magasak a költségek, és kiszámíthatatlan a szabályozási felügyelet (Burgerné, 2011; Gorzelak, 2010).

Horvátország, Románia és Magyarország esetében is megfigyelhető a gazdasági növekedés. Horvátország gazdasága a háború után, az 1990-es években összeomlott, azonban 2000 és 2007 között nagyfokú fejlődésnek indult (Palekčić & Zekanović, 2007). Az ezredforduló után a horvát bruttó nemzeti termék mintegy 3,2% -át költik az oktatási rendszerre.

A horvát nemzeti költségvetés az óvodai programok kis részét fedezi, az általános és középiskolák költségeinek körülbelül 80% -át, valamint a felsőfokú oktatás költségeinek nagy részét (Orosz, 2017b). A GDP mértéke növekedett, amelyet az infláció időszaka alatt is stabilizálni tudott. A hosszan tartó válság próbára tette ezt az előrehaladást, mivel az ország hat év recesszióval küzdött. 2009-től gazdasága stagnált vagy csökkent, amelyet a magas munkanélküliségi ráta és a regionálisan eltérő fejlődési mértékek is mutatnak. 2016-ra újra növekedés indult el, amely köszönhető a 2013-as EU-hoz való csatlakozásnak, valamint a szigorú adótörvényeknek. Az államháztartás oktatási kiadása a GDP arányában 2012-ben 5%

volt (Kerényi, 2017; Petak, 2019). A diákok és hallgatónkénti éves kiadások 2011-ben jelentősen elmaradtak az EU átlagától, de már 2010-től csökkent a különbség. A felsőoktatási hallgatókra fordított kiadások növekedtek. Horvátországban viszonylag alacsonyak az állami oktatási intézményekre fordított kiadások, mintegy 4%-kal alacsonyabbak az európai országok átlagainál. Az EU új tagállamainak többsége még kevesebbet költ oktatásra, mint Horvátország (Orosz, 2017b; Petak, 2019).

Románia gazdasági mutatóiban lassú ütemű, kismértékű növekedés figyelhető meg. Az ország makrogazdasági nyeresége a közelmúltban kezdte el ösztönözni az országot, hogy létrejöjjön egy középosztály, és kezelje a széles körben elterjedt szegénységet. Üzleti életét a korrupció és a bürokrácia jellemezte, a globális pénzügyi válság utáni időszakban 26 milliárd dolláros sürgősségi segélycsomagot kérvényezett, majd később egy újabb pénzügyi készenléti szerződést írtak alá, amivel egyidőben megegyeztek a reformok mértékéről is. A megállapodás 2015-ben járt le, a feltételeket teljesítették (Index Mundi, 2017e). A strukturális reformokban

50

az előrehaladás egyenetlen volt, és gazdasága továbbra is sebezhető. 2013 és 2017 között gazdasága növekedett, amely köszönhető volt az erős ipari exportnak és a mezőgazdasági termelésnek. 2017-ben az ország gazdaságában az ipar teljesített a legjobban, amely továbbra is a növekedés központjában áll. Az EU-val folytatott kereskedelme a román kereskedelem közel 70%-át teszi ki A nemzeti oktatási törvény rendelkezései szerint a kérdéses év GDP-jének legalább 6% -át évente elkülönítik az állami költségvetésből és a helyi önkormányzatok költségvetéséből a nemzeti oktatás finanszírozására (European Commission, 2020f).

Magyarországon az 1990-es évek elején egy gazdasági visszaesés figyelhető meg, ezt leküzdve a magyar gazdaság egy főre jutó GDP mutatói általában növekedést mutattak, azonban ennek mértéke eltérő volt. Nagyobb mértékű visszaesés a 2000-es években volt megfigyelhető (IBE, 2011), az oktatás egészére fordított kiadások a GDP százalékában 2005 és 2013 után folyamatosan csökkentek (Index Mundi, 2017e). A 2013 utáni három évben a GDP százalékában kifejezett kiadások megnövekedtek, ám ezek nem érik el a korábbi 2011-es évek kiadását. A gazdasági világválság 2009-ben tetőzött az országban, valamint a magyar állam által felvett kölcsönök visszafizetése is terheket rótt agazdaságára (European Commission, 2020e).

Ilyen kölcsönfelvétel jellemzi Szerbiát is, ahol az ország helyzetét az 1990-es évek végén az Európai Unió által felkínált perspektíva határozta meg. Központi kérdéssé vált, hogy az ország tudja-e teljesíteni azokat a változtatásokat és reformokat, amelyeket az EU határozott meg, amelyek az adott politikai helyzetben nem tűntek megvalósíthatónak (Spasenović et al., 2007). Mivel az ország gazdasága nagymértékű anyagi támogatást igényelt, így egyfajta együttműködésre kényszerítették a szerb kormányt a Nyugattal (IBE, 2011). 2013-ra az ország külkereskedelmének közel 60%-a már az EU-val zajlott, valamint innen származott a tőkebefektetések több mint 70%-a, ennek ellenére a szoros gazdasági együttműködés nem vezetett nagymértékű fejlődéshez. 2015-ben az ország még mindig közel 30%-kal volt elmaradva az 1989-es gazdasági teljesítményétől (Orosz, 2017a; The World Bank, 2020).

A 2. ábra bemutatja a The World Bank adatbázis alapján a vizsgált térség országaiban a GDP értékének alakulását. Az ábra alapján 2018-ban az egy főre jutó GDP mértéke nagyobb volt minden vizsgált országban, mint az előző vizsgálati évben (2015), azonban több ország esetében megfigyelhető, hogy a 2017-es évhez képest ez az összeg kisebb mértékű csökkenést vagy stagnálást mutat (Ausztria, Csehország, Horvátország, Románia és Szlovénia). Több esetben növekedés látható a GDP mértékében (Lengyelország, Magyarország, Szerbia és Szlovákia), azonban a szignifikancia szintet nem jelöli a 2. ábra (The World Bank, 2020a,b).

2015 és 2018 a PISA vizsgálati éve, így ezekre az évekre vonatkoztatva lehet eredményességet mérni. Az ábra az egy főre jutó GDP értékét mutatja be dollárra átváltva (az értékek 2019-es nyilvánosságra hozás után lettek feltüntetve) (The World Bank, 2020).

51

2. ábra Az egy főre jutó GDP, egyenértékű dollárban átváltva

A legfrissebb 2020-as The World Bank adatok alapján a 7. táblázat és a 3. ábra az oktatásra szánt összes kormányzati kiadásokat mutatja be a GDP% arányában, a bemutatásra kerülő időszak a 2010-től 2017-ig tart (ezek a legfrissebb hiteles adatok a The World Bank adatbázisa alapján) (The World Bank, 2020a,b). Összességében elmondható, hogy a közép-európai térség intézményi keretösszege javult az EU-hoz való csatlakozás elérése érdekében, nagyobb figyelmet fordítottak a fejlesztésre és a fejlődésre. Az összes európai országban a reformfolyamatok kezdete óta először növekedett a bruttó hazai termék, amit elősegített az erős magánkereslet, valamint a nyugat-európai külkereskedelem (beruházások, energiafogyasztás).

A világ legnagyobb gazdaságának az Európai Unió számít, tagjai együttesen a legmagasabb GDP-vel rendelkeznek: 14,8 billió dollárral, még az USA 14,25 billió dollárral (The World Bank, 2020a,b). A 7. táblázat és a 3. ábra is azt mutatja, hogy több ország esetében %-osan javultak az oktatásra fordított kormányzati kiadások. Látszódik, hogy Románia fordította tartósan a legkevesebb %-ot az oktatásra, Ausztria és Szlovénia pedig tartósan magasan tartja ezeket az összegeket, hazánkban pedig stagnálás látható.

0 10000 20000 30000 40000 50000 60000

2015 2016 2017 2018

52

7. táblázat. Kormányzati kiadások az oktatásra, összesen (a GDP% -ában)

2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017

Ausztria 5,70 5,59 5,48 5,55 5,45 5,46 5,48 5,36

Csehország 4,06 4,27 4,25 4,09 3,99 5,79 5,59 3,85

Horvátország 4,24 4,15 - 4,56 - - - 3,92

Lengyelország 5,07 4,82 4,81 4,94 4,91 4,81 4,64 4,56

Magyarország 4,76 4,59 4,16 4,20 4,62 4,52 4,66 4,67

Románia 3,50 3,06 2,95 3,05 3,13 3,11 2,97 3,10

Szerbia 4,33 4,24 4,16 - 3,93 3,79 3,64 3,72

Szlovákia 4,08 3,93 3,87 4,08 4,22 4,60 3,91 3,94

Szlovénia 5,55 5,54 5,62 5,41 5,29 4,91 4,80 4,78

3. ábra Kormányzati kiadások az oktatásra, összesen (a GDP% -ában)