A francia modális határozószók fejlődése – a korábbi kutatások eredményei

Traugott (1989, 2005) rávilágított arra, hogy az angol modális határozószók (probably, evidently, apparently) eredetileg módhatározószók voltak, majd szemantikai változások következtében jelentésük egyre szubjektívabbá vált. Az angol és a francia modális határozószók fejlődése számos ponton megegyezik.

Rodríguez Somolinos 1995-ös cikkében a certes és a voir/voire ófrancia és modern francia használatát hasonlítja össze. Ezzel a vizsgálattal alátámasztja Anscombre azon elméletét, miszerint a certes határozószónak az elsődleges funkciója egy állítás megerősítése, a megengedést kifejező funkciója csak később alakul ki. A modern franciában a certes az állítás megerősítése mellett kifejezhet megengedést is, általában egy certes p mais q szerkezetben. Állhat önállóan és megjelenhet párbeszédben és monológban is. Ezzel szemben az ófranciában a certes nem jelenik meg függő beszédben, csak egyenesben, illetve

nem állhat önállóan, bár gyakran található mondatkezdő pozícióban. Ilyenkor egy állítás, illetve az igen mondatszó és a nem tagadószó előtt helyezkedik el. Az ófrancia certes fakultatív: nyomatékosítja a mondatot, amelyre vonatkozik, de nem szükséges a beszélő érvelése szempontjából, mivel a beszélő tárgyila-gosságát, semlegességét jelöli, azt hangsúlyozza, hogy az elhangzott mondat a valóságnak megfelel. Az ófrancia certes nem lehet polifonikus, mert nem utal vissza, nem helyezkedik szembe a korábban elhangzottakkal, teljesen független attól, ezért sem állhat önállóan. Így az ófrancia certes megengedést sem fejezhet ki, hiszen az előzményektől függetlenül nyomatékosít egy p állítást.

Rodríguez Somolinos három cikkében (1995, 2005, 2006) is foglalkozik a voire határozószó fejlődésével. Az ófranciában két különböző használatát különíthetjük el a voire határozószónak. (Az ófranciában létezett egy voir határozószó is. Bár morfológiailag hasonlít a két alak, a mondatban betöltött szerepük különböző. A voir, a certes határozószóhoz hasonlóan, egy p mondatot nyomatékosít, illetve az igen, nemmel együtt is megjelenhet. A különbség a kettő között az, hogy a voir nem tölthet be mondatkezdő pozíciót. Feladata ugyanúgy a mondat igazságértékének az alátámasztása, de a certes objektívabb, a voir határozószó használatával a beszélő személyes elkötelezettségét is kifejezi.)

A voire alapvetően egyetértést és megerősítést fejez ki dialógusban, de a mondatszerkezeten belül is megjelenhet. Az első esetben, amikor egyetértést és megerősítést fejez ki, a voire használatával a beszélő nyomatékosítja a beszédpartner kijelentését, és megerősíti annak igazságértékét. Állhat önállóan, mondatkezdő pozícióban, egyfajta indulatszó. A középfranciára változatosabbá válnak a kontextusok, melyekben a voire megjelenhet, és használati köre is kiszélesedik, leginkább kérdésekre adott válaszban. Beleegyezést és megerősítést kifejező funkciója megmarad, de néhány esetben egyet nem értést, illetve kétséget is kifejezhet. A XVII. század folyamán eltűnik ez a jelentése, ettől fogva bizonytalanságot, kétkedést, sőt ellentmondást is kifejezhet. Az ófranciában a voire monológban, mondaton belül is elhelyezkedhet, ilyenkor a mondat két elemét köti össze, és a beszélő a saját szavait nyomatékosítja. A beszélő félbeszakítja a mondanivalóját, visszautal és megerősíti a korábban elhangzottakat a voire használatával, ugyanakkor a beszéd folytonosságának a fenntartásában is részt vesz. Ebből a használatából alakul ki a voire mai jelentése. Az ófranciától kezdve néha helyesbítő jelentéssel is bír a p voire p' szerkezetben, ahol a p' egy erősebb érvet fejez ki a p-hez képest. A beszélő elkötelezettségének a mértéke igen nagy, de ez nem jellemző a modern franciára.

Jelentése sokkal közelebb áll a modern même (angol even) jelentéséhez, mint a modern voire határozószóéhoz. A kettő jelentésének a közelségét bizonyítja, hogy a voire même szókapcsolat nagyon gyakori a XVII. század első felében.

Majd a voire együtt állhat a peut-être ’talán’ határozószóval is. Ez a jelentése a XVII. században eltűnik a nyelvből, hogy helyet adjon a voire modern jelentésének. A bizonyosságot kifejező beszélői attitűd, a beszélői elkötelezettség mértéke csökken a voire használatával. A példák és a szótárak stílusminősítései alapján Rodríguez Somolinos megállapítja, hogy erre az

időszakra a voire használati köre megváltozik: egyre inkább bizalmas és ironikus kontextusokban használják, ezért a XVIII. századra elavulttá válik, és gyakorlatilag nincs jelen a szövegekben. A XIX. században újra megjelenik, de amíg a XVII. században a beszélt nyelv részét képezte, most már az írott nyelv része lett (leginkább szépirodalmi és a publicisztikai stílusra lett jellemző), de már a mai jelentésében.

Az apparemment határozószó fejlődését négy szakaszra lehet bontani (Rodríguez Somolinos 2010). Az ófranciától kezdve az apparemment igéhez tartozó módhatározószó, jelentése ’láthatóan, nyilvánvalóan’ és vizuális vagy intellektuális érzékelést jelöl. A XVII. század első feléig a határozószó nem gyakori, a beszélők a határozószó jelentéséhez közel álló szerkezeteket használnak (il est apparent que, bien fu aparent chose que, al aparent, par aparence). Ezeknek a szerkezeteknek a változása hatással volt az apparemment jelentésének a változására. A XVI. század végétől az apparemment ’minden látszat, jel szerint’ már modális jelentéssel is bír, a beszélő bizonyosságát fejezi ki, a beszélői elkötelezettség mértéke igen nagy ebben az esetben. Ekkor már feltevést is kifejezhet. A XVIII. század elején már csak elvétve találkozunk ezzel a jelentésével. A XVII. században újabb jelentése jelenik meg a határozószónak

’csak a látszat szerint (de nem a valóságban)’, ez lesz az alapja a későbbi apparemment + melléknév szerkezetnek. A XVIII. század folyamán alakul ki az apparemment modern jelentése, a beszélői elkötelezettség mértéke csökken, a beszélő nem azonosul az elhangzottakkal. Igazán elterjedtté akkor válik, amikor a határozószó második jelentése (amikor a beszélő nagymértékű elkötelezettséget fejez ki a mondanivaló felé) eltűnik a nyelvből.

A vraiment és a voirement határozószók is igéhez tartozó módhatározó-szók voltak az ófranciában, a vraiment a mai franciában is betöltheti ezt a funkciót, mint ahogy a voirement is betöltötte a XVII. századig, amikor is eltűnt a nyelvből (Rodríguez Somolinos 2011). Mindkét határozószó a mondat igazságértékének a fokát jelöli, a bizonyosságot kifejező beszélői attitűd mértékét. A voirement határozószó egy p mondat igazságértékét támasztja alá, és ez a p mondat már a korábban elhangzottakra vonatkozik. Mivel visszautaló funkcióval is bír, így már igen korán megjelenik a határozószó polifonikus értéke. A voirement határozószóval bevezetett mondat úgy jelenik meg, mint a beszélő elmélkedésének eredménye, jelentése ’jól átgondolva’. Már az ófranciában találkozunk mindkét jelentésével. A vraiment és a voirement határozószók etimológiai rokonsága ellenére, a vraiment határozószó nem fejez ki megerősítést, mivel független az őt megelőző szövegtől, így polifonikus használata sem alakulhatott ki. A beszélő a személyes meggyőződése alapján hangsúlyozza a p mondat igazságértékét.

A korábbi kutatások eredményei alapján feltételezhetjük, hogy az assurément határozószó is a többi, elemzett határozószóhoz hasonló utat járt be.

Célom bemutatni, hogyan vált az assurément módhatározószó modális határozószóvá, hogyan alakult ki először a megerősítést, majd a valószínűséget kifejező jelentése.