Fontosabb eredmények

Kutatásunk számos új eredménnyel járt. Ezeket a tanulmány részletesen bemutatja, a fontosabb eredményeket pedig ide gyűjtöttük ki.

• Az Állam és polgárai II. kutatás adatai arról tanúskodnak, hogy Magyarországon az adótudatos-ság foka meglehetősen alacsony. Az adatokat sokféleképpen lehet értelmezni, az azonban tény, hogy az állam bevételei és a társadalombiztosítás kiadásai között kevés olyan tétel van, melyet a 18 évnél idősebb állampolgárok többsége ismer, meg tud nevezni vagy mértékét helyesen be-csüli.

• Az állampolgárok saját keresetüket és fogyasztásukat terhelő adók és járulékok esetében is tájé-kozatlanok, bizonytalanok, válaszaik gyakran inkonzisztensek. A három évvel ezelőtti eredmé-nyekhez képest jelentősen megnőtt a „nem tudja” válaszok aránya, melynek oka vélhetően a személyi jövedelemadó-rendszer állandó, évenkénti változása.

• Az adótudatosság foka 1996 óta nem változott jelentősen. Néhány területen, így például a mun-kavállalói, de különösen a munkaadói járulékok, valamint a fogyasztásra kirótt adók esetében, csekély, ám statisztikailag szignifikáns és pozitív irányú elmozdulás történt.

• Tudjuk: annak megítélése, hogy mi magas és mi minősíthető alacsonynak, mindig viszonyítás kérdése. Ezért adott esetben nagyon fontos lenne, hogy nemzetközi összehasonlítás segítségével tudjuk tesztelni a különböző népességek közötti eltéréseket. Nagyon sokat mutathatnának pél-dául olyan összevetések, amelyek más állami berendezkedésű, más munkaerőpiaccal, támogatá-si rendszerekkel vagy kulturális háttérrel rendelkező országok között mutathatnák a különbsé-geket.

• Az adótudatosság fokát alapvetően két faktor határozza meg. Az, hogy ki mennyire van tisztá-ban az adó- és a társadalombiztosítási rendszer működésével, döntő mértékben egyfajta általá-nos tudás, műveltség, informáltság és a folyamatok megértése képességének következménye.

Mindezt elsősorban az iskolázottság szintje, valamint az életkor befolyásolja. Minél iskolázot-tabb valaki, annál adótudatosabb. Az életkor esetében nem ennyire egyértelmű az összefüggés, de a fiatalok és a középkorúak ismeretei jóval alaposabbak, mint a nyugdíjas korúaké. Bizonyos mértékű összefüggést mutat az adótudatossággal a jövedelmi helyzet és a foglalkozás is, de itt elsősorban az iskolázottság és az életkor együttes, közvetett hatása érvényesül.

• A tudás mellett a másik – bár az adótudatosságra vonatkozóan lényegesen kevésbé – meghatá-rozó faktor az érintettség. Előfordul, hogy valaki jobban tájékozott egy adott kérdésben, ha az közvetlenül érinti, mintha csak közvetett információkkal rendelkezik az adott témában. A mun-kaadói járulékok esetében például egy vállalkozónak, vagy egy vállalkozást vezető menedzs-ment tagjainak nyilvánvalóan pontosabb ismeretei vannak, mint egy alkalmazottnak. Ugyanígy a benzin árának adótartalmát jobban ismerik azok, akik használnak gépjárművet, mint akik nem.

• Az adatfelvétel összehasonlító eredményei alapvetően igazolták a fiskális illúziókra vonatkozó hipotézisünket. Ezek szerint az állampolgároknak lényegesen pontatlanabb ismereteik vannak az állami programok teljes és egy átlagos adózóra jutó költségével-, mint a rendszeresen fogyasz-tott magánjószágok árával kapcsolatban. Ez különösen a kórházi kezelés esetében igaz, de a válaszok pontatlanok és esetlegesek voltak a gyógyszerár-támogatás adóárának becslésekor is.

• A kutatás 1996-os felvételétől eltérően kettéosztottuk mintánkat, és az adótudatosságra és fiská-lis illúziókra vonatkozó kérdéssort csak a minta egyik felétől kérdeztük le, a másik felét kont-rollcsoportként használtuk, és azt vizsgáltuk, hogy eltér-e a két részminta a jóléti szolgáltatá-sokkal kapcsolatos preferenciák tekintetében. Pontosabban arra vagyunk kíváncsiak, hogy vajon az a tény, hogy az adott rész-mintán lekérdeztük az adótudatosságra vonatkozó kérdéssort, ha-tással van-e a preferenciákra.

• Összességében csak néhány társadalmi csoport ill. csak néhány kérdés esetében sikerült kimu-tatnunk az adótudatosság kérdésblokk megválaszolásának hatását. Azt is meg kell jegyezni, hogy voltak olyan esetek, amikor a várakozásokkal ellentétes irányú hatást tapasztaltunk, vagyis azok a válaszadók, akik a kérdésblokk megválaszolása révén, feltételezésünk szerint informál-tabbak voltak, inkább preferálták a jelenlegi, állami finanszírozású rendszert.

• A felmérés során a megkérdezetteket arra kértük, képzeljék el, hogy Magyarország állampolgá-rainak népszavazáson kellene dönteniük a kórházi ellátás rendszerének jövőjéről. A szavazókat a jelenlegi rendszer két lehetséges alternatívájával szembesítettük. A válaszadóknak felkínált módosító javaslatok egyike a kötelező egyéni egészségbiztosítás jelenlegi központosított szer-vezete helyett egy több biztosító versenyén alapuló szervezeti modellt vázolt fel. A másik ja-vaslatcsomag a hálapénzrendszer valamilyen kiváltására vonatkozott. Felvázoltunk egy piaci irányba történő elmozdulást, mely szerint a kötelező járulék befizetésén felül önkéntes kiegé-szítő egészségbiztosítás megkötésére nyílna lehetőség. Ez a biztosított megbetegedése esetén fedezné annak a hálapénzzel kapcsolatos kiadásait. A másik opció a hálapénz-fizetés jelenlegi rendszerének központosított állami reformját jelentené, amelyben a kötelező járulék mértékének emelése fejében a társadalombiztosítás egészítené ki az orvos fizetését a hálapénz szokásos mértékével.

• A kötelező egészségbiztosítás jelenlegi állami központosított rendszerét a megkérdezett állam-polgárok közül minden harmadik tartaná fenn. A többség nyitott a több biztosítós szervezeti modell irányában. Közöttük azok vannak többen, akik csak a kötelező járulék mértékének ked-vező alakulása esetén adnák támogatásukat a biztosítók versenyéhez. Minden ötödik válaszadó akkor is kiállna a verseny mellett, ha az a járulék emelkedését hozná is magával.

• Valamilyen önkéntes kiegészítő biztosítás megkötését a megkérdezettek alig fele tenne lehető-vé. Kevesebb támogatást kapna egy olyan konstrukció, amely extra szolgáltatásokat is garantál-na a biztosított számára, mint az amelyik csak a hálapénzre nyújtagarantál-na fedezetet.

• Körülbelül minden negyedik megkérdezett hagyná változatlanul a hálapénz jelenlegi intézmé-nyét. Ők nem engedélyeznék a kiegészítő egészségbiztosítás megkötését és nem értenek egyet a

kezelésben részesültek, közülük is különösen azok, akik sokat is költöttek a kezeléssel kapcso-latban, hajlamosabbak támogatni a verseny bevezetését.

• A különböző korú megkérdezettek hozzáállása a lehetséges változtatásokhoz igen eltérő. Az idősebbek nagyobb arányban ellenzik a jelenlegi helyzet megváltoztatását, mint a fiatalabbak.

Általában a legfiatalabbak támogatják legnagyobb arányban a változtatási javaslatokat. A köte-lező járulék emelésének ötletét ugyanakkor a 40 évnél fiatalabbak nem pártolják nagyobb arányban, mint a 60 évesnél idősebbek, és mindkét korcsoportban kevésbé támogatják, mint a középkorosztályokba tartozók.

• Minél magasabb végzettséggel rendelkezik valaki, annál nagyobb az esélye annak, hogy támo-gatja a biztosítók közötti verseny lehetőségét. A felsőfokú végzettségűek az átlagnál nagyobb arányban állnak ki a kötelező járulék (szolgáltatással ellentételezett) emelése mellett is. Az ál-lami egészségügyi intézmények szolgáltatásaira köthető kiegészítő biztosítás engedélyezését a szakmunkás- és középfokú végzettséggel rendelkezők bő fele támogatja, míg a náluk kevésbé iskolázott rétegekben, de a jobban képzett csoportokban is a támogatók aránya némileg alacso-nyabb, mint az ellenzőké.

• Elemzéseink azt mutatják, hogy az egészségbiztosítók közötti versenyt annál nagyobb eséllyel támogatják a válaszadók, minél inkább az adók csökkentésével értenek egyet az emelés helyett, minél tájékozottabbak az állam bevételi forrásait illetően, minél járatosabbak a munkaadót ter-helő társadalombiztosítási járulék terén, és végül minél inkább tisztán látják a gyógyszerek árá-hoz adott állami támogatás mértékét.

• A kiegészítő biztosítás megítélését illetően mindössze annyit állíthatunk, hogy minél magasabb-nak vélik az érintettek a jóléti programok költségeit (gyógyszerárak állami támogatása, kórházi ellátás), annál nagyobb eséllyel engedélyeznék mindkét biztosítási konstrukciót.

• A kórházi járulék emelését célzó koncepciót annál inkább hagynák jóvá az állampolgárok, mi-nél tájékozottabbak a munkaadói társadalombiztosítási járulékkal kapcsolatban, mimi-nél maga-sabbnak vélik a kórházi ápolás költségeit, és persze minél inkább egyébként is az adók növelé-sére hajlanak.

• Általában véve arra a megállapításra jutottunk, hogy minél informáltabbak az állampolgárok az egyes elvonásokat illetően és minél inkább van sejtésük a jóléti programok költségeiről, annál nagyobb eséllyel rendelkeznek szilárd preferenciákkal az egyes egészségügyi intézményi refor-mok vonatkozásában.

• Az állami beavatkozással kapcsolatos véleményeket az állami költségvetés költési preferenciái-nak átrendezésére vonatkozó kérdések segítségével mértük. Azt találtuk, hogy a legutóbbi vizs-gálatunk óta nemhogy csökkent volna, de inkább nőtt azoknak a száma, akik inkább költenének az egyes kiadási tételekre. Elsősorban az egészségüggyel és a családi támogatásokkal kapcsola-tos kiadási igényeket megfogalmazók száma emelkedett, másik oldalról viszont a honvédelmi kiadásokkal kapcsolatos negatív hozzáállás is csökkent (most, 1999 áprilisában kevesebben voltak, akik a védelmi kiadásokat megkurtítanák).

• Vizsgálatunkban azt is megnéztük, hogy az egyes kiadási tételek választását milyen tényezők magyarázzák. Erre egy olyan modellt építettünk, amiben függő változóként az egyes állami ki-adási tételek választása szerepelt, független változók közé pedig a tényezők négy csoportját vizsgáltuk: a válaszadók szocio-ökonómiai jellemzőit, az egyes állami elosztási programokban való érintettségét, a kockázattal és biztonsággal kapcsolatos attitűdjüket, valamint azt, hogy a kérdezett részt vett-e az adókkal kapcsolatos kérdésblokk megválaszolásában.

nagyobb magyarázó szerepe. Viszonylag kisebb szerepe van, bizonyos esetekben az érintettség-nek (egészségi állapot, gyermekszám, stb.). Összességében azt találtuk, hogy a kockázattal és bizonytalansággal kapcsolatos attitűdök önállóan csak kisebb mértékben járulnak hozzá a kiadá-sokkal kapcsolatos vélemények meghatározásához. Hasonlóképpen, viszonylag kisebb szerepe van annak, is, hogy az interjú során a megkérdezettünk átesett-e az adótudatossággal kapcsola-tos kérdésblokkon.

Irodalom

Boyle, Kevin-J. – F. Reed Johnson – Daniel W. McCollum – William H. Desvousges – Richard W.

Dunford – Sara P. Hudson. (1996): Valuing Public Goods: Discrete versus Continuous Contingent-Valuation Responses Land Economics; 72: 381-96. o.

Brown, Thomas C. – Patricia A. Champ – Richard C. Bishop – Daniel W. McCollum. (1996):

Which Response Format Reveals the Truth about Donations to a Public Good? Land Economics; 72: 152-66. o.

Carson, Richard – Nicholas E. Flores – Kerry M. Martin – Jennifer L. Wright. (1996): Contingent Valuation and Revealed Preference Methodologies: Comparing the Estimates for Quasi-Public Goods Land Economics; 72: 80-99. o.

Csaba Iván (1997): Fiskális illúziók és redisztribúciós csalás. Századvég, Új Folyam 4: 109-118. o.

Csontos László – Tóth István György (1996): Az állam és polgárai: fiskális csapdák és államház-tartási reform az átmeneti gazdaságban. Kézirat, TÁRKI, Budapest.

Csontos László – Kornai János – Tóth István György (1996a): Adótudatosság, fiskális illúziók és a jóléti rendszer reformja: egy empirikus vizsgálat első eredményei. In. Andorka – Kolosi – Vukovich (szerk.): Társadalmi Riport 1996. TÁRKI, Budapest, 238-271. o.

Csontos László – Kornai János – Tóth István György (1996b): Az állampolgár, az adók és a jóléti rendszer fogalma — Egy kérdőives felmérés tanulságai. Századvég,Új Folyam 2: 3-28. o.

Csontos László – Kornai János – Tóth István György (1998): Tax Awareness and Reform of the Welfare State: Hungarian Survey Results. Economics of Transition 6: 287-312.o

Ferge Zsuzsa (1996): Az adótudatosságról és az állam felelősségéről. Századvég, Új Folyam 3 Hausman,-Jerry-A., (ed.) (1993): Contingent valuation: A critical assessment Contributions to

Economic Analysis, vol. 220. Amsterdam; London and Tokyo: North-Holland.

Hetényi István (1997): Folytassa doki! Századvég, Új Folyam 4: 119-122. o.

Kahneman, Daniel – Jack L. Knetsch (1992): Valuing Public Goods: The Purchase of Moral Satisfaction Journal-of-Environmental-Economics-and-Management; 22: 57-70. o.

Portney, Paul R. (1994): The Contingent Valuation Debate: Why Economists Should Care. Journal of Economic Perspectives 8(4): 3-17. o.

Shogren, Jason-F. – Seung Y. Shin – Dermot J. Hayes – James B. Kliebenstein. (1996): Resolving Differences in Willingness to Pay and Willingness to Accept. American-Economic-Review;

84: 255-70. o.

Smith, V.Kerry (1992): Arbitrary Values, Good Causes, and Premature Verdicts: Comment Jour-nal-of-Environmental-Economics-and-Management; 22: 71-89. o.

Smith, V.Kerry (1996): Can Contingent Valuation Distinguish Economic Values for Different Public Goods? Land-Economics; 72: 139-51. o.

Szamuely László (1997) Tények és (félre)értelmezések. Századvég, Új Folyam 4: 136-140. o.

II. Az adótudatosság és az azt meghatározó főbb szocioökonómiai