1. Szerzői jogi és felelősségtani alapvetések
1.3. A fogyasztók és a szerzők érdekei
A két szembenálló tábor, a fogyasztók és a szerzői jogi jogosultak a közérdek és a magánér-dek zászlaja alatt vonultak harcba, vagy egyesek szerint egyenesen a szerzői jog háborújába (copyright war).79 A megalkotott műhöz történő egyetemes hozzáférés igényével szemben áll a szerző magánérdeke. Ez a magánérdek azonban különös méltánylást érdemel-e, és egyáltalán min alapul? A másik oldalt vizsgálva, fennáll-e minden értelemben a közérdek, és ha igen, ki képviselheti azt? A következőkben ezekre a kérdésekre keresem a válaszokat.
A középkorig tulajdonképpen a művek szabad felhasználását tekinthettük főszabálynak. Ez a szabad kultúra idilli állapotának tűnhet, azonban nem volt az. Attól ugyanis, hogy de iure egyenlő volt a hozzáférés lehetősége, de facto a művelődésre – a társadalmi berendezkedés következménye-ként – nem volt mindenkinek lehetősége. (Példakövetkezménye-ként utalok itt arra, hogy a septem artes liberales, a hét szabad művészet a szabad emberhez méltó tudásanyagot fogta át). Ez az állapot a könyv-nyomatatás XV. századi európai feltalálásával és az ehhez kapcsolódó nyomdai privilégiumok adományozásával ért véget.80 Innentől azonban még hosszú út vezetett odáig, hogy állami (törvé-nyi), majd nemzetközi (egyezményi) szinten elismerjék a szerzők jogait, és a tulajdon analógiájára kialakuljon a szerzők joga műveik hasznosításához. (A teljes történeti fejlődés akárcsak vázlatos ismertetése témám szempontjából nem indokolt, így mindössze a szellemi tulajdon és a szerző vagyoni jogainak egyes, általános történeti csomópontjaira utalok.)81 A könyvnyomtatás kezdete
75 Vö. Yu 2011, 886–901. Vö. továbbá a vonatkozó USA-beli törvény elnevezésével: „No Electronic Th eft Act” (NET) 1997 (H. R. 2265); l. Chaudhry–Zimmerman 2009, 149–150.
76 Lessig a CD-k értékesítését hozza példának. A jogosultak és a kiadók gyakran hangoztatott érve, ami sze-rint nincs különbség egy lemez letöltése és ellopása között, elbukik azon az összehasonlításon, hogy egy megha-tározott időszakban 2,6-szor annyi CD-t töltöttek le jogellenesen, mint amennyit hagyományos úton eladtak.
Mégis az ebből származó üzleti bevétel csökkenése „csak” 6,7%-os volt. L. Lessig 2005, 53–54.
77 A jelentés szövegét l. http://www.scribd.com/doc/76424564/Ups-and-Down-Author-is-Ed-Translation-Final 78 http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/2012/05/02/torrent/. Lásd még Németh 2012, 118–128.
79 A közérdekre hivatkozás leple alatt egyesek szerint tulajdonképpen a nagyobb piaci szereplők érdeklobbyja bújik meg; l pl. Litman 2009, 314–315. A „copyright war” lessigi elnevezését Litman művének kontextusában l. uo., 315–317.
Lessig ugyanitt idézi Jack Valenti szavait, aki szerint a jogsértők terrorista háborút folytatnak a jogosultak ellen.
80 Dutfi eld és Suthersanen szerint a szerzők jogának megjelenése a nyomdai privilégiumok adományozásától számítható Európa számos országában, így pl. Franciaországban, Németországban is. Dutfield– Suthersanen 2008, 8–9.
81 A történeti fejlődés összefoglalásáért l. Part 2006, 142–144; Dutfield–Suthersanen 2008, 5–11.
óta, amikor egy új technológia elérhetővé vált, mindig voltak olyanok, akik azt nem rendeltetés-szerűen használták (persze, ha a rendeltetésszerű használton egyszersmind jogszerű használatot is értünk). Ez felfogható a fejlődés „természetes” velejárójának is. Az új technológiának azok az igazi győztesei, akik előnyükre tudják fordítani, ki tudják aknázni azt, sok esetben szükségképpen megváltoztatva (a technikához adaptálva) a hasznosítható művekhez való viszonyulást.
Már a legelső magyar szerzői jogi kodifi kációs kísérleteket övező tudományos viták során is konstans probléma volt az érdekegyensúly megteremtése.82 Nótári a szerzői jog történetét bemutató művében ismerteti – többek között – Szemere Bertalan és Toldy Ferenc erre vo-natkozó gondolatait reformjavaslataik elemzése során.83 Az említett szerzők utalnak arra az elméleti érdekkollízióra, amit tulajdonképpen minden egyes szerzői jogi szabálynak alapul kell vennie, hiszen alapjaiban határozza meg a szerzői jogi jogviszonyokat. Ez nem más, mint a szerző érdeke, szemben a befogadó közönség, a köz érdekével (persze, hogy mi a köz érdeke, az koronként, továbbá társadalmi és gazdasági viszonyok mentén változhat).84 A viszonyrend-szert tovább cizellálja, hogy a közérdek nem csupán a felhasználó puszta műélvezetét foglalja magában – a megismerés és alkotás önmagukba visszatérő, egymást gerjesztő folyamatok.
A köz érdeke pedig nem képezhető le a katarzist (de legalábbis örömöt) okozó műélvezettel, ugyanis akár az újbóli alkotás motorja, akár a tudomány fejlődése, tudományos eredmények disszeminálása is lehet az az érdek, ami pl. fájlcserélő hálózatot alakít ki.85 A szerzők, műveik megalkotása során, a közös emberi kultúrkincsből is merítenek, emiatt is fontos egy ésszerű (gazdasági és normatív) egyensúly megtalálása a közérdek és a szerzők érdekei között.
A szerzői oltalom előbbi megfontolás mentén történő korlátozása már az első szerzői jogi törvényünk reformja során is felmerült, Marton Sándor szavaival élve: „az emberi elme productumaiban rejlő művelődésfejlesztő erő az összességnek biztosíttassék, ami szükségkép-pen a szerző oltalmi igényeinek korlátozásával jár.”86 A gondolati alkotások ugyanis „nem a semmiből teremtődnek, hanem mindig van kongruens (egyező) modelljük, mindig leválnak valahonnan tudattalanul.”87 Gyertyánfy egyik tanulmányának címében teszi fel a kérdést:
„Meddig terjedjen még a szerzői jog?”88 – utalva ezzel a szerzői mű fogalmának, így a szer-zői jognak az expanziójára, arra a folyamatra, hogy a gazdasági érdek mentén a szerszer-zői mű klasszikus fogalmi elemeit nem mutató jelenségekre (pl. sportközvetítések vagy „esztétikus
82 Lásd még Mezei 2004.
83 Nótári 2010, 35–49.
84 Lásd még Patry 2011, 131–140. A szerző szerint az „egyensúly metafora” helyére a „tulajdon metafora” lé-pett, így a közérdek megnyilvánulása nem egyensúlyi tényező, csupán kivételes lehetőség. Az elmélet hibájának tartja, hogy a tulajdoni elmélet szerint a tulajdont nem a társadalom maga hozza létre (creation of society), hanem az csupán kötelezi a társadalom tagjait annak kikényszerítésére – ezzel a szerző tulajdonképpen a tulajdoni ana-lógia pozitivista kritikáját adja.
85 Keserű példaként hozza az Elseviert, ami az akadémiai szféra egyik legnagyobb kiadója, és a tudományos művekhez való hozzáférést rendkívül magas előfi zetői díjak mellett biztosítja. „A megjelent tanulmányokat egyetemi, kutatóintézeti oktatók és kutatók írják, ők lektorálják egymás munkáit, majd pedig a megjelenést követően kénytelenek ezeket magas áron megvásárolni, ha mások eredményeit is szeretnék megismerni. Az el-múlt években ez a folyamat ahhoz vezetett, hogy a kutatói bojkott-mozgalom keretében létrejöttek tudományos torrent- és fájlmegosztó oldalak, kifejezetten a kutatói célközönség számára.” Keserű 2016, 162. Ilyen oldalként említhető pl. a tudományos körökben ismert és népszerű (mára már blokkolt) gigapedia.com vagy a még műkö-dő Library Genesis oldalak.
86 Nótári 2010, 65.
87 Hermann 1945, 6.
88 Gyertyánfy 2001, 337.
sportmozgások”) is kiterjesztik a jogi védernyőt. A kiterjesztés egyik releváns okát pedig éppen a vagyoni jelleg erősödésében és a személyi jelleg elhalványulásában látja.89 Keserű a kérdéskört a fenntarthatóság szempontjából vizsgálva és általában a szellemi tulajdonjogról írva megjegyzi:
a fenntartható fejlődés valamennyi pillérében és a fejlődés számos értelmezési síkján kiemelt jelen-tőséggel bírnak a szellemi tulajdonjogok. (…) Ösztönző hatásuknál fogva a szellemi tulajdonjogok érdekeltté teszik a piaci szereplőket abban, hogy időt, pénzt és energiát fordítsanak az innovációra.
Ezek hiányában az innovációs folyamatok mögül hiányozna a gazdasági érdekeltség, ami a tech-nikai fejlődés, a gazdasági növekedés és végső soron a fenntartható fejlődés akadályát jelentené.90 Gyertyánfy konklúziója a jogi „ne tovább”: a szerzői jog maradjon az, aminek lényegénél fogva lennie kell, amihez Horatius sorait idézi: „Felbuktat a cipő, ha nagyobb a lábnál, szorít, hogyha kisebb.”91
Vagyoni gyarapodás versus szellemi közkincs, az alkotó tevékenység anyagi elősegítése versus a szellemi produktum mind szélesebb körben való elterjedésének lehetősége. Például Bobrovszky szerint a „szellemi tulajdon” az „enyém-tied” helyett már inkább az „enyém-tied és mienk” képlettel írható le.92 Árnyalt és több szempontból vizsgálható probléma ez, amely mögött, mint általában a magánjogi szabályozás forrása mellett, felszínre tör a heinei gon-dolat parafrázisa: „a magánjog nem az önzés bibliája,”93 tehát a magánérdekeket oltalmazó jogi normáknak más magánérdekekre és a közérdekre is tekintettel kell lenni. Így volt ez a törvényi szabályozás hajnalán és így van ma is, ezért nem érezhetjük Toldy utánnyomással kapcsolatos sorait anakronizmusnak, azokat akár napjainkra vonatkoztatva is írhatta volna.
Szerinte az utánnyomást ugyanis csak egy tényező indokolhatta, ez pedig az eredeti műpél-dányok drágasága. Ennek az volt az oka, hogy a kiadók csak az eladott, eredeti pélműpél-dányokból fedezhették a kiadás költségeit. Véleménye szerint „a kiadók is olcsóbban tudnák adni a köny-veiket, ha nem kellene az utánnyomóktól tartani, hiszen több példányt lehetne kinyomtatni és megfelelő biztonsággal árusítani: amivel kevesebbe kerül egy-egy utánnyomat és ameny-nyivel egyes vásárlók nyernek, annyival többet veszítenek a jogos tulajdonosok, a kiadók és az írók.”94 De nemcsak az egyén károsodik, hanem a köz is, mivel ez hosszú távon gátolja a tudományos fejlődést, sivárrá változtatja a kultúra táptalaját, így végső soron visszaveti a társadalmi fejlődést is. Ehhez szorosan kapcsolódó neuralgikus pont a díjazás kérdése, amire Toldy több megoldást is felvázol, kezdve az állami díjazástól az osztalék meghatározásáig.95
Az alapvető problémák és a fi gyelembe veendő társadalmi érdekek ma is hasonlók,96 talán csak annyi különbség mutatkozik, hogy a szerzői érdek nem egységes, tagoltabbá vált. A jog-díjfi zetéssel együtt nem járó fájlcsere ugyanis a már piacon lévő szerzőknek valóban anyagi érdeksérelmet okoz,97 azonban a piacra lépni kívánó szerzők számára adott esetben előnyös is lehet, hiszen a terjesztés lehetősége ilyen módon szinte korlátlan. Az ismertség elérése az
89 Uo., 342.
90 Keserű 2016, 102 és 104.
91 Gyertyánfy 2001, 348. Ezzel egyező következtetés jelenik meg Lenkovicsnál (2008, 275–279).
92 Bobrovszky 2008, 11; a közkincsnek a szellemi tulajdon rendszerében elfoglalt helyével kapcsolatban l. uo., 22–32.
93 Bíró–Lenkovics 2002, 96.
94 Idézi Nótári 2010, 36.
95 Uo., 37.
96 Peukert 2009, 148–149.
97 Lásd pl. Tian 2009, 128–129.
előbbieknek nyilván már nem kardinális kérdés, utóbbiaknak viszont eleinte erősebb érdek lehet, mint a közvetlen (esetleg rövid távú) anyagi előny. Ez – bár szempontként fi gyelembe veendő – önmagában nyilván nem lehet érv a nem jogszerű fájlletöltésre, hiszen a jelenleg kí-nálkozó üzleti modellek mellett is dönthetnek úgy a „feltörekvő” előadók, hogy önként teszik ingyenesen hozzáférhetővé alkotásaikat. Emellett a jogosulti oldalon egyéb piaci érdekeltek is megjelennek, akiknél a szerzői jog személyiségi oldala már alig jelentkezik, ők legfeljebb az alkotás gazdasági aktorai és haszonélvezői.98 Lenkovics szerint ezért sem beszélhetünk álta-lánosítva szellemi tulajdonról, mivel „ha az immateriális tartalmat materiális formába öntve kell is létrehozni, hasznosítani, a közvetítők, másolók, forgalmazók, felhasználók jogi státusa sohasem lehet azonos az alkotó személyiség státusával.”99
Létezik olyan hipotézis is, hogy a kalózkodás teljes kiiktatásának ténye önmagában nem járna a jogszerű forrásból történő beszerzés növekedésével, azonban az (elsősorban szélessávú) inter-net-előfi zetések száma csökkenne. Ebből arra a következtetésre juthatnánk, hogy a fájlmegosztó rendszerek léte és elterjedése tulajdonképpen az internetszolgáltatók számára jelent gazdasági előnyt.100 Ezt támasztja alá az is, hogy a britek ún. fokozatos válasz rendszere ellen (ami a szerzői jogi jogsértések közigazgatási eszközökkel történő visszaszorítására vállalkozik) a szolgáltatók kezdeményezésére indult aláírásgyűjtés. Mit mutat a jog által elérni kívánt érdekösszhanggal szemben a gyakorlat? Verebics szerint „az interneten elveszik a szellemi alkotások hagyományos joga, a szellemi tulajdon becsülete, kitört a gyakorlati szociálizmus.”101 Az érdekek ütközése nem-zetközi szintéren, a szellemi tulajdon koncepciójával kapcsolatban is jól tetten érhető.