FOGLALKOZÓ TÖRTÉNETI IRODALOMBAN - Bethlen Gábor képmása

A kora újkori erdélyi állam történelmi emlékezetében nemigen szerepel még két olyan szélsőségesen ellentétes megítélésű uralkodó, mint a legnagyobb fejedelme-ként számon tartott Bethlen Gábor és a kudarcairól nevezetes Báthory Zsigmond.

A két személyiséghez kapcsolt tulajdonságok még jobban megmutatkoznak az el-lenpéldák fényében. Indokoltnak látszik tehát egy összehasonlító elemzés elvégzé-se, amely feltárja a két történelmi személyiség szembeállításának részleteit, keresi eltérő megformálásuk indítékait, és lehetőséget kínál annak megértésére, hogy milyen logika szerint működik az emlékezet, a történetírás az erdélyi uralkodók kapcsán.

Nem ismertetem ezúttal részletesen a két imázs formálódásának hosszú fo-lyamatát, amely az uralkodók életideje alatti kezdetektől a közvetlen utókor em-lékezetén át a tudományos történetírásig ível.¹ Az értékelés alakulásának finom mozzanatairól adott áttekintés helyett néhány markáns tematikai csomópontot helyezek előtérbe, amelyek egyúttal Báthory és Bethlen összehasonlításának ka-tegóriáit képezik. A szerteágazó probléma két jól körülhatárolható részére szűkí-tem a vizsgálódást, a gyermek- és ifjúkor, illetve a fejedelmi udvar ábrázolásait járom körül, és azt a kilenc esztendős időszakot jelölöm ki, amelynek kezdete Bethlennek első udvarbeli megjelenése 1593-ban, vége pedig a Báthory Zsig-mond utolsó csatavesztése és leZsig-mondása miatt bekövetkező 1602-es emigrációja.

Első látásra talán különös a szándék, mely Bethlen alakját épp Báthory Zsig-mondéval kívánja összevetni, hisz kézenfekvőbb és megszokottabb Báthory Gá-boréhoz mérni. Végzetes küzdelmük, a meggyilkolt fejedelem emlékezetének Bethlen és hívei általi formálása könnyen magyarázatot adhat a győztes és a le-győzött ellenfél személyéhez fűződő reprezentációk messzemenő eltéréseire.²

1 Bár elismerem azon különbségtétel fontosságát, amely a történeti elbeszélés kora újkori, mitikus elemekben bővelkedő változataitól minőségileg eltérőnek tekinti a 19. századdal kezdődő tu-dományos, kritikai történetírást, úgy találom, éles különválasztásuk esetünkben elfedheti azt a jelenséget, hogy még a professzionális történetírás teljesítményei sem mentesültek az imázsfor-málás korai, mitizáló változatának igen hosszú távon érvényesülő befolyásától.

2 A Báthory Gábor nőrokonai elleni perekről: Nagy László: „Sok dolgot próbála Bethlen Gá-bor…” Erdélyi boszorkányperek. Bp., 1981. (továbbiakban Nagy, 1981.) – A Báthory Gábor el-leni 1610-es sikertelen merénylet Bethlen általi kivizsgáltatásáról és Báthory emlékének a

nő-ERDŐSI PÉTER

Viszályuk értelmezései azonban gazdagodhatnak abban a tágabb kontextusban, amelyben a két történelmi személyiség ábrázolásait Báthory Zsigmond és Bocs-kai István alakjának reprezentációival együtt gondoljuk el. Az életüket és ural-kodásukat elbeszélő történetek ellentétekre és analógiákra épülő sémának enge-delmeskednek. Egyik pólusán a két Báthory alakja áll, Bocskai és Bethlen pedig a szemköztin; Bethlen továbbá Bocskai örököseként, művének folytatójaként szerepel, és ahhoz hasonlóan fordul szembe Báthory Gáborral, ahogy Bocskai István távolodik Báthory Zsigmondtól. Az elbeszélések megértetik az olvasók-kal, hogy a pályájuk korai szakaszában egymással szövetséges szereplők miért léptek külön utakra: a fordulat után elért siker azáltal lesz látványosabb és meg-győzőbb, hogy a beszámolók a sikertelen elődöt vagy ellenfelet még mélyebbre taszítják. Az imént vázolt séma kontextusában próbálom tehát felvillantani a Bá-thory Zsigmond és Bethlen Gábor ábrázolásának dinamikáját megteremtő fonto-sabb témákat. Elemzésem során a vélekedéseket, feltevéseket éppoly figyelemre méltóknak tekintem, mint a dokumentumokkal alátámasztott tényeket.

A szembetűnő különbséget, hogy az utókor Zsigmondra megvetéssel, Beth-lenre csodálattal emlékezett, kétségkívül befolyásolta – uralkodóként elért ered-ményeiken túl –, hogy mennyire tudtak önmagukról koherens, meggyőző képet kialakítani és elfogadtatni, illetve maradt-e – a későbbiekben is ható – elmarasz-taló vélemény róluk. Zsigmond kortársai közül főleg az őt súlyosan elítélő Szamosközy István és Somogyi Ambrus elbeszélései jelzik előre az utókor ítéle-tének beállítódását. A születés, a gyermek- és ifjúkor, a nevelkedés, az udvari miliő témája eszköz náluk a jellem bizonytalanságának, változékonyságának alá-támasztására. Az olyan pozitív hangvételű munkák, mint Baranyai Decsi János históriája, amely kedvezően állítja be Zsigmondot, vagy a Giorgio Tomasi által írt, La Bathorea című apológia, nem befolyásolták számottevően az utókor nega-tív véleményalkotását.³

ügyeire tett hivatkozással történő befeketítéséről: Horn Ildikó: Őnagysága merénylői (Gondola-tok egy politikai összeesküvésről). In. Tündérország útvesztői. Tanulmányok Erdély történelmé-hez. Bp., 2005. 171., 178–179.

3 A Zsigmond karakterére és udvarára vonatkozó feldolgozásokat hagyományosan meghatározó egykorú szöveghely: Szamosközy István történeti maradványai (1566–1603). Szerk. Szilágyi Sándor, II. 1598–1599. (Monumenta Hungariae Historica. Scriptores, XXVIII.) Bp., 1876. 10–

16.; Borzsák István fordításában: Szamosközy István: Erdély története [1598–1599, 1603]. Vál.

Sinkovics István. h. n. [Bp.], 1977², 56–62. (továbbiakban Szamosközy, 1977.); valamint Szamosközy István történeti maradványai. Szerk. Szilágyi Sándor, IV. Bp., 1880. (Monumenta Hungariae Historica. Scriptores, XXX.) passim. Báthory Zsigmond megítélésének újragondolá-sában jelentős lépést tett Klaniczay Tibor: Udvar és társadalom szembenállása Közép-Európá-ban (Az erdélyi udvar a XVI. század végén). In. Pallas magyar ivadékai. Bp., 1985. 104–123., illetve Nagy László: A rossz hírű Báthoryak. Bp., 1984. 77–148. (továbbiakban Nagy, 1984.) – Az utóbbi években többek – így Horn Ildikó, Kruppa Tamás, Várkonyi Gábor és jómagam – írásaiban formálódik a Zsigmond fejedelemmel kapcsolatos tudás.

A FIATALKOR ÉS AZ UDVARI ÉLET TÉMÁJA… 77 Szamosközy nézetei még a 19. században is hatottak, amikor a tudományos igényű, kritikai történetírás vizsgálat alá vette Zsigmond uralkodását, hiszen for-dulatos politikai pályáját könnyen lehetett állhatatlansággal, meggondolatlanság-gal magyarázni. Bethlen esetében is kitartott a 19–20. századig az a kép, amely életében és közvetlen utókorában keletkezett, csakhogy Báthoryétól eltérően po-zitív eszményt hordozott. Az idealizált kép kialakulásához maga Bethlen is hoz-zájárult – például egy hozzá látogató diplomatának előadott személyes emlékei-vel –, formálták csodáló hívei, Keserűi Dajka János, Háportoni Forró Pál, Bojthi Veres Gáspár, Kemény János és mások. A fejedelem dicsérete hosszú távon ha-tásosabbnak bizonyult, mint a kritikus kortársak – például Pázmány – hangja, és beépült a 19. században tudományos alapokra helyeződő történetírásba.⁴

Az ifjúkor és az udvar – az életrajz és a politikai környezet e két szegmensé-nek – összehasonlítását nemcsak a két uralkodó utólagos megítélésészegmensé-nek szélső-ségei, hanem életútjaik valós különbségei és kapcsolatai is indokolják. Zsigmon-dot eleve fejedelemnek nevelik, uralkodócsalád tagjaként nő fel – a szerényebb státusú Bethlen esetében hosszú évekig fel sem merülhet a fejedelmi hatalom megszerzése. A történészek felekezeti hovatartozása is nyilvánvalóan befolyá-solhatta a narrációkat, így mind a katolikus Sigismundus és a református Gabriel kapcsán, mind a Habsburg dinasztia és Erdély viszonya vonatkozásában más-más álláspontra helyezkedhettek. Ugyanakkor a két személyiség élettörténetének közös szakasza is indokolja a komparatisztikai kísérletet: az 1593 és 1602 közötti szak, amely a tizenhárom éves Bethlennek a nála mindössze hét esztendővel idő-sebb Báthory udvarába való bekerülésével veszi kezdetét. Bethlen ugyanabban az évben lépett hatalomra Erdélyben, amikor Báthory Zsigmond Prágában meghalt⁵ – mintegy fél évvel azelőtt, hogy unokaöccse, Gábor gyilkosság áldozatául esett.

Bethlen Gábor uralkodásának kezdetét tehát a két Báthory letűnése kísérte.

A 19. század utolsó harmadában a Bethlen uralkodására vonatkozó nagysza-bású akadémiai forráskiadásokkal együtt felmerült a történészekben az az igény

4 „Titkos törökösségének”, kétszínűségének egykorú, röpiratokban ismételgetett vádjára pl.:

Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei. Szerk. Szilágyi Sándor, Bp., 1879. 1.; An-gyal Dávid: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez. Harmadik közlemény. = Századok, 1929–30.

4–6. sz. 585–591. – Veress Endre jegyzi meg, hogy „nemzetségéről még életében három udvari embere írt s ami kettőjök udvari írók szokása szerint ferdített és költött a Bethlenekről és kivált Bethlen Gábor ifjúkori tetteiről, az mind a mai napig tovább burjánzik irodalmunkban”. Veress Endre: Bethlen Gábor fejedelem ifjúsága. (Bevezetésűl Bethlen ifjúkori leveleihez). = Erdélyi Múzeum, 1914. (Új folyam) 6. sz. 287. (továbbiakban Veress, 1914.) – A Bethlen-szakiro-dalmat, az idealizáló szövegeket és az ellenvéleményeket áttekintette Szekfű Gyula: Bethlen Gábor. Bp., 1929. 281–282.; Nagy László: Bethlen Gábor a magyar históriában. In. Bethlen Gábor állama és kora. Szerk. Kovács Kálmán, Bp., 1980. 3–18. – Hernádi László Mihály:

Bethlen Gábor bibliográfia 1613–1980. In. Uo. 73–164.

5 A lemondott uralkodó utolsó éveiről és politikai terveiről: Horn Ildikó: Báthory Zsigmond prá-gai fogsága (1610–1611.) In. Tündérország útvesztői. Tanulmányok Erdély történelméhez. Bp., 2005. 145–165.

ERDŐSI PÉTER

is, hogy megértsék, honnan jön a nagy uralkodó, milyen tényezők hathattak rá fi-atalkorában. Az eleinte vázlatos, töredékes tudás, amelynek formálódása során mérlegre került egyes adatok hitelessége,⁶ 1914-ben teljesedett ki, amikor Veress Endre a kolozsvári Erdélyi Múzeum hasábjain az adatok kimerítő feldolgozásá-nak igényével közölt önálló tanulmányt a fejedelem ifjúkoráról; itt publikálta ud-varba kerülésének 1593-ra tehető dátuma és az 1613-as hatalomra jutása közötti két évtized során írt leveleit.⁷ Veress, aki Báthory-kor egészének szakértőjeként Bethlen korai élettörténetének terén is kulcsszereplő, a szakmai közelmúlt ered-ményeit így összegezte: „Az újabb történelmi kutatás évtizedeken át páratlan eredménnyel derítette fel uralkodásának részleteit és százszámra hordta össze az életére vonatkozó leveleket. Ezek között azonban alig van egynehány ifjúsága idejéből s valósággal eseményszámba ment, valahányszor egy pár adat Bethlen trónralépte előtti idejéből feltűnt.”⁸

Veressnek az adatok szűkösségére tett megállapítása száz év elteltével is ér-vényes Bethlen fiatalkorának 1593 és 1602 közti szakaszára. 1593-ban Gyulafe-hérvárról írt leveléből tudható, hogy Báthory Zsigmond „sok hizelkedő emberek szavára” több mint egy éve elvette birtokát, majd „egynéhány fő atyánkfiai töre-kedésére” felkínált valamit, bizonyára kárpótlást, cserebirtokot, és a tizenhárom éves, árván maradt fiú ennek megszerzése érdekében ment a fehérvári udvarba.

Bízik a sikerben, és mint a levélből látható, befolyásos személyiségek közbenjá-rására számít. Megtudjuk, hogy ezidáig tanult, most pedig keresi, hogy kinek szegődhetne a szolgálatába – az egyik lehetőség maga a fejedelem.⁹ Ezt követően csaknem egy évtizedre beáll a csend. Szinte teljes homály övezi a fejedelemhez fűződő kapcsolatát. Nem említik őt az udvar ügyeiben tájékozott, rendszeres be-számolókat író jezsuiták, jelenlegi tudomásunk szerint oklevelekben sem követ-hető nyomon a karrierje. S ha ez az általános forrásadottságokat ismerve nem is szokatlan, megkockáztatható, hogy a fiatal Gábor, aki befolyásos személyiségek, talán rokonok („atyafiak”) segítségében reménykedhetett – a hagyomány itt Bocskai személyére mutatna –, az ő támogatásukkal sem jutott olyan jelentős funkcióhoz, amely oklevelekben rögzített tisztségben vagy misszilis levelekben

6 Angyal Dávid: Hibás adatok Bethlen Gábor ifjúságáról. = Századok, 1899. 6. sz. 547–551. (to-vábbiakban Angyal, 1899a.)

7 Egyedül az alább említendő 1593-as levél dokumentálja a Báthory Zsigmond uralkodásának idejére eső éveit, a következő már a Zsigmond utolsó lemondása után, 1603-ban íródott.

8 Veress, 1914. 21.

9 Az 1593-ban írt (egykor tévesen 1596-ra datált) levélre: Ifj. Kubinyi Miklós: Bethlen Gábor le-vele Justh Andráshoz. = Századok, 1889. 3. sz. 239–240.; Angyal, 1899a. 547–548.; Veress Endre: Bethlen ifjúkori levelei. = Erdélyi Múzeum, 1914. (Új folyam) 6. sz. 313.; Bethlen Gá-bor: Levelek. Vál. Sebestyén Mihály, Bukarest, 1980. 27–28. – A szóban forgó birtokot („fő jó-szágunk”, vár, négyszáz ház jobbággyal) Marosillyével azonosítja a szakirodalom és 1599-re te-szi a visszaszerzését. Csetri Elek: Bethlen Gábor életútja. Bukarest, 1992. 22. (továbbiakban Csetri, 1992.)

A FIATALKOR ÉS AZ UDVARI ÉLET TÉMÁJA… 79 említett feladatban, cselekedetben konkretizálódott volna. A történeti irodalom-ban nem merül fel a kérdés, hogy 1593 után kilenc éven át folyamatosan Zsig-mondot szolgálta-e, és mindvégig Fehérváron volt-e, de valójában teljes bizo-nyossággal ez nem állítható.

1600 decemberében megállapodik fivérével, Istvánnal birtokaik megosztásá-ról, ami nem csupán annak dokumentuma, hogy Marosillye (ismét?) az ő kezén van, hanem az akkori idők bizonytalanságának is: az egyezség szövegében utal-nak arra a veszedelmes eshetőségre, hogy „vagy pogán mia, vagy valami istente-len fejedelem vagy ez országnak gubernatora” elvenné Illyét Gábortól. Basta gyulafehérvári bevonulása, Székely Mózes betörése, Mihály vajda miriszlói le-győzése, és különösen az egy hónappal korábban, november végén tartott ország-gyűlés után, amely Bocskai száműzte és megfosztotta birtokaiktól, a testvérek-nek számos okuk lehetett a birtokaik sorsáról való gondoskodásra.¹⁰ Másfél évvel később, 1602 júniusában annyit villant fel Zsigmond adománylevele – mely Beth-len tisztségére nem tér ki, de „generosus”-nak titulálja –, hogy a hatalmi harc végjátékában többek közt őt is birtokkal jutalmazta szolgálataiért.¹¹ Láthatólag kitart a fejedelemségéért oszmán támogatással küzdő Báthory mellett, olyan idő-ben, amikor Bocskai István már Prágában van. Így az oklevél egyébként szok-ványos indoklása, mely a birtokadomány indokául a tanácsurak közbenjárását je-löli meg, Bocskaira nem vonatkozhat, hanem annál inkább az ekkor még Zsig-mond pártján állókra.¹² Az oklevél kiállítása után tizenkét nappal Bethlen részt vesz Báthory oldalán a Giorgio Basta ellen vívott tövisi csatában – ahogy felte-hetőleg korábbi hadjárataiban is –, és fejedelme vereségét, illetve néhány közbe-eső mozzanatot követően Székely Mózes oldalán a török területen lévő Temes-várra távozik. Viszontlátjuk Szamosközy történetének lapjain, ahol Székely em-bereként kap vezető szerepet Gyulafehérvár 1603-as ostromában, amely során tűz-vész sújtja a várost és a fejedelmi palotát: olyan oldalak ezek, amelyeket később ő maga néz át és lát el széljegyzetekkel.¹³

10 Bethlen Gábor és István osztozása. = Történelmi Tár, 1890. 3. sz. 560–562.

11 Déván, 1602. június 20-án adományoz Gábornak és általa testvérének, Istvánnak fejedelmi bir-tokokat Arad vármegyében. Az erdélyi fejedelmek Királyi Könyvei. I. 1569–1602. (Erdélyi Tör-ténelmi Adatok. VII. 1–3. Szerk. Jakó Zsigmond.) VII. 3. Báthory Zsigmond Királyi Könyvei (1582–1602). Szerk. Fejér Tamás – Rácz Etelka – Szász Anikó, Kolozsvár, 2005. 517. (2022.

sz.); az irat digitális másolata: Az erdélyi fejedelmek oklevelei (1560–1689.) Erdélyi Királyi Könyvek. DVD. Szerk. Gyulai Éva, Miskolc – Bp., 2005.

12 Bocskai prágai kényszertartózkodásáról G. Etényi Nóra – Horn Ildikó – Szabó Péter: Koronás fejedelem. Bocskai István és kora. Bp., é. n. [2006.] 149, 155–157.

13 Szamosközy, 1977. 467., Sinkovits István 233. sz. jegyzete. – Az 1603-as gyulafehérvári hadi események összefoglalására Kovács András: Bevezetés. In. Gyulafehérvár város jegyzőkönyvei.

Kolozsvár, 1998. 5–6. – Nem ismerek más jelenkori tanulmányt, amely az imént idézett munká-éhoz hasonló alapossággal számolna be a két ostromról, Bethlennek az elsőben való részvételét is beleértve. Az életrajzok rendszerint hallgatnak arról, hogy összefüggés lenne Gyulafehérvár

ERDŐSI PÉTER

Lényegében ennyit állíthatunk a szigorú kritika próbáját megálló adatok alap-ján a Bethlen tizenhárom és huszonkét éves kora közti időszakról. Ám azok a történészek, akik többet kívántak mondani a fejedelem ifjúkoráról – eszmélkedé-séről, előmeneteléről, útkereséséről –, olyan ismereteket is mozgósítottak, ame-lyek a kérdéses időszaknál későbbi forrásokból, visszaemlékezésekből, beszámo-lókból származnak, és alighanem többet árulnak el a Bethlen múltjának megfor-málására irányuló szándékokról, mint a múlt szóban forgó szakaszáról, de másfe-lől épp azért tűnhetnek értékesnek, mert „magától Bethlentől” vagy az őt szemé-lyesen ismerőktől valók.

A forrásadottságok persze dilemma elé állítják a történészeket. Attól függően, hogy elfogadják-e az utóbbi csoportba tartozó feljegyzéseket – pontosabban asze-rint, hogy mit fogadnak el belőlük –, szükségképpen más-más eredményre kell jut-niuk elbeszélésükben. Döntésüknek nem kisebb a tétje, mint hogy megírható-e egy-általán a fiatalembernek az 1593 és 1602 közötti életszakasza, amely személyes formálódása szempontjából vélhetően alapvető és megkerülhetetlen. Aki elfogadja, hogy kevés olyan egykorú állítás szól ezekről az évekről, amely nem akad fenn a kritika rostáján, nehezen következtethet másra, mint hogy a megritkult adatokra va-lójában nem építhető a személyes fejlődést bemutató koherens történet.

A bonyolult kirakós játékkal bíbelődő – későbbi híradásokat elfogadó, és egyes esetekben a fantáziájukat is segítségül hívó – történészek mégis megalkot-ták az óhajtott fejlődéstörténetet, így számos változatban előttünk áll a fiatal Gá-bor, Zsigmond udvarában. Apródi szerepkört tulajdonítanak neki a szerzők, de megfelelő források híján feladatkörét csak valószínűsíteni tudják, olyan teendők-kel jellemzik, mint az antecamerában való álldogálás, hírek vitele és vadászebek gondozása. E mérsékelt jelentőségű tevékenységnél azonban sokkal fontosabb a katonai tapasztalatszerzés, a hadjáratokban való részvétel, és nem véletlenül tár-sítják a katonai vezetőként is kimagasló Bocskaival, mint „atyafival” és pártfo-góval, hanem a két személyiség történelmi szerepe közti analógia okán. Csábító elgondolás, hogy a Báthory-udvar a leendő fejedelem politikai, diplomáciai

égése és aközött, hogy Bethlen vezető szerepet vállalt megostromlásában. Az összefüggés való-jában közvetett – a tüzet voltaképpen a császári várvédők okozták –, és nem olyan, amely miatt kerülni kellett volna a témát. A 19. század hatvanas éveiben Kőváry László még nyíltan beszélt róla, a Szamosközyt használó Bethlen Farkas nyomán: Erdély története. IV. Pest, 1863. 139–

140. (továbbiakban Kőváry, 1863.) Azt ugyan később sem hallgatták el a szerzők, hogy Bethlen részt vett az ostromban – sőt, ez dicsőségesnek is minősülhetett a németek elleni akcióként –, ám tartózkodtak attól, hogy együtt említsék a pusztító tűzvésszel. (Egy lehetőség az óvatos, a valóságot részben fedő körülírásra, a palota későbbi helyreállítása kapcsán, amely még e jelle-gében is szókimondó sok más beszámolóhoz képest: „A Bethlen szeme láttára Basta korában elpusztult épület”, Csetri, 1992. 142.) – Nem ez volt az egyetlen csapás, amely a 16. századi gyulafehérvári anyagi kultúrát sújtotta a tizenötéves háborúban, de nem vitás, hogy nagyban hozzájárult a Báthory-kori eredmények pusztulásához. De ki merte volna azt sugallani, hogy Bethlen azt építette újjá, aminek romlásához közvetve ő is hozzájárult? A hős nem lehet pusztí-tó és építő is ugyanazon a helyen.

A FIATALKOR ÉS AZ UDVARI ÉLET TÉMÁJA… 81 mélkedésének színhelye, amely egy prágai diplomáciai küldetésben való részvé-telben csúcsosodik ki.¹⁴

Szekfű Gyula és Rugonfalvi Kiss István vitája – amely a fejedelem halála há-romszázadik évfordulójának hangulatában zajlott – a történeti reprezentáció fent

14 Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor életrajza. Pozsony – Bp., 1885. 4–6. (továbbiakban Szilágyi, 1885.); Angyal Dávid: Bethlen Gábor életrajza. é. n. [1899.] Bp., 5–6. (továbbiakban Angyal, 1899b.); Gindely Antal – Acsády Ignác: Bethlen Gábor és udvara. (Magyar történeti életrajzok) Bp., 1890. 7. (továbbiakban Gindely – Acsády, 1890.); Veress 1914, 291–292.; Rugonfalvi Kiss István: Iktári Bethlen Gábor erdélyi fejedelem. Bp., 1923. 9–12. (továbbiakban Rugonfalvi Kiss, 1923.); Szekfű Gyula: Bethlen Gábor. Bp., 1929. 28–29. (továbbiakban Szekfű, 1929.); Angyal Dávid: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez. Második közlemény. = Századok, 1929–30. 1–3. sz.

473–474.; Wittman Tibor: Bethlen Gábor. h. n. [Bp.], 1952. 8–10. (továbbiakban Wittman, 1952.);

Nagy László: Bethlen Gábor a független Magyarországért. Bp., 1969. 13–14. (továbbiakban Nagy, 1969.); Nagy, 1981. 46–48.; Demény Lajos: Bethlen Gábor és kora. Bukarest, 1982. 10–16.

(továbbiakban Demény, 1982.); Barcza József: Bethlen Gábor, a református fejedelem. Bp., 1980.

17–18. (továbbiakban Barcza, 1980.); Csetri, 1992. 19–23. – Makkai László „korához és helyzeté-hez mérten magas állások” betöltéséről tud: Bevezetés. In. A fejedelem (Erdély öröksége IV.) Szerk. Cs. Szabó László – Makkai László, Bp., é. n. [1941.] vi. Az állítás forrása itt minden bi-zonnyal Háportoni Forró Pál, aki szerint „nagy böcsülletes tiszteknek, úgymint tanácsbéli méltó-ságnak, udvari főkapitányméltó-ságnak, generálisságnak és mind az két császárhoz való nagy munkás követségeknek viselésében” helyt állt. Háportoni Forró Pál ajánlólevele Quintus Curtius fordításá-hoz. In. Bethlen Gábor emlékezete. Szerk. Makkai László, h. n. [Bp.], 1980. 280–281. Háportoni állításáról ld. Veress, 1914. 292. 24. sz. jegyzet, elfogadja és kiegészíthetőnek tartja Strassburg Pálnak, a Bethlenhez látogató diplomatának magától a fejedelemtől hallott beszámolójával. Mind-azonáltal a Báthory Zsigmond udvarában elnyert tisztségek nyilvánvaló túlzások és a későbbi elő-remenetel visszavetítései. Tisztségeiről megbízható adatok alapján: Trócsányi Zsolt: Erdély köz-ponti kormányzata 1540–1690. Bp., 1980. 25, 102. 111. jegyzet, 339, 353. 372. jegyzet. (további-akban Trócsányi, 1980.) – Prágai tartózkodásra – Háportoni Forró mellett – elvileg maga Bethlen utalt, a Strassburgnak előadott visszaemlékezésében, mely az ő összefoglalásában így hangzik,

„adolescentiam cum Sigismundo Bathoreo in Rudolphi caesaris aliorumque principum aulis, juventutem ac virile robur armis exercuit”, Szilágyi Sándor: Oklevelek Bethlen Gábor és Gusztáv Adolf összeköttetéseinek történetéhez. = Történelmi Tár, 1882. 277. Zsigmond alakja azután egyes elbeszélésekben Bocskaira cserélődött. Veress, 1914. 291. és 22–23. sz. jegyzet. A Bocskai Ist-vánnal, mint rokonnal és pártfogóval való gyakori képzettársítást maga Bethlen alapozza meg

In document Bethlen Gábor képmása (Pldal 75-91)