B ETHLEN G ÁBOR FEJEDELEMSÉGE IDEJÉN

Zemplén vármegye Magyarország keleti részén található, s a szomszédos várme-gyékkel összevetve, a nagyobb és településekben inkább gazdagabb vármegyék-hez tartozott. Zemplén politikai és vallási fejlődését több külső illetve belső kö-rülmény is befolyásolta. Ide sorolhatnánk határmenti, ill. periférikus elhelyezke-dését, viszonylag távol eső helyzetét a Habsburg udvartól, és az Erdélyi Fejede-lemség közelségét. Zemplén területének specifikumai közé tartozott a lakosság viszonylag gazdag etnikai összetétele (északon rutén, pravoszláv lakosság, részben a mai szlovákok, a középső tájakon vegyes magyar–szláv lakosság, délen magya-rok, illetve elszórva délszláv lakosság). Másik érdekessége a területnek a szabad királyi városok hiánya. Zemplénben a 16. század második felében csak mezővá-rosok léteztek, amely 18 település közül Sátoraljaújhely volt a legnépesebb. Azt követte Homonna, Tarcal, Varannó, Liszka, Tokaj, Terebes, Tállya, Patak, Zemp-lén, Sztropkó. A vármegye leggazdagabb birtokosa a 16. században a Perényi csa-lád volt, aztán a Serédiek, Homonnaiak, később a Rákócziak következtek.¹

A reformáció terjedése Zemplénben viszonylag hamar kezdetét vette. Már a 16. század 30-as éveiben a lutheri reformációs tanok szellemében prédikált Gál-szécsi István, Siklósi Mihály, Kopácsi István, Batizi András, Thúri Farkas Pál.

Ezek a prédikátorok hosszabb-rövidebb ideig Sárospatakon működtek és terjesz-tették a reformáció tanait. Feltehetően Gálszécsi István hatására lett Perényi Pé-ter (1502–1548) is a lutheri tanok híve. Ezt bizonyítja az énekeskönyv, amelyet Gálszécsi István Krakkóban adott ki 1536-ban, és amelyet Perényi Péternek aján-lott. Két évvel később, 1538-ban úgyszintén Krakkóban jelent meg egy másik énekeskönyv is Benczédi Székely Istvántól, amelyet az előzőhöz hasonlóan Perényinek dedikált.² Véglegesen azonban csak a 40-es évek közepén lett Pe-rényi a lutheri vallás pártfogója (bécsi fogsága idején intenzív levelezést folyta-tott Melanchtonnal).

1 Dienes Dénes: A történelmi Tiszáninneni Református Egyházkerület a 16. században. I. = His-toria Ecclesiastica, 2011, roč. 2, č. 1, 3–68.

2 Révész Imre: Magyar Református Egyháztörténet 1520–1608. Debrecen, 1938. 71.

KÓNYA ANNAMÁRIA

192

Perényi Péter idejére vezethető vissza, amikor a sárospataki triviális iskola a reformáció szellemében kezdett működni (1531). Az iskola dinamikusabb fejlő-dése Kopácsi István prédikátorságának idejéhez kapcsolódik, aki 1549-ben érke-zett Sárospatakra és 1558-ig működött a rektori székben.³ A pataki iskola tanárai és az ő tevékenységük folytán diákjai is nagyban elősegítették a reformáció gyors elterjedését Zemplénben, de a szomszédos vármegyékben is.

Az 1550-es évektől viszont Kelet-Magyarország, így Zemplén területén is egyre jobban utat tört magának a kálvini reformáció és egyre több prédikátor tért át az új tanításra. Ezek közt volt az említett Kopácsi István, Thuri Farkas Pál, Szikszai Fabricius Balázs (ő lett nem régen a pataki iskola rektora) és más ki-emelkedő személyiségek, akiknek hatása alatt az 1561-es tarcali zsinaton az ott megjelent lelkészek nagy része a kálvini tanhoz csatlakozott. Mivel az elhunyt Perényi Péter fia, Gábor rendíthetetlenül a lutheranizmus híve maradt, nagyon szigorúan igyekezett birtokain, de főleg Patakon gátat szabni a kálvinizmus ter-jedésének. Birtokain dolgozó adminisztrátorain keresztül felszólításokkal, a kényszerítés mindenféle eszközével igyekezett megvédeni a lutheri tant az egyre intenzívebben beszivárgó svájci reformáció tanaival szemben. Mivel a tiltás és fenyegetés ellenére a prédikátorok továbbra is a kálvini tan szerint prédikáltak, Perényi úgy döntött, hogy egyszer és mindenkorra választásra bírja a papokat.

1563-ban összehívta a birtokain működő lelkipásztorokat és követelte tőlük az ágostai hit elfogadását. Néhány papot sikerült rábírni a fogadalomra, de többsé-gük ellenállt és továbbra is a kálvini hitet vallotta. Mindennek ellenére a kálvini reformáció Zemplén vármegyében csak a Perényiek halála után kezdhetett sza-badon terjedni. Perényi Gábor 1567-es halála után már semmi nem állt gátat a kálvini tan elterjedésének és megerősödésének.

A Perényiek mellett Zemplén vármegye északabb területein a reformációt és később magának a kálvini tanoknak a terjedését egy másik arisztokrata család támogatta, a Homonnai Drugethek, közülük is leginkább István, Antal, György és Gábor. Nem ismerjük a reformációs tanok elfogadásának pontos évét, de felté-telezzük, hogy ez már a 16. század 30-as éveinek végén megtörtént. Természete-sen a Drugethek is előbb a lutheri, majd később a svájci reformációs tanokat fo-gadták el. Terjedelmes birtokaik központja, Homonna lett a svájci kálvinizmus másik ,,otthona” észak Zemplénben. Természetesen a Homonnai Drugethek nem-csak közvetlenül birtokaik központjában, de uradalmuk minden részében támo-gatták a reformáció térhódítását. Legnagyobb érdeme ebben a folyamatban leg-inkább Drugeth Istvánnak volt, a 16. század felében,⁴ amikor is ő Ungvárról ha-zaköltözött homonnai birtokára és magával hozta udvari papját, aki már

3 Makkai László: A kollégium története alapításától 1650-ig. In. A Sárospataki református kollé-gium. Budapest, 1981. 17.

4 Kónyova Annamária–Kónya Peter: Kalvínska reformácia a reformovaná cirkev na východnom Slovensku v 16–18. storočí. Prešov, 2010. 121.

A REFORMÁTUS EGYHÁZ MŰKÖDÉSE ZEMPLÉN VÁRMEGYÉBEN… 193 ta prédikátorként hirdette homonnai birtokain az evangéliumot. Homonnán az el-ső ilyen, név szerint is ismert prédikátor Szobránci János volt, aki 1579-ben mű-ködött a városban.

A már említett arisztokrata családok mellett a reformáció terjedésére Zemplén vármegyében nagy hatással voltak a Drágffyak, Nádasdyak és más nemesi csalá-dok is. Magának a kálvini felekezetnek megalakulásában fontos szerepet játszott Debrecen városa is, mint a magyar kálvinizmus egyik legfontosabb központja.⁵ Így már 1559-ben létrejött a zempléni esperesség, Kopácsi István sárospataki prédikátor vezetése alatt, amely a borsodi, gömöri, abaúji és az utolsóként meg-alakult ungi esperességgel együtt alkották a Tiszáninneni református egyházme-gyét. Itt viszont le kell rögzíteni az a tényt, miszerint a megalakult esperességek nem voltak teljes mértékben területileg azonosak a vármegyékkel. Annak ellené-re, hogy Zemplén vármegye nagy részét a zempléni esperességet alkotta, néhány délen fekvő zempléni település az abaúji esperességhez tartozott, az Olyka, illet-ve Ondava folyók északi, északkeleti partjain elterjedő zempléni községek vi-szont az ungi esperességhez tartoztak.

A 16. század végére tehát Zemplén vérmegye lakossága túlnyomó része re-formátus felekezetű volt, de Varannó mezővárosában és a környező települése-ken evangélikus lakosság is élt, amely nagymértékben szlovák népesség volt.⁶ A zempléni református esperességben ennek a helyzetnek következtében egy unió alakult ki a református és evangélikus hívők közt. 1597-ben a sárospataki zsinat végzése értelmében a zempléni evangélikusok a zempléni református esperesség igazgatása alá tartoztak, viszont az evangélikus gyülekezetek felügyelete a varannói szlovák lelkész hatáskörébe tartozott, aki társ-esperes címet kapott. Te-hát felügyelte az evangélikus gyülekezeteket, de maga a zempléni református es-peresnek és református zsinatoknak volt alárendelve. Az első ilyen társ-esperes Mednensky András varannói szlovák káplán volt.⁷ A zempléni református-evan-gélikus unió egészen 1663-ig létezett, amikor is az evanreformátus-evan-gélikus gyülekezeteket a megalakult sáros-zempléni evangélikus esperességhez csatolták.⁸

Hogy pontosan mennyi is volt a zempléni református gyülekezetek körülbelü-li száma a 16. század folyamán, sajnos a források hiányossága miatt nem

5 Papp Klára: Mélius Juhász Péter és a Debrecen-egervölgyi hitvallás. In. Kónya Peter (ed.) Prvé augsburské vyznanie viery na Slovensku a Bardejov. Prešov, 1999.

6 Az említett evangélikusok főleg Báthory István országbíró birtokain éltek, és ő maga volt az unió megteremtésének kezdeményezője, amit leginkább azzal lehet magyarázni, hogy birtokain rendezni akarta az evangélikus jobbágyainak helyzetét, elkerülve ezzel a jövőbeli súrlódásokat a református és evangélikus lakosság közt.

7 Dienes Dénes: Református-evangélikus unió Zemplén vármegyében a 16–17. században. In.

Kónya Peter (ed.) Nezameniteľné je dedičstvo otcov. ACEP X. Prešov, 2009. 173. (továbbiak-ban Dienes, 2009.)

8 Dienes, 2009. 174–175.

KÓNYA ANNAMÁRIA

194

hető. Az első egyházlátogatási jegyzőkönyv Zemplén vármegye területéről 1611-ben készült. Eszerint a zempléni és ungi esperesség területén akkortájt 45 refor-mátus zempléni gyülekezet, és 104 leányegyház működött. Ezek közül 29 gyüle-kezet 52 leányegyházzal a zempléni esperesség és 16 gyülegyüle-kezett 52 filiával az ungi esperesség részeként. Mivel ezek az adatok csak a mai Szlovákia területén található községeket vették számba, a református gyülekezetek száma még na-gyobb lehetett. Azon kívül még egy másik fontos eseményt sem szabad elfelejte-ni, ugyanis abban az időben, tehát 1611-ben, amikor is elkészült az első egyház-látogatási jegyzőkönyv, a Drugethek már rekatolizáltak és rohamos rekatolizá-ciós tevékenységbe kezdtek, amely természetesen leginkább észak zempléni bir-tokaikat érintette. Ezáltal feltételezni lehet, hogy a Drugethek 1609-ben megtör-tént konverziója előtti időben még több református gyülekezett működött Zemp-lén vármegyében.⁹

Drugeth György rekatolizálása után, kis időn belül, már 1612-ben elfoglaltat-ta Homonna templomát, jezsuitákat hívott a városba és kiűzte onnan Debreceni György református papot, aki 1608–1611 között prédikált Homonnán.¹⁰ Kis idő lefolyása elég volt ahhoz, hogy a valamikor kálvinista központként számon tar-tott település a rekatolizáció fészke legyen.¹¹ Drugeth György hamar visszatérí-tette katolikus hitre a ruszinok által lakott falvakat, amelyek pravoszláv lakossá-ga amúgy sem volt túlságosan elfolakossá-gadó a rákényszerített református felekezettel kapcsolatban. Nagyon hatásosnak mutatkozott az ortodox és római katolikus hí-vek egyesítése unióba. Drugeth György bőkezű támogatását élvezték azok a pa-pok, akik hajlottak egyesülni a római-katolikus egyház igazgatása alatt, de való-jában ez az elképzelés csak néhány év múlva valósult meg.¹²

Így hát a 17. század első évtizedében elkezdődött Zemplén területén a rekato-lizáció, amely úgy nézett ki, hogy a jezsuiták és Drugeth György tevékenységé-nek köszönhetően hamar nagy sikereket érhet el, már csak azért is, mert Drugeth 1608-ban Zemplén főispáni tisztét is megkapta. Ambíciói addig mentek, hogy a katolikus körök buzdítására még az erdélyi fejedelmi széket is igyekezett szerezni. Ennek érdekében szerette volna a zempléni rendek támogatását is meg-nyerni, de sikertelenül. Ilyen készülődésre maga Bethlen Gábor is ,,kénytelen

9 Drugeth György 1609-ben Pázmány Péter hatása alatt, de politikai ambíciói teljesülését remélve is, rekatolizált. Réz László: A Drugethek és Homonna reformációja. Sátoraljaújhely, 1899. 87–

88. (továbbiakban Réz, 1899.)

10 Zoványi Jenő: Protestáns lelkészek nyugtatványai régi tizedjegyek mellett. 125.

11 Réz, 1899.

12 Ez volt az ungvári unió 1646-ban, amelynek alapján sikerült az ortodox-pravoszláv hitűeket az egyház-igazgatásban egyesíteni a római-katolikus egyház fennhatósága alá. Adam Ján: Pravos-lávni, uniáti a gréckokatolici v procese konfesionalizácie. In. Konfesionalizácia na Slovensku v 16–18. storočí. Prešov, 2010. 192–206.

A REFORMÁTUS EGYHÁZ MŰKÖDÉSE ZEMPLÉN VÁRMEGYÉBEN… 195 volt reagálni, így 1615-ben betört Magyarországra, amire tárgyalások kezdődtek ezen összecsapásnak a rendezésére.¹³

Ténylegesen a reformáció terjedését csak Zemplén északi területein sikerült megállítani, ahol a református gyülekezetek nagy része fokozatosan megsemmi-sült. Viszont Zemplén vármegye területének nagyobb részén folytatódott a meg-szokott vallási élet, természetesen időről időre háborítva a helyi nemességtől, il-letve a császári katonaságtól. 1618-ban a pozsonyi országgyűlés után, ahol ter-mészetesen a protestánsok sérelmeit nem hallgatták meg, a katolikus főurak bá-torítást kaptak újabb protestánsok elleni cselekedetekre. Így történt, hogy hazaté-rése után Homonnai Drugeth György elvette a terebesi protestáns parókia földjét, Allaghi Menyhért pedig a pácini és karcsai templomot foglalta el.¹⁴

Az észak zempléni protestánsok helyzete csak a 17. század 20-as éveinek vé-gére, akkor is csak egy kis időre lett jobbá, Bethlen Gábor felkelésének köszön-hetően. Mikor Bethlen Gábor katonái 1619-ben elfoglalták Homonnát, a refor-mátusok csaknem azonnal visszakapták templomukat. Már a következő évben újból református pap, bizonyos Szobránci György tartotta az istentiszteleteket.

Nem sokkal utána vette át a homonnai református prédikátor helyét az ismert teológus és a reformáció második generációjának reprezentánsa, Kecskeméti Sánta János. A több teológiai mű és prédikáció szerzőjeként számon tartott Sánta Kecs-keméten született.¹⁵ Tanulmányait Debrecenben végezte, de több külföldi egyete-men is megfordult, elsősorban Wittenbergben és Heidelbergben. Hazatérése után, mint prédikátor rövidebb ideig Tokajban, Kállón, Szikszón, 1619-től Ungváron és 1622-től már Homonnán működött. Ungvári és homonnai tartózkodása idején az ungi református esperesség esperesi székét is betöltötte. Homonnán nem sokáig, 1624-ig működött. Onnan Vásárosnaményba ment, ahol egészen haláláig, 1640-ig Lónyai Zs1640-igmond udvari papjaként tevékenykedett.¹⁶

Bethlen Gábor felkelése és azt követően a békeszerződés által időleges Zemp-lén vármegye hozzácsatolása az Erdélyi Fejedelemséghez lehetővé tette, hogy a homonnai, de természetesen más zempléni református gyülekezet is még néhány évig fennmaradhasson. Amikor 1622-ben, a nikolsburgi békeszerződés értelmé-ben a homonnai uradalom visszakerült a Homonnai Drugethek kezébe, a refor-mátus egyház újabb támadásoknak lett kitéve. Drugeth János kiskorúságig a

13 Zsilinszky Mihály: A magyar országgyűlés vallásügyi tárgyalásai. 2 kötet. Budapest, 1891.

105–111. (továbbiakban Zsilinszky, 1891.)

14 Zsilinszky, 1891. 146.

15 Legfőbb művei: Három fő és nevezetes esztendős ünnepekre való prédikációk; Fides Jesu ete jesuitarum; Pázmány Péter Kalauzára tizenharmadik könyvére való felelet; A pápisták között és miközöttünk vetélkedésre vettetett három fő artikulusokról; Sámuel próféta második könyvének huszonnegyedik részének prédikációk szerint való magyarázatja. Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Budapest, 1977. 302.

16 Réz, 1899. 72–76.

KÓNYA ANNAMÁRIA

196

sai királyi kamara gondoskodott a birtokokról – Gombos István ügyintéző által –, de amikor az ifjú gróf átvette birtokait, szinte azonnal apjához hasonló politikába kezdett. Elsőként igyekezett a homonnai reformátusoktól ismét elvenni a temp-lomukat, akik emiatt a 20-as évek második felében több alkalommal is panasszal fordultak a vármegyéhez, amely elismerte panaszuk jogosultságát. 1628-ban ma-ga Bethlen is a homonnai reformátusok pártjára állt, de sajnos nem sok ered-ményt ért el, mivel a következő esztendőben meghalt és a hét vármegye, Zemp-lént is beleértve, visszakerült a királysághoz. A világi pártfogó elvesztése után nagyon gyorsan véget ért a homonnai református gyülekezett létezése. 1630-ban, de lehet még 1629 végén visszatértek a városba a jezsuiták és megkezdték térítő működésüket, amely a református gyülekezett azonnali végét jelentette.¹⁷ Az 1632-ben készült egyházlátogatási jegyzőkönyvben Homonna már nincs is meg-említve, csak a környező néhány kisebb faluban működött református gyüleke-zet, de azok is nagyon rossz állapotban voltak (Jánosvölgye, Cirókahosszúmező, Udva, Laborcmező).¹⁸

Végezetül megállapíthatjuk, hogy Bethlen Gábor felkelésének eredménye-ként, s a nikolsburgi békeszerződésnek köszönhetően Zemplén vármegye északi területein, amelyek a rekatolizált Homonnai Drugeth család tulajdonába voltak, de leginkább Homonnán, még néhány évig fenn tudott maradni a református gyü-lekezett. Sőt nagy eredménynek lehet mondani, hogy pontosan a Bethlen korszak idején még egy olyan református személyiség is ott tudott működni, mint Kecske-méti Sánta János, aki tevékenységével és irodalmi működésével erősítette a zempléni református egyház színvonalát. A felkelés segítette több más zempléni református gyülekezett újraalakulását és még több évi fennmaradását. Homonna csak egy példája annak a folyamatnak, amely Bethlen Gábor felkelésének ered-ményeként megvalósult más protestáns településeken, illetve gyülekezetekben is.

17 Réz, 1899. 72–76.

18 Fedič Vasil a kol.: Dejiny Humenného. Bratislava, 2002. 60.

Bethlen Gábor – a fejedelem