B ETHLEN G ÁBOR KÉPE A FELSŐ - MAGYARORSZÁGI SZABAD KIRÁLYI VÁROSOKBAN

Csaknem négyszáz évvel ezelőtt, 1619-ben tört ki a Bethlen Gábor erdélyi feje-delem által vezetett Habsburg-ellenes felkelés, amelynek során seregei átmentek Felső-Magyarországon és elfoglalták az ottani vármegyéket és városokat. Az öt szabad királyi város polgársága akkor rövid idő alatt már másodszor szembesült az uralkodó-ellenes ellenállással, és válaszúton állt egy alapvető kérdésben: tart-sa-e hűségét a legitim uralkodónak, vagy a felkelő nemességgel együtt lépjen fel ellene? A polgárok többsége számára ez nem volt könnyű kérdés, és annak elle-nére, hogy a városok végül – leginkább Bethlen Gábor hadi fölényének engedve – csatlakoztak a felkeléshez, továbbra is bizalmatlansággal néztek a fejedelemre és nagyon nehezen viselték a felkeléssel kapcsolatos kiadásokat. Még nagyobb ellenszenvvel fogadták Bethlen felhívásait a következő két magyarországi hadjá-rat során. Ezt egyébként jól bizonyítják a korabeli említések.

Mivel a felső-magyarországi szabad királyi városokkal Bethlen-felkelésében tudományos igénnyel még senki sem foglalkozott és (Kisszebenen kívül¹) a meg-levő régebbi várostörténeti monográfiák (Eperjes,² Lőcse,³ Bártfa⁴) sem tárták fel ezt a témát, ez a tanulmány sem kívánja a források alapos tanulmányozása alap-ján részletesen tárgyalni az öt város fejlődését a felkelés idején. Így célja első-sorban az, – azon kívül, hogy az alapinformációkat soroljon fel a városok szerep-léséről az adott korban–, hogy a felhívja a figyelmet arra, hogyan is fogadták a polgárok a fejedelmet és embereit, főleg katonáit. A források híján a polgárság nézetei, véleménye Bethlenről legjobban Hain Gáspár híres krónikája⁵ alapján vizsgálható. Az akkori lőcsei polgár, később bíró autentikus vallomása nemcsak egy korabeli polgár, hanem az egész város véleményét tükrözi, nagy valószínű-séggel feltételezhető, hogy a többi négy, vagy legalább három (talán Kassa

1 Kónya Peter et al.: Dejiny Sabinova. Sabinov, 2000.

2 Dejiny Prešova I. (Ed. Sedlák, Imrich). Prešov, 1965.

3 Suchý Michal: Dejiny Levoče I. Košice, 1974. (továbbiakban Suchý, 1974.)

4 Dejiny Bardejova. Košice, 1975.

5 Szepességi avagy lőcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. Összeállította Hain Gás-pár. (Szerk. Véber, Károly). Budapest, 1988. (továbbiakban Hain, 1988.)

KÓNYA PÉTER

180

telével)⁶ felső-magyarországi város lakossága is hasonlóképpen fogadta az erdé-lyi fejedelmet és a neki sok kárt okozó hadsereget. Nem utolsó sorban azért, mert mind a közös gazdasági, mind a társadalmi, vallási és politikai érdekek kötötték őket egymáshoz.

Felső-Magyarország⁷ területén a 17. század első felében öt szabad királyi ros volt: Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa és Kisszeben. Ezek az ún. Pentapolis vá-rosszövetséget alkotó városok gazdasági és politikai jelentőségüket, társadalmi, nemzetiségi, s részben vallási összetételüket tekintve is különböztek egymástól.

Közülük a legnagyobb és gazdaságilag legfejlettebb Kassa volt, fontos kereske-delmi központ, amely a legtöbb iparos céhhel rendelkezett. Politikai jelentőségét növelte, de ugyanakkor helyzetét nehezítette is, hogy a 16. század közepétől a városban működött a legfelsőbb Habsburg közigazgatási szerveket képviselő Szepesi Kamara és itt volt a Felső-magyarországi főkapitányság székhelye. Nála csak némileg volt kisebb Eperjes, amelynek gazdasági fontossága egy szinten állt Lőcsével, ahol kb. ugyanannyi iparoscéh működött. Eperjes viszont a többi vá-rostól eltérően a 17. század második feléig gazdasági konjunktúrát élt, aminek köszönhetően jelentősége továbbá nőtt (Eperiessinusm Florens).⁸ Lakossága szá-mával átmenetileg túl is haladta Kassát, és az előző rendi felkelés alatt oda köl-töztek Kassáról az állami hivatalok. Bártfa a 17. század elején már mély gaz-dasági válságban volt,⁹ amelyből a vidéki birtokok vásárlása útján igyekezett – csekély sikerrel – kikeveredni. Összesen tizennégy jobbágyfalut vásárolt, minek folytán a legnagyobb magyarországi városi birtokos lett. A legkisebb, alig két-ezer lakossal bíró Kisszeben gazdasági jelentősége nem lépte túl a vármegye vagy a közeli lengyelországi határterületek határait.¹⁰

A városokban a legjelentősebb társadalmi szerepet a polgárság játszotta, ame-lyet legnagyobb részt az ingatlannal rendelkező iparosok és kereskedők alkottak.

A városi társadalmi hierarchia csúcsán a városi polgárok közül nemesi kiváltsá-got szerzettek álltak, akik az önkormányzat révén kezükben tartották a politikai

6 A kassai polgárok több okból már a Bocskai-felkelésben határozottan a fejedelem oldalára áll-tak, s ugyanúgy viselkedtek a későbbi Habsburg-ellenes mozgalmakban is. Papp Klára: Bocskai kassai fejedelmi udvara. In. „Nincsen nekönk több hazánk ennél…” Tanulmányok a Bocskai-felkelés történetéhez. (Szerk. Barta János – Papp Klára). Budapest, 2004. 121–144.

7 Felső Magyarország a tizenhárom északkeleti vármegye területét jelentette. Ez az országrész a 16. század közepén jött létre, Kassa központtal, ahol két királyi főhivatal székhelye volt (Felső-magyarországi főkapitányság és Szepesi Kamara).

8 Eperjes virágkora több mint egy évszázadig tartott, a 16. század közepétől a 17. század 70-es éveiig, amikor a Lipót abszolutista politikája folytán is mély válságba került.

9 A bártfai gazdaság válságát elsősorban a külkereskedelmi problémák okozták meg, amikor a 16.

században a közeli lengyelországi piacokon fokozatosan megszűnt az érdeklődés a bártfai fehé-rített vászon iránt.

10 Egyik fő akadálya a város nagyobb méretű gazdasági fejlődésének Eperjes közelsége volt.

BETHLEN GÁBOR KÉPE A FELSŐ-MAGYARORSZÁGI SZABAD KIRÁLYI VÁROSOKBAN 181 hatalmat. A felső-magyarországi szabad királyi városok önkormányzata élén há-rom grémium állt: a nagy, vagy „fekete” közösség (Communitas nigra), a válasz-tott közösség (Communitas electa, ill. Centum viri) és a tanács (Senatus). A nagy közösség tagjait a város összes polgársága alkotta, amely az év elején választotta a választott községet. Ugyanakkor lemondott és újjáválasztatott a szenátus is. A szenátus, s ezáltal az egész város élén állt a főbíró, s a szenátus tagjai foglalták el a legjelentősebb városi hivatalokat is.¹¹ A többi, kevésbé fontos hivatalokba a vá-lasztott közösség tagjai választattak. (A nemesség a 16. században is élt a váro-sokban, részben az armalista polgárcsaládokkal képviselve, jelentősebb társa-dalmi szerepet azonban nem játszott.) A városok politikai érdekeiket országos szinten az országgyűléseken érvényesítették, s ott a vármegye támogatásával is az ötvárosi szövetség erejével védték magukat.

Vallásukra nézve az öt szabad királyi városban egyetlen egyházszervezési egy-séget alkottak az evangélikus gyülekezetek. A parókiák rendszerint kétnyelvűek (német-szlovák), ill. háromnyelvűek (német-szlovák-magyar) voltak, miközben mindegyik nemzetiségi rész rendelkezett saját templommal és lelkésszel.¹² Más vallású polgárok nagyon ritkán laktak a városokban. A jezsuiták a 17. század ele-jétől egyedül Kassán működtek, valamint félig törvényesen a református gyüle-kezet, amely azonban annak idején még nem vált ki az evangélikus parókiából.¹³ Mindegyik városban működött egy evangélikus gimnázium, legjelentősebbek Lőcsén, Bártfán és főleg Eperjesen. Éppen ez a város vált az evangélikus egyház legerősebb felső-magyarországi egyházigazgatási és kulturális központjává. A városi lakosság nemzetiségi összetételében ugyan rendszerint a németek voltak túlsúlyban, kezükben tartották a legfontosabb tisztségeket és a parókiákat, rajtuk kívül viszont a szlovák lakosok is nagyobb számban laktak a városokban, és kü-lönösen az alacsonyabb társadalmi csoportokban. Két városban, Kassán és Eper-jesen jelentősebb magyar lakosság is élt. Egyéb etnikumok csak elenyésző szám-ban laktak a vizsgált településeken.¹⁴

Több konferencián, tanulmányban, ill. könyveimben hangsúlyoztam, hogy a 17. század utolsó harmadában a felső-magyarországi szabad királyi városok pol-gárai önkéntesen, céltudatosan és nem egy esetben lelkesedéssel sorakoztak be a Habsburg-ellenes felkelők táborába. Ez azonban Bethlen Gábor felkelése esetén, s még kevésbé a következő két hadjárata idejére még korántsem érvényes, s leg-feljebb – a Bocskai-felkelés idejéhez hasonlóan – csak Kassára vonatkozhat.

11 ŠA Prešov, Pob. Prešov, Mag. Prešov, Knihy 2539 Liber Renovatii magistratu.

12 A gyülekezet elején mindig a német pap állt.

13 Szabó Lajos: Kassai kálvinista krónika 1644–1944. Kassa, keltezés nélkül.

14 A 17. században főleg a csehek (exullánsok) és a Habsburg kormányzat által preferált katolikus olaszok.

KÓNYA PÉTER

182

Annak, amiért a felső-magyarországi szabad királyi városok polgársága rend-szerint nem éppen szívesen állt az erdélyi fejedelem oldalára, több oka is volt. A 17. század első felében a városok még nem érezték annyira a Habsburg kor-mányzat centralizációs politikáját, mint a (protestáns) nemesség. Az uralkodó gazdasági politikája még nem ütközött össze a városok érdekeivel, és nem sértet-te, vagy nem korlátozta a városi jogokat. Hasonlóan az állami terhek (adók) még nem jelentettek akkora megterhelést, amit a városok többnyire gyarapodó gazda-sága (Kassa kivételével)¹⁵ ne lett volna képes elviselni. Így a városok leginkább csak a vallási kérdésekben, pontosabban a vallás megvédésében érthettek egyet a többi renddel. A vallás szabad gyakorlatának kérdésében azonban bőven meg voltak elégedve az 1608. évi törvénnyel, követeléseik nem mentek túl ezen, s a városi előjogok betartásának igényén. Így a 17. század második évtizede végén a felső-magyarországi szabad királyi városok többségének nem volt érdekében be-kapcsolódni egy fegyveres felkelésbe az uralkodó ellen, amivel mindenképpen többet veszíthettek, mint amit nyerhettek volna.

A városok, amelyeknek már a Bocskai felkelés is óriási károkat okozott, Beth-len hadainak felvonulása alatt nagyon óvatosan viselkedtek, felmérték a helyze-tet, együtt tanácskoztak (először mind az öt, Kassa elfoglalása után csak a négy város),¹⁶ igyekeztek nem ellenállni a hajdúknak, s mindenképpen arra törekedtek, hogy elkerüljék a pusztítást, ezért teljesítették a rájuk kiszabott kötelességeket (mind az adót, mind a katonaállítást). Emellett nem igen akartak részt venni a hadi eseményekben, a harcokban a fejedelem oldalán, mint pl. az 1619. évi ko-zák támadásnál, és többnyire az első alkalommal átpártoltak az uralkodó táborá-ba, ahol békét és nyugalmat vártak.

Kassa már 1619. szeptember elején Bethlen Gábor kezébe került, lakosságá-nak nagyobb része a fejedelem oldalára állt, és a város Bethlen haláláig a birto-kában maradt. Így Kassa a felkelés alatt és a következő évtizedben teljesen más fejlődésen ment át, mint a többi négy szabad királyi város (Eperjes, Lőcse, Bártfa és Kisszeben).

Viszont éppen Kassán történtek olyan események, amelyek erősen befolyá-solták Bethlen Gábor és mozgalma fogadását mind más városokban, mind az egész országban, és nemcsak a katolikus lakosság között. Sőt, a kassai tragikus események visszhangja mindmáig negatív fényt vet a fejedelemre, főleg a katoli-kus történetírásban.

1619 szeptemberének első napjaiban Széchy Györggyel és I. Rákóczi Györggyel az élén bevonultak Bethlen Gábor hadai Abaúj vármegyébe és a jászói

15 Kassa gazdasági fejlődése a 17. század folyamán megakadt, miután a század utolsó harmadáig a lakosság száma is erősen csökkent, s Kassát átmenetileg Eperjes megelőzte. Marečková Marie:

Východoslovenská města a měšťanstvo na prahu novověku. Brno, 1986. 32–33.

16 Hain, 1988.

BETHLEN GÁBOR KÉPE A FELSŐ-MAGYARORSZÁGI SZABAD KIRÁLYI VÁROSOKBAN 183 ság¹⁷ elfoglalása után tovább haladtak Kassa városához. Mivel az ott tartózkodó Dóczy András felső-magyarországi főkapitány nem rendelkezett jelentősebb ka-tonai erővel, a polgárok, akik nagyjából úgyis szimpatizáltak Bethlennel, hajlan-dóak voltak a tárgyalásra. Rákóczi György megígérte, hogy megtartja a város va-lamennyi megszerzett jogát, nem háborgatja a Szepesi Kamarát, a lovasságot nem engedi a városba, és a kétszáz gyalogost maga a fejedelem fogja fizetni, ka-tonái pedig büntetés terhe alatt nem erőszakoskodnak. A város kulcsai, s nem utolsó sorban ágyúi is a városi tanács birtokában maradnak. A polgárok ilyen a feltételek mellett nyitották meg szeptember 5-én a város kapuit és Rákóczi kato-nái megszállták Kassát.¹⁸

A hajdúk még aznap elfogták és bebörtönözték Dóczy András főkapitányt és más, többnyire katolikus személyeket. Ugyanakkor a Királyi házban három je-zsuita is kezükbe került: Grodecz Menyhért, Pongrácz István és Kőrösi Márk.

Mindhárman részt vettek a kassai jezsuita misszióban, és azelőtt szintén térítési munkát végeztek a nemrégen még református Homonna városában és uradalmá-ban.¹⁹ Mind ez, mind kapcsolataik a fejedelemmel ellenséges Homonnai Drugeth Bálinttal fokozták a polgárok és hajdúk gyűlöletét, és rendkívül kegyetlen bá-násmódot váltottak ki. Másnap, szeptember 6-án este a katonák mindhárom je-zsuitát kihallgatták, és iszonyatos kínzások közben agyonverték. Ezután a teste-ket bedobálták a latrinába, ahol Pongrácz István még majdnem egy napig élt, s szörnyű szenvedés után halt meg.²⁰

Mivel a három kassai vértanút az 1990-es években szentté avatták, ez a tragi-kus történet közismertté vált nemcsak Kassán, hanem általában a szlovákiai kato-likus egyházban, aminek folytán a „történelmi emlékezetben” mind Bethlen Gá-bor, mind I. Rákóczi György nagyon negatív megítélést kapott. Ráadásul igen gyakran egyedül ez az egyetlen tény, amit sokan a két fejedelemről tudnak, ami egyébként még fokozza a Habsburg-ellenes felkelések amúgy is negatív értéke-lését a szlovák történetírásban.²¹

Eperjes a század elején nem lépett be Bocskai István táborába, az uralkodó hűségén maradt, aminek folytán óriási károkat szenvedett mind a hajdúktól, mind a császári zsoldosoktól, s így a városi pénztárnak az egész felkelés több mint 111 000 forintjába került. Az uralkodótól a város később kárpótlásul tizenöt éves

17 Ahová Eger eleste után az egri püspök áttette székhelyét.

18 ŠA Prešov, Pob. Bardejov, Missiles, Rákóczi György, többi főrendek, nemesek és katonák es-küje Kassán, 1619. szeptember 5-én.

19 Stolárik Stanislav: Humenské kolégium a traja košickí mučeníci. Humenné, 1995. 43–56.

20 Uo. 57–63.

21 A szlovák történetírásban pld. Dangl Vojtech: Slovensko vo víre protihabsburských povstaní.

Bratislava, 1986.

KÓNYA PÉTER

184

adóengedményt kapott, 20 000 Ft-ot, és 25 évre a sóvári sókutak hasznát.²² Biz-tosan azért is, 1619 nyár végén a városi tanács már nem sokáig gondolkodott, és két nappal Kassa bevétele után, a többi három szabad királyi várossal együtt Eperjes is behódolt a fejedelemnek. Aznap, szeptember 7-én a városok küldöttjei a kassai főbíró, Reiner Menyhért házában fogadtak hűséget Bethlennek.²³

Az eseményt követően a nikolsburgi békéig Eperjes Bethlen oldalán állt, s követei jelen voltak mind a kassai, mind a besztercebányai országgyűlésen. Már 1619. október 2-án Rákóczi György parancsára a többi várossal együtt 200 dara-bontot állított ki. 1621 márciusában kifizette a maga részét abból az 1300 Ft-ból, amit a besztercebányai országgyűlés szabott az öt szabad királyi városra. A ni-kolsburgi béke után a város visszatért az uralkodó hűségére, s ennek köszönhető-en a városba költözött a fejedelemnek jutott Kassáról mind a felső-magyarorszá-gi főkapitány, mind a Szepesi Kamara, ami átmenetileg tovább emelte Eperjes jelentőségét.²⁴

A következő évben a Bethlen Gábor második magyarországi hadjárata köz-ben, szeptember 21-én a fejedelem megszólította az eperjesi tanácsot, s követel-te, hogy a város az ő pártjára álljon.²⁵ Három nap múlva, szeptember 24-én még szigorúbb parancsot küldött Eperjesnek és a többi három városnak. Közben Daróczi Ferenc ezredes hajdúival fenyegette a városokat és pusztította a vidéket.

Ebben a helyzetben Eperjesen tanácskoztak a két vármegye és négy város köve-tei, s utána tovább mentek Fülekre, ahol behódoltak a fejedelemnek. Mindhárom felső-magyarországi szabad királyi város november 19-én követeket küldött a nagyszombati országgyűlésre.²⁶ Azóta Eperjes hasonlóan szerepelt Bethlen olda-lán, mint négy évvel előtte, küldött neki különböző árukat, iparosokat, ajándéko-kat vagy teljesítette a szolgálatoajándéko-kat. Egyszer maga a fejedelem is meglátogatta a várost, amely a bécsi békéig táborában maradt. 1624. június 1-én pl. a Bethlen-párti rendek országos tanácskozása ülésezett a városban.²⁷

Amikor Bethlen Gábor harmadszor vezette hadait Felső-Magyarországra, 1626. szeptember elején ismét hűségre szólította fel Eperjest, és szeptember 3-án Bornemissza János és Horváth István katonáival el is küldte neki a feltételeket,²⁸ amelyek alapján négy nap múlva, szeptember 7-én a város behódolt.²⁹

22 Dejiny Prešova, 126.

23 Hain, 1988. 149.

24 Kassával szemben, amely bizonyos értelemben kívül maradt a királyság gazdasági és politikai fejlődéséből.

25 Hain, 1988. 161.

26 Uo. 162.

27 ŠA Prešov, Pob. Bardejov, Missiles, Bethlen Gábor levele 1624. május 10-én.

28 ŠA Prešov, Pob. Prešov, Mag. Prešov, Missiles 7578, Bethlen Gábor levele 1626. september 3-án.

29 Hain, 1988. 176.

BETHLEN GÁBOR KÉPE A FELSŐ-MAGYARORSZÁGI SZABAD KIRÁLYI VÁROSOKBAN 185 Bártfa jelentősen kisebb volt Eperjesnél, és mivel a 16. század végétől már mély válságnak indult, gazdaságilag sem volt olyan jelentős, mint az előző két vá-ros, vagy akár Lőcse. Földrajzi fekvésének köszönhetően kereskedelme a lengyel-országi piacokra orientálódott, ami viszont, a válság idején (amely éppen a lengyel export csökkenése folytán következett be), nem tette lehetővé a városi gazdaság regenerálódását. Mivel a jövedelemhiányt a város a birtokvásárlással igyekezett pótolni, Bártfa tizennégy jobbágyfaluval az ország egyik legnagyobb városi földes-ura lett. A város erődítési rendszere nagyjából még a középkor végéről származott, és a 17. században már nem felelt meg a modern hadviselés követelményeinek.

Bethlen Gábor első hadjárata alatt már 1619. szeptember 5-én, Kassa elfogla-lása után, I. Rákóczi György Bártfát is megadásra szólította (hozzátéve a kassai-aknak adott esküt a városi jogok biztosítására),³⁰ amit a város két nap múlva meg is tett. Hasonlóan, mint a többi szabad királyi városok, Bártfa is fontos szerepet játszott a fejedelem oldalán, aki már szeptember 27-én a tanácstól lőszert és igás vonatokat követelt.³¹ A következő hónapokban, ill. években a város többször is adott lőszert, fegyvert, szekereket és más cikkeket, ill. a lovakat, gyalogos kato-nákat és pénzt is szolgáltatott a fejedelemnek (így pl. a fejedelem 1620 szeptem-berében sürgette lőszer szállítását a Szepesi Kamarához Kassára).³²

A bártfaiak is részt vettek mind a besztercebányai országgyűlésen, mind az egyéb tanácskozásokon, mint pl. 1620. május végén, Kassán.³³ A hadi események s vele egybekötött kötelességek egyre nehezebb terhet képeztek a város számára, így 1621 júniusában, amikor Bethlen ágyúk vontatására hetven lovat, igás- és vas-szekereket követelt Göncre küldeni.³⁴ Lehet, hogy azért két hónap múlva, augusz-tusban a fejedelem újból magyarázta a városnak a mozgalom céljait, és köszönte addigi támogatását.³⁵ Kétségkívül Bártfa földrajzi fekvése miatt, 1621 májusában Bethlen elrendelte a bártfaiaknak, hogy – a nagyszámú szökések miatt – büntetés terhe alatt ne segítsenek sem gyalog, sem lovas katonáinak Lengyelországba jutni, ha azok nem tudták az arra vonatkozó fejedelmi parancsokat megmutatni.³⁶

Érdekes módon Bártfa 1622. január 5-től többször, és több hatóságtól hírt szerzett a nikolsburgi béke megkötéséről: Eperjes bírájától, a Szepesi Kamarától, és természetesen (sőt kétszer) magától Bethlentől. Amellett a fejedelem január

30 ŠA Prešov, Pob. Bardejov, Missiles, Rákóczi György, többi főrendek, nemesek és katonák es-küje Kassán 1619. szeptember 5-én.

31 ŠA Prešov, Pob. Bardejov, Missiles, Bethlen Gábor levele 1619. szeptember 27-én.

32 ŠA Prešov, Pob. Bardejov, Missiles, Bethlen Gábor levele 1620. szeptember 14-én.

33 ŠA Prešov, Pob. Bardejov, Missiles, Bethlen Gábor levele 1620. május 24-én.

34 ŠA Prešov, Pob. Bardejov, Missiles, Bethlen Gábor levele 1621. június 13-én.

35 ŠA Prešov, Pob. Bardejov, Missiles, Bethlen Gábor levele 1621. augusztus 27-én.

36 ŠA Prešov, Pob. Bardejov, Missiles, Bethlen Gábor levele 1621. május 20-én.

KÓNYA PÉTER

186

én mindenekelőtt hangsúlyozta a béke jelentőségét a szabad kereskedelem szá-mára mindkét ország között.³⁷

1623 szeptemberében, a fejedelem következő magyarországi hadjárata idején Bártfa is inkább kényszerből hódolt meg. 1624. június 1-én a bártfai követek részt vettek az országos tanácskozáson, Eperjesen.³⁸ Kötelességeit viszont a vá-ros már nem igen készségesen teljesítette, ami miatt Bethlen augusztusban sür-gette a megszabott számú gyalogosok küldését, mivel azok már ismétlően el-szöktek.³⁹ Valószínűleg – tekintettel a város vonakodására – a fejedelem május-ban részletesen magyarázta a hamburgi és nagyszombati béketárgyalások ered-ménytelenséget, indokolva a háború folytatását.⁴⁰ Bethlen utolsó hadjárata alatt is elfoglalta Bártfát, amely viszont már nem igen volt hajlandó további áldozatokat hozni az erdélyi fejedelemnek.

Kisszeben volt a legkisebb az öt szabad királyi város között. A többi három várossal együtt 1619. szeptember 7-én Kisszeben is behódolt a fejedelemnek.⁴¹ Ősszel, amikor Bethlen János kozákjaival pusztította a vidéket, a szebeniek Beth-len felhívására elBeth-lenálltak, s így a kozákok a külvárosokat dúlták fel.⁴² Két év múlva Bethlen megparancsolta a polgároknak a Lengyelországba menekülő ka-tonák elfogását és a szorosok védését.⁴³ A felkelés alatt a város 1000 Ft adót fize-tett.⁴⁴ Az erdélyi fejedelemnek következő hadjárata alatt, 1623 októberében a vá-ros hosszú tanácskozás után újból behódolt⁴⁵ és valószínűleg 1626-ban is.

A fejlett kereskedelemmel és több mint ötven iparoscéhhel rendelkező Lőcse nagyságával és jelentőséggel közeledett Eperjeshez. Polgárai 1619. szeptember

A fejlett kereskedelemmel és több mint ötven iparoscéhhel rendelkező Lőcse nagyságával és jelentőséggel közeledett Eperjeshez. Polgárai 1619. szeptember

In document Bethlen Gábor képmása (Pldal 179-191)