házasságából, köztük Lorenz 1720-ben, mielőtt Martha újra megözvegyült 1727-ben. Kevesebb mint 9 hónappal később Martha Barbara megházasodott a harmadik férjével. Szegény
asszonynak már hat élőgyermeke volt. Egy 23 éves fogadott lánya volt Jacob Seger első házasságából. Volt egy 13 éves saját fia a Jacob Seger házasságából és volt négy gyermeke a Stephan Strasser házasságából, a legidősebb 7 éves volt. Az új férj Johann Michael Fuchs, egy budai gombkötő mester a Vizivárosból, 18 évvel fiatalabb volt mint Martha Barbara. A
házasságból csak egy gyermek született 1732-ben, aki 14 éves korában meghalt.
Minden jel arra vall, hogy Martha Barbara egy jó háziasszony és még jobb üzletasszony lehetett.
1737-ben Fuchs férjével vettek egy házat Budán a Vizivárosban a Fő utcán. A buda-újlaki házat, amit Stephan Strasser vett legénykorában, eladták 1739-ben. 1744-ben vettek egy nagy sarokhá-zat a Vizivárosban, megint a Fő utcán, talán két sarokra a St. Anna templomtól északra. Valószi-nűleg két egybe épitett ház volt két telken. A ház kiterjedt a Fő utcától a Dunáig. 1746-ban a ház Fő utcai részét eladták és beköltöztek a dunai részbe. 1749-ben vettek egy harmadik házat a Vizivárosban, megint a Fő utcán. Azt a házat a fia Lorenz örökölte, aki 1780-ban gyermekeire hagyta a házat. (Unokája, Anna Maria kifizette az öccsét és még az évben eladta a házat).
Generáció 9 1750-en Martha Barbara megözvegyült, most már életében harmadszor. A férje a végrendele-tében hagyott 80 florint két rokonára és minden mást a feleségére hagyott mert a vagyonuk
“… az jobbára a drága Martha feleségemtől jött.” Martha Barbara még élt 16 évet özvegyen.
1766 január 9-én halt meg 80 éves korában. Érdekes módon a dátum a végrendeletén január 13.
Lehetséges, hogy a pap hibázott a templomi anyakönyvben. A másik lehetőség az, hogy a végrendeletet Martha Barbara lediktálta a tanúk előtt és azok a piszkozati példányt aláirták és mire az iródeák azt lemásolta és a tanúk aláirták a másolatot, addigra a végrendelkező meghalt.
A végrendelete egy megfontolt, preciz üzletasszonyt és egy szerető, gondoskodó anyát és nagyanyát és egy bőkezű embert tükröz. Kérte, hogy Franciskánus szerzetesek udvarába temessék, ami ott volt a Fő utcán a Vizivárosban nem messze az ő házától. Adományozott összesen 120 florint a vizivárosi Franciskánusoknak, a Kapucinusoknak, a Karmelitáknak, Francikánusoknak a Várban, a St. Anna templomnak a Vizivárosban, a buda-ujlaki templomnak, a Florián templomnak, a szegényháznak és a kórháznak. 50 florint és a házának berendezését a fogadott leányára hagyta. Egy pálvölgyi szöllőt és 200 florint a fogadott leánya öt gyermekére hagyta. Lorenz fia fogadott fiának 30 florint és egy szomszéd gyereknek 10 florint adott. Egy sashegyi szöllőt hagyott Lorenz fia két gyermekére, de amig a fia élt addig a haszonélvezet az ővé maradt. Minden mást a Lorenz fiára hagyott mert“… neki jár az apai örökség és ami nekem van az jobbára az én Stephan Strasser házasságomból jött.” Úgy látszik, hogy a másik három Strasser gyermeke és a fia a Seger házasságból már nem éltek.
[ugyancsak lásd‘Book 3’, ‘StrasserMarthaBGt. ']
Henrich II Seedrach,született 25 okt. 1686 Elbing, Poroszorsz. (most Elblag, Lengyelorsz.);
meghalt aug. 1730 és máj. 1731 között (kora circa 44) Elbing (a poroszországi luteránusok nem vezettek halotti anyakönyvet). Szülők:Henrich I SeedrachésAnna Weitenkampfvoltak.
HázasodottChristina Hermann24 okt. 1719 Elbing, a Három Bölcs templomban.
A Seedrach család luteránus volt. Henrich 1714-ben házasodott először, a felesége Maria Gross volt. Henrich already polgárjogot nyert bádogosmester volt. Csak egy gyermek született a házasságból. Első felesége három évvel később meghalt és Henrich elvett egy Sabina Kleinert
page 112 of 286 pages
Generáció 9/10 nevű hajadont 1718-ban, aki egy néhai fűszeres leánya volt. Az új asszony valószinűleg meghalt gyermekszülésben a csecsemővel együtt, mert 1719 októberében Henrich újra házasodott. A harmadik felesége, Christina, Jakob Hermann polgári szővőmester leánya volt. Christina várandós volt a hatodik gyermekükkel, amikor Henrich II meghalt 44 éves korában 1730 vagy 1731-ben. Az hat gyermekből tudjuk, hogy kettő felnőtt. Az egyik, Maria, a mi ősünk lett. A másik, Abraham, polgári szabómester lett Elbing városban. A helyi gimnázium diák listája szerint, a harmadik gyermek, fiú, ott tanult 1730-ban. A másik két leányról semmit nem tudunk.
Christina Hermann,született 15 máj. 1696 Elbing; meghalt 1740 (kora 44) Elbing. Szülők:
Jakob HermannésMaria N.voltak.
Christina is egy Luteránus családból jött. 1719-ben 23 éves korában házasodott először.
Gyeremekei, valószinűleg öt, 2-8 évesek voltak mikor apjuk, Henrich Seedrach meghalt. Másfél évvel később, Christina újra házasodott. A második férje, David Conrad Pröwe, mint az
első férje, ugyancsak polgári bádogosmester volt. Neki ez volt az első házassága. Három fiúgyermekük született 1732 és 1739 novembere között. 1740-ben David Conrad újra házasodott, ami azt jelenti, hogy Christina meghalt 44 éves korában.
Generáció No. 10
Ottavio Miseroni,született 1569 Milánó, Olaszorsz.; meghalt 6 jul. 1624 (kora 55) Prága, Bohémia (Csehorsz.). Szülők:Gerolamo MiseroniésIsabella Borsanivoltak. Házasodott Laura de Castellocirca 1590 Prága, Bohémia, Csehország.
Ottavio születési évét az 1586-ban bejegyzett milánói népszámlálási adatokból(B56)tudjuk.
Circa 19 éves volt amikor Rudolf II császár 1588-ban meginvitálta őt Prágába mint drágakő csiszolót. Azt nem tudjuk hogyan történt a meghivás, de Ottavio féltestvére Giulio a spanyol király Philipp II udvarában dolgozott mint drágakő csiszoló. Ugyancsak, Ottavio édesapja, Gerolamo és nagybátyja Gasparo neve és aranyműves valamint drágakő csiszoló munkája ismert volt a bécsi császári udvarban. Rudolf II és más európai uralkodók szerették magukat mecénás-nak látni és versengtek egymással, hogy udvarukba csábitsamecénás-nak kiemelkedő vagy sokat igérő sarjadzó művészeket. Valahány évvel Prágába való érkezése után, Ottavio elvette a milánói származású Ferrante de Castello leányát, akiről csak annyit tudunk, hogy a neve Laura volt. Az édesapja fejfedő és bizsu készitő volt Rudolf II prágai udvarában. Ottavio hamarosan megkapta a lehetőséget, hogy egy drágakő és kristály csiszoló műhelyt állitson fel a császári palotában. A műhely az ő vezetésével elkezdett produkálni művészi értékű darabokat. Azokra az udvarnál mindég szükség volt a császári használat és különösen belföldi és külföldi előkelőségek császári ajándékozása céljára. Néhány év múlva, Ottavio Prágába hozatta három bátyját (Aurelio, Alessandro és Giovanni Ambrogio) akik részben vele dolgoztak, részben pedig udvari alkalma-zottak lettek. Alessandro, például, Rudolf II annyira kedvelt embere lett, hogy császári követ-ként járt diplomáciai küldetésekben. Egy alkalommal az útlevelébe a császár“az én kedvelt Alassandro Miseronim”titulust iratta be. 1608-ban mind a négy testvér kapott nemesi cimet.
Idővel Ottavio megkapta a Schatzmeister poziciót. A Schatzmeister volt felelős az uralkodó összes személyes, családi, szertartási, hivatalos formasági és fejedelmi ékszereiért és a palotában tartott értékesebb objets d’art és egyéb disztárgyakért. Azok leltározása, javitása és őrzése mind az ő felelősége volt. Mondani sem kell, hogy ehhez volt bőven személyzet, akik tevékenységét a Schatzmeister irányitotta. A Schatzmeister ugyancsak szolgált mint tanácsos ékszer vásárlási és
Generáció 10