és döntéseket hozott valamint itélkezett és büntetéseket rót ki minden kihágásért, ami a birtok érdekeit vagy vagyonát sértette. Ugyancsak ő képviselte a birtokost a birtokon kivül, ahol vásárolt a birtok számára és üzleteket kötött a termés eladására. Enns tanácsülésein gyakran szó volt Bernhardt Neumayr személyéről a Spielberg birtokkal kapcsolatosan. Bernhardt Neumayr alatt 25 rang fokozat létezett a birtok igazgatásában dolgozók között, a vice-pflegertől az erdészen és a sörfőzőn keresztül a sintérig. 1671-ben a Scherffenberg család eladta a Spielberg birtokot a Weissenwolff grófoknak. Meglátogattam egy leszármazottját annak a családnak. A neve Gabrielle Lobmeyr, aki a Steyregg nevű kisvárosban él nem messze Enns-től.
Az ő tulajdonában van a Scherffenberg és a Weissenwolff családoknak a Spielberg birtokkal kapcsolatos levéltára. Tőle kaptam az itt mutatott Enns és Spielberg témájú rézkarcokat valamint a Pfleger munkakörének a leirását. Bernhardt Neumayr személyéről sajnos mást nem talált, mint a fenti szolgálati éveit a Spielberg birtok Pfleger listáján. Bernhardt Neumayr először 1664-ben jelent meg az anyakönyvben Enns városában, amikor felesége és ő egy leánygyermeküket
keresztelték. Enns anyakönyvei emlitik őt még kétszer 1677-ben és 1680-ban, amikor két leánya házasodott Enns városában, de Bernhardt 1677-ben már nem élt. 1684-ben a Königswiesen város (40 km Enns városától északkeletnek) anyakönyve emlitette őt, amikor a harmadik leánya ott házasodott. Enns tanácsi jegyzőkönyvei emlitettékőt többször minden évben különbözőa várost vagy annak polgárait érintőjogi ügyekkel kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy szolgálata vége felé az uradalom kocsmájával kapcsolatban bajba keveredett a városi tanáccsal és az adóhivatal-lal engedély nélküli borárusitás miatt. Nem tudjuk hogyan végződött az ügy Bernhardt számára, de az engedély nélkül szerzett jövedelmet a városi tanács elkobozta.
Eva Maria N.,meghalt 1667 előtt.
Ezzel az őssel egy kis probléma volt. Nem volt világos, hogy egy feleségről vagy két feleségről van szó (Eva és Maria vagy Eva Maria). 1664-ben Bernhardt Neumayr egy leánygyermeke,
Generáció 11 Maria Elisabeth keresztelésénél, Enns városban, az anya neve ‘Maria’ volt. Amikor ugyanaz a leány férjhez ment 1684-ben (Königwiesen városban) az anya neve mint ‘Eva’ volt bejegyezve.
Amikor annak egy leánytestvére férjhez ment 1677-ben, Enns városban, az anya neve Eva volt.
Amikor egy harmadik leány, Christiana Faelicita férjhez ment 1680-ban, Enns városban, a házassági anyakönyvében, az anya neve megint ‘Eva’. Az apa minden esetben Bernhardt Neumayr “a Spielberg birtok Főgazdatisztje”. Az 1664-ben keresztelt és 1684-ben házasodott leány adatai alapján a feltételezés az, hogy egy feleségről van szó, akinek neve Eva Maria.
Peter Weitenkampf, született: 1625 után, Danzig, Poroszország (ma Gdansk, Lengyelország);
meghalt 1695 után, valószinűleg Elbing. Szülők: Stephan WeitenkampfésUrsula N.voltak.
HázasodottAnna Rosenaw8 nov. 1660, Elbing, Poroszország (ma Elblag, Lengyelország), St.
Marien templom.
Amikor Peter Weitenkampf és Anna Rosenaw házasodtak Elbing városban, 1660-ban, a pap megjegyezte az anyakönyvben, hogy a vőlegény Danzig városából jött. Foglalkozása bádogos mester volt és polgárjogot nyert Elbing városban. A Catherina leánya házassága idején 1695-ben még élt. Nem tudjuk mikor halt meg. A könyv 'Presbyteriologia Elbingensis' (B34), Christoph Eduard Rhode történésztől, emlit egy Weitenkampf nevű embert magas templomi tisztségben az 1700-as évek végén. Mivel Peter családja volt Elbing egyetlen Weitenkampf családja abban az időben, valószinű, hogy Peter Weitenkampf leszármazottjáról van szó. Peter eredetében biztosak lehetünk annak ellenére, hogy nem találtuk meg a keresztelését Danzigban. Abban a városban 11 luteránus templom volt, amikben csak egy Weitenkampf család található – Stephan
Weitenkampf családja. Ugyancsak, Stephan Weitenkampf bádogos mester volt, mint később a fia Peter Elbing-ben. Stephan és felesége Ursula 1625-ben kezdtek gyermekeket keresztelni a St. Marien templomban, de a templom keresztelési anyakönyvei csak 1580 – 1625 időszakból maradtak fenn.
Anna Rosenaw, született: 2 aug. 1637, Elbing. Szülők: Nicolaus Rosenaw IIésRegina N.
voltak. Hét gyermekükről tudunk: három leány, köztük Anna a mi ősőnk, és négy fiú.
page 142 of 286 pages
Generáció 11/12 Két leánya házasságának anyakönyvi bejegyzését megtaláltuk. Az egész család luteránus volt.
Peter I Hermannmeghalt valószinűleg Elbing, Poroszország. HázasodottAnna3 N.. Peter I Hermann volt az egyetlen 'Hermann' Elbing kilenc luteránus templomában, aki 'Jakob' nevű gyermeket keresztelt a megfelelő időszakban; feltételezhető, de nem bizonyitott, hogyő volt a mi Jakob Hermannősünk apja. A családjának négy gyermekéről tudunk.
Generáció No. 12
Ambrogio Matteo Miseroni,született: valószinűleg Milánó, Olaszország; meghalt 1525 Milánó. Szülők: Giovanni Francesco MiseroniésN. N.voltak. HázasodottLucia Longhi de Leuchocirca 1502.
Ambrogio Matheo aranyműves volt, mint az édesapja, és a milánói aranyműves céh tagja volt.
1500-ban és 1507-ben tisztséget viselt a céhben. Ambrogio és családja a Porta Cumana (később Porta Comasina) negyed St. Michael al Gallum plébánia területén éltek (latin: ad Gallum).
Abban az időben Milánóban ez volt a módja a családok lakhelyének megnevezése. 1506-ból Augustino de Montegazze jegyzőtől a következő irat maradt fenn.
“Az Úrunk születése utáni 1506-ik évben, május hatodikán jelent meg előttem Ambrogio Matheo de Missironi úr, a néhai Francisco fia a Porta Cumana negyed St. Michael ad Gallum plébániájából és úrnő Susana de Castello a néhai Gabriel de Ferrarys ... ” Ambrogio Matheo és a hölgy egy panaszból származó üggyel fordultak a jegyzőhöz. Mivel a jegyzőnem tudta öket kiegyezésre juttatni, a felek megegyeztek abban, hogy a biróság elé viszik az ügyet. Ambrogio Matheo meghalt 1525-ben hátrahagyva hét élőgyermeket, köztük
Gerolamo a mi ősünk, és a nyolcadik gyermeket váró feleségét.
Lucia Longhi de Leucho,meghalt 1544 után, Milánó. Szülők: Bernardino Longhi de Leucho ésN. N.voltak. A Longhi család is aranyműves család volt és a Porta Noue kapunál laktak, csak két városkapuval a Porta Cumana kaputól. Lucia Longhi házasságából négy fiú és négy leány született. A negyedik leány röviddel az apja halála után jött a világra. A két legidősebb gyermekei ugyancsak leányok voltak. Francesca Mattea férjhez ment 1520-ban. Apjától kapott 400 arany dukátot mint a hozományának egy része. Bianca Gerolama 1522-ben ment férjhez. Az ő hozománya 24 perticis (nem tudjuk mi az, de valószinűleg földmérték) és egy kert volt.
Francesca Mattea férje majd Francisca meghaltak 1524-ben örökösök nélkül. Francesca sógora megkaparintotta a hátrahagyott vagyont mint az ő öröksége. Lucia Longhi biróságra vitte az ügyet. A tárgyalások csak 1532-ben fejeződtek be egy kompromisszummal. A férje halála után, 1525-ben Lucia nem kaphatta meg a négy fiának a gyámságát a hatóságok engedélye nélkül.
Ezért egy közjegyzőhöz ment, hogy az megszerezze a szükséges engedélyt. Az ez alkalomból készitett irat megtalálható a milánoi levéltárban. A következőegy részlet az iratból:
“Az Úr ezerötszáz és húszonötödik évében, Április hónap huszadik napján jelent meg előttem úrnő Lucia de Longhi de Leucho, ugyanazon nevű Bernardino-nak a leánya és a néhai Ambrogio Mattheo Missonibus felesége, akinek a fia Francisco idősebb mint tizenhét és kevesebb mint tizenkilenc éves, Gaspar idősebb mint hat és kevesebb mint hét éves, Giovanni Antonio idősebb mint négy és kevesebb mint öt éves és Gerolamo idősebb mint kettő és kevesebb mint három éves. Ezek mind a néhai Ambrogio Mattheo és az emlitett Lucia úrnő fiai, akik a Porta Cumana negyed St. Michael plébániájában születtek …… ”
Lucia harmadik leánya, Orsina 1526-ban ment férjhez, ugyanabban az évben Lucia legidősebb
Generáció 12 fia, Francesco meghalt. A negyedik leánya, Guilia 1544-ben ment férjhez. Hozománya az anyja részéről 2,075 birodalmi font volt. Az esküvői költségek, amit a két bátyja, Gasparo és
Gerolamo fizettek, 1227 imperial font 11 solidi és 6 denari volt. Azonkivül Guilia kapott néhány ékszert, egy korall koronát és két aranyláncot. 1546-ban Gerolamo kötött egy szerződést egy képzett aranyművessel egy éves alkalmazásra. A szerződés szerint az alkalmazott kapott 7 solidi napi munkabért. Ebből megitélhetjük az esküvői költségek nagyságrendjét (font = 20 solidi).
[ugyancsak lásd‘Book 3’, 'MiseroniPVMilanSBt. ' és 'MiseroniRDMilanSBt. ']
Dirck Hamel, született: valószinűleg Heusden, Hollandia; meghalt valószinűleg Heusden, Hollandia. Házasodott N. N..
Dirck Hamel ‘az ifjabb’ a legkorábbi ismert tagja a Hamel-Bruynincx ágnak. A Huesden városi Tanács tagja és az 'Onze Lieve Vrouwe' jótékonysági intézmény direktora volt. Egy 1626-beli irat szerint két fia volt: Gijsbert és Wouter. A család a Holland Református egyházhoz tartozott.
[ugyancsak lásd‘Book 3’, 'BruynincxHamelFamSBt. ' és 'BruynincxLineBGt. ']
Gerard Bruynincx,meghalt jun. 1634 előtt valószinűleg ‘s-Hertogenbosch, Hollandia.
HázasodottJenne D'Oorschot,aki 5 aug. 1610-ben halt meg in Heusden városában.
Csak ennyit tudunk erről a családról azonkivűl, hogy Christina Bruynincx az ő lányuk volt.
Hector de Hennezel de Vioménil,született: Lorraine, Francia.; meghalt Lorraine. Szülők:
Nicolas II de Hennezel de VioménilésCatherine de Garniervoltak. HázasodottManne de