A fiktív írói nevek alkalmazása

5.3.5.1. A fiktív nevekben jelölők síkján megnyilvánuló sajátosságok

A következőkben fiktív írói neveken szemléltetem, hogy Karinthy Fri-gyes az írói nevek mely jellemzőit használta fel novelláinak írói névadása során (a lehetséges jellemzőkről részletesen l. a 3.2.3. és a 3.2.4. fejezetet). Az írói nevek jelölők síkján megnyilvánuló sajátosságait fedezhetjük fel számos esetben. Például a jelentés nélküli, nagyobbrészt a szó hangalakjához fűződő hangulatot keltenek a következő, -y toldalékkal „előkelősített” nevek: Bábol-nay, Bubáky, Kaczolay. A névviselő etnikumára utalnak a következő nevek morfológiai elemei: Csehniczky, Záborszky. A Bájligety név tipikusan illik a családnév-változtatási mozgalomban előszeretettel felvett romantikus nevek közé (a romantikus névmagyarosításokról l. JUHÁSZ 2005: 201).

A nevek gyakran megfoghatatlan konnotációjáról olvashatunk az önélet-rajzi elemeket tartalmazó, Skarlát című novellában, melyben az édesanyját el-veszítő kisfiú nem képes megkedvelni az édesapjához közeledő Lujza néni-t:

„A nevét se szerettem, most könnyű volna kimutatni, hogy az eset óta, de hatá-rozottan emlékszem, hogy már azelőtt se szerettem ezt a nevet” (N. 3: 272).

A kellemetlen hangalakú fiktív nevek kellemetlen személyiségű névvise-lőt idéznek fel az olvasóban; így a Privisinszki az azonos című novellában a volt szerető, mai szóhasználattal élve az ex szimbóluma lesz, akit elsőbbsége miatt nem lehet legyőzni. Még a neve is vitára ad okot: „– Nem Privisinszki...

Psirivinszki... mondtam már... legalább jegyezd meg a nevét, ha már megölsz vele! Hát Psirivinszki.” „Lehetetlen nevet választott magának, mintha már a névválasztásnál gondja lett volna rá, hogy ne lehessen pontosan megjegyezni a nevét, hogy ne lehessen rátalálni…” (N. 2: 283.) Neve a kezdetektől jelenlévő örök ellenség, a harmonikus kapcsolatokat ellehetetlenítő vetélytárs jelképévé válik, akiről tudni, hogy „Mózes csak azért nem említette még, mert pontos ember létére restellte, hogy nem emlékszik betű szerint a nevére” (N. 2: 286).

Karinthy „ritkán mintáz testes jellemeket, nincsenek úgynevezett »hús-vér« alakjai, […] az ő céljaihoz nem is szükséges. Csak annyit formál szerep-lőin, amennyivel alkalmasakká válnak a főgondolat tolmácsolására, a mögötte duzzadó jelentés éreztetésére” (FRÁTER 1998: 166). Az egysíkú jellemzés a cél az alábbi, etimológiai jelentésükkel jellemző beszélő nevek esetében is:

Bájligethy: színházi ember, bájolog.

Berkenye: fanyalgó kritikus. A foglalkozása miatt hasonlíthat a fanyar ízű gyü-mölcsre.

Csepre: színházi ember, aki sírt a főpróbán, ’csepegett’ a könnye.

Géniusz: az egyedüli látó ember, ’lángelme’.

König: igazgató, az egyik nála dolgozó fiú a királyának, az életén uralkodó-nak tekinti.

Launer: latin tanár, aki intőt ad egy diákjának. A fiú ettől olyan lelkiállapotba (ném. Laune ’kedélyállapot’) kerül, hogy megöli magát.

Parády: színésznő, aki a színpadon is színésznőt játszik, parádézik.

Roskay: színész, őrnagyot játszik, aki megöli magát egy nőért, összeroskad.

Schuller: túl lelkiismeretes igazgató, halála előtt felkeresi gyermekkori lakhe-lyét, újra gyermeknek érzi magát (ném. Schüler ’tanuló’).

Sigorszky: kapitány, a katonákat szállásolja el határozott, szigorú hangon.

Spitz: hetyke férfi (ném. spitz ’hegyes, vékony’).

Stahl: szerkesztő, aki sok éve kitartóan bálványoz egy nőt, pedig már felesége a nő. Keményen kitart eredeti érzése mellett (ném. Stahl ’acél’).

Szeremley: szerelmes férfi, udvarol egy nőnek.

Szinfon: zeneszerző.

Vad Lajos: nagyon mérges kritikus.

Beszélő nevekkel a helynevek és egyéb névfajták körében is találkozunk a novellák írói nevei között:

Röntgenország: az országban átlátni az embereken, látni a szerveiket.

Tolvajország: tolvajok lakják.

Nemzeti Tapintat: újság a vakok országában, az ujjaikkal tapogatva olvassák.

Tarajos, Nagy Tollas, Kékfejű: kacsák egy baromfiudvarban.

Óriásisten, Szárnyatlan Óriásisten: egy kacsa nevezi így az embert.

5.3.5.2. A fiktív nevek morfológiájával és szerkezetével kapcsolatos jellemzők

A Karinthy Frigyes novelláiban előforduló becenevek (Amy, Béluska, Dó-di, Gyuri, Imrus, Karcsikám, Jánoskám, Jóska, Kató, Margitka, Mari, Milike, Palló, Szelenceykém) általában bizalmas viszonyt tükröznek. Gyöngykagylók a névviselői a következő beceneveknek: Bandi, Jancsi, Pista, Sanyi, gólyafiút jelöl a Béluska név. Ezekben az esetekben a névadás abszurditása is hozzájárul a novella abszurd hatásához, hiszen a novellákban szereplő állatoknak általában nem adunk nevet, másrészt emberi nevük van, de nincsen elnevező tulajdono-suk, tehát több lehetetlen tényező együttesen antropomorfizálja őket.

A családnév és a keresztnév közötti inkongruencia nem komikumte-remtő funkcióban kerül elő Karinthynál, hanem generációk jellemzésére szolgál. A Példázat a halálról című novellában például Ivanovics Iván a ka-tonai vezérkar tagja, Nikolajevics Nikoláj tanácsadója; a két legtipikusabb orosz keresztnevet viselő katona az emberi életet nem becsüli, százezreket küld a biztos halálba. A keresztnevek családon belüli öröklődésére utaló orosz apanévi elemet felismerő olvasó számára e nevek azt sugallják, hogy a háború kegyetlensége, az érzéketlenség egyéniségek nélküli generációkon keresztül követi egymást.

Karinthy több novellája egy elképzelt jövőben játszódik, így névadási gyakorlatuk a jövőben feltételezett társadalom névhasználati szokásait képe-zik le. Ebből követkeképe-zik, hogy az író névadási szokását ezekben az írásokban az befolyásolja, hogy milyennek látja az emberiség jövőjét, például a nemze-tiségek megmaradását. A régi város című novellában alkalmazott névadás által kirajzolódik Karinthy keserű jövőképe, ugyanis a tízezer évre előretekin-tő írásban a Budapestet víz alatt megtaláló gépies lényeknek számneveik van-nak: Fizika 13, Fizika 14, Fizika 15, Rádion 23. A lények egy utcanévtáblán levő feliratról (Rákóczi út 84.) is azt gondolják, hogy személynévi funkcióban

használt név. Az író tehetetlenül és gyűlölködve nézi ezt a személytelen vilá-got, jelezve, hogy a név többet jelent a megkülönböztetésnél, az emberek utó-dainak puszta számokkal való azonosítása embertelennek tűnik. Hasonló jö-vőképet tükröz A párbaj a XXV. században című írás is, melyben a polgárok nevei: Paolo 34, Petrus 129, Carlos 344.

5.3.5.3. A névdivat és az írói név kapcsolata

A Kovács név viselője a magyar irodalmi művekben általában tipikus kisember, aki jelentéktelen érdekek képviselője. Ez a szándékosan színtelen, jellegtelen név éppen semmitmondó voltával jellemez. Karinthy egy olyan színésznek adta Katonák című novellájában a Kovács Gyuri nevet, aki hal-dokló katonát játszik, s mindenki elégedett, hogy úgy hal meg, mint egy igazi katona. A darabot éppen a háború kitörésekor játsszák, így a színészkatona hétköznapi nevének többletjelentése van: minden emberre az ő sorsa vár.

A ritka, különleges neveknek ezzel szemben figyelemfelhívó funkciójuk van. A Találkozás című írásban például Olivér és Kunigunda a neve két száz-lábúnak, A nyomorék címűben pedig Anasztáz egy púptalan teve. Mindhárom név egyben antropomorfizálja is az állatokat, emberi tulajdonságaik, érzelme-ik, sőt cselekedeteik lesznek általa.