A FIATALOK BALÁZS BÉLA FILMSTÚDIÓJA

Egy új jelenség?

A filmgyártás, ipari alapjai és méretei miatt, kezdettől megkövetelte a gyári szervezettséget. Azt, hogy a film­

gyár szolgáltató vállalatként legyen kapcsolatban a filmalkotókkal. A filmkészítés gyártás jellege atomizál­

ja a filmművészeket, valamennyiüket egyénileg kap­

csolva a gyártási apparátushoz és segédszemélyzethez.

Ez kizárta azt a műhelyt, azt a közösséget, amelyet például a képzőművészet oly jól ismert, de amely az irodalomtól és a zenétől sem volt idegen. Ezt a hiányt a dramaturgia, majd a dramaturgiák létrehozása vala­

mennyire pótolni kívánta. Ám ezek nem a közös szel­

lemiségnek adtak keretet, hanem csak a gyártás folya­

matosságát biztosították. A művészeti szövetség, a mű­

vészeti klub pedig legfeljebb a tájékoztatást szolgálhat­

ta, de nem pótolta az alkotóműhelyt.

A filmművészet története már bebizonyította, hogy a szokásos gyári szervezettségben értékes műalkotások jöhetnek létre. Sőt ezen túlmenően a gyári munka szer­

vezettsége bizonyos biztosítékot is jelentett az alkotás színvonalát illetően. Mégis a filmművészetben nemegy­

szer — s nem mellékes, hogy mikor — kialakultak alko­

tói műhelyek. A húszas évek avantgarde mozgalmai idején különösen Franciaországban, méginkább a

Szov-jetunióban volt megfigyelhető több műhely létrejötte.

De alkotóműhelynek számítható az angol dokumen­

tumfilm iskola csoportja is a harmincas évek első felé­

ben, és alkotóműhely jelleget öltött - különösen a leg-kezdetibb szakaszában — az olasz neorealizmus is. A modern filmművészet szintén ismeri az alkotóműhelye­

ket. Az amerikai avantgarde nem is eggyel tűnt ki. De alkotóműhely jellegű volt például Ingmar Bergman Cinematograph R. T. nevű vállalata is, ahol Bergman Kjell Grede filmkészítését támogatta. Ezeket — a még sorolható — különböző szervezettségű és formájú, de egyaránt műhely jellegű csoportokat nem pótolhatták (legfeljebb kiegészíthették) a folyóiratok, a klubok, a művészeti szövetségek, a dramaturgiák stb. A műhelye­

ket a hasonló világszemlélet és az azonos alkotói törek­

vések hozzák létre, általában olyankor, amikor a film­

művészet haladását a hagyományossal, az elavulttal szemben kellett előmozdítani, tehát amikor a kollek­

tíva ereje nagyon is szükséges volt a filmművészeti át­

alakuláshoz.

Nem véletlen, hogy a hatvanas évek elején a magyar filmgyártásban is megjelent egy műhely. Pontosabban a már előbb létrehozott csoportosulás a hatvanas évek elején vált műhellyé. Természetesen a fiatalok számára teremtett Balázs Béla filmstúdiónak a keretei akkor is fennmaradtak, amikor már nem volt fúmműhely. Ez sok ellentmondás forrása lett. De egy célt kétségtelenül mindenképpen szolgált később is a stúdió: filmkészítési (általában ugyan csak rövidfilm-készítési) lehetőséget nyújtott a főiskoláról kikerült, sokáig asszisztensi mun­

kakörben tevékenykedő alkotók számára.

Keletkezés és kezdet

A fiatal, illetve főiskolás filmművészek ösztönzésére a Művelődésügyi Minisztérium Filmfőigazgatóságának ve­

zetője, Révész Miklós már 1958-ban felvetette egy szer­

vezet megalakulásának gondolatát. Kezdetben (1958-tól) ez a szervezet nem volt több mint vitaklub, ahol a fiatal alkotók filmeket tekintettek és vitattak meg. Bár a létrehozás összekapcsolódott egy forgatókönyv-pá­

lyázattal, és a fő törekvés eleve a filmkészítés volt, vál­

tozást csak az 1959-ben megalakult Művészeti Szakszer­

vezetek Szövetsége Filmművész Szakosztálya (később:

Magyar Filmművészek Szövetsége) támogatása hozott.

Jelképesen ugyan már korábban is a Fiatalok Balázs Béla Filmstúdiójához számítottak néhány filmet, de filmkészítésre a stúdió kereteiben csak 1961-ben került sor. (1960-ban egy Film 60 nevű folyóirat két száma is megjelent, amely főleg forgatókönyveket, filmterveket közölt, tehát előkészítette a filmkészítést.)

A filmkészítésre végül is leginkább az ösztönzött, hogy 1960-ban és 1961-ben igen jelentős tehetségű fia­

talok végezték el a főiskolát (Gaál István, Sára Sándor stb. illetve Szabó István, Kardos Ferenc stb.). Olyanok, akik már a főiskolai vizsgafilmekkel is bizonyították tehetségüket. Az induláshoz az 1961. évi huszonhat tag számára másfélmillió forint - tehát kb. öt rövidfilm elkészítését biztosító összeg — állt rendelkezésre. A fil­

mek készítéséről — a téma tagság általi megvitatása után — az öttagú vezetőség döntött, és a Filmfőigazga­

tóság adott gyártási engedélyt. Tag lehetett minden

végzős főiskolás, illetve a főiskolát elvégzett alkotó. A tagokat passzivitásuk miatt kizárhatták.

A közös generációs és helyzeti vonások, az egyező érdeklődési kör stb. nemcsak a szervezeti összefogott­

ságnak, hanem a kollektív munkának is kedvezett. Az egyetemes filmművészet változását — főleg a francia új hullám megjelenését és a lengyel film megváltozását -a fi-at-alok mindenkinél jobb-an érzékelték, s vetítése­

ken, vitákban tudatosították is. Mivel nem kifejezetten a forgalmazás számára készítették műveiket, hanem in­

kább tanulmányi céllal, a kísérletezésben is szabadab­

bak voltak. Ezért - de a magyar film egészére ható okok miatt is — filmstúdiójuk igen hamar filmművé­

szeti mozgalmat jelölt és eredményeket hozott. Bár 1961-ben csak három, 1962-ben pedig csak öt filmet készítettek, de ezekből legalább négyet ki kell emelni a magyar filmművészet egészére vonatkozó jelentősége miatt.

A négy film két különböző irányzatot, törekvést képviselt. Az egyiket Szabó István Variációk egy témá­

ra (1961) és Te (1962) című filmjei, valamint Novák Márk Csendélet (1962) című alkotása, a másikat Sára Sándor Cigányok (1962) című műve. Mivel Szabó Ist­

ván a vizsgált korszak egyik legjelentősebb alkotójává vált, nem lenne helyes korai műveit kiszakítani művé­

szete egészének jellemzéséből.45 A két vonalat Novák Márk, illetve Sára Sándor alkotásai amúgy is reprezen­

tálják.

Novák Márk Csendélet című filmje igen rövid. Elő­

ször egy halász és egy üvegfúvó portréját látni. Utána egy csendéletet hallal és pohárral. A hal fejének