Felsőfokú tanulmányai során volt-e / van-e olyan kurzus, amelynek

Az információs műveltséggel összefüggő egyik legmeghatározóbb kérdés, hogy a felsőokta-tásban – előadás vagy szeminárium keretében – fejlesztették-e ezt a készségüket, magukévá tudtak-e tenni az egyes tudományterületeken szakmaspecifikus ismereteket? Hiszen az infor-mációs műveltség olyan készségelem, amelyet már az általános iskolában el kell sajátítani a fiataloknak, a középfokú oktatásban pedig továbbfejleszteni. A felsőoktatás erre a meglévő tudásbázisra épít, amikor egy adott szakterületre specifikálja, mélyíti el a hallgatók ismereteit.

Ugyanis teljesen más ismeretekre lesz szüksége egy jogásznak, egy biológusnak vagy éppen egy tanárnak. Az információs műveltség fejlesztésének tehát minden oktatási szinten meg kel-lene jelennie, elmélyítve, kiegészítve a korábban tanultakat. Mindezzel folytonosságot, egy-másra épülést biztosítva a készség fejlesztése során. Azonban az információs műveltséget nem emelték be a kulcskompetenciák közé, annak megalapozása és fejlesztése sem az alap-, sem a középfokú oktatásban nem biztosított. Ebből adódóan a felsőoktatásban nem töltik be az információs műveltség fejlesztését célzó kurzusok az elsődleges feladatukat, hiszen a hall-gatók tudáselemeit kellene megszilárdítani és elmélyíteni, amely már nem ennek az oktatási szintnek lenne a feladata.

Vizsgálatunkban kíváncsiak voltunk arra, hogy a hallgatók részt vettek-e olyan kurzuson, amelynek célja az információs műveltség fejlesztése volt. A kérdésünket kiegészítettük két elemmel, hogy mindenki számára érthető legyen, mire gondolunk az információs műveltség kifejezés alatt, ezek pedig az internethasználat, illetve könyvtárhasználat volt. Azonban pont emiatt a kiegészítés miatt a vizsgálat eredményeiből nem derül fény arra, hogy ezek a kurzu-sok mennyiben adtak át szakmaspecifikus ismereteket, milyen módon és hatékonysággal fej-lesztették a hallgatók információs műveltségét.

A jelenleg is felsőoktatásban tanulók mégis alig fele számolt be arról, hogy a képzése so-rán részesült olyan ismeretközlésben, melynek célja az információs műveltség fejlesztése, vagy éppen az internet-, könyvtárhasználat lett volna.

9. diagram

Az információs műveltséget fejlesztő kurzusok megjelenésének aránya

Ez rendkívül alacsony aránynak számít, ugyanis a felsőoktatásban résztvevő hallgatók eseté-ben különösen fontos és hasznos lenne, ha a közoktatásban vagy autodidakta módon elsajátí-tott elemi szintű ismereteket, készségeket el tudnák mélyíteni, tovább tudnák fejleszteni, szakmaspecifikussá tudnák tenni, amelyek segítségével hatékonyabban szereznék be, elemez-nék, szintetizálnák az információkat.

Megvizsgáltuk, hogy melyik felsőoktatási intézmények vezetnek az információs műveltség fejlesztése területén. Valamennyi választ figyelembe véve a Pécsi Tudományegyetem vezet, ugyanis a kutatásban résztvevők 14,1% számolt be arról, hogy a PTE-n hallgatott volt ilyen kurzus. A Pécsi Tudományegyetemet 11,3%-kal követi a Miskolci Egyetem, 6,3%-kal az Eöt-vös Loránd Tudományegyetem, 6,2%-kal a Szegedi Tudományegyetem, majd 4,3%-kal a Debreceni Egyetem. Több, a grafikonon nem említett főiskola, egyetem is megjelent ebben a megközelítésben, ám ezek csupán egy-egy esetet jelentettek, ezért nem említjük külön, mivel a tapasztalatok nem általánosíthatók.

10. diagram

Az információs műveltség fejlesztését célzó kurzusok megjelenése intézményenként

Ám az információs műveltség területén képzést tartó felsőoktatási intézmények listája úgy teljes, ha az igen válaszok mellett a nemleges feleleti arányt is bemutatjuk. Ezáltal arra is fény derül, hogy az adott felsőoktatási intézménybe járók milyen arányban vettek részt információs műveltség fejlesztését célzó kurzuson.

11. diagram.

Egyes felsőoktatási intézmények hallgatóinak aránya az információs műveltség fejlesztését célzó kurzuson való részvétel megközelítésében

A grafikonból egyértelműen kitűnik, hogy a Miskolci Egyetemen a magas arányú „igenek”

mellett egy még markánsabb „nem” válaszhalmazzal kell számolnunk. Az Eötvös Loránd Tu-dományegyetem esetében nagyjából kiegyenlített az „igen” és a „nem” válaszok aránya. Ám a Debreceni Egyetem, valamint a Pécsi és a Szegedi Tudományegyetem esetében az „igenek”

száma a meghatározó, vagyis a két egyetem képzési palettáján nagyobb arányban vannak azok a szakok, amelyek hálóterveiben kötelező vagy választható elemként szerepel valamilyen, az információs műveltség fejlesztését célzó kurzus.

A kutatásban résztvevők kétharmada jelenleg is hallgatója valamelyik hazai felsőoktatási intézménynek, ezért – legnagyobb arányban – az érettségi lesz a legmagasabb iskolai végzett-ségük. A válaszadók 40%-a arról számolt be, hogy a legmagasabb iskolai végzettsége az érettségi, 5,9%-a pedig arról, hogy felsőfokú szakképzésben megszerezte már az oklevelet, és jelenleg felsőoktatási intézményben tanul.

Így az előző fejezetben feltárt legmagasabb iskolai végzettség új színezetet kap, hiszen ugyan a válaszadók 28%-a főiskolai, 18,3%-a egyetemi végzettséggel rendelkezik, ám ez a szám kiegészül a fent említett 46%-kal mint diploma várományossal. Így a kutatásban részt-vevők meghatározó többsége, megközelítőleg 90%-a százaléka diplomásnak számít.

3.4. Összegzés

A felsőoktatásban résztvevők száma évről-évre folyamatosan csökken, ez jól látszik a statisz-tikákból is. A felsőfokú képzés során a hallgatók számára nem csupán az alapozó- és szakis-meret átadása, hanem a kompetenciafejlesztés is fontos. Ezek közül a kompetenciák közül kiemelkedik a 21. század alapkompetenciája – az információs műveltség – ám a résztvevők válaszaiból egyértelműen kitűnik, hogy nem minden felsőoktatási intézményben és nem min-den szakon veszik komolyan ennek fejlesztését. A képzésből kikerülők ezáltal jelentős hát-rányból indulnak az élet valamennyi területén, így a munkaerőpiacon is.