Ez, amiről Ön beszél, ez nem kísérlet, csak egy tapasztalat.
—Sir R. A. Fisher (Anglia, 1890-1962)
1. 1. Bevezetés
A megfigyeléses vizsgálatok mások, mint a kontrollált kísérletek. Kontrollált kísérleteknél a kutatók döntik el, ki kerül a kezelt és ki a kontroll csoportba. Megfigyeléses vizsgálatoknál viszont az alanyok maguktól alkotnak csoportokat; a kutató csak megfigyeli, ami történik.
A szóhasználat okozhat némi zavart: a kontroll szót két értelemben használjuk:
• a kontrollcsoportba, azaz röviden a kontrollba tartozik, aki nem részesül kezelésben;
• kontrollált kísérletről (azaz ellenőrzött kísérletről) beszélünk, ha a kutatók döntésén múlik, ki kap kezelést és ki nem.
Szükségszerű például, hogy megfigyeléses vizsgálatok foglalkozzanak a dohányzás hatásaival: nem fog valaki azért tíz évig dohányozni, hogy szívességet tegyen egy statisztikusnak. A kezelt – kontroll szembeállítást azonban ezentúl is használjuk. A kutatók oly módon igyekeznek megállapítani a dohányzás hatását, hogy a dohányzókat (a "kezelt", másként: "a hatásnak kitett" csoportot) összevetik a nemdohányzókkal (a kontrollal).
Egy ilyen összehasonlításból a dohányosok rosszul jönnek ki. Szívinfarktus, tüdőrák, és sok más betegség gyakoribb közöttük, mint a nemdohányosok között. A dohányzás és a betegségek között tehát erős összefüggés tapasztalható. Ha igaz, hogy a cigaretta betegséget okoz, az megmagyarázza az összefüggést: azért magasabb a halálozás a dohányosok között, mert a cigaretta öl. Az összefüggés tehát közvetett bizonyíték volna az oksági kapcsolatra. Így azonban a bizonyítás nem teljes. Elképzelhető egy olyan rejtett összemosó tényező, ami egyrészt dohányzásra késztet, másrészt megbetegít. Márpedig, ha ez volna a helyzet, nem lenne értelme leszokni – attól e rejtett tényező még nem múlna el. Az összefüggés nem ugyanaz, mint az okozás.
Voltak olyan statisztikusok, így Joseph Berkson és Sir R. A. Fisher, akik nem hittek a dohányzás elleni bizonyítékokban; fel is vetettek néhány lehetséges összemosó változót. Ezeknek az alternatív magyarázatoknak a cáfolatára járványügyi szakértők (többek között Sir Richard Doll Angliában, E. C. Hammond, D. Horn, H. A.
Kahn az Egyesült Államokban) alapos megfigyeléses vizsgálatokat végeztek. Vizsgálataik összességében meggyőzően bizonyítják, hogy a dohányzás valóban okozhat szívinfarktust, tüdőrákot és más betegségeket. Aki leszokik a dohányzásról, tovább élhet.1
A megfigyeléses vizsgálat hathatós eszköz, láttuk a dohányos példán. Viszont az is lehetséges, hogy teljesen félrevezet. Ha meg akarunk győződni róla, nem okoz-e bajt valami összemosó változó, segíthet, ha megnézzük, hogyan válogatták össze a kontrollt. A fő szempont: tényleg minden szempontból ugyanolyan-e a kontroll, mint a kezelésben részesülő csoport (természetesen a kezeléstől eltekintve)? Ha van összemosódás, valamit tenni kell ellene; tökéletes megoldásra azonban nem számíthatunk.
1Hivatkozások:
J. Berkson, "The statistical study of association between smoking and lung cancer", Proceedings of the Mayo Clinic vol. 30 (1955), 319-348. o.
R. A. Fisher, Smoking: The Cancer Controversy. (Oliver and Boyd, 1959)
J. Cornfield, W. Haenszel, E. C. Hammond, A. M. Lilienfeld, M. B. Shimkin and E. L. Wynder, "Smoking and lung cancer: recent evidence and a discussion of some questions", Journal of the National Cancer Institute vol. 22 (1959), 173-203. old.
U.S. Public Health Service, Smoking and Health: Report of the Advisory Committee to the Surgeon General. (Washington, D.C., 1964).
International Agency for Research on Cancer, Tobacco Smoking. Monograph 38 (Lyon, Franciaország: 1986)
U.S. Public Health Service, The Health Benefits of Smoking Cessation. A Report of the Surgeon General. (Washington, D.C., 1990) Újabb keletű adatok a hatásmechanizmusról:
M. F. Denissenko et al., "Preferential formation of Benzo[a]pyrene adducts at lung cancer mutational hotspots in p53", Science vol. 274 (1996), 430-432. o.
Megfigyeléses vizsgálatok
A megfigyeléses vizsgálatoknál kézben kell tartani az összemosó változókat. Az egyik eljárás az, hogy kisebb, egyneműbb csoportokat hasonlítunk össze. (Statisztikus zsargonban: bontunk, az összemosó változók szerint.) Ha például az összes dohányosokat az összes nemdohányzókkal hasonlítanánk össze a halálozási arányszámok tekintetében, az valószínűleg félrevezető eredményt adna, mert a dohányosok között aránytalanul sok a férfi, és a férfiaknak általában is jelentősen nagyobb a hajlama a szívbetegségekre, mint a nőknek. Lehetséges volna tehát, hogy a dohányosok és nemdohányosok között mutatkozó különbséget ez a férfiak és nők közötti aránytalanság okozza. Hogy ezt a lehetőséget ki lehessen zárni, a dohányzó férfiakat a nemdohányzó férfiakkal hasonlítják össze az epidemiológusok, a dohányzó nőket pedig a nemdohányzó nőkkel.
Lehet az életkor is összemosó változó. Idősebb embereknek mások a dohányzási szokásai, és nagyobb az esélyük a tüdőrákra. Ezért dohányosok és nemdohányosok összehasonlítását életkor szerint is külön végezzük, nemcsak nem szerint. Például 55-59 éves dohányos férfiakat 55-59 éves nemdohányos férfiakhoz hasonlítunk.
Tehát nem és életkor szerint is bontunk. (Így a nem és az életkor változót is kézben tartjuk.) A jó megfigyeléses vizsgálatok minden lehetséges összemosó változót kézben tartanak. Végső soron azonban a megfigyeléses vizsgálatok többsége nem annyira sikeres, mint a dohányzás ártalmaival kapcsolatosak. Bár a vizsgálatokat szakértők tervezik, de szakértő is tévedhet. Rátapintani egy vizsgálat gyengéire – ez inkább művészet, mint tudomány: sokszor a vizsgálaton kívülről származó ismeretek segítenek hozzá.
2. 2. Egy szívgyógyszer vizsgálata
A Coronary Drug Project [koszorúér-gyógyszer program] sorsolt kontrollú, kettős - vak kísérlet volt; 5 gyógyszert értékeltek abból a szempontból, hogy mennyire alkalmasak a szívinfarktus megelőzésére. A vizsgálat alanyai középkorú szívbeteg férfiak voltak. A 8341 alany közül 5552-t sorsoltak a gyógyszeres csoportokba, 2789-et a kontrollba. A betegek ugyanolyan kapszulákban kapták a placebót (tejcukrot), mint a gyógyszereket. A betegek nyomonkövetése 5 éven át tartott.
Az értékelt gyógyszerek egyike a clofibrate volt – ez a szer a vérben lévő koleszterin szintjét csökkenti. Ez a kezelés azonban sajnos egyáltalán nem óvta meg a betegek életét. A clofibrate kezeléses csoportban körülbelül a betegek 20%-a halt meg a nyomonkövetés idején, a kontrollban 21%-uk. Magyarázatként felmerült, hátha arról van szó, hogy a clofibrate kezeléses csoportban sokan voltak, akik nem szedték a gyógyszerüket.
A gyógyszert "rendesen szedők"-nek nevezték azokat, akik a nekik felírt szer (gyógyszer vagy placebó) legalább 80%-át bevették. A clofibrate szedő csoportban az öt even belüli halálozási arány a rendesen szedők között 15%
volt, a szedést elhanyagolók között 25% (1. táblázat). Ez, úgy tűnik, erős bizonyíték a gyógyszer hatékonysága mellett. Helyénvaló viszont az óvatosság. A szóbanforgó összehasonlítás megfigyeléses, nem kísérleti – még ha egy kísérlet során jutottunk is az adatokhoz: elvégre nem a kutatók döntötték el, ki fogja rendesen szedni a gyógyszert, és ki nem – erről maguk az alanyok döntöttek.
2.1. táblázat - A clofibrate vizsgálat. A vizsgált személyek száma, és azon személyek százalékaránya, akik az 5 éves nyomonkövetés alatt meghaltak. "Rendesen szedők", akik a felírt szernek legalább 80%-át beszedték. A többiek "a szedést elhanyagolók".
Clofibrate Placebo
Megjegyzés: az előírás követésére vonatkozó adatok a clofibrate-csoportban 38 személyről, a kontrollban 94 személyről hiányoznak. A halálesetek bármilyen okból bekövetkezhettek.
Forrás: The Coronary Drug Project Group, "Influence of adherence to treatment and response of cholesterol on mortality in the Coronary Drug Project", New England Journal of Medicine vol. 303 (1980), 1038-1041. o.
Megfigyeléses vizsgálatok
13
A rendesen szedők más szempontból is különbözhettek a szedést elhanyagolóktól, nemcsak a beszedett gyógyszer mennyiségében. Hogy ezt kiderítsék, a kutatók a kontrollcsoportban is összehasonlították a rendesen szedőket a szedést elhanyagolókkal. Emlékezzünk: kettős - vak kísérletről van szó: a kontrollcsoport tagjai nem tudták, hogy hatásos gyógyszert vagy placebót szednek; ahogy a kezelt csoport tagjai sem tudták. Mindkét csoportban ugyanaz volt az előírás követésének lélektani alapja.
Kiderült, hogy a kontrollcsoportban is jobbak voltak a rendesen szedők eredményei – közülük az 5 éves időszak során csak 15% halt meg, szemben a szedést elhanyagolók 28%-ával. Tanulságok:
i. A clofibrate hatástalan.
ii. A rendesen szedők különböznek a szedést elhanyagolóktól.
Feltehető, hogy a "rendesen szedők" jobban törődnek az egészségükkel, és más dolgokban is jobban ügyelnek magukra. Ez magyarázat lehet arra, hogy miért szedik be a gyógyszereiket, és arra is, miért élnek tovább. Újabb tanulság tehát: a megfigyeléses vizsgálatok igencsak félrevezetők lehetnek. A clofibrate-vizsgálat kutatói csak azért vették észre, miért baj, ha a rendesen szedőket a szedést elhanyagolókkal hasonlítják össze, mert kivételesen óvatosak voltak.2
2The Coronary Drug Project Research Group, "Influence of adherence to treatment and response of cholesterol on mortality in the Coronary Drug Project", New England Journal of Medicine vol. 303 (1980), 1038-1041. o. A kipróbált többi gyógyszer: ösztrogének (kétfajta dózisban), dextrothyroxin és nikotinsav. A kezelések 1966. márciusától 1969. októberéig folytak. Az ösztrogének és a dextrothyroxin adagolását, ártalmas mellékhatások miatt, félbeszakították. A clofibrate és a nikotinsav lejjebb vitte a vér koleszterinszintjét, de nem csökkentette a mortalitást. Lásd "Clofibrate and niacin in coronary heart disease", Journal of the American Medical Association vol. 231 (1975) 360-381. o. Lásd továbbá Lancet (1989. márc. 4.) 473-474. o., mely a nikotinsavnak a nyomonkövetés kései szakaszában mutatkozó pozitív hatására utal. További hivatkozások a 29. fejezet 7-es jegyzetében.
Ugyanerről, másik megvilágításban: 40 kockázati tényezőt mértek induláskor. Ezek alapján úgy tűnik, hogy mint csoport, a szedést elhanyagolók rosszabb bőrben voltak a vizsgálat kezdetekor. De a rendesen szedők és a szedést elhanyagolók közötti különbséget nem lehetett a mért kockázati tényezők alapján számított regresszióval megfogni; az orvosi előírások követése és a kisegítő változók között nem volt elég erős az összefüggés. Ez arra mutat, hogy óvatosnak kell lennünk, amikor megfigyeléses vizsgálatoknál regressziós modellekkel próbáljuk az összemosódást kézben tartani.
Megfigyeléses vizsgálatok
3. 3. További példák
1. példa. "Pellagrát először Európában, a tizennyolcadik században figyelt meg egy spanyol orvos, Gaspar Casal, aki úgy találta, hogy ez a betegség fontos oka Asturia nagyon szegény lakossága körében a rossz egészségi állapotnak, a nyomorékká válásnak és az idő előtti elhalálozásnak. A rákövetkező években számos ...
szerző írt le hasonló helyzetet északolasz parasztoknál, főként a lombardiai síkságról. A tizenkilencedik század elejére a pellagra egy övszerű sáv mentén egész Európában elterjedt, emberek ezreinek hozva Délnyugat-Franciaországban, Ausztriában, Romániában és a Török Birodalom tartományaiban fokozatos testi-szellemi
Megfigyeléses vizsgálatok
15
leromlást. Felbukkant Európán kívül Egyiptomban és Dél-Afrikában is, a huszadik század első évtizedére pedig már az Egyesült Államokban tombolt – főként a déli államokban..."3
Kitűnt, hogy a pellagra egyes falvakat erősebben sújt, mint másokat. A megtámadott falvakon belül is voltak megkímélt házak; míg másokban évről évre felütötte a fejét. A betegség által elért háztartásokban kezdetlegesek voltak a higiénés viszonyok; mindenütt legyek. Egy bizonyos vérszívó légy (Simulium) földrajzi elterjedése éppen megegyezett a pellagráéval, legalábbis Európában; ez a légy leginkább tavasszal volt aktív – a pellagrás esetek többsége is tavasszal jelentkezett. Sok járványügyi szakértő arra a következtetésre jutott, hogy a betegség fertőző, és – mint a maláriát, a sárgalázat és a tífuszt – rovarok terjesztik egyik emberről a másikra.
Beigazolódott-e ez a következtetés?
Elemzés. Egy amerikai járványügyi szakértő, Joseph Goldberger 1914-től kezdődően megfigyeléses vizsgálatok és kísérletek sorával kimutatta, hogy a pellagrát az elégtelen táplálkozás – nem fertőzés – okozza. A betegség megelőzhető és gyógyítható olyan ételekkel, melyekben sok a Goldberger által P-P faktornak (pellagra-preventive) nevezett anyag. 1940 óta az Egyesült Államokban forgalomba kerülő liszt nagy részéhez, egyéb vitaminokkal együtt, P-P-faktort is adnak; a címkén mint niacin (nikotinsav) van feltüntetve.
A nikotinsav természetes forrása a hús, a tej, a tojás, bizonyos zöldségek és egyes gabonafélék. A kukoricában viszonylag kevés van. A pellagrás területeken a szegények kukoricát ettek – gyakorlatilag csak kukoricát. Egyes falvak és egyes háztartások szegényebbek voltak a többinél, és még szegényesebb étrenden éltek. Őket ezért súlyosabban érte a betegség. A legyek a szegénység tünetei voltak, nem a pellagra terjesztői. Más az együttjárás, és más az okozás.
2. példa. Méhnyakrák és körülmetélés. A méhnyakrák hosszú éveken át az egyik leggyakoribb rákfajta volt a nőknél. Okainak felderítésén számos járványügyi szakember dolgozott. Úgy találták, hogy számos országban meglehetősen alacsony az előfordulása a zsidók között. Muszlimoknál ugyanez volt a helyzet. Ebből néhány kutató az ötvenes években arra következtetett, hogy a férfiak körülmetélése az a tényező, mely megvéd a betegségtől. Igazuk volt-e?
Elemzés . Muszlimok és zsidók illetve más közösségek tagjai között a körülmetélésen felül más különbségek is vannak. Jelenleg úgy tűnik, a méhnyakrák nemi úton, érintkezéssel terjed. A legújabb kutatások szerint a HPV (human papilloma virus) bizonyos fajtái a kórokozók. Egyes nők aktívabbak szexuálisan, mint mások, több partnerük van – így nagyobb valószínűséggel érintkeznek a betegséget kiváltó vírussal. Úgy tűnik, ez magyarázza, miért gyakoribb a méhnyakrák nők egyes csoportjainál. A korai kutatások nem figyeltek oda erre az összemosó változóra, és hibás következtetésre jutottak.4 (A rák kialakulása lassú folyamat; itt a harmincas, negyvenes évek szexuális szokásairól van szó.)
3Az idézet forrása: D. A. Roe, A Plague of Corn (Cornell University Press,1973). Egy másik nagyszerű forrás, sok eredeti közleményt idéz, magyarázatokkal: K. J. Carpenter, Pellagra (Academic Press, 1981). Lásd még M. Terris (szerk.) Goldberger on Pellagra (Louisiana State University Press, 1964).
A kukorica Amerikából került Európába. Az indiánok főzés előtt lúggal kezelték – ez felszabadította a nikotinsavat; ők nem ismerték a pellagrát. Úgy tűnik, az Egyesült Államokban a pellagra-járvány akkor kezdődött, amikor a molnárok elkezdték a kukoricából kivonni a csírát; a kukoricában a nikotinsav illetve triptofán nagy részét a csíra tartalmazza. (A triptofán egy aminosav, melyet a szervezet nikotinsavvá tud alakítani.) Az Egyesült Államokban a pellagra-eredetű halálozások a harmincas években tetőztek; számuk azóta elég egyenletesen csökken, feltehetően a javuló általános gazdasági helyzetnek és táplálkozásnak köszönhetően; a liszt adalékolása túl késői fejlemény ahhoz, hogy jelentős hatása legyen. Afrika és India egyes részein a pellagra ma is népbetegség. A nyolcvanas évek vége felé egy Dél-Afrikában végzett vizsgálat arra utalt, hogy a betegség kialakulásában mycotoxinoknak (gombamérgeknek) is szerepe lehet; eszerint egy kis igazság mégis lehet a fertőzéses elméletekben. A példához nyújtott segítségéért szeretnénk köszönetet mondani K. J. Carpenter-nek (University of California, Berkeley).
4Hivatkozások:
E. L.Wynder,J. Cornfield,P.D. Schroff and K. R. Doraiswami, "A study of environmental factors in carcinoma of the cervix", American Journal of Obstetrics and Gynecology vol. 68 (1954),1016-1052.o.
Újabb keletű bizonyítékok:
J. Cairns, Cancer: Science and Society (Salt Lake City: W. F. Freeman & Co., 1978,59.old.).
R.Peto and H. zur Hausen (szerk.), Viral Etiology of Cervical Cancer, Banbury Report no. 21 (1986)
N. Muñoz, F. X. Bosch, K. V. Shah and A. Meheus, (szerk.), The Epidemiology of Cervical Cancer and Human Papillomavirus.
International Agency for Research on Cancer, Scientific Publication no. 119 (1992).
S. H. Swan and W. L. Brown, "Oral contraceptive use, sexual activity, and cervical carcinoma", American Journal of Obstetrics and Gynecology vol. 139 (1981) 52-57.old.
Megfigyeléses vizsgálatok
3. példa. Ultrahang és alacsony születési súly. Emberi magzatokat már a méhen belül vizsgálni lehet ultrahang segítségével. Laboratóriumi állatokon végzett kísérletek arra mutattak, hogy ultrahangos vizsgálatoknak alacsony születési súly lehet a következménye. Ha ez emberre is igaz, az aggodalomra ad okot. A feltevés ellenőrzésére a Baltimore-i Johns Hopkins kórház kutatói megfigyeléses vizsgálatot végeztek.
Magától értetődik, hogy az ultrahanggal vizsgált gyermekek az ultrahangos vizsgálaton kívül számos egyéb tekintetben is különböztek a nem vizsgált gyermekektől: megfigyeléses vizsgálatról van szó. A kutatók számos összemosó-változót azonosítottak és kiküszöbölték a hatásukat. Bizonyos mértékű összefüggés így is megmaradt. A méhen belül ultrahangnak kitett gyermekek átlagosan kisebb súllyal születtek, mint az ultrahanggal nem vizsgált gyermekek. Bizonyítja-e ez, hogy az ultrahang következtében alacsony lesz a születéskori súly?
Elemzés. Ultrahangos vizsgálatot a szülészek olyankor javasolnak, amikor felmerül, hogy valami baj van. A kutatók következtetése szerint az ultrahangos vizsgálatokat és az alacsony születéskori súlyt ugyanaz okozza:
valami terhességi probléma. Hogy a helyzet egyértelműbb legyen, később egy sorsolt kontrollú kísérletet is lefolytattak. Az ultrahang, ha egyáltalán volt valami hatása, inkább óvta a magzatot.5
4. példa. A szamaritánusok és az öngyilkosságok. Az 1964-1970 közötti időszakban Angliában egyharmadával csökkent az öngyilkosságok száma. És ugyanebben az időszakban rohamosan nőtt egy önkéntes szociális szervezet, a "szamaritánusok". Volt egy kutató, aki arra gondolt, hogy az öngyilkosságok a szamaritánusok hatására szorultak vissza. Megfigyeléses vizsgálatot végzett, hogy ezt bebizonyítsa. Vizsgálatát 15 város-párra alapozta. Az összemosódás ellen úgy védekezett, hogy a fontosnak tekintett változók tekintetében egymáshoz illő városokat sorolt egy párba. Mindegyik párban volt egy város, ahol működtek szamaritánusok, s egy másik, ahol nem működtek. Összesítve, alacsonyabb volt az öngyilkossági ráta azokban a városokban, ahol működtek szamaritánusok. Tehát a szamaritánusok öngyilkosságokat előztek meg. Vagy mégsem?
Elemzés. Egy másik kutató megismételte ezt a vizsgálatot, nagyobb mintával és a várospárok gondosabb illesztésével. Ő nem talált összefüggést. Ráadásul a hetvenes években (az első kutató dolgozata eddigre megjelent) nem változott az öngyilkossági ráta, bár a szamaritánusok tovább gyarapodtak. Jobban magyarázza az öngyilkossági ráta hatvanas évekbeli csökkenését, hogy ekkoriban tértek át széngázról földgázra, a fűtéshez és főzéshez használt vezetékes gáznál. A földgáz kevésbé mérgező. A hatvanas évek elején még az öngyilkosságok egyharmadát követték el gázzal. Az évtized végére az ilyen esetek gyakorlatilag megszűntek, és ez megmagyarázza az öngyilkosságok számának csökkenését. A földgázra való átállás teljeskörű volt, ezért nemigen csökkenhetett tovább a gázzal elkövetett öngyilkosságok aránya. És végül: a hatvanas években, hiába gyarapodtak a szamaritánusok, a más módokon – nem gázzal – elkövetett öngyilkosságok aránya gyakorlatilag nem változott. Jó szervezet a szamaritánusoké, az öngyilkossági rátákra viszont, úgy tűnik, nem volt jelentős befolyásuk. Egy megfigyeléses vizsgálat pedig, végezzék akármi gondosan, mégsem lesz kísérlet.6
4. 4. Hátrányos nemi megkülönböztetés a posztgraduális felvételiken
S. H. Swan and D. B. Petitti, "A review of problems of bias and confounding in epidemiologic studies of cervical neoplasia and oral contraceptive use", American Journal of Epidemiology vol. 115 (1982), 10-18. o.
S. A. Cannistra and J. M. Niloff, "Cancer of the uterine cervix", New England Journal of Medicine vol.334 (1996), 1030-1038. o.
Egy ideje csökken a méhnyakrák-okozta halálozások aránya; az okok nem ismeretesek. A betegség rizikó-faktorai között a dohányzás is szerepel. A példát Michael Kramer epidemiológus professzor (McGill University) javasolta.
5R. M. Moore et al., "The relationship of birthweight and intrauterine diagnostic ultrasound exposure", Journal of Obstetrics and Gynecology vol. 71 (1988), 513-517. o. A számításba vett összemosó változók: bőrszín, magánbeteg-e, dohányzik-e, szülési státusz (rendes, vagy koraszülés), spontán vetéléses előzmények, szeszesital-fogyasztással kapcsolatos előzmények, amniocentesis vizsgálat eredménye, magzatvizsgálat eredménye, szülés módja, iskolai végzettség, hány hetes terhes, amikor jelentkezik, születés előtti jelentkezések száma, az anya testsúlya és súlygyarapodása, hány hetes a magzat a szüléskor.
A klinikai kísérlet: U. Waldenstrom et al., "Effects of routine one-stage ultrasound screening in pregnancy: a randomized controlled trial", Lancet (1988. szept. 10.), 585-88. old. Az ultrahanggal vizsgált újszülötteknek, átlagosan, nagyobb volt a születéskori súlya. A kezelt csoportban az anyák megnézhették magzatuk ultrahangos képét. Ennek hatására többen felhagytak a dohányzással, márpedig a dohányzás alacsony születéskori súlyt okoz. A magzatvédő hatást feltehetően a dohányzási szokások megváltozása magyarázza.
6"Suicide and the Samaritans", Lancet (1978. okt. 7) 772-773. o. (szerkesztőségi cikk). Az első kutató C. Bagley (Social Science and Medicine, 1968). A gáz fajtája nem szerepelt a városokat illesztő változók között; úgy tűnik, visszamenőleg ezek az adatok nem elérhetők. A megismételt vizsgálat: B. Barraclough et al. (Lancet, 1977; Psychological Medicine, 1978). A példát D. C. Hoaglin, R. J. Light, B. McPeek, F. Mosteller és M.A. Stoto Data for Decisions (University Press of America, 1982, 133. o.) könyvében találtuk.
Megfigyeléses vizsgálatok
17
Foglaljuk röviden össze: megfigyeléses vizsgálatoknál a bajok egyik forrása az, hogy az alanyok a kezelésen kívül más lényeges szempontokban is különböznek egymástól. Ezeket az eltéréseket néha meg tudjuk fogni azzal, hogy kisebb, homogénebb csoportokat hasonlítunk össze. Ezt a technikát nevezik a statisztikában úgy, hogy kiküszöböljük az összemosó változó hatását (azzal, hogy bontunk e változó szerint).
A Kaliforniai Egyetem (University of California, Berkeley) Posztgraduális Iskolája megfigyeléses vizsgálattal próbálta megtudni a, mutatkozik-e nemi diszkrimináció a felvételiknél.7 8442 férfi és 4321 nő próbált a vizsgált időszakban felvételt nyerni posztgraduális képzésre. A férfiaknak körülbelül 44%-át, a nőknek 35%-át vették fel. A százalékszámítással kiküszöböljük az eltérő létszámok hatását: minden 100 jelentkező férfi közül 44-et vettek föl, minden 100 jelentkező nő közül 35-öt.
Fel kell tételeznünk – mert az ellenkezőjére semmi bizonyíték –, hogy összességükben a férfiak és a nők ugyanolyan felkészültek voltak; akkor pedig a felvételi arányaik közötti eltérés erős bizonyítéknak tűnik amellett, hogy a felvételi eljárás során másként kezelik a férfiakat, mint a nőket. Úgy látszik, az egyetem – 44 a 35-höz arányban – előnyben részesíti a férfiakat.
A posztgraduális felvételikről minden szak maga dönt. Egyenkénti végigvizsgálásukkal az egyetemnek módja
A posztgraduális felvételikről minden szak maga dönt. Egyenkénti végigvizsgálásukkal az egyetemnek módja