AZ ISMERETSÉGI KÖRÉBEN
XII. FEJEZET A HÁBORÚ POKLÁBAN
Z S ID Ó Ü L D Ö Z Ö T T E K M E LLE T T
Nem mindenkinek adatik, hogy életét áldozhatja az üldözöttekért, mint Salkaházi Sára. Laura már 12 évesen vágyott a vértanúságra, de ezt nem nyerhette el.
Amikor 1944-ben sárga csillagot kellett hordani az iskoláskorú zsidó gyerekeknek, fiúkhoz ment helyettesíteni hittanórára. Amint belépett a terembe, bűnös sietséggel szétrebbenő tanulókat látott. Ketten középen maradtak néhány pillanatra, majd ők is elindultak helyükre, feldúlt arccal. Az egyik fiún a sárga csillag volt. Könnyes sze
mekkel állt meg padjánál.
A tanulók vigyázzba álltak, imádkozás, köszönés és jelentés következett. Laura ráparancsolt a két fiúra, hogy mondják el, mi történt.
Kiderült, hogy az a fiú, akinek a nyilas pártban volt tag az apja, ócsárolta a zsidókat és pofon vágta a zsidó tanulótársát.
Laura kihívta mindkét gyereket. A nyilas apa fiát felszólította, kérjen bocsánatot.
A zsidó fiútól megkérdezte, hogy megbocsájt-e. Igennel válaszolt. Ezután kezet kel
lett fogniuk, és meg kellett puszilniuk egymást a békülés jeleként.
Laura tisztában volt a békítés következményeivel. Ehhez hasonló szeretetgyakor- latért már meghurcoltak embereket. Koncentrációs tábor és kivégzés is számításba jöhetett. Azokban az időkben megkövetelték, hogy mindenki ellenséget lásson bizo
nyos emberekben, csoportokban, akiket ellenségnek kiáltott ki a diktatúrával ural
kodó párt. Laura erre soha nem volt hajlandó. Hittanóráin a szeretet egyetemességét tanította, ami mindenkit kötelez fajra, nemre, politikai és társadalmi hovatartozástól függetlenül. Ebből soha nem engedett.
Pár nap múlva megjelent Laura lakásán egy idősebb férfi, hatalmas csomaggal.
Az igazgató úr küldött több, nagy, kerek sajtot a hitoktató néninek, amiért védel
mébe vette fiát. Nagyon köszöni.”
Mint kiderült, a megvédett gyerek édesapjának tejipari üzeme volt. Ezután min
den héten megjelent a szolga. Csak a front megérkezése vetett véget az adományok
nak. A legínségesebb időkben, sok éhezőnek adhatott a tápláló élelemből.
Annyiszor tapasztaltam, hogy csodálatosan ellát az Atya mindennel, ha egyetlen gon
dolatom, egyetlen munkám, egyeden törekvésem és gondom, hogy Jézus éljen ben
nem: „Keressétek azért először az Isten országát és az ö igazságát és ezek mind hoz
záadatnak nektek.” (Mt 6,33) És olyan fokban amennyire keresem. Csodálatos isteni bőkezűség. Nem hagyja, hogy a Fia életére vállalkozó gyermekeinek anyagi gondjai legyenek.
78
Lázár házában is mily világosan megmondta az Úr: Márta, Márta, sok min
denre gondod van és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha.” (Lk. 40,41) Ezt az egyetlen szükségest akarom még sokkal-sokkal jobban beleimádkozni a lelkembe! (1953. VI. 27.)
Mit tett még Laura az üldözöttekért? Ami pénzt, ékszert kapott szociális célra, eljuttatta az üldözötteknek. A vallásos és gazdag emberek megbíztak Laurában. Né
hány percnyi beszélgetés után mindenkinek meggyőződésévé vált, hogy Laura a keresztény erényeket birtokló, jellemes, egyenes ember. Ezért megbíztak benne.
Emlékezetem szerint sok pénzt, adományt küldött a zsidó üldözötteket bújtató, kato
likus szerzeteseknek. Erről nem szívesen beszélt, mert kötelességének tartotta és nem akart másokat kellemetlen helyzetbe hozni.
H Á B O R Ú B U D A P E ST E N (3 R Ó Z SA F Ü Z É R )
1944 szeptemberében az orosz csapatok elérték Magyarország területét. December 25-26-án bekerítették Budapestet. A szörnyű ostrom és öldöklés csaknem hét hétig tart. 1945. február 13-án elfoglalták Budapestet.
Laura édesapja 81 éves volt 1944-ben, amikor a front Budapest felé közeledett.
Rendkívül gyönge egészségi állapota miatt, jobbnak látták Győrbe küldeni Róza lányához.
Amikor elbúcsúzott Laurától, mindketten sejtették, hogy utoljára látják egymást.
A szentéletű apa búcsúzott szentéletű lányától. Ebben az elköszönésben, amikor utoljára ölelték át egymást, már volt valami a túlvilágból, a feltámadás húsvéti haj
nalfényéből. Tavasszal az apa súlyosan megbetegedett. Haldokolt. Tudatos állapo
tában, majd félig eszméletlenül, Laura nevét mondogatta. Senki mást nem emlegetett a családból, csak azt, akihez lelkileg oly közel állt a kegyelem szálaival, a jó Istenben.
1945. május 23-án költözött az örökkévalóságba.
Ettől a naptól kezdve, Laura örök fogadalommal kötelezte magát a napi három rózsafüzér imádkozására.
Térjünk vissza a háború eseményeihez.
Az orosz csapatok közeledését megelőzte félelmetes hírük. A főparancsnokság este 8-10-ig szabadrablást engedélyezett katonáinak, ami gyakorlatilag egész nap tartott.
Az elfoglalt területeken nők és gyerekek sikoltozásától, jajveszékeléstől és a rabló katonák lövéseitől visszhangzottak falvak és városok. Drámai leírását olvashatjuk Mindszenty Józsefnél, „Emlékirataim” könyvében.
A budapesti nők, ócska, szakadt, piszkos ruhát vettek magukra, hogy megelőz
hessék az orosz katonák fajtalankodását. Hajukat összekócolták és arcukat korommal, vagy porral bekenték. Laura is igyekezett ennek megfelelően eljárni.
Az oroszok elvitték ennivalójukat és a lakást kissé kifosztották, de ezen kívül semmi bántódásuk nem esett. Az egyik később érkező tiszt, tanár vagy mérnök volt, aki újságírással is foglalkozott.
Laura bátyja - Vilmos - orosz fogságba esett 1915-ben. Az orosz tiszt közvetlenül vagy közvetve, tudott Vilmosról. Az isteni Gondviselés így vette oltalmába Laurát.
De a tiszt megérezte Laurában a természetfeletti embert is, és ezért segítette, míg tovább nem vezényelték.
A plébános rábízta Laurára az Oltáriszentség őrzését, a Bokréta utcai kápolnában.
A válságos órákban pincéjükbe vitte és elrejtette.
Laura ekkor is sok kegyelmet kapott. Ebből adott a kétségbeesett embereknek.
Vigasztalta és erősítette a halálfélelemben élőket. Akik hallgattak rá, megszűnt a szorongásuk, és könnyebben elviselték a megpróbáltatást.
H Á B O R Ú U T Á N
Az orosz fegyverekre és erőszakra támaszkodva, a baloldal, már 1945-ben elkezdte a demokrácia támadását. Laura előtt világossá vált, amit a Jezsuita atya - Csávossy vagy Biró - prófétai látomásként, jó pár évvel a háború előtt megjövendölt.
„Magyarországon ateista rendszer lesz, az állami iskolákból kitiltják a valláserkölcsi nevelést, az egyházi iskolákat elveszik, a szerzetesrendeket feloszlatják, a családokat és az ifjúságot lezüllesztik. Magyarország lelki halottá válik.
Laura írt a pécsi kármelbe, hogy azonnal szeretne bemenni, nem tud tovább várni.
A válasz megalázó volt. Újra kell felvételiznie, mivel a szombathelyi felvételét nem fogadták el. Aloyzia anya ígérete így vált semmivé. Laura alázatosan alávetette magát újból mindennek.
Azok a mérhetetlen vágyak, amelyek az én egész bensőmet feszítik szent Rendemet illetőleg is, lehetetlen, hogy az én kis emberi szívem vágyai legyenek csupán! A ben
nem élő Jézusé azok! (Hőgyész, 1957. VII. 26.)
A felvételi után Laura levelet kapott, mely szerint felvették, de a háború után kialakult élelmiszerhiány miatt nem vonulhat be.
Azonban rövid idő elteltével, egymás után léphettek be a jelöltek, csak Laura nem mehetett. Hunya és Csávossy atyákon keresztül értesült a belépésekről.
Nem tudta mire vélni a dolgot. Sajgott a lelke a fájdalomtól, de ezt is felajánlotta a lelkek javára a kegyelem kiáradásáért, és egyelőre várt. Most már csak rövid ideig.
Ma 24 éve szavaztak meg felvételre Pécsett, Szent Anna ünnepén, és csak 3 év múlva mehettem!... Áldom az isteni Gondviselést mindenért. (1969. júl. 26.)
Laura mélyen hallgat későbbi visszaemlékezéseiben, hogy miért nem mehetett még három évig Pécsre. Nem az ő hibája volt.
A háború után Igazoló Bizottság előtt kellett múltjáról beszámolni mindenkinek.
A hitoktatókat és hitoktatónőket is behívták. 1945. szeptember 1-jén Laura kitöltötte a Nyilatkozatot83, melyben olvasható, hogy semmiféle politikai pártnak nem volt tagja, a Hitoktatónők Egyesületében titkárként működött, és a zsidóellenességgel kapcsolatban teljesen tiszta, és feddhetetlen maradt. A dokumentum egy lapja 160.
oldalon olvasható.
A hitoktatóknak és hitoktatónőknek a politikai pártok jelenlétében is be kellett szá
molniuk a háború alatti tetteikről. Sokan részt vettek a zsidók és üldözöttek búj
tatásában, mentésében, megsegítésében. Bernovics Vilma hitoktatónőt, Salkaházi Sárával együtt agyonlőtték a Duna-parton, mivel zsidókat bújtattak. A politikai pár
tok képviselői megdöbbenve hallgatták a beszámolókat.
1945 után elkezdődött a hitoktatás elleni támadás, ami azzal fejeződött be, hogy 1949-ben fakultatívvá tették. Ezzel bekövetkezett a hitoktatás ellehetetlenülése és lassú elhalása.
83 Budapest Főváros Levéltára XVII 401 42332 4 oldal. (1996. 11. 19.) Igazoltnak tekintettek 1945. okt.
12-én 2777/11 sz. Kézbesítő ív dátuma 1946. jún. 24. 42332. sz.
80
A modem ateizmus egyik sajátossága az, hogy humanizmusként jelentkezik: azért tagadja Istent, hogy az embert állíthassa. A megtestesülésnek fényében érthetjük csak meg igazán az embert, isteni rendeltetését!... (1968. dec. 16.)
1948-ig a hitoktató tanári kar első emberének számított, és az igazgató mellett foglalt helyet az ünnepeken. A tantárgyak között a hittan volt az első, mint a nevelés egyetlen hatásos eszköze. A fakultatív hitoktatás bevezetése után a hitoktatókat kitet
ték a tanári karból.
1948-49-ben az iskolákban is aláírást gyűjtöttek az ateisták a hittan megszünte
téséért és Mindszenty halálra ítéléséért. Laurához egymás után mentek tanártársai, hogy mit tegyenek, ha nem írják alá a papírt, kidobják őket az iskolából. Laura kérte, hogy semmilyen egyházellenes megmozdulásban ne vegyenek részt, mert kiközö
sítést von maga után. Munkahelyük elvesztését is vállalni kell. Inkább bízzanak a jó Istenben, mint a földi hatalmakban.
Ezért a kiállásért, abban az időben börtön, agyonverés, vagy izgatás és a népi ha
talom megdöntésére irányuló összeesküvés címén, halálos ítélet járt. Laura nem félt.
Vágyott a vértanúságra akkor is. Nem félt a haláltól. Boldog hazaérkezést jelentett lelkének a túlvilágra.