Mint már utalás történt rá, az Olasz Szociális Köztársaság létrejöttekor, az első megnyilvá-nulások a 20-as évek elejének eredeti fasiszta koncepciójához, céljaihoz szándékoztak visszatérni.
Az RSI előbb rendelkezett kormánnyal, mint alkotmánnyal. Az első kormányülésre már 1943.
szeptember 28-án sor került, azonban a rendszer gyakorlatilag alkotmány nélkül működött.
Igaz, hogy e szeptemberi napokban kibocsátottak egy alkotmányt, de ezt törvényhozási szinten soha sem vitatták meg, vagy fogadták el. Bár 1943. október 13-án bejelentették az alkotmányt jóváhagyó Alkotmányozó Gyűlés összehívását, mely az alkotmányozást a nép kezébe szándékozott letenni, a Köztársasági Fasiszta Párt /PRF/ 1943. november 14-én Veronában megtartott kongresszusa ezt a közjogi aktust a háború utáni időkre napolta.
Annak ellenére, hogy törvényhozási elfogadást nem kapott, fő vonalaiban érdemes azonban e totális állami berendezkedést rögzítő alkotmány fő pontjait áttekinteni.
Az alkotmány első fejezete rögzíti: az olasz nemzet egy politikai, és gazdasági organizmus, mely civil, vallási, nyelvi, jogi, erkölcsi és kulturális jellegzetességeiben nyilvánul meg. Az olasz nemzet élete, akarata, céljai magasabbrendű értékek, mint az egyéni, személyes célok.
Az alkotmány Itáliát Olasz Szociális Köztársaság /Repubblica Sociale Italiana/ államforma-ként definiálta. Ezen állam célja, történelmi hivatása Itália szabadságának, Isten által adott 22 évszázados történelméből fakadó civilizációs küldetése révén elősegíteni az igazságra épülő világrendet.
Az alkotmány Rómát jelölte meg fővárosként, meghatározta az állami felségjelként hasz-nálatos címert és trikolórt, a közepén elhelyezett fascióval és a római arany sassal. A jelképek tekintetében a következő hónapokban módosítások születtek, külön meghatározták a különféle fegyvernemek jelképeit. Az RSI hivatalos himnusza a Giovinezza lett.
Az alkotmány az Olasz Szociális Köztársaság egyedüli vallásaként az apostoli római katolikus vallást jelölte meg. Elismerte és elfogadta az Apostoli Szentszék a Vatikán területe feletti szuverenitását. Elismerte és érvényben levőnek tekintette a Szentszékkel korábban megkötött szerződéseket.
Az állam szuverenitása a nemzetből származik. A nemzet legfőbb szervei az alkotmány szerint: a Nép, és a Köztársaság vezére /Duce della Repubblica/.
Az Alkotmányozó Gyűlésnek /Assemblea Costituente/, mint a nemzet minden élő erejét kifejező testületnek feladata az alkotmányozás megvalósítása.
A Munka Képviseletének Kamarája /Camera dei Rappresentai del Lavoro/ a szintén 18 év feletti állampolgárok szavazatával, hivatásrendi formában kerül megválasztásra.
Az alkotmány szellemében, az RSI vezére /Duce/ tölti be az államfői tisztséget 5 évig, szemé-lyében megtestesíti a nemzet egységét és akaratát. Isten és a haza elesett hősei emlékezete előtt esküt kell tennie, hogy hivatala minden cselekedetét a nemzet magasztos érdekei és a társadalmi igazságosság inspirálják.
A Duce gyakorolja a végrehajtó hatalmat, hirdeti ki a törvényeket, nevezi ki kormányfőt és a minisztereket és egyéb főtisztviselőket. Szintén jogában áll amnesztiát hirdetni.
Az alkotmány hangsúlyozott népi, fasiszta és köztársasági jellege ellenére érvényben hagyta a korábbi nemesi címeket.
Rögzítette az állam totális, egypárt rendszerű jellegét, a vezető és kizárólagos párt a Köztársasági Fasiszta Párt /Partito Fascista Republicano/.
Az alaptörvény szabályozta az igazságszolgáltatás rendszerét, rögzítette a fegyveres erők és testületek szerepét, hatásköreit.
Az új nemzedékek, a faj védelme az RSI elsődleges feladata. Az RSI alkotmánya a demográfiai növekedést a nemzet felemelkedése, és katonai, polgári és a gazdasági fejlődése legfontosabb feltételeként jelölte meg.
Az RSI demográfiai politikája három legfontosabb célja: a létszám, a fizikai és lelki egészség, valamint az új nemzedék tisztasága biztosítása.
Ennek eszközei a házasság, az anyaság, a család intézményének, valamint a hagyományos keresztény értékeknek a védelme. A gyermekek és az ifjúság védelme, nevelése az állam kiemelt feladata.
Az alkotmány tilalmazta a „zsidó fajhoz” tartozó személyekkel kötendő házasságkötést, illetőleg speciális szabályozás alá helyezte más fajok és a külföldiek tekintetében.
Az alkotmány a nevelés legfontosabb szervének a PFR-t minősítette, az oktatás fő feladata, hogy a fiatalokat becsületes szellemi, fizikai dolgozóvá, katonává nevelje, családi feladatokra készítse fel.
Az oktatás legfontosabb feladata, hogy a népet a társadalmi szolidaritás elveire nevelje, ezáltal mindenkinek alá kel rendelnie egyéni és kollektív érdekeit a nemzet szabadsága legfőbb érdekeinek.
Elvben a PFR tagság nem jelenthetett volna semmiféle előjogot, kedvezményt, lehetőséget a tisztségek vagy beosztások megőrzésére. Ezzel szemben inkább a nemzet szolgálatának, a
A helyi közigazgatás: a tanácsok és a provinciák az állam kisegítő entitásaiként végzik a helyi adminisztrációt. Megválasztásukra általános választójog alapján kerülhet sor.
Rögzítésre kerültek az állampolgárok alapvető jogai és kötelezettségei. Ezek kizárólagosan az olasz árja fajhoz tartozó személyekre vonatkozhattak.
Számukra biztosították az összes politikai és személyes szabadságjogot, a törvény előtti egyenlőséget.
A rögzített jogokban nem részesülhettek a zsidók és az idegen fajokhoz tartozó személyek, ők az állampolgárságot sem nyerhették el.
A szabályozás szerint az említettek nem rendelkezhetnek politikai jogokkal, fegyveresen sem szolgálhatják Itáliát. Életüket az RSI területén és jogrendszerében a magánjog, és a külföl-diekre vonatkozó jogrend szabályozza.
Az alaptörvény tilalmazta a titkos társaságok működését az RSI területén.
Részletes szabályozást nyert a korporatív gazdaság, a dolgozói önigazgatás, a tervezett szocializálások kivitelezése és működése, és természetesen az igazságügy rendszere is.
Az alkotmányban is rögzített elvvel szemben azonban az alaptörvény sohasem lett jóvá-hagyva az alkotmányozó nemzetgyűlés által, mert e jogi aktust a háború utáni időkre napolták el. Ennek ellenére, mint formális alkotmány létezett a köztudatban.
Bár mint utalás történt rá, az RSI első kormányülései Rómában zajlottak, az RSI székhelye és központja Salo és környéke lett. Ennek fő oka a védett helyzete volt, egyforma távolságra helyezkedett el a francia határtól és az Adriától. Közel volt Milánó, Lombardia központja, de a német és a svájci határ is. Salo környékén számos fémipari, valamint fegyvergyártó nagyüzem működött. Talán elég a Beretta említése. E cégek egyébként nagyrészt Német-ország számára termeltek, természetesen kedvezményes árakon.
Tehát az RSI fő hivatalai, intézményei a következő helyeken lettek elhelyezve:
Salo:
Külügyminisztérium
A Népi Kultúra Minisztériuma /MINCULPOP/
A X. MAS flotta és az Önálló Ettore Muti légió székhelye Telefon-, rádió- és sajtóközpontok
A Duce személyes testőrsége és a német parancsnokság székhelye Toscolano-Maderno:
Bergamo:
Korporatív Gazdaság Minisztériuma Verona:
Tájékoztatásügyi Minisztérium Padova:
Nemzeti Nevelésügyi Minisztérium Korporatív Gazdaság Minisztériuma Velence:
Közmunkák Minisztériuma
Fasciók és a Korporációk kamarája EIAR
Treviso:
Földművelésügyi Minisztérium Ponte di Brenta:
Korporatív Gazdaság Minisztériuma San Pellegrino Terme:
Mezőgazdasági Minisztérium Iseo:
Köztársasági Nemzeti Légierő Vicenza:
Köztársasági Hajóhad Aprica:
Az RSI Olasz Vöröskereszt központja Asolo és Monza:
Hadügyi hivatalok Crocetta del Montello:
Számvevőszék
Bizonyos változtatások, átszervezések következtek be a közigazgatásban, a katonai igazgatás rendszerében is. A létrejöttekor az olasz terület kétharmadára, a lakosság 65 %-ára kiterjedő RSI az eddigi prefektusok helyett tartományi főnököket /Capi provincia/ nevezett ki. Át-szervezték a katonai, közbiztonsági, karhatalmi szervek területi irányítását, igazgatását is. Ezt nyilvánvalóan a német megszállás, a műveleti zónák kijelölése és a háborús helyzet tették szükségessé.