A FA KÖRNYEZETBARÁT VÁLASZTÁS

Ha a természeti erıforrásainkat vesszük számba, akkor elmondható, hogy a fa természetben megújuló, egyedüli megújítható erıforrás. A fa ökológiai anyag, amely a leginkább környezetbarát „gyárban”, az erdıben folyamatosan újratermelıdik. A Föld szárazföldi felszínének területébıl 5,3 milliárd hektár nyilvánítható erdınek vagy fával és

Európáé 1,102 mrd ha, Európa területének 44%-a (Schmithüsen és társai 2007).

Magyarországon az erdı területaránya 20%-ra tehetı, ami 2 millió hektárnak felel meg.

Az erdıterület 56%-a állami, 44%-a magántulajdon. Lényegesen több faanyag termelıdik, mint amennyit kivágnak. Az éves folyónövedék 12,3 millió m³, ezzel szemben a fakitermelés 7,0 millió m³.³

A fa különleges nyersanyag, amelyet a tartamosság elvét követve, természet-közeli fatermesztéssel újratermelhetı módon állítanak elı, ezáltal biztosított erdeink fennmaradása sok más erıforrással ellentétben, amelyek folyamatosan csökkennek. Ennek tudatosítása a társadalom, a fogyasztók körében alacsony mértékő. A fa alapanyag ezért az erıs konkurenciában nehezen érvényesül. A faanyag az egyetlen újratermelıdı nyersanyag, amelynek ökomérlege pozitív, mivel

o a faanyag tartósan és káros anyagok keletkezése nélkül termelıdik az erdıkben, o termelése és további feldolgozása során a legkevesebb energiára van szükség, o a legnagyobb kapacitású CO2 tárolónk.

A fa és fatermékek ökológiai értékét a fa „elıállításával” és a termékelıállítással kapcsolatos környezetterhelés és a fa ökológiai tulajdonságai határozzák meg. A fa ökológiai tulajdonságainak körét képezik az érzékelhetı tulajdonságok, az életmegfelelıségi/lakhatási tulajdonságok, az ökofizikai/kémiai tulajdonságok, degradációs és újrahasznosítási tulajdonságok. Négy alapvetı nyersanyagból származnak a humán világban a termékek, javak, eszközök, épített környezet, ezek: a szilikát alapú anyagok, a fémércek, kıolaj és földgáz, ill. a fa és faalapú termékek. A nyersanyagok közötti alapvetı különbségek a nyersanyag hozzáférés, az anyagfelépítés, a készlet-jellemzık, az ökológiai jellemzık és a mérnöki tulajdonságokból adódnak (Németh J. 2004).

A faanyag használatának kérdésében napjainkban két hatás ér bennünket. Egyik az elmúlt évtizedben fokozódó aggodalom a fakitermeléssel járó erdıterület fogyás miatt, ami hozzájárul a légkör széndioxid tartalmának feldúsulásához. Ez az aggodalom a fatermékek helyettesítı anyagokból való elıállításának „divatját” erısítette fel. Konkurens alapanyagok a mőanyag, alumínium, acél, beton, ezek közül az elsı kettı a csomagolóanyag a bútoriparban, az acél és beton pedig az építıiparban jelent erıs vetélytársat.

A másik hatás a „természetes” alapanyagokból készült termékek egészségbarát, újrahasznosíthatósága vagy lebomlása folytán környezetbarát minıségének hirdetése.

A probléma az, hogy a közvélemény nem tud különbséget tenni a tervezett tartamos erdıgazdálkodásban folyó fakitermelés és a Föld egyes régióiban (trópusokon) elıforduló erdıpusztítás között (Kovács Zs. 2000). Ha a környezetre gyakorolt hatások szerint összevetjük a fatermékeket az említett konkurens termékekkel, a fatermékek egyértelmően elınyöket mutatnak. Az összehasonlítás szempontjai: a nyersanyag megújíthatósága, rendelkezésre állása, a nyersanyag beszerzése, a feldolgozás egészségre káros hatásai, a feldolgozás energiaigénye, valamint a használat és újrafelhasználás (Bodnár 2003).

A 2. táblázatban látható, hogy a fatermékek energiafelhasználása hogyan alakul más ipari termékekéhez képest.

2. Táblázat: Egyes ipari termékek főrészáruhoz viszonyított fajlagos energiafelhasználása

Főrészáru 1 Papír 10-13

Faforgácslemez 2-3,5 Acél 11-23

Farostlemez 4-5 Réz 32-40

Mőanyag 5-6 Alumínium 125

Megjegyzés: Főrészáru = 2090 MJ/t Forrás: Tóth 1993

Az adatok alapján is belátható, hogy a fa alapanyagú termékek jó választást jelentenek a globális klímaváltozás, újrahasznosítás és energia visszanyerés összefüggéseiben.

A faanyagot feldolgozó ágazat jelentıs hatást gyakorol ugyan a környezetre, de az egyetlen ágazat, amely természetben megújuló, egyedüli megújítható nyersanyagot használ fel.

Emellett fejlett feldolgozási technikákat alkalmaz, a feldolgozás környezeti terhelései kivédhetık, a feldolgozás energiaigénye viszonylag alacsony, egészségre ártalmatlan, biztonságos terméket eredményez, amely életciklusának lejártával újrahasznosítható vagy környezeti terhelés nélkül megsemmisíthetı. Az elsıdleges fafeldolgozó ipar hulladéka szinte 100 %-osan hasznosítható más termékek elıállításában vagy az energiatermelésben. A hulladékprobléma felıli gondolkodás korszerősödésével a hulladékártalmatlanítás és a hulladékhasznosítás közti elkülönültség egyre inkább megszőnik. Ma már mindenki természetesnek tartja, hogy a hulladékkal nem csak ártalmatlanítási céllal, hanem hasznosítási céllal is lehet, ill. kell foglalkozni és legújabban a hulladék hulladékának problematikája is szóba jön (Takáts P.1998).

Mi lesz a sorsa annak a faanyagnak, használt bútornak, bontott épületfának, farakodólapoknak, amit a jövıben lecserélünk vagy újabbra váltunk fel? Nem csak az erdıbıl kikerülı, hanem az egyszer már felhasznált faanyagot is újrahasznosíthatjuk. Fontos, hogy

- elıször is el kell választani az egészséges faanyagot a fertızöttıl, károsodottól, - második lépésként meg kell szabadítani az idegen anyagoktól, fémektıl, vegyi

anyagoktól (ragasztó, lakk, favédıszerek), mőanyagoktól.

A faanyagok újrahasznosítására általában a következı lehetıségek kínálkoznak:

1. Új termékek elıállítása: pl. az egészséges régi ablak anyagából új is készíthetı.

2. Forgácslemez és farostlemez készíthetı a felaprított faanyagból.

3. Energetikai hasznosítás, eltüzelés.

4. Biológiai hasznosítás, komposztálás.

A favédıszerrel kezelt faanyagok kezelése és újrahasznosítása nagyon pontos odafigyelést igényel, mert ezektıl az anyagoktól feltétlenül meg kell szabadítani a fát a további felhasználás céljából. Ismerni kell, hogy a favédıszer milyen mélyen hatolt a fába, milyen mértékő a lebomlása, ennél viszont alapfeltétel, hogy ismerni, jelölni kell a felvitel ill. bevitel idejét, a kezelés végrehajtóját és a favédıszer pontos összetételét és gyártóját (Tóth 1996).

Hogy hogyan alakul a faanyag és a helyettesítı termékek közötti választás, több tényezı is befolyásolja. A termék ára alapvetıen meghatározza a döntést, és a faanyag ára miatt ez kedvezıtlenebb lehet. Ugyanakkor a vásárlók kismértékben mutatnak hajlandóságot, hogy a környezetileg elınyösebb termékekért többet fizessenek, elvárják, hogy árban versenyképesek legyenek. Ha azonban a fatermékek ára a helyettesítı termékekével azonos szinten van, motiválhatók a fogyasztók. További versenytényezıt jelentenek a karbantartás, felújítás egyszerősége, költségei, melyek kapcsán pl. a mőanyagablakok piaci részesedést nyertek el a faablakoktól Nyugat-Európában (Kovács Zs. 2000). Befolyásoló elemek még a minıség, a szabványok és nem utolsósorban a fogyasztói megítélés, divat, trendek.

Fontos fapiacot meghatározó tényezı a fogyasztók környezettudatossága, vagy az, hogy milyen alapon ítéli a fogyasztó környezetbarátnak vagy nem környezetbarátnak a terméket.

Ebben jelentıs befolyása van a trópusi erdıterületek fogyásáról szerzett információnak, vagy a hazai erdıgazdálkodásról alkotott képnek. A közvélemény a termékek környezetbarát voltáról nagyon fontos, emiatt nem lényegtelen, hogyan formálódik ez a közvélemény. A globális klímaváltozás és az üvegházhatás növekvı gondja erısíti a faanyag feldolgozó iparágak

Propagálni kell a faanyag, fatermékek ökológiai elınyeit. Korrekt tájékoztatással tudatosítani kell a fogyasztókban, hogy a fa természetben megújuló, egyedüli megújítható környezetbarát anyag, melynek a tartamos erdıgazdálkodásra alapozott használata a Föld jövıjét illetıen jobb választás, mint a helyettesítı anyagok alkalmazása. Mindezek a fogyasztók fejében való tudatosítására az ökomarketing alkalmazásával, nagy összefogásra és komoly fa PR munkára van szüksége a faipari-bútoripari ágazat szereplıinek a szakma jövıje érdekében (Pakainé 2003 b).