A VÁLLALATOK KÖRNYEZETVÉDELMI TEVÉKENYSÉGE

Az 1970-es években indult el az a tendencia, hogy a vállalatok tevékenységük során a környezeti szempontokat is kezdték figyelembe venni. Ugyan ez a vállalati környezetvédelmi tevékenység az 1990-es évek elejéig csak a védekezésben és a szennyezés kezelésében nyilvánult meg, annak érdekében, hogy a környezetvédelmi törvényeknek és szabályozásoknak megfeleljen a vállalat. Megfigyelhetı volt az is, hogy a környezetszennyezı iparágak vállalataikat fejlıdı országokba telepítették át, ahol kevésbé szigorúbb szabályozások mellett mőködhettek. Majd mikor az 1990-es években a közvéleményben egyre nıtt az aggodalom a természeti környezet romlása iránt, egyre súlyosabb kutatási eredmények láttak napvilágot a környezeti problémákkal kapcsolatban, szigorodtak az állami és a nemzetközi törvények, következésképpen a vállalatok mőködésében is egyre inkább szerepet kapott a környezet védelme.

A környezetvédelem kérdéseinek elıtérbe kerülése azzal a következménnyel is járt, hogy a vállalatok piaci tevékenységében is meg kellett, hogy jelenjen.

Manapság a vállalattól nemcsak azt várják az emberek, hogy terméket termeljen vagy szolgáltatást nyújtson, hanem azt is, hogy más módon is hozzájáruljon a társadalom általános jólétéhez. A fogyasztók egyre kevésbé tekintik a gazdálkodókat csupán a termékek vagy szolgáltatások elıállítóinak, egyre inkább teljes értékő társadalmi szereplıknek. Egy termék kiválasztásánál már nemcsak annak minısége és ára játszik szerepet, hanem a mögötte álló társadalmi (hazai gyártmány), egészségi (biotermék) és környezeti hatások is. Szélesebb értelemben ez túlmutat a terméken, a gyártó cég tevékenysége felé.

Mindez a vállalatirányítási és marketing tudományok egyik új vonulatának aktualitását adja. A vállalatoknak egész mőködésüket kell újra fogalmazniuk ökológiai szempontból, az egyéneknek pedig fogyasztói és vásárlói szokásaikat kell átgondolniuk, ha továbbra is egy lakható bolygón kívánunk élni.

2.3.1. Vállalati környezettudatosság

Menon és Menon (1997) szerint a vállalati környezettudatosság nem más, mint környezeti orientáció és elkötelezettség. Banerjee és társai (2003) definíciója a stratégia fontosságára épül: szerintük a vállalati környezettudatosság a vállalat szempontjából releváns környezeti kérdések fontosságának felismerését és a vállalat stratégiai tervébe való integrálását jelenti.

Kleiner (1991) szerint egy vállalat csak akkor számít környezettudatosnak, ha a kötelezı elıírások, törvények teljesítésén túllépve olyan magatartást tanúsít, amelyet még a piac nem vár el. Egy vállalat „zöld” volta nem azzal kezdıdik, hogy gyárt egy környezetbarát terméket, hanem azzal, hogy hajlandó folyamatosan kísérletezni azzal, hogy a termelés és az általa elıállított termékek (vagyis az egész vállalati mőködés) minél kevésbé terheljék a környezetet életciklusuk folyamán.

Senge és Carstedt (2001) új ipari forradalomként definiálja azt a folyamatot, amelynek során egyre több vállalat ismeri fel a környezettudatosságban rejlı pozitív lehetıségeket.

Ezáltal megnı a vállalati szektor környezeti érzékenységének szintje és ez radikálisan új technológiák, termékek, folyamatok és üzleti modellek megjelenését eredményezi a fenntartható fejlıdés jegyében.

A vállalati környezettudatosság fogalmának meghatározásakor ki kell térni a vállalatok társadalmi felelısségvállalásának (Corporate Social Responsibility – CSR) fogalmára is. Az Európai Unió Bizottságának állásfoglalása szerint a CSR fogalom jelentése, hogy a vállalatok önkéntesen, szociális és környezeti szempontokat érvényesítenek üzleti tevékenységükben és a partnereikkel fenntartott kapcsolataikban. Kotler és Lee (2007) szerint a CSR azt az elkötelezettséget jelenti, amely során a vállalat a közösség jólétének érdekében folytat önkéntesen, szabadon választott üzleti gyakorlatot, amit erıforrásaival is támogat.

2.3.2. A vállalatok környezeti kockázatának összetevıi és piaci lehetıségek

A vállalatok környezeti kockázatai jelentısen befolyásolják a környezeti menedzsmentet⁷. A környezeti kockázat valamely, az élıvilágot érintı veszély vagy fenyegetettség bekövetkezésének valószínősége és a bekövetkezı esemény által kiválasztott következmények súlyossága. A vállalati tevékenység kockázata a gyakorlat követelményeit figyelembe véve Jackson (1993) szerint két dimenzióban vizsgálható. (Elvi értelemben persze sokkal több dimenzió vizsgálatára volna szükség.) Eszerint megkülönböztethetjük a vállalati tevékenységek belsı és külsı környezeti kockázatait:

- Az egyik dimenzió az alkalmazott anyagok és technológiák valamint humán erıforrások függvénye, ezek határozzák meg ugyanis a vállalat által alkalmazott inputokat, outputokat és az üzemzavarok gyakoriságát illetve lefolyását. Ebben a dimenzióban jelenik meg mindaz, ami a vállalat belsı rendszerének a függvénye.

- A másik dimenzió a vállalat számára változó külsı világ. Ide tartozik a vállalat geográfiai elhelyezkedése, a környezet ökológiai jellemzıi, demográfiai viszonyok (a lakosság népsőrősége, kor szerinti megoszlása, jövedelmi viszonyok), a rendelkezésre álló infrastruktúra (úthálózat, telekommunikációs viszonyok), a lakosság iskolázottsága, környezeti attitődjei, a politikai intézményrendszer, stb.

A vállalatok külsı és belsı környezeti kockázatai mellett természetesen egyéb tényezık is befolyásolják a vállalati menedzsmentet, hogy hogyan reagáljon a környezeti kihívásokra. A vállalatok környezeti menedzsmentje attól is függ, hogy a környezetvédelmi teljesítmény javulásával hogyan változnak a piaci pozíciói. Ez azt is jelentheti, hogy esetleg akkor is érdemes a környezetvédelemmel foglalkozni, ha a vállalat tevékenysége és termékei környezeti szempontból nem túl kockázatosak.

Nagy Offenzív Innovatív

Kicsi Indifferens Defenzív

Kicsi Nagy

Piaci lehetıségek a jobb környezetvédelmi

teljesítmény következtében

A vállalat környezeti kockázatai

2. ábra: A vállalat környezeti kockázatai és a környezetvédelemmel összefüggı piaci lehetıségeinek hatása a környezeti menedzsmentre

Forrás: Kerekes és Kindler 1997

A stratégiai háló világosan mutatja, hogy kis kockázatok és kis üzleti lehetıségek esetén a környezeti menedzsment a vállalat számára indifferens. Amennyiben a kockázatok nagyok, de jelentısek a környezetvédelembıl származó üzleti lehetıségek is, akkor a vállalatnak innovatív környezeti menedzsmentre van szüksége, csúcstechnológiákat kell kifejlesztenie, az élen kell járnia, erıs kutató-fejlesztı részleggel kell rendelkeznie. Amennyiben a kockázatok kisebbek, de jók az üzleti lehetıségek, akkor a vállalatnak offenzív környezeti politikát kell folytatni (4.

számú melléklet). Azok a vállalatok, amelyeknél a környezeti kockázatok jelentısek, de a kiemelkedı környezeti teljesítményeket a piac nem díjazza, általában defenzív, védekezı, a problémákra reagáló környezeti menedzsmentet fejlesztenek ki (5. számú melléklet).