A Független Horvát Állam és a Szentszék kapcsolata
I. A Független Horvát Állam
A Független Horvát Államot 1941. április 10-én hozták létre,a kutatások fényében megállapítható, hogy az 1941.
március 27-én történt belgrádi katonai puccsra adott német válasz eredményeként. A német külügyminisztérium és maga Hitler először a Horvát Parasztpárt (HPP) vezetőjét, Vladko Mačeket szerette volna az ország élére állítani, azon-ban ő nem vállalta ezt a „megtiszteltetést”. Ekkor jött csak számításba – Mussolini javaslatára − Ante Pavelić és az ál-tala vezetett usztasa mozgalom. Az új állam azonban csak a nevében volt független, hisz Pavelić beleegyezett abba, hogy az ország területének északi részén német, a déli részen pe-dig olasz csapatok állomásozzanak. Sőt, Olaszország irá-nyába területi engedményekre is kényszerült. Cserébe meg-kapta egész Bosznia – Hercegovinát.1
1 A Független Horvát Állam létrehozása német és olasz részről stratégiai döntés volt: egyrészt a Balkánt akarták pacifikálni, másrészt csökkenteni szerették volna a tengelyhatalmak forrásainak használatát, amelyek a Barbarossa hadművelethez kellettek. Gondoljunk itt a horvát vasérc bányákra, a faiparra, vegyiparra. Bőveb-ben: Tomasevich, Jozo (2001.):War and Revolution in Yugoslavia 1941-1945:
Occupation and Collaboration (Háború és forradalom Jugoszláviában 1941-1945: Megszállás és kollaboráció), Stanford, Cal., Stanford University Press.
621-646.
1. Pavelić rendszere
A rendszer legfőbb támogatói az usztasa mozgalom tag-jai voltak. Számuk az állam megalakulása előtt mintegy 3-4 ezer fő (többek között ezért sem bízott Hitler annyira ben-nük). Viszont kétségtelen, hogy főleg a városi lakosság nagy része örömmel fogadta az ország függetlenedését, mert már régen kiábrándultak az egységes jugoszláv államból. A ha-talomváltást az is megkönnyítette, hogy Maček felszólította a Horvát Parasztpárt tagjait az új állammal szembeni loja-litásra. Maček vallomása szerint, Zágrábban az új államot
„lelkesedés hullámával” fogadták olyan emberek, kik gyak-ran „vakon és részegen” látták azt a tényt, hogy a németek
„ajándékba csomagolták a megszállásukat, azzal az eufe-misztikus névvel, hogy Független Horvát Állam”. Azonban a falvakról Maček azt írja, hogy a parasztság úgy vélte, „a harc az elmúlt 30 évben, hogy uraikká válhassanak saját ott-honukban és országukban, hatalmas visszaesést szenvedett el” (Maček : 1957:220-231)
A Poglavnik rendszerének, mozgalmának a célja a füg-getlen Horvátország megteremtése volt az általa vallott ideológia alapján. Az usztasa mozgalom ideológiai alap-ja pedig a nagyhorvát eszme volt erőteljes szerbellenes-séggel fűszerezve. Ennek „fényében” nem meglepő, hogy diszkriminatív intézkedések egész sorát vezették be mind a szerbek, mind pedig a zsidók ellen. Már 1941. április 17-én megszületett egy nép – és államvédelmi törvény, melynek értelmében halálra kellett ítélni mindazokat, akik a horvát nép érdekeivel szemben vétenek.2 Tehát az államellenes propaganda tilos volt. 1941. április 30-án olyan faji törvényt
2 Bővebben: [online] http://www.crohis.com/izvori/ustzk.pdf (Letöltve: 2012.
08.11)
szavaztak meg, ami alapján megkülönböztették az polgárok és az államhoz tartozók körét. Ezek szerint állam-polgárok csak árja származásúak lehettek, csak nekik voltak politikai jogaik. 1941 júliusában adták ki azt a rendeletet, amely szerint gyűjtőtáborokba kell küldeni a zsidókat, a szerbeket és a kommunista-gyanús egyéneket. Természete-sen ez igaz volt a cigány lakosságra is.
2. Terror és etnikai tisztogatás
A terror és az etnikai tisztogatás az usztasák programjá-nak természetes része volt. Szerintük a bosnyákok a „horvát nemzet legtisztább” részei, de vissza kell őket vezetni a ró-mai katolikus egyházba. Ezért magas hivatalokat ajánlottak a bosnyák vezetőknek, akiknek nagy része ezt elutasította.
A szerbekkel már más volt a helyzet: Pavelić a horvátorszá-gi szerbeket olyan horvátoknak tekintette, akik csatlakoztak ugyan az ortodox egyházhoz, de meg lehet, meg kell nyer-ni őket a horvát nemzeteszme számára. Itt is látható, hogy mennyire zavaros az usztasák elgondolása, eszmerendsze-re. Ugyanis a horvát népi jelleg visszaállítása érdekében megalakították a horvát ortodox egyházat, előtte azonban a Szerb Pravoszláv Egyházat betiltották és 158 szerb papot megöltek. Betiltották a cirill betűs írás használatát, feloszlat-ták a szerb kulturális szervezeteket. Megkezdték a horvát nyelv megtisztítását a szerb elemektől.
Mindezek mellett folyamatosan zajlott a szerbek fizikai megsemmisítése a jasenovaci koncentrációs táborban. Eb-ben a táborban 1941 és 1945 között tízezrével gyilkolták meg a szerbeket, a zsidókat, a cigányokat és tömegesen végez-ték ki a rendszer ellenségeit, köztük a parasztpártiakat és a kommunistákat. Az áldozatok számáról pontos adat a mai
napig nincs. Az utóbbi években 60 és 100 ezer áldozatról beszélnek, ám léteznek ennél jóval magasabb becslések is (700.000 – 1.000.000), amelyek azonban erőteljesen politikai töltetűek.3
Az viszont tény, hogy a jugoszláviai polgárháború össze-sen kb. 1.000.000 áldozatot követelt, azonban az áldozatok legnagyobb része a különböző fegyveres alakulatok (néme-tek, olaszok, usztasák, csetnikek, kommunista partizánok) harcaiban illetve az általuk elpusztított falvakban lelete ha-lálát.4
Azonban, hogy ne csak egyoldalúan szemléljük az ese-ményeket, meg kell említeni azt a tényt is, hogy jugoszláv állam bukása és a horvát állam kikiáltása miatt felbomló ju-goszláv hadsereg szerb katonái már 1941. április 12-én bosz-szúból horvát civileket öltek meg. Továbbá a szerb király-párti felkelők Dalmáciában és Kelet – Boszniában rendeztek népirtást a horvát és muzulmán lakosság körében, mindezt az etnikailag tiszta Nagy – Szerbia megteremtése céljából.5
3. A Független Horvát Állam bukása
1945 májusában – a tengelyhatalmak vereségét követően – összeomlott az usztasa horvát állam is. Valóságos mene-kültáradat indult el nyugat felé; nemcsak usztasák, hanem horvát civilek tízezrei is. A horvát alakulatok egy része az angolok előtt tette le a fegyvert az ausztriai Bleiburg mellett.
Az angolok azonban a fegyvertelen katonák nagy részét és számos civil polgárt átadtak a partizánoknak, akik között
3 Sokcsevits Dénes: A horvátok története. Lásd: [online] http://szlavintezet.elte.
hu/szlavtsz/slav_civil/horvat-tortenelem.htm#h24 (Letöltve: 2012. 08.07)
4 Uo.
5 Uo.
számos bosszúra szomjas csetnik is volt. Ők nem is haboz-tak a megtorlással: Bleiburg környékén (már jugoszláv te-rületen) a maribori út mentén kb. 35.000 horvátot megöltek, valamint még több ezer szlovén és orosz fehérgárdistát is. 6
Következtetésképpen a Független Horvát Államot tota-litárius államként lehet jellemezni, ahol hiányzott a hatalmi ágak szétválasztása. A Poglavnik, Ante Pavelić kapott teljha-talmat, ő volt a hadsereg legfőbb parancsnoka; a főispánok és a miniszterek neki voltak felelősek, ő viszont senkinek sem volt felelős. 1941 májusában megszervezték az állam-biztonsági hivatalt – a Gestapo mintájára −, pár hónappal később pedig megalakítottak egy, az SS-nek megfelelő szer-vezetet is.