A XIII. században Magyarország négy vidékén, Bara-nyában, a Balaton környékén, a Bakonyban és az egri egy-házmegyében élénkült meg a remeték jelenléte, jóllehet a remeték már a XI. századtól kezdve jelen vannak, melyről Gyöngyösi is beszámol a Vitae Fratrum-ban. Baranyában a Patacs feletti Szent-Jakab hegy felett találkozunk velük, 1225 táján Bertalan pécsi püspök fogja őket össze, monostort ala-pít számukra és szabályzatot ad nekik. A Balaton környé-kének és a Bakonynak remeteházait Pál veszprémi püspök 1263-ban kelt oklevele írja össze: Szent Ilona Fülöpszigetnél (insula Pilup), Szent Mária Magdolna Kőkútnál, a Bakony-ban Szent Jakab, Idegsyten Szent Erzsébet, BadacsonyBakony-ban Szent Imre, Örményes közelében Elek szigetén Szent Mária Magdolna és Szakács Szent Domonkos remetesége. A XIII.
században, az 1240-es évektől kezdve pedig az egri egyház-megyében is megjelennek (Hervay 2007: 58-60). A század második felében már a királyi alapításokkal is találkozunk, IV. Béla és IV. László létesít monostort, illetve van néhány nemesi, egyházi valamint rendi alapítás is. A monostorala-pítások fénykora viszont a XIV. század lesz, az
Anjou-kirá-lyok időszaka. A pálos monostorok nagy része ekkor jön létre, a rend ettől az időszaktól kezdve terjed el más orszá-gokban is. A rend idegen népek közötti meghonosodása a magyar szellem külföldi térhódítását is jelenti (Németor-szág, Lengyelor(Németor-szág, horvát, szlavón, itáliai területeken, egyes nézetek szerint talán már Portugáliában is, bár ők hi-vatalosan csak 1494-ben csatlakoznak a pálosokhoz). A rend szerepe is fokozatos változásokon ment keresztül ebben az időszakban. Míg a kezdetekben a rend jellegéből fakadóan nem lehetett nagy befolyásuk - kevés és kicsiny birtokok, amelyek távol vannak a településektől, és a kolduló rendek-től eltérően a lelki gondozásból sem vették ki a részüket-, ez a század folyamán fokozatosan átalakul. A rend iránti növekvő vonzalom legfeltűnőbb jele a sok monostoralapí-tás és az adományozások. A királyi alapímonostoralapí-tások zöme Nagy Lajoshoz köthető, akinek udvarában és politikai koncep-ciójában is megkülönböztetett szerephez jutott a rend. Ez természetesen változásokat hozott magával: a korábbi re-mete-életforma fenntartása mellett egyre közelebb kerültek a mindennapi élthez, esetenként a politikához.Nagy Lajos királynak köszönhették Remete Szent Pál ereklyéjének Ma-gyarországra kerülését is. Ez nem csak a pálos rend számára volt rendkívüli esemény, hanem Magyarországnak is, mivel Nagy Lajos Szent Pál oltalmába ajánlotta az országot, így nem csupán a rend legfőbb patrónusát, hanem Magyaror-szág egyik védőszentjét is saját földön tisztelhették. A XIV-XV. század fordulója körüli évtizedekben a pálosok egyre inkább hasonultak a kolduló rendek szervezetéhez és a lel-ki gondozás irányába is nyitottak. Épületeik a települések, központok szomszédságában épültek, sőt egyes városok-ban szállásházat is fenntartottak (pl. Buda, Székesfehérvár, Miskolc). A XV. század folyamán az alapítások száma
csök-ken, bár továbbra is számos adományhoz jutnak. A század második felében szinte csak királyi és főúri alapításokkal találkozunk. Mátyás király és II. Ulászló is elárvult rend-házakat ajándékozott a rendnek (Csút, Zsámbék, Visegrád, Szentjobb, Váradhegyfok). Az alapítások királyi és főúri alapításokra való leszűkülése nem azt jelenti, hogy a köz-nemesség előtt vesztett volna a népszerűségéből. A nemesi alapítások fokozatos csökkenése, majd megszűnése abban lelhető fel, hogy egyre nagyobb monostorokra lett szükség, melynek terhét nem mindenki tudta viselni. Ettől eltekint-ve számos adományhoz, kiváltsághoz juttatták őket a rendi élet kereteinek biztosítására, többen végrendelkeztek is a rend javára. A rend gyakran részesítette jótevőit lelki java-dalmakban, felvették őket konfraternitásukba vagy engedé-lyezték, hogy valamelyik monostorukba temetkezhessenek.
Külföldön igen elterjedt szokás volt a halál előtt valamelyik koldulórend ruháját felölteni. Magyarországon viszont nem csak a koldulórendek, de a pálos rend ruháját is felöltötték egyes, a renddel közelebbi kapcsolatban lévő hívők, és úgy temettették el magukat (Kubinyi 2007: 44-48; Guzsik 2003:
136-137; Sarbak 2001: 112; Pásztor 2000: 8-9).
A birtokrendszerük is fokozatosan átalakult. A kezdetek-ben remete jellegüknek megfelelően kis birtokokat kaptak.
Már ekkor is fontos szerep jutott a szőlőknek, de a helyi adottságoktól függően szántókat, réteket, kaszálókat, er-dőket, halászhelyeket is szereztek. A rend növekedésével, átalakulásával a birtokviszonyok és gazdálkodás változásai is együtt jártak. Pénzbevételeik már nem csak a birtokból származtak, hanem más gazdasági tevékenységekből is. A XV. század végén és a XVI. század elején a rend egésze és egyes monostorok is jelentősebb pénzügyi tevékenységet folytattak, rendszeresen nyújtottak zálogkölcsönt. A
ma-gyarországi pálos rend a középkorban más szerzetesrend-del összevetve egyedülálló gazdálkodási rendszert hozott létre. Részben földbirtokaik jövedelmeire alapozva a XV-XVI. század fordulóján egyre nagyobb mértékben fordul-tak a kapitalisztikus ingatlan hasznosítás felé. A rend össz-jövedelmeiben továbbra is nagy hangsúllyal szerepeltek a közvetlen pénzadományok, és nem tűnt el a természetben kapott alamizsna illetve javadalom sem. Prédikálásért és lelkigondozásért is nyertek alamizsnát (F. Romhányi 2010:
130,138-139).
A pálos monostorok legnagyobb számban a veszprémi egyházmegyében voltak jelen, ahol közel 30 monostoruk állt. Ezután következett az egri egyházmegye, több mint 20 alapítással. A pécsi egyházmegyében 7 monostor állt, a zágrábiban 8, az erdélyiben szintén 8. A győri, az eszter-gomi és a váradi egyházmegyék esetében is egyenként kb.
5 monostorral számolhatunk. A legkevesebb alapítás a csanádiban (3), a nyitraiban (2) és a kalocsai egyházmegyé-ben történt (1).
A középkor folyamán több, a rend gondozása alatt álló kegyhely alakult ki, amely szintén növelte a pálosok ismeret-ségét, népszerűségét. Ilyen volt Fehéregyháza, Máriavölgy, Wondorf, valamint a rendi központ, Budaszentlőrinc.