Fásszárú energiaültetvényekkel kapcsolatos nemzetközi kutatások

társadalmi igényeket elégít ki. A fa alapanyag (papírfa, forgácsfa) iránti igény változása miatt az 1950-es évek második felében vetődött fel, hogy a megváltozott mennyiségi és minőségi igények kielégítésére speciális faültetvényeket szükséges létesíteni. Az első ilyen jellegű kísérletek az USA-ban folytak, Európában ipari célú dendromasszára nagy tömegben ekkor még nem volt igény (Führer et al., 2003, Erdős, 2007).

Az első olajválságot követően az energiatermelés kapott fontos szerepet. A rövid vágásfordulójú energetikai célú faültetvények létesítését és betakarítását célzó kísérletek mintegy harminc éve folynak a világon. Európán kívül az USA, Ausztrália, Új-Zéland, Mexikó, valamint néhány ázsiai ország kísérletezik fásszárú energetikai ültetvényekkel.

Európában az első ilyen jellegű ültetvényeket Svédországban, Németországban alakították ki. Később Nagy-Britanniában, Ausztriában, Dániában, Horvátországban, Szerbiában, Montenegróban, Finnországban, valamint Magyarországon kezdődtek

intenzív kísérletezések. Ezekben az országokban elsősorban fűz, nyár, akác, nyír és éger klónokkal végeznek vizsgálatokat. Mindemellett a mediterrán európai országokban eukaliptusz ültetvények is találhatók (Ivelics, 2006, Barkóczy et. al., 2007).

Az Európai Unióban – az egységes szabályozás hiánya miatt- az egyes tagállamokban eltérőek a mezőgazdasági energianövények termesztésének szabályai. Mivel a fásszárú eneriaültetvények termesztési technológiája átmenetet képez az erdőgazdálkodás és a mezőgazdálkodás között, ezért megnevezésére külföldön gyakran az „agroerdészet”

elnevezést is használnak. A területet nem önállóan az energiapolitika kezeli, hanem a támogatási rendszeren keresztül szorosan kapcsolódik a Közös Agrárpolitikához (Tar et al., 2005).

Az elmúlt időszakban az EU a tiszta, átlátható rendszer megteremtése érdekében arra törekedett, hogy az ültetvények telepítésénél csak engedéllyel rendelkező, minősített szaporítóanyagot lehessen felhasználni. Szinte minden országban ahol ezzel a területtel már több éve foglalkoznak (Svédország, Németország, Olaszország, Dánia) jelen vannak az intergrátor szervezetek és a szövetkezetek, a termelés hosszú távú tervek és szerződések alapján működik.

Svédországban a fásszárú energiaültetvények termesztése és a velük kapcsolatos kísérletek az 1970-es években kezdődtek. A termesztés a 90-es években indult el nagyobb volumenben. Ebben az időszakban az élelmiszeripari növénytermesztésből származó jövedelem csökkent, ezért a fűzültetvények elterjedésének ösztönzésére telepítésüket jelentős támogatásban részesítették.

A területtel kapcsolatos kutatásokra (pl.: gépesítés fejlesztése, technológia tökéletesítése) a Svéd Nemzeti Energiahivatal jelentős forrást biztosít. A termeléssel kapcsolatos adminisztratív feladatokat a Svéd Gazdaszövetkezetek Szövetsége látja el.

A szaporítóanyag előállítása, forgalmazása, a termesztési területek vizsgálata, kijelölése, az optimális termesztéstechnológia átadása néhány vállalat (pl.: Agrobränsle AB) hatáskörébe tartozik (Kohlheb et al., 2004; Larsson, 2004).

Finnországban a svéd programokhoz hasonlóan foglalkoznak a rövid vágásfordulójú energetikai célú faültetvények kutatásával. A faültetvényeknél elsősorban a fűz klónok dominálnak, de emellett nemesnyár, nyír és éger állományokkal is folytatnak kísérleteket (Hytönen-Kaunisto, 1999; Johansson, 1999; Hytönen - Issakainen, 2001).

Angliában, Írországban és Észak-Írországban elsősorban rövid vágásfordulójú fűz ültetvényekkel folytatnak kísérleteket. Utóbbi országokban már több fűtőmű alapanyag ellátását oldották meg energetikai dendromassza állomány által szolgáltatott biomasszával. A fűz optimális vágásfordulóját nagy tőszám melletti telepítéssel (10-20 ezer tő/ha) 2-3 évben határozták meg (McCracken et al., 2001.) Angliában energianyerés céljára több százezer hektár szántóterületet kívánnak bevonni fásszárú ültetvények telepítésére. A kutatások szerint különböző fűz klónokkal átlagosan 10-12 atro t/ha/év (atro tonna = az abszolút száraz faanyag súlya) hozam érhető el (Tubby-Armstrong, 2002; Robinson et al., 2004).

Németországban az első kísérletek a rövid vágásfordulójú nyárfatermesztésre 1976-ban Westfáliaban (Hann. Münden környékén) kezdődtek. A 80-as évek elején a szövetségi kormány támogatta egy interdiszciplinális kutatási terv elkészítését, amelyben a gyors növekedésű, rövid vágásfordulójú fajták termeszthetőségét több szempont szerint vizsgálták: technológia, gépesíthetőség, hozamok és gazdaságosság.

1995-ben döntöttek arról, hogy a mezőgazdasági területek akkor is mezőgazdasági területek maradnak, ha rövid vágásfordulói ültevények telepítésére használják. Az 50 ha-nál nagyobb ültetvények létesítéséhez az országban külön engedély szükséges.

Kisebb területeknél az egyes tartományok által hozott rendeleteket kell figyelembe venni. A telepítésre engedélyezett fajtákat szintén az egyes tartományi hivatalok határozzák meg (Hofmann, 2007).

Hollandiában és Belgiumban nemesnyár és fűz faültetvényekkel folytatnak kísérleteket.

Dániában a rövid vágásfordulójú faültetvények elsősorban fűz ültetvényeket jelentenek.

A holland és belga fűz ültetvények 7-16 atro t/ha/év dendromaszát szolgáltatnak, a nemesnyár állományoknak valamivel alacsonyabb az éves biomassza produkciója (Laureysens et al., 2003; Kauter et al., 2003; Laureysens et al., 2005). Dániában többezer hektár fűz ültetvény létesítését tűzték ki célul, de jelentős kísérleteket végeznek nyár és éger fafajokkal egyaránt (Jörgensen et al., 2005).

Olaszországban a rövid vágásfordulójú faültetvények nagy része nemesnyár állományokból áll. Az olasz kutatások szerint a rövid vágásfordulójú energetikai célú nemesnyár klónok hozama a második évtől 30-50 t/ha/év élőnedves dendromasszát szolgáltat. Ezen kívül kísérleteket folytatnak akác és eukaliptusz fafajokkal egyaránt (Spinelli-Hartsough, 2001).

A környező országok közül Ausztriában foglakoznak hosszabb ideje energetikai faültetvényekkel. A 80-as évek eleje óta folytatnak rövid vágásfordulójú energetikai célú faültetvények létesítésével és üzemeltetésével, valamint hasznosításával kapcsolatos kísérleteket. Az optimális vágásfordulókat fűz esetében 1-2 évben, nemes nyárnál 4-6 évben, égernél 6-10 évben határozták meg. Horvátországban kísérleteket folytatnak rövid vágásfordulójú fűz, nyár, éger és nyír energetikai célú faültetvényekkel.

Kajba - Bogdan (2003) eredményei szerint fűz klónokkal lehet a legnagyobb hozamokat elérni, 1-2 éves vágásfordulóval és 20.000 tő/ha telepítési tőszámmal. Szerbia és Montenegróban hasonlóan, mint hazánkban fűz, nyár és akác fafajokkal végeznek kísérleteket energetikai célú faültetvényekben.

A rövid vágásfordulójú energetikai célú faültetvényeket az egyes országokban több szempont szerint vizsgálják. A vizsgálatok és kísérletek elsődleges célja, minél nagyobb menyiségű dendromassza előállítása egységnyi területen, a költségek minimalizálása mellett. Az elmúlt 10-15 évben a különböző fafajok teljesfa tömegének és várható hozamainak megállapítására irányuló kutatásokat és eljárások kidolgozását az USA-ban Kopp et al. (2001), valamint Heller et al. (2003), Svédországban Nortdh és Verwijst (2004), Finnországban Hytönen (1995), Hytönen és Kaunisto (1999), Tahvanainen és Rytkönen (1999), Angliában Armstrong et al. (1999), belgiumban Pellis et al. (2004) publikáltak.

Az ültetvények hozamai eltérőek az egyes országokban. Egy-egy ültetvény várható hozama a fafaj a termőhelyi viszonyok és az alkalmazott termesztési technológia függvénye. Az egyes országok kutatásai különböző klónok, többféle vágásfordulóban és hálózatban létrehozott ültetvényein zajlanak. Az ültetvények várható hozamai a 10.

ábrán foglaltak szerint alakulnak. (Az „odt” jelentése oven dried tons, vagyis abszolút száraz tonna.)

10. ábra: Rövid vágásfordulójú faültetvények hozamai a világ országaiban Forrás: Ivelics 2008

Az eddigi kísérletek tapasztalatai szerint az energetikai faültetvényeken lehet megtermelni a legnagyobb dendromassza hozamot a legrövidebb idő alatt. A hozamok a fenti országokban fűz és nyár esetén átlagosan 7-8 atro t/ha/év körül alakulnak.

Az energetikai célú faültetvények átlagos hozama 15-45 élőnedves t/ha/év-ig, 5-25 atro t/ha/év-ig terjedhet, a termőhely, a klíma, a fafaj és a termesztés-technológia függvényében. A hozam megfelelőnek nevezhető, ha eléri az évenkénti 8-10 atro t/ha értéket (Ivelics, 2006; Barkóczy - Ivelics, 2008).