Fásszárú energiaültetvények hazánkban

Magyar erdészkutatók már az 1960-as években foglalkoztak a fatömeg és a hektáronkénti tőszám összefüggéseivel szűk hálózatú, intenzív nemesnyár faültetvényekben és természetes állományokban. A kutatások szükségességét a papír- és rostfa iránti növekvő igény indokolta, ezért az ültetvényeket ekkor nem energetikai szempontból, hanem a vékonyabb választék termelésének növelése szempontjából vizsgálták (Szodfrit, 1962; Palotás, 1962; Tihanyi, 1962).

A kutatások megállapították a sűrű hálózatú, rövid vágásfordulójú állományokban rejlő lehetőségeket, de a gyakorlatban alkalmazott eredmények nem születtek.

Gál és Tompa 1966-ban az olasz gazdaság fahiányáról és a fatermelés fokozását szolgáló új fatermesztési eljárások kidolgozásáról számolnak be. Nyárfatermesztésünk -elsősorban olasz példák alapján- a tág hálózatú ültetvények irányába fejlődött.

Az 1980-as években egyre többen tettek említést a rövid vágásforduló és a sarjaztatás eredményes külföldi gyakorlatáról és fontosnak tartották a nagyon rövid vágásfordulójú, sűrű hálózatú ültetvényekkel kapcsolatos hazai kutatások beindítását (Szendrődi, 1993).

Hazánkban a 80-as évek közepén kezdődtek a rövid vágásfordulójú energetikai célú faültetvény állományokkal kapcsolatos kísérletek. A kísérleti erdősítések célja annak

megállapítása volt, hogy adott termőhelyen melyek a legnagyobb hozam elérésére alkalmas fafajok és fajták, melyek a legeredményesebb és leggazdaságosabb termesztési módok. A témához kapcsolódó faenergetikai kísérletek két alapvető technológián alapultak.

Az egyik a hagyományos módon kezelt, jól sarjadzó állományok ilyen célú hasznosítását jelenti. Ebben az esetben a véghasználat után megfelelő gyökérszaggatással nagy egyedszámú sarjállomány nyerhető, melynek dendromassza hozama az első 4-5 évben igen nagy. A másik alaptechnológia a speciális energetikai faültetvények telepítése. Ezen módszer nagy előnye, hogy tetszőleges helyen, tehát a hasznosítás helyéhez közel is telepíthetőek, többszöri letermeléssel hasznosíthatóak. A kísérletek tapasztalatai szerint a legnagyobb mennyiségű dendromasszát a legrövidebb idő alatt, az e célra legalkalmasabb fajokkal létesített faültetvényekben lehet megtermelni. Az első módszer kis létesítési költségigényű, de a már meglévő erdőterületekhez kötött. A hazai erdők közül a legegyszerűbben átalakítható erre a célra és minden szempontból legalkalmasabb fafaj az akác. A másik módszer (ültetvénytelepítés) hátránya azonban az, hogy az előző technológiához képest viszonylag nagy költséget emészt fel. A telepítésre a legalkalmasabb fafajok a termőhelytől függően az akác, a nemesnyár és fűz fajták, a pusztaszil, a bálványfa és esetleg cserje alkatú gyalogakác (Marosvölgyi - Ivelics, 2004.)

A hazai kísérletekből Halupa (1989), Halupa et al. (1989), Halupa és Rédei (1991), Marosvölgyi (1990a, 1990b), valamint Marosvölgyi és Huszár (1989), továbbá Marosvölgyi és Kovács (1992) az alábbi következtetéseket vonták le:

- A meglévő erdők sarjaztatásával létesített, vagy az erre alkalmas termőhelyen kialakított ültetvények hozama kedvező körülmények esetén, a hagyományos módon termelt dendromassza mennyiségének többszöröse is lehet.

- A megtermelt dendromassza mennyisége termőhelytől, a termesztett fafajtól és fajtától, a hektáronkénti egyedszámtól függ elsősorban. Ugyanezen tényezők határozzák meg a termesztés optimális időtartamát is.

- A magyarországi termőhelyi viszonyok mellett energetikai célú faültetvények létesítésére alkalmas fafajok a nyár, a fűz hibridek és az akác. Kedvezőtlen, szélsőséges termőhelyi viszonyok mellett még szóba jöhető fafajok a „Puszta” szil (Ulmus Pumila), a bálványfa (Alianthus glandulosa) és az ezüstfa (Elaegnus angustifolia).

- Meglévő erdők energetikai célú átalakítására legalkalmasabb fafaj az akác, de alkalmas erre a célra a cser, gyertyán, a hárs, a juhar, a fehér és szürke nyár a fűz és az éger.

- A sarjaztatással létesített erdők a korábbi faállomány gyökérzetének felhasználásával rövid idő alatt nagy hozamot érnek el.

- Az igen rövid időn belül végrehajtott letermelések növelhetik a megbetegedések mértékét.

A kutatók alapvetően egyetértettek abban, hogy napjainkban a faültetvények termesztésének fejlesztése és termesztési területének növelése – a növekvő ipari és energetikai igények kielégítése érdekében – elengedhetetlen. Szendrődi (1993) szerint a hagyományos, hosszú termelési ciklusú erdőgazdálkodás a fejlett és közepesen fejlett ipari országokban már nem képes kielégíteni a növekvő nyersanyagigényt. A mezőgazdaságban feleslegessé váló szántóterületeken létesített rövid vágásfordulójú aprítéktermelő faültetvényekben megtermeszthető faanyag segíthet a természetes és természetszerű erdők tehermentesítésében.

A 90-es évek közepétől és a 2000-es évek elején több hazai kutatóintézet és egyetem kezdett kísérleti ültetvények létesítésébe. Nagyobb volumenű telepítések történtek a hazai erőművek környékén, hiszen a részben fatüzelésre átállt nagy erőművek tüzelőanyag igénye komoly keresletet jelentett a piacon.

Az ültetvények elnevezéseit és jogi besorolását illetően ekkor még számos bizonytalanság volt. A fogalmak pontos jogi definíciója, a termesztés jogszabályi feltételrendszerének kialakítása még hiányzott (Bai et al., 2002).

Az erre a célra hasznosított terület 2006-ban 300 ha körüli volt (Varga, 2009). A jogszabályi változásoknak köszönhetően 2007-től lehetővé vált, hogy a rövid vágásfordulójú faültetvények mezőgazdasági területen való termesztése állami támogatásban részesüljön. Ennek eredményeként -a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal nyilvántartásai szerint- a fásszárú ültetvények összes tervezett (bejelentett és engedélyezett) területe 2009. első félévéig 2665 hektárra nőtt (11. ábra), 2010.

szeptemberig pedig elérte 6456 hektárt, vagyis két év alatt több mint kétszeresére nőtt (Gockler, 2010). Ez jelentős előrelépés, de a 4,5 millió hektáros szántóföldi és a 2 millió hektáros erdőterülethez képest egyelőre elenyésző.

11. ábra: Az engedélyezett fásszárú ültetvények területének megoszlása a megyék között, 2009

Forrás: Szajkó et al., 2009

A legnagyobb ültetvényeket Baranyában és Somogyban telepítik. A két megye a teljes országos ültetvénytelepítés 50%-át lefedi. Jelentős telepítések folynak továbbá Tolna, Fejér és Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Az engedélyezett fásszárú ültetvényeket szinte teljes egészében sarjaztatásos technológiával és rövid vágásfordulójú fajokkal tervezik. Az ültetvények fafaj szerinti összetételét szemlélteti a 12. ábra.

12. ábra: Az engedélyezett fásszárú energiaültetvények fajok/fajták és nemzetségek szerinti megoszlása, hektár, 2009

Forrás: Szajkó et al., 2009

Az ültetvények 56%-án tervezik nyár fajok telepítését, 36%-án fűz fajokét és 8%-on akác telepítését. A nyártelepítések alapvetően két fajtára korlátozódnak (AF2, Monviso), a fűz ültetvények fajták közötti eloszlása valamivel egyenletesebb.

Az energiaültetvény szaporítóanyagok piacán a magyar nemesítések mellett a szaporítóanyag hiány pótlására, és a várható magas hozamok reményében megjelentek a külföldről behozott fajták (olasz nemesnyár, svéd és lengyel füzek). Több szakirodalom (Bárány-Csiha, 2007, Borovics, 2009) felhívja azonban a figyelmet, hogy ezek az eltérő klimatikus környezetből származó fajták hazai körülmények között nem minden esetben produkálják a várt eredményeket. A kampányszerű, nagy területű telepítések helyett fajták bevezetésének kísérletekkel alátámasztott módját javasolják.

A hazai ültetvények jellemzőit Ivelics (2008) az alábbiakban foglalta össze:

- A telepítés nagy tőszámmal (8-15 ezer db/ha) történik.

- Vágás 2-4 éves korban, 5-6 alkalommal ismételve. A felújítás sarjaztatással történik, így az ültetvények várható élettartama technológiától függően 10-24 év.

- Az időszakosan vízborított területek fő energetikai növénye a fűz. A száraz, alacsony szervesanyag tartalmú területek az akác hasznosítására kínálnak lehetőséget (alacsonyabb növekedési erély mellett). A nyárak esetén a jó vízellátottságú, vastagabb termőrétegű talajokon számíthatunk megfelelő hozamra. Telepítés előtt fontos a terület gondos kiválasztása és az előzetes talajvizsgálatok elvégzése.

Az energiaültetvény termesztéstechnológiájának folyamatábráját a 13. ábra szemlélteti.

A technológia a tápanyag-kijuttatás, talaj-előkészítés, vegyszeres gyomirtás, telepítés, növényápolás és a betakarítás főbb munkaműveleteiből áll.

13. ábra: Fásszárú energiaültetvények telepítési, fenntartási munkái Forrás: Kocsis, 2008

Az energiaültetvények fenti ábrán bemutatott technológiai munkaműveleteit az ökológiai adottságainak megfelelően kell kiválasztani és alkalmazni. Az egyes műveletek a helyi adottságoknak megfelelően el is hagyhatók, illetve felcserélhetők egymással. A fásszárú energiaültetvény termesztés gazdasági haszna azonban csak akkor elérhető, ha az energiafa faj-, fajta kiválasztása, helyszínre adaptálása, sarjaztatása, valamint a fenti munkák szakmai szempontból kifogástalan módon és hatékonyan valósulnak meg (Gergely, 2008, Kocsis 2008).

Az ültetvények gépesítése napjainkban még nem teljesen megoldott. A gépsorok a telepítési, ápolási oldalon megegyeznek az erdészetekben és a mezőgazdaságban használatos módszerekkel, a betakarítási oldalon azonban -igazodva a betakarítandó faanyag méretéhez és minőségéhez- eltérőek lehetnek (Horváth, 2008). A fejlesztések elsősorban a betakarító adapterek kialakítására, valamint az energetikai célú hasznosítás aprításra vonatkozó követelményeinek megfelelő aprítódobok kialakítására irányulnak (Kelemen, 2009). A szaporítóanyag kereskedelmet, a gépi telepítéseket és a betakarítást legtöbb esetben az erre a célra alakult integrátor szervezetek ütemezik és végzik el.

A hektáronkénti energiahozammal kapcsolatos szakértői becslések és számítások csak minimális eltéréseket mutatnak. Grasselli és Szendrei (2006), valamint Bai és Sipos (2007) szerint a hazai energetikai faültetvények esetében 150-250 GJ/ha/év (kb.: 9-16 atro t/ha/év), Ivelics, (2008) szerint 120-260 GJ/ha/év (kb.: 8-16 atro t/ha/év) energiahozammal, lehet számolni hazánkban a termőhelyi viszonyok és a fajták függvényében.

A hazai ültetvényekkel kapcsolatos kísérletek pozitív tapasztalatai ellenére a gazdák körében való elterjedésüknek egyelőre gátat vet a még ismeretlen technológiától való tartózkodás (hiszen a fásszárú energiaültetvények telepítésének korábban még nem volt hagyománya hazánkban), a piaci, valamint a támogatási lehetőségeket érintő információhiány.

2.5.3 Fásszárú energiaültetvényekre vonatkozó aktuális magyar szabályozási