2. A panaszok fajtái, az egyes esetek
2.1. Az Európai Bizottság
A statisztikák alapján a befogadható panaszok 70%-a az Európai Bizottsággal szem-ben kerül szem-benyújtásra. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a Bizottság az a fő európai intézmény, amely leggyakrabban kerül közvetlen kapcsolatba az uniós polgárokkal.
A Bizottság és az ombudsman kapcsolatában új korszak kezdődött, amikor 1997-ben az európai ombudsman saját kezdeményezésű vizsgálatot indított a Bizottságnak az EKSz 226. cikke (jelenleg EUMSz 258. cikk) alapján indított eljárásával összefüg-gésben. Az ex officio vizsgálatot azért tartotta időszerűnek, mert sok olyan panaszt kapott, amely a Bizottság – mint a Szerződés őre – tevékenységének adminisztra-tív eljárását panaszolta be. A Bizottsággal szemben benyújtott panaszok főképpen a Bizottság által kezelt panaszok feldolgozásának elhúzódását, az információnyújtás (az eljárás stádiumáról) és az indoklás elmaradását (amennyiben a Bizottság úgy vélte, hogy a tagállam nem sértette meg a közösségi jogot) panaszolták be. A saját kezde-ményezésű vizsgálat megindítását már az 1996-os éves jelentésben felvetette, ami-kor két, az Európai Bizottsággal szemben benyújtott panaszt – az Egyesült Királyság M40-es autópályájának ügye és a Newbury Bypass-ügy – érintő vizsgálat lezárá-sakor megállapította, hogy a Bizottság a helyes hivatali eljárást gyakorolva maga is dönthet eljárási jogok létesítéséről,426 és egy olyan típusú igazgatási eljárás, mint a Bizottságé, normális esetben tartalmazza az eljárásban résztvevők tájékoztatását a megindokolt döntésről.427
Az 1997-es vizsgálatnál az ombudsman a közösségi jogsértési eljárás bírósági szakaszát megelőző, a Bizottság és a tagállamok közösségi jogsértését bepanaszoló magánszemélyek közötti kapcsolat minőségi javításának lehetőségét tanulmányozta, és úgy vélte, hogy a Bizottság biztosíthatna több eljárási jogot a helyes hivatali eljárás alapján, ami összhangban lenne az Európai Bíróság esetjogával is. E szerint ugyanis a Bizottságnak a jogsértési eljárás megindítását jóváhagyó, vagy elutasító döntését a Bíróság előtt nem lehet megtámadni.
426 Decision on complaint 206/207.10.95/HS/UK and others against the European Commission. The European Ombudsman: Annual Report for 1996 (Luxembourg: Office for Official Publications of the European Communities 1997) 66.
427 Decision on complaint 132/21.9.95/AH/EN against the European Commission. The European Ombudsman: Annual Report for 1996 (Luxembourg: Office for Official Publications of the European Communities 1997) 73.
Az ombudsman ennek fényében azt javasolta, hogy a Bizottság tájékoztassa a nyil-vántartásba vett panasz benyújtóját arról, ha ideiglenesen arra az álláspontra jutott, hogy nem történt jogsértés, ezt indokolja meg, s tegye lehetővé a panaszosnak ész-revételei megtételét, mégpedig meghatározott időn belül és a végső döntés meghoza-tala előtt. Az ombudsman szerint hatékonyabbá válna a hivatali eljárás, ha a Bizottság álláspontját bírálhatnák, és a Bizottság válaszolna is ezekre a bírálatokra. Amennyiben a panaszos hangsúlyosabban vehetné részt az eljárásban, akkor a polgárok bizalma és az eljárás átláthatósága is nőne. A Bizottság az ombudsmani javaslatokra adott válaszában elismerte, hogy a panaszosnak meghatározott helye van a jogsértési eljá-rásban, eljárási jogait pedig folyamatosan bővíti a jövőben is. A Bizottság elmondta, hogy valamennyi panaszt kivétel nélkül regisztrálják, a beérkezett panaszról elismer-vényt küldenek és tájékoztatják a panaszost a jogsértési eljárás további részleteiről.
A Bizottság azt is közölte, hogy eljárási szabályzata szerint a nyilvántartást követő egy éven belül megszületik a döntés, kivéve a különleges eseteket, de itt is meg kell indokol-nia e késedelem okát. A késedelem gyakran annak tudható be, hogy a tagállami ható-ságokkal történő ügyintézés jelentős időt vesz igénybe. A Bizottság arra is rámutatott, hogy számos esetben a panaszost már az eljárás elutasításának javaslatáról is értesí-tették, gyakran megindokolva az elutasítást is. A Bizottság ezt a gyakorlatot a későb-biekben általános gyakorlatként kívánja bevezetni. A vizsgálat eredményeképpen az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság elkötelezett az EKSz 226. cikk (EUMSz 258. cikk) szerinti eljárás bírósági szakaszt megelőző periódusában résztvevő polgá-rok (panaszosok) helyzetének folyamatos javításában, és nem állapított meg hivatali visszásságot.428429
Az ombudsman nem sokkal később ismét visszatért a Bizottság által garantált el-járási jogok kérdésére. Az ún. Thessaloniki Metro ügye vizsgálatának befejezte-kor azt ajánlotta a Bizottságnak, hogy fontolja meg egy világos, egyértelmű eljárási kódex elfogadását, ami rögzítené a jogsértési eljárások panaszainak kezelési mód-ját és menetét. Példaként állította, hogy versenyügyekben már létezik ilyen eljárási kódex. Az ombudsman ajánlása nem maradt következmények nélküli, mert nem sok-kal később megszületett az Európai Parlamentnek és az európai ombudsmannak cím-zett, a közösségi jog megsértésének tekintetében a panaszossal való viszonyról szóló bizottsági közlemény.430 Bár a közlemény előnye, hogy a panaszos eljárási jogait rög-zíti a jogsértési eljárás során, Várnay Ernő szerint a bizottsági közlemény kiadásával a panaszok kezelése formalizáltabb lett és szinte kontradiktóriussá vált.431
428 Decision in the own initiative inquiry 303/97/PD. The European Ombudsman: Annual Report for 1997 (Luxembourg: Office for Official Publications of the European Communities 1998) 272.
429 A kötelezettségszegési eljárás jogi kérdéseiről, többek között az ombudsman részvételéről lásd Várnay Ernő – Papp Mónika – Varju Márton – Bartha Ildikó: EU-jog a tárgyalóteremben. A tagállamokkal szembeni kötelezettségszegési eljárások (Budapest: CompLex 2006).
430 „A panaszossal való kapcsolattartás a közösségi jog megsértése tekintetében” című 2002-es bizottsági közlemény. COM(2002)141 final E közlemény, amelyet 2012. április 2-án felváltott a COM(2012)154.
431 Lásd erről Ernő Várnay: Les procédures en manquement: Questions sur l’institutionnalisation-constitutionnalisation, questions sur les attitudes des acteurs de la procédure [kézirat] (Debrecen:
Université de Debrecen 2008).
A Thessaloniki Metro ügye egy közbeszerzési eljárást érintett. A görög panaszos sze-rint a görög kormány megsértette a közbeszerzési szerződések odaítéléséről szóló 93/37/EGK számú rendeletet, valamint az egyenlő elbánás, az arányosság és az át-láthatóság elvét azzal, hogy a Thessaloniki Metro projektjét egy olyan cégnek ítélte oda az illetékes minisztérium, amelynek ajánlata jelentős mértékben eltért a közbe-szerzési kiírás kötelező kikötéseitől és előírásaitól. A panaszos ezért azzal fordult a Bizottsághoz, hogy indítson jogsértési eljárást. A felelős bizottsági szolgálat megálla-pította a jogsértés tényét, és javasolta a felszólító levél elküldését. A biztosok kollégi-uma azonban más álláspontra helyezkedett és lezárta az ügyet. A panaszos véleménye szerint a Bizottság politikai megfontolások alapján zárta le az ügyet, amelynek nem volt jogalapja, és a közérdek sem indokolta, hogy így döntsön. Mindezekből az követ-kezik számára, hogy a Bizottság visszaélt a mérlegelési jogkörével. A panaszos sze-rint a döntés indoklása nem megfelelő és ellentmondásos volt, a meghallgatáshoz való jogát pedig a Bizottság megsértette, mert az ügy lezárása előtt nem élhetett vele. Az ombudsman szerint a Bizottság már korábban, az ombudsman saját kezdeményezésű 303/97/PD számú vizsgálatát követően vállalta, hogy az elutasításra vonatkozó javas-lat indokairól értesíti a panaszost, amelynek azonban a panaszos számára érthetőnek és világosnak kell lennie. Mivel ez nem így történt, hivatali visszásság valósult meg.
A Bizottság által vállalt kötelezettség a tisztességes adminisztratív eljárás biztosítá-sára is kiterjedt, amely magában foglalta a panaszos döntéshozatalt megelőző meg-hallgatását, észrevételeinek megtételét. Az ombudsman megemlítette, hogy a panaszos lehetősége észrevételeinek megtételére szükségszerűen magában foglalja azt, hogy megfelelő hosszúságú idő áll az észrevételek előkészítésére és megtételére, valamint kielégítő információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy a releváns kérdésekkel kapcsolatban tehessen észrevételt. Mivel ezek nem voltak biztosítottak a panaszos számára, ezért a hivatali visszásság itt is megvalósult. Az ombudsman rámutatott arra is, hogy az eset-jog alapján a Bizottság mérlegelési eset-jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy Bíróság elé viszi-e a jogsértési eljárást vagy sem, és a panaszosnak nem áll rendelkezésre jog-orvoslati lehetőség a Bizottság döntésének megtámadására. Ugyanakkor ez az esetjog nem zárja ki, hogy lépéseket tegyen az EKSz 226. cikk (EUMSz 258. cikk) szerinti el-járás során a panaszok kezelésekor felmerülhető hivatali visszásság elkerülésére. 432 A közlemény a Bizottság és a Bizottsághoz közösségi jogsértés panaszával forduló személy kapcsolatát rendezi, és az ombudsman soft law-ként útmutatóként használja fel a Bizottsággal szemben benyújtott panaszok vizsgálatainál.433 Az ombudsman tehát szinte „elszámoltathatja” a Bizottságot a közösségi jog alkalmazása során.434
432 Decision on complaint 995/98/OV against the European Commission. The European Ombudsman: Annual Report for 1991 (Luxembourg: Office for Official Publications of the European Communities 2002) 116.
433 E szerint például az a követelmény, hogy valamennyi panaszt a Bizottság főtitkárságán nyilvántartásba kell venni, a megfelelő ügykezelés fontos garanciája az ügy későbbi kezelését tekintve. A közlemény tartalmazza azoknak a körülményeknek a listáját, amelyekben a főtitkárságnak nincs joga arra, hogy a levelezést panaszbeadványként vegye nyilvántartásba. Az Európai Ombudsman: Éves jelentés 2005 (Luxembourg: Kiadóhivatal 2006) 51.
434 Carol Harlow – Richard Rawlings: „Accountability and Law Enforcement: The Centralised EU Infringement Procedure” European Law Review 2006/4. 447–475.
A bizottsági közlemény nem rendelkezik szokásos határidőről a panaszok megvizs-gálásához a tagállamoknak szóló hivatalos felszólítás megküldését követően, hanem célként azt határozza meg, hogy a panasz nyilvántartásba vételétől számított 12 hóna-pon belül le kell zárni az ügyet, vagy hivatalos eljárást kell indítani.435 Az ombudsman egy hozzá beérkezett panasz kivizsgálásakor rámutatott arra, hogy a Charta 41. cikke (1) bekezdése értelmében436 és a mérlegelési jogkörre vonatkozó bírósági joggyakorlat alapján a közleményben megfogalmazott helyes hivatali magatartás a hivatalos felszó-lítást követő időszakra is érvényes. Az ombudsman megállapítását a Bizottság is elis-merte.
A panaszos ebben az ügyben azt állította, hogy a Bizottság elmulasztotta az elvárható gondosságot tanúsítani a panaszos által 2001-ben és 2003-ban benyújtott két formá-lis panasszal kapcsolatos jogsértési eljárásban. Azt állította, hogy a bizottsági szolgá-latok informálisan nyújtott megnyugtatásai ellenére, miszerint első panasza ügyében rövidesen indoklással ellátott véleményt küldenek a spanyol hatóságoknak, nem került sor intézkedésre. A második panasza ügyében pedig két éven keresztül nem intézked-tek, pedig a szolgálatok megnyugtatták, hogy rövidesen felszólítást küldenek a spanyol hatóságoknak. A Bizottság azt állította, hogy 2005. január 5-én elküldte a véleményt és a felszólítást is, a felelős szolgálatok pedig azért nem nyugtathatták meg a panaszost, hogy milyen időn belül hozzák meg az intézkedéseket, mert ilyen határozatot csak a biz-tosok testülete hozhat. Az ügy elhúzódásának oka pedig az volt, hogy számos terjedel-mes beadványt kapott az ügyben és szoros együttműködésre volt szükség a fordítószol-gálattal is. Ezért a Bizottság szerint a közlemény rendelkezései szerint jártak el.437 Az ombudsmanhoz benyújtott panaszok kapcsán gyakran felmerült, hogy egy jog-szabályt nem megfelelően értelmeztek. Bár az ombudsman korábban, az Q5/98/
IJH-OI/3/99/IJH számú panasz kapcsán kijelentette, tekintettel van eljárása során arra, hogy a közösségi jog értelmezésének legfőbb szerve az Európai Bíróság, vala-mint hogy a bizottsági tisztviselők magas fokú jogértelmezési tapasztalattal rendelkez-nek a közösségi jog alkalmazásakor,438 álláspontja szerint a hibás jogértelmezés a hiva-tali visszásság egy formájának tekinthető, saját álláspontjának kinyilvánításával pedig a jogszabály helyes értelmezését kívánja elősegíteni. Így például egy, a Bizottsággal szemben beérkezett panasszal összefüggésben az ombudsman rámutatott arra, hogy a Bizottság szükségtelenül szűken értelmez egy irányelvet (konkrétan az európai adatvé-delmi irányelvet), és meglepő módon a Bizottság olyannyira egyetértett ezzel az állás-ponttal, hogy az irányelv értelmezésének felülvizsgálatába is beleegyezett.
435 Lásd bővebben Boros Anita: „Úton egy európai közigazgatási (eljárási) jog felé” MTA Law Working Papers 2014/58. jog.tk.mta.hu/mtalwp
436 „(1) Minden személynek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részre-hajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék.”
437 Az Európai Bizottság ellen benyújtott 3369/2004/JMA számú panaszra vonatkozóan hozott határozat összefoglalása. Az Európai Ombudsman: Éves jelentés 2006 (Luxembourg: Kiadóhivatal 2007) 95.
438 The European Ombudsman: Annual Report for 1999 (Luxembourg: Office for Official Publications of the European Communities 2000) 19.
Az ügyben jogsértési panasszal fordultak a Bizottsághoz, amelyben a panaszos azt állí-totta, hogy Hamburg tartomány adatnyilvántartásról szóló törvénye sérti a 95/46/EK számú adatvédelmi irányelv 14. cikkének (1) bekezdése b) pontját.439 A törvény ugyanis lehetővé teszi az állam birtokába és az állami nyilvántartásába került személyes adatok átadását harmadik személynek anélkül, hogy a személyes adatok alanyait tájékoztat-nák, vagy az átadással szemben tiltakozási lehetőséget adnának nekik, még akkor sem, ha harmadik személy az adatokat közvetlen üzletszerzés céljából szándékozik értékesí-teni. A Bizottság elutasította a panaszt, mivel szerinte az irányelv hivatkozott cikkéből egyrészt nem következik valamennyi állami szerv kifogásolásának egyedi joga, más-részt közvetlen üzletszerzésnél csak azokra a jogi személyekre vonatkozik, akik a sze-mélyes adatokat saját közvetlen üzletszerzési céljaikra kívánják felhasználni, de egy állami nyilvántartás nem tartozik ebbe a kategóriába. Az ombudsman megállapította, hogy a Bizottság túl szűken értelmezi az irányelv 2. cikkében meghatározott „feldol-gozás” és „adatkezelő” fogalmakat, és nem bocsátott rendelkezésre érvényes és meg-győző érveket annak alátámasztására, hogy a 14. cikk (1) bekezdésének b) pontja miért nem alkalmazandó a panaszos által említett helyzetre. Az ombudsman békés megol-dásra tett javaslatot, amely szerint a Bizottság újból megvizsgálhatná a panaszosnak adott válaszát. A Bizottság elismerte, hogy a releváns (b) pont értelmezhető úgy, hogy közvetlen üzletszerzés céljából történő művelet ismeretére is irányul, mely cél az adat-kezelőhöz vagy harmadik félhez is kötődhet. Ezért úgy döntött, hogy foglalkozni fog a (b) pont tágabb tagállami értelmezésével, a közvetlen üzletszerzés céljából történő fel-dolgozási műveletek kifogásolásához fűződő általános jog megfelelő végrehajtása érde-kében. A Bizottság ezzel kapcsolatosan a hamburgi jogszabályok esetére is hivatkozik.
A panaszos üdvözölte a Bizottság válaszát, és sikeresnek tekintette a békés megol-dásra irányuló javaslatot.440
Ebben az ügyben tehát az ombudsman jogértelmezési tanácsát a Bizottság elfogadta.
Ugyanakkor nem mondható általánosnak, hogy a Bizottság egyetért az ombudsman jogértelmezési szándékaival. A 713/98/IJH számú panaszban, amelyben az ombuds-man hat évvel az előbbi panasz előtt vizsgálatot indított dokumentumhoz való hoz-záférés tárgyában, a Bizottság nem értett egyet egy irányelv ombudsmani értel-mezésével. Az ügy fontosságát az adja, hogy az ombudsmani vizsgálatot követően bírósághoz fordult a korábbi panaszos, és a T-194/04 számú Bavarian Lager kontra Európai Bizottság eset 2007. novemberi ítéletében az Elsőfokú Bíróság többek között kitért az ombudsman jogértelmezésére.441 E szerint sem az Európai Ombudsman, sem az Európai Parlament „nem rendelkezik döntő, bizonyító erejű jogértelmezésre
vonat-439 „A tagállamoknak biztosítaniuk kell az érintettnek, hogy: b) […] tiltakozhasson az olyan, rá vonatkozó személyes adatok feldolgozása ellen, amelyekkel kapcsolatban az adatkezelő előre jelzi, hogy feldolgo-zásuk célja közvetlen üzletszerzés, illetve hogy tájékoztassák személyes adatainak harmadik szemé-lyeknek első alkalommal történő közlése, vagy [...] közvetlen üzletszerzés céljára történő felhasználás előtt, valamint számára az ilyen közlés [...] elleni kifogás jogát kifejezetten biztosítani.”
440 Az Európai Bizottság ellen benyújtott 2467/2004/PB számú panaszra vonatkozóan hozott határozat összefoglalása. Az Európai Ombudsman: Éves jelentés 2006 (Luxembourg: Kiadóhivatal 2007) 71.
441 Lásd a T-194/04. számú The Bavarian Lager Co. Ltd v. Commission of the European Communities 2007. november 8-án hozott ítéletének 72. pontját.
kozó hatáskörrel”. A felperes ugyanis az eljárás során az ombudsman jogértelme-zését magában foglaló ajánlására, és az ajánlást magában foglaló különjelentésnek Parlament általi elfogadására is hivatkozott.442
A vonatkozó előírások alapján az ombudsmannak nincs hatásköre a szerv vagy intézmény döntését megkérdőjelezni, vizsgálata csak a döntéshozatallal összefüggő eljárási jogok érvényesülésének kérdésére terjed ki. Az ombudsman által lefolytatott vizsgálatokat nézve viszont látható, hogy a Bizottságnak a jogsértési eljárást eluta-sító, érdemi döntésével kapcsolatban is nyilatkozik. A 791/2005/FOR számú panasz a Bizottság egy jogsértési eljárást lezáró állítólagos tisztességtelen határozata miatt került benyújtásra, amelynél az ombudsman a szóban forgó irányelv célját értelmezve azt tanácsolta a Bizottságnak, hogy ellenőrizze le, tényleg megvalósultak-e azok a lépések, amelyeknek előzetesen egy fejlesztési tervben való rögzítése a Bizottság jog-sértési eljárásának lezárását vonta maga után.
Az olasz állampolgár egy hulladéklerakóról szóló irányelv (az ún. Landfill Directive) alkalmazásával kapcsolatban fordult az ombudsmanhoz. 2004 júliusában a Bizottság jogsértési eljárást indított Olaszország ellen, mivel a malagrottai hulladéklerakó telepre vonatkozóan nem készített fejlesztési tervet. A hulladéklerakóról szóló irányelv ugyanis előírja, hogy a meglévő hulladéklerakóra fejlesztési tervet kell készíteni, amely megha-tározza az irányelv környezetvédelmi szabványai betartásához szükséges lépéseket.
Miután a Bizottságot tájékoztatták, hogy a fejlesztési tervet elkészítették, az eljárást lezárta. Az ombudsmanhoz azért fordult a panaszos, mert szerinte a hulladéklerakóra vonatkozó fejlesztési tervben bizonyos szabálytalanságok voltak, és ezért a Bizottság tisztességtelenül járt el, amikor lezárta a jogsértési eljárást. Az ombudsman a vizsgá-lata végén egyrészt megállapította, hogy a meglévő hulladéklerakóra vonatkozó fej-lesztési terv célja annak megállapítása, hogy e telepeket hogyan fogják összhangba hozni legkésőbb 2009. július 16-ig a környezetvédelmi szabványokkal, és nem az, hogy már megfelelnek-e nekik. Másrészt a malagrottai lerakó fejlesztési terve ténylegesen meghatározta azokat a lépéseket, amelyek a szabványoknak való megfelelést irányoz-ták elő 2009. július 16-ig. Ezért, ha a jogsértési eljárás lezárásakor még nem felelt meg a hulladéklerakó a fejlesztési tervnek, még nem jelenti azt, hogy a hulladékle-rakó megsértette az irányelvet. Ugyanakkor az ombudsman leszögezte, hogy mivel a panaszos olyan információkat hozott a tudomására, mely szerint a fejlesztési tervnek továbbra sem felel meg ez a hulladéklerakó, szorgalmazza ennek a ténynek, vagyis az irányelv és a hulladéklerakó összhangba hozásának 2006. július 16-át követő le- ellenőrzését. 443
442 Az ügyről bővebben lásd Decision of the European Ombudsman on complaint 713/98/(IJH)GG against the European Commission; Draft recommendation to the European Commission in complaint 713/98/
IJH; Special Report from the European Ombudsman to the European Parliament following the draft recommendation to the European Commission in complaint 713/98/IJH. www.ombudsman.europa.eu/
cases/home.faces
443 Az Európai Bizottság ellen benyújtott 791/2005/FOR számú panaszról szóló határozat összefoglalása, 2009. július 1-jei döntés. www.ombudsman.europa.eu/cases/decision.faces/en/4146/html.bookmark
Az ombudsman a döntés alapjául szolgáló tagállami jogszabály bizottsági értékelésé-nek észszerűségét is vizsgálta. Az értékelés, a bizottsági álláspont észszerűsége pedig vagy alátámasztja magának a döntésnek az észszerűségét vagy nem. Az ombuds-man a vizsgálat végén véleményt is formált arról, hogy a Bizottság helyes döntést hozott.
Az ügy a Bizottságnál tett jogsértési panaszra vonatkozott, amely a televíziós műsor-szolgáltatásról szóló irányelvet végrehajtó spanyol jogszabályról szólt. A panaszos szerint a spanyol jogszabály nem rendelkezik a 89/553/EGK irányelv 22. cikkében megállapított kötelezettségről. Az irányelv értelmében a televíziós adások nem tar-talmazhatnak olyan programokat, amelyek súlyosan károsíthatják a kiskorúak fizi-kai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését, különösen olyan programokat értve, amelyek öncélú erőszakot tartalmaznak, a panaszos szerint pedig a bikaviadal is idetartozik.
A Bizottság véleménye szerint a spanyol jogszabály átültetett minden kötelezettséget, a jogszabály 17. cikke tükrözi a 22. cikkben megállapított kötelezettséget. Bár a jogsza-bály nem tesz említést öncélú erőszakról, ennek fogalmát, akárcsak a pornográfiáét, az irányelv csupán a kiskorúak fejlődését súlyosan károsítható televíziós programok tartalmának illusztrálásaként említette. A rendelkezés alkalmazási köre mindenesetre nemcsak a fenti két sajátos szempontra korlátozódik, hanem más helyzetekre is kiter-jed. Az ombudsman megállapítása szerint a 22. cikk kifejezetten tiltja, hogy a tagál-lamok joghatóságuk alá tartozó műsorközvetítők számára engedélyezzék a kiskorúak fejlődését súlyosan károsító programok közvetítését. Az irányelv nem határozza meg e programok típusait, csak példaként említi a pornográfiát és öncélú erőszakot. Az EKSz 249. cikke (3) bekezdése (EUMSz 258. cikk) és a közösségi (jelenlegi uniós) bíróságok joggyakorlata szerint egy irányelv nemzeti jogba történő átültetése nem jelenti feltét-lenül, hogy a rendelkezéseit a nemzeti jogszabály ugyanolyan szavakkal hajtsa végre,
A Bizottság véleménye szerint a spanyol jogszabály átültetett minden kötelezettséget, a jogszabály 17. cikke tükrözi a 22. cikkben megállapított kötelezettséget. Bár a jogsza-bály nem tesz említést öncélú erőszakról, ennek fogalmát, akárcsak a pornográfiáét, az irányelv csupán a kiskorúak fejlődését súlyosan károsítható televíziós programok tartalmának illusztrálásaként említette. A rendelkezés alkalmazási köre mindenesetre nemcsak a fenti két sajátos szempontra korlátozódik, hanem más helyzetekre is kiter-jed. Az ombudsman megállapítása szerint a 22. cikk kifejezetten tiltja, hogy a tagál-lamok joghatóságuk alá tartozó műsorközvetítők számára engedélyezzék a kiskorúak fejlődését súlyosan károsító programok közvetítését. Az irányelv nem határozza meg e programok típusait, csak példaként említi a pornográfiát és öncélú erőszakot. Az EKSz 249. cikke (3) bekezdése (EUMSz 258. cikk) és a közösségi (jelenlegi uniós) bíróságok joggyakorlata szerint egy irányelv nemzeti jogba történő átültetése nem jelenti feltét-lenül, hogy a rendelkezéseit a nemzeti jogszabály ugyanolyan szavakkal hajtsa végre,