4. Regionális politika fontosabb összefüggései
4.4. Az EU támogatáspolitikájának forrásai
Az ERFA 1975-ben kezdte meg működését. A közös költségvetésen belül az alap elkülönített, több évre meghatározott forrásokkal rendelkezik, hogy a rendelkezésre álló eszközeit csak a tervezett célokra és programokra költsék el. Feladata a gazdasági és társadalmi kohézió támogatása, a közösségen belül a regionális egyenlőtlenségek korrigálása. Az ERFA támogatást nyújt a termelő beruházásokhoz, az érintett régiók fejlődését, átalakítását elősegítő infrastruktúra megteremtéséhez vagy korszerűsítéséhez. A támogatott tevékenységek:
• Termelő beruházások az iparban és a szolgáltatásokban.
• Az infrastruktúra fejlesztésére szolgáló támogatások a közlekedés, az energetika, a telekommunikáció, az oktatás, a turisztika stb. és szakmai képzési központok területén az 1. Célkitűzésbe (most a konvergencia) tartozó régiókban.
• A kis- és középvállalkozásokat támogatja az alábbi tevékenységek kialakításában:
▪ a vállalatok szélesebb körében felhasználható vezetési, tanácsadási és piackutatási szolgáltatások nyújtása
▪ a technológiaátadás finanszírozása, információgyűjtés- és terjesztés, innováció bevezetésének finanszírozása
▪ a vállalatok tőkepiachoz történő hozzáférésének elősegítése megfelelő pénzügyi eszközök kialakításával
▪ közvetlen beruházási segélyek nyújtása
▪ kisebb nagyságrendű infrastrukturális fejlesztések támogatása.
• Támogat továbbá beruházásokat az egészségügyben, az oktatásban, ha az adott régió az 1. Célkitűzésbe (most a konvergencia) tartozik.
Európai Szociális Alap (ESZA - 1961)
Az alap létrehozását már 1957-ben belefoglalták a Római Szerződések 123. Cikkelyébe, végül 1960-ban állították föl. Elsőrendű feladata, hogy az EU egész területén támogassa a foglalkoztatás fenntartását elősegítő képzési programokat. Fő célja a tartós munkanélküliség leküzdése, a fiatalok munkába állásának elősegítése és a férfiak és nők munkaerő-piaci esélyegyenlőségének javítása. Az Európai Szociális Alap tevékenységét jelenleg az amszterdami szerződés, a Strukturális Alapok általános szabályairól szóló EK tanácsi rendelet és az alapra konkrétan vonatkozó EK tanácsi rendelet szabályozza. Az alap beavatkozási hatókörébe tartozik:
• a tartós munkanélküliséggel küzdők szakmai integrációjának elősegítése
• szakmai képzési tevékenység, előképzés és alapképzés, amelyek a folyamatos tanulással lehetővé teszik a mobilitás fenntartását, a foglalkoztatást
• a munkaerőpiacra visszatérők számára szaktanácsadás nyújtása
• a kutatás-fejlesztésben humánerőforrások növelése
• a képzési, foglalkoztatási szerkezet javítása, annak érdekében, hogy növeljék a munkaerőnek és a vállalkozásoknak az innovációkat befogadó képességét
• egyenlő esélyek biztosítása a munkaerőpiacra való belépéshez
• a nők részvételének javítása a munkaerőpiacon.
Személyeket támogat különféle képzési programokban való részvételben, foglalkoztatási segélyt nyújt (beleértve az önfoglalkoztatás támogatását is). Ezen kívül támogatja még a kutatás és tudományos fejlesztés területén folytatott posztgraduális tanulmányokat, vezetők technikai alkalmazottak képzését, az oktatási struktúrák és rendszerek minőségi és tartalmi fejlesztését, a tanárok képzését és a munkavállalók képzésében való részvételének javítását. Az alap hozzájárul a helyi fejlesztésekhez:
• fejlesztés és minőség javítása az oktatási, a szakképzési és a minősítő rendszerekben
• munkaügyi szolgáltatások hatékonyságának javítása és modernizációja
• az oktatási, a szakképzési és a kutatási rendszerek és a munkaerőpiac közötti kapcsolatok erősítése
• a munkaerő-piaci trendek és a szakképzettségi követelmények előrejelzése, különösen az új munkaszervezeti formáknak megfelelően.
Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA, 1962-2006)
Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapot 1962-ben hozták létre a mezőgazdaság termelékenységének, az ott dolgozók bevételének növelésére és a mezőgazdasági termékek piacának stabilitása érdekében. A Római Szerződések 39. Cikkében megfogalmazott prioritásokkal összhangban, mindenek előtt a mezőgazdasági struktúrák átszervezését és hatékonyabbá tételét kellett támogatnia, figyelembe véve a közös agrárpolitika reformját is. Ösztönöznie kellett a mezőgazdaságban dolgozók kiegészítő tevékenységeinek kialakítását, valamint gondoskodnia kellett megfelelő életszínvonal eléréséről. Cél volt a környezet megóvásának támogatása is. A főbb támogatási irányok az alábbiak voltak:
• a mezőgazdasági termelés diverzifikálása, átalakítása és a minőség javítása, beleértve ezen ágazat termékeit forgalmazó és feldolgozó ágazatokat is
• erdőgazdasági szerkezet megerősítése, erdőterületek fejlesztése
• a mezőgazdasági termelésre hátrányos természeti adottságok kedvezőtlen hatásának ellensúlyozása, a szükséges szerkezetváltás elősegítése
• mezőgazdasági és erdészeti tanácsadó szolgálat
• a tulajdonszerkezet hatékonyságjavító átalakítása a területek újraparcellázása révén, és társulások létrehozása
• nyugdíjba menetel ösztönzése a mezőgazdaság szerkezetváltásának elősegítése érdekében
• fiatal gazdálkodók munkába állásának előmozdítása
• a vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása
• a diverzifikáció elérését szolgáló intézkedések, amelyek alternatív jövedelmet biztosítanak a mezőgazdaságban dolgozók részére
• a vidéki társadalmi szerkezet fejlesztése, falumegújítás és a vidék kulturális és tárgyi örökségének védelme
• környezet-, természet-, és tájvédelem, a természeti örökség megőrzése, az erőterületek fejlesztése
• öntözés, öntözési hálózatok, kisvíztározók és vízelvezető rendszerek helyreállítása és javítása
• a falusi turizmus fejlesztése, a turizmus és a kézműipari beruházások ösztönzése.
Az alap orientációs része az EMOGA költségvetésének 15%-a. Az alap orientációs része, ami a mezőgazdaság szerkezetének átalakítását igyekezett támogatni, társ és utófinanszírozás révén, míg a garancia rész juttatta el a garantált támogatásokat a mezőgazdasági termelők felé (területalapú támogatások). Ezt az alapot váltotta fel 2007-ben az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA), melyről a későbbiekben szólunk.
Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközök (HOPE, 1993-2006)
A halászatban érdekelt térségek szerkezetváltását támogató pénzügyi eszközök összefoglaló neve a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközök volt. A kiinduló helyzet és
probléma a közösség parti vizeinek nagymértékű túlhalászása volt. A helyzetet bonyolította, hogy a Római Szerződések a közösség tagállamainak parti vizeit közös vizeknek nyilvánította.
A nyolcvanas évek elejére a közösségi halászat szembe találta magát azzal a tragédiával, hogy számos halfajtát a kipusztulás veszélye fenyegetett, mert nem volt érvényben olyan szabályozás, amely korlátozta volna a halászatot, így a halászati kvóták megállapításának joga a közösségé lett. A HOPE feladata volt a csökkenő halászati tevékenység miatti csökkenő bevételekhez jutó térségek, települések gazdaságának szerkezetátalakítása és diverzifikálása.
Célja volt a közös halászati politika megvalósítása a halállományok újratelepítése, vegyes vállalatok vagy ideiglenes vegyes vállalatok alapítása és a kapacitások kiigazítása révén. A célok megvalósításához összefogta az EU valamennyi pénzügyi forrását a halászat területén.
Az alábbi beruházásokat finanszírozta:
• halászflották átszervezése, modernizálása
• halászatból származó termékek feldolgozási és forgalmazási feltételeinek javítása
• tengeri halászati területek védelme
• halászati farmok fejlesztése
• halász kikötők létesítményei
• új piacok feltárása.
A 2007-2013 közötti időszakban az alap tevékenysége beolvadt az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) támogatható céljai közé.
Kohéziós Alap (KA - 1993)
A Kohéziós Alapot 1993-ban hozták létre annak érdekében, hogy támogassák a kevésbé fejlett országok felzárkózását, a gazdasági és monetáris unióhoz való közeledését. A Kohéziós Alap alapvető fontosságú projekteket finanszíroz a környezetvédelem és a közlekedési infrastruktúra területén. A kohéziós országok közé azok az országok kerültek, ahol az egy főre jutó GNP nem éri el az EU-átlag 90%-át. Napjainkra ez Görögország, Spanyolország, Portugália, és Írország mellett magába foglalja a 2004 és 2007-ben csatlakozott országokat is.
A Kohéziós Alap forrásainak országok közötti allokálását a népesség száma, az egy főre jutó GNP nagysága, a szárazföldi terület nagysága és egyéb gazdasági és társadalmi jellemzők alapján döntik el. Általában a kiadások 45%-át a környezetvédelem, 55%-át a közlekedési projektek finanszírozására fordítják. A támogatott projekteknek elég nagynak kell lenniük ahhoz, hogy a támogatott területen mérhető, szignifikáns javulást eredményezzenek. Ezért a támogatott projektek költségvetésének alsó határa 10 millió euró. A 2007-2013 közötti időszak átalakításának következtében mára már a Kohéziós Alap is strukturális alapnak számít.
Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA – 2007)
Az alapot az új tervezési (2007-2013) ciklus hozta életre. Jól látható, hogy napjainkra a mezőgazdaság legfontosabb céljai közé emelkedett a vidéki foglalkoztatás biztosítása mellett a környezet fokozott védelme is. Ennek megfelelően az EMVA feladatai között jelentős hangsúlyt kap a vidéki élet minőségének javítása. Az alap létrehozásával az EMOGA, a HOPE és számos Közösségi Kezdeményezés célja került összevonásra, így a mezőgazdaság és a vidéki területek fejlesztése szoros szimbiózisa alakult ki az EU-n belül. Az Európai Tanács 1698/2005/EK az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) finanszírozott támogatásokról szóló rendelet alapján, a 2007-2013 évekre vonatkozóan (figyelembe véve a lisszaboni célkitűzéseket és a Göteborgban megfogalmazott elveket) az alábbi célokat jelölték meg:
• a mezőgazdaság fejlesztése
• a vidék környezeti értékeinek megőrzése
• a vidéki térségek gazdaságának megerősödése
• a vidéki társadalom kohéziójához szükséges fejlesztési keretek megteremtése.
Ezen alapelveket figyelembe véve Magyarországon öt prioritást kíván megcélozni az EMVA:
I. A mezőgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás és erdészeti szektor versenyképességének javítása, a strukturális feszültségek enyhítése, a termelési szerkezetváltás elősegítése.
II. A versenyképes agrárgazdaság humán feltételeinek megteremtése, különös tekintettel az innovációs készség, a piacorientált szemlélet elterjedésére.
III. A fenntartható termelés és földhasználat garanciáinak erősítése.
IV. A vidéki foglalkoztatási feszültségek csökkentése, a vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése, illetve a vidéki életminőség javítása, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása.
V. Helyi közösségek fejlesztése (LEADER).
Európai Beruházási Bank (EBB)
A Strukturális Alapok mellett az EU regionális politikáját szolgálja az Európai Beruházási Bank. Az EBB nyereségszerzési cél nélkül kölcsönök nyújtásával és kezességvállalással könnyíti meg azt, hogy minden gazdasági ágban finanszírozni lehessen az alábbi programokat:
• a kevésbé fejlett területek felzárkózásának terveit
• a vállaltok modernizálásának terveit, a közös piac fokozatos kiépítése által megkívánt új tevékenységek kialakítását célzó új programokat, amelyek méretük ill.
természetüknél fogva az egyes tagállamokban rendelkezésre álló eszközökkel nem teljes mértékben finanszírozhatóak
• a több tagállam közös érdekkörébe tartozó terveket, amelyek méretük és természetüknél fogva az egyes tagállamokban rendelkezésre álló eszközökkel nem teljes mértékben finanszírozhatóak.
Az EBB által finanszírozott projekteket három alapelv szerint választják ki. Az első alapelv szerint azokra a projektekre kell koncentrálni, amelyek egy régió fejlődésének előre haladását támogatják. A második alapelv a projektek minimális nagyságának meghatározása, amely általában előnytelenül érinti a kis- és középvállalkozásokat. A harmadik alapelv szerint a projekteknek közvetlenül meg kell térülniük, nem lehet externális hatásokat figyelembe venni megtérülésükkor. Tevékenysége különösen 1973-at követően élénkült meg, amikor Nagy-Britannia néhány év alatt az EBB forrásainak nagyon jelentős hányadát szerezte meg. A több tagállamot érintő közösségi programok arányaiban legnagyobb kedvezményezettjei Franciaország és Németország voltak, miközben a periférikus helyzetű Írország ezekből kimaradt. A 80-as években merült fel annak kérdése, hogy a periférikus elhelyezkedésű régiók is támogatásban részesüljenek. Az Európai Beruházási Bank által kihelyezett kedvezményes kamatozású vagy egyéb kedvezményes hitelek (kamatmentes) nagysága évről évre nő, ez a tevékenységi körének folyamatos bővülését jelenti.