diszkriminációtilalommal.260 A finn Különmegbízott következtetéséhez az Emberi Jogok Európai Bírósága által alkalmazott teszt segítségével jutott el, megállapításai azonban értelemszerően – mandátumából fakadóan – elsıdlegesen az terrorizmus elleni küzdelem során alkalmazott technikákra és gyakorlatokra érvényesek. Úgy gondoljuk azonban, hogy rendkívül hasznos a strasbourgi Bíróság (Bíróság) esetjogából néhány olyan eset ismertetése, melyekben alkalmazott vagy bevezetett sztenderdek és elvek irányadók lehetnek az általunk vizsgált jelenség, az etnikai profilalkotás jogi megítélése szempontjából is. Meggyızıdésünk, hogy egy általános mandátummal rendelkezı Különmegbízott is a Martin Scheininéval azonos következtetésekre jutott volna. Ezért az alábbiakban a Bíróság releváns esetjogának ismertetésére kerül sor.
IV.2AZEMBERIJOGOKEURÓPAIBÍRÓSÁGÁNAKESETJOGA
IV. 2. 1 Az etnikai profilalkotás szempontjából lényeges, a diszkrimináció
csoport szóvivıjeként fel kívánta hívni a közvélemény figyelmét arra, hogy milyen nehézségekkel találják magukat szembe a jogcím nélkül vagy jogellenesen Franciaországban tartózkodók akkor, amikor státuszuk felülvizsgálatáért folyamodnak az illetékes hatóságokhoz. Az akció, melyhez számos emberi jogi szervezet csatlakozott és a média fokozott érdeklıdését is kiváltotta, végül egy épület, a St.
Bernard templom kétszáz, jórészt afrikai, illegális migráns személy általi elfoglalásába torkollott. A rendırség 1996. augusztus 23-án erıszakkal kiürítette az elfoglalt épületet és a templom kijáratánál felállított egy ellenırzı pontot, ahol megvizsgálták, hogy a benn lévı személyek jogszerően tartózkodnak-e az ország területén. A Bíróság által megállapított tényállás szerint264 a templom elfoglalásában résztvevı minden személyt megállítottak és kikérdeztek, azonban a fehér bırő személyeket azonnal elengedték, míg a sötét bırszínőeket – az éhségsztrájkolók kivételével – idegenrendészeti fogdán helyezték el. Az eset során a kérelmezı – a békés gyülekezéshez való jog sérelme mellett, illetve azzal összefüggésben is – azt állította, hogy a francia hatóság eljárása bırszín alapján történı hátrányos megkülönböztetést valósított meg, azonban ezt a panaszt már a befogadhatósági vizsgálat során elutasította a Bíróság. Álláspontja szerint265 ugyanis a „templom kijáratánál felállított ellenırzési rendszer célja az volt, hogy megállapítsák azoknak a személyazonosságát, akik a gyanú szerint jogellenes bevándorlók voltak. Ilyen körülmények között pedig olyan következtetés nem vonható le, hogy a kérelmezı hátrányos megkülönböztetés áldozata lett volna.” Ez a konklúzió azonban abból fakadt, hogy a Bíróság lényegében besétált a francia kormány azon csapdájába, mely az egész esetet pusztán a kérelmezı személyi szabadságtól való megfosztásának kérdéseként írta le, és nem vette figyelembe azt, hogy milyen körülmények között került sor az összes érintett személy ellenırzésére.266 Vagyis a Bíróság megítélése szerint a hátrányos megkülönböztetés lehetısége fel sem merülhetett akkor, ha egyértelmő, hogy egy egyébként joghátrányt okozó intézkedésnek van egy, az Egyezmény alapján kétségtelenül legitim célja. Az álláspont
264 Uo. para 13.
265http://cmiskp.echr.coe.int/tkp197/view.asp?item=2&portal=hbkm&action=html&highlight=Cisse&sessionid=49761540&s kin=hudoc-en,, befogadhatósági tárgyában hozott döntés
266 Lásd ehhez: Oliver DE SCHUTTER és Julie RINGELHEIM: Ethnic Profiling: A Rising Challenge for European Human Rights Law. The Modern Law Review, 2008., 358-384., 367. o.
tarthatatlan, hiszen jogszerő jogkövetkezményt is lehet diszkriminatív módon alkalmazni, az ügyben éppen ez volt a Kérelmezı állítása.
Ehhez hasonlóan foglalt állást a Bíróság a Conka v. Belgium ügyben hozott befogadhatósági döntésében is.267 Az eset alapjául egy belga rendıri akció szolgált, melynek során több tucat szlovák olyan menedékkérıt tartóztattak le a kiutasításuk végrehajtása céljából, akik menedékkérelmét a belga hatóságok korábban már elutasították. Annak ellenére, hogy az intézkedéssorozattal érintettek kizárólag roma származásúak voltak, a 14. Cikk sérelmére való hivatkozást a Bíróság befogadhatatlannak minısítette arra hivatkozva, hogy az érintett személyek kiválasztására nem azért került sor, mert romák voltak, hanem azért, mert menedékkérelmük elutasítását követıen jogellenesen tartózkodtak Belgium területén.
Azonban a Bíróság esetjogában is találhatunk olyan ügyeket, melyek egyrészt részben eltérıen minısítik az általunk használt definíció szerint etnikai profilalkotásnak minısülı gyakorlatot, vagy amelyek irányadó precedensnek minısülhetnek akár a bizonyítási teher (burden of proof), akár a bizonyítási szint (standard of proof) szempontjából az etnikai profilalkotás gyanúját keltı esetekben.
A Bíróság 2005. december 13-án meghozott döntésében a Timishev v. Russia ügyben268 azt állapította meg, hogy az orosz rendırség megsértette a kérelmezı egyenlı bánásmódhoz főzıdı jogát – és ezzel az Egyezmény 14. Cikkét a 4. számú Kiegészítı Jegyzıkönyv 4. Cikkében garantált szabad mozgáshoz főzıdı egyezményes jogra tekintettel – azáltal, hogy etnikai hovatartozása miatt nem engedték be az ország területére. A kérelmezı, Timishev úr, foglalkozását tekintve ügyvéd, 1999-ben szeretett volna beutazni, de a határon megállította egy rendır, és szóbeli belügyminiszteri utasításra hivatkozva nem engedélyezte a kérelmezı belépését, mondván: csecsenek nem léphetnek az utasítás értelmében az állam területére. Emiatt Timishev úr jogorvoslattal élt a helyi bíróságon, amely arra
267 Conka and Others, the Ligue des droits de l’homme v Belgium (Appl No 21564/99), befogadhatóság tárgyában hozott döntés, 2001. március 13.
268 Timishev v. Russia (55762/00 és 55974/00)
hivatkozva utasította el a panaszát, hogy a támadott intézkedés fontos célt szolgált, nevezetesen terroristák és más antiszociális egyének belépésének az ország területére történı megakadályozását. Hosszabb eljárást követıen végül az ügy a strasbourgi Bíróság elé került, amely megállapította, hogy az intézkedés ellentétes volt az Egyezménnyel. A Bíróság azonban ennél többet is kijelentett. Megerısítette a következıket:
1. Az eltérı bánásmód objektív és ésszerő indokolás hiányában diszkriminációnak minısül.
2. A vélt vagy valós etnikai hovatartozáson alapuló diszkrimináció a hátrányos269 megkülönböztetés egyik leggyőlöletesebb (invidious) formája, amellyel szemben – veszedelmes (perilous) következményeire is tekintettel - minden államnak küzdenie kell, s amellyel szemben különösen szigorú szankciók alkalmazása indokolt.
3. Ha a kérelmezı igazolta, hogy vele szemben eltérı bánásmódot alkalmaztak, a bepanaszolt államnak kell bizonyítania, hogy a különbségtétel indokolt volt.270
4. A Bíróság megítélése szerint egy mai demokratikus társadalomban, mely a pluralizmuson és az eltérı kultúrák iránti tiszteleten alapul, olyan megkülönböztetés, melynek kizárólagos vagy döntı oka (basis of critetion alone or to a decisive extent) az etnikai hovatartozás, soha nem igazolható.271
Utóbbi állításból pedig az következik, hogy az etnikai hovatartozás alapján történı megkülönböztetés esetén az arányosság tesztjét le sem kell futtatni a diszkrimináció-tilalom sérelmének megállapításához: az eltérı bánásmód etnikai kisebbségeket stigmatizáló hatása, sztereotípiákat elıítéleteket fenntartó és kirekesztı hatásai miatt az ilyen megkülönböztetés minden esetben jogellenesnek minısül. Ez összhangban van az EU Network of Independent Experts on Fundamental Rights 4. számú, az etnikai profilalkotás tárgyában megfogalmazott álláspontjával is.272
269 Uo. para 56.
270 Uo. para 57.
271 Uo. para 58.
272 Az ajánlás elérhetı: http://ec.europa.eu/justice_home/cfr_cdf/doc/avis/2006_4_en.pdf, a hivatkozott megállapítás a 6.
oldalon található.
A Bíróság egy, az antidiszkriminációs jogfejlesztés területén mérföldkı jelentıségő döntése, a D. H. and Others v The Czech Republic273 az etnikai profilalkotás szempontjából is iránymutató lehet, a magyar alkotmányjogi dogmatikában talán konszolidáló határozatoknak nevezett döntéshez hasonló funkciót tölt be. Az ügy tárgya oktatási diszkrimináció (közvetett hátrányos megkülönböztetés és szegregáció) volt Arról kellett döntést hoznia a Bíróságnak, hogy az Egyezmény által tiltott hátrányos megkülönböztetés áldozatai-e a Cseh Köztársaság ostravai közoktatási intézményrendszere által speciális, kisegítı iskolákba utalt roma tanulók. Az ügy a számok nyelvére lefordítva, statisztikailag a következıképpen foglalható össze: az általános iskolák tanulói között kevesebb mint 5% volt a roma tanulók aránya a kérelem benyújtásának idıpontjában, míg a kisegítı vagy speciális iskolában ez a szám meghaladta az 50%-ot. A speciális iskolákban a nem-roma tanulók aránya nem érte el a 2 %-ot sem. Összességében egy roma gyereknek 27-szer nagyobb esélye volt speciális iskolába kerülni, mint egy nem-romának. A speciális iskolában a gyerekek alacsonyabb színvonalú tananyagot sajátítottak el, és reális esélyük a továbbtanulás során legfeljebb a szakmunkásképzı intézményekbe (vocational training centre) való bekerülés volt.
Az ügyben elsı fokon eljáró tanács megítélése szerint a kérelmezı nem tudta bizonyítani, hogy rasszista megkülönböztetés által motivált intézményes szegregáció áll a jelenség mögött, ezért 6:1 arányú döntésével nem marasztalta el a Cseh Köztársaságot. A kérelmezı kérte az ügy Nagykamara elé utalását, amelynek eleget tett a Bíróság, és döntésében elmarasztalta a Cseh Köztársaságot. Elvi jellegő megállapításai közül a következık lényegesek számunkra:
1. A Zarb Adami v. Malta ügyben (no. 17209/02, §§ 75 és 76.) a Bíróság leszögezte, hogy az eltérı bánásmódnak nem kell jogszabályi elıíráson alapulnia ahhoz, hogy az sértse a 14. Cikket, az egyértelmően fennálló
273 D. H. and Others v The Czech Republic, (App No 57325/00), Grand Chamber, 2007. November 13.
gyakorlat (“well-established practice”) vagy a de facto helyzet szintén alapot adhat a diszkriminációra.274
2. A Bíróság gyakorlata szerint ha egy intézkedés vagy általánosan követett gyakorlat aránytalanul hátrányosan érint egy meghatározott társadalmi csoportot, az akkor is lehet diszkriminatív, ha nem kifejezetten az érintett társadalmi csoportot célozta meg. (Hugh Jordan v. the United Kingdom, no. 24746/94, § 154, 2001. május 4.; és Hoogendijk v. the Netherlands (dec.), no. 58461/00, 2005. január 6.).275
3. Az ilyen ügyekben a bizonyítási teher megosztása szempontjából a Bíróság már korábban megállapította, hogy amennyiben a kérelmezı sikeresen bizonyította az eltérı bánásmódot, a bepanaszolt államnak kell bizonyítania, hogy a megkülönböztetés igazolható. (Chassagnou and Others v. France [GC], nos.
25088/94, 28331/95 és 28443/95, 91-92, ECHR 1999-III; és Timishev v Russia para 57).276
4. A statisztikai bizonyítékokkal kapcsolatban a Bíróság korábban úgy foglalt állást, hogy az nem elegendı önmagában a diszkriminatív gyakorlat bizonyításához. Azonban a legutóbbi olyan döntéseiben, amikor de facto diszkrimináció tárgyában kellett ítéletet hoznia, a Bíróság nagymértékben a Felek által szolgáltatott, megbízható és hiteles statisztikai adatokra alapozta a döntését. (Hoogendijk, cited above; and Zarb Adami, §§ 77-78). 277
5. Mindezek miatt, ha statisztikai adatokkal a kérelmezı prima facie valószínősíti a hátrányos megkülönböztetést, akkor a bepanaszolt államnak kell bizonyítania az eljárása jogszerőségét, vagyis azt, hogy az eltérı bánásmódnak a védett tulajdonságtól független és objektívan elfogadható, racionális oka van.278
A fentiek alapján kirajzolódik egy gyakorlat a tekintetben, hogy a megkülönböztetést mikor tekinti a Bíróság az egyezménnyel ellentétesnek, és a diszkriminációs ügyekben alkalmazott tesztek lényege is ismertetésre került. Az Egyezmény speciális
274 uo para 130.
275 uo para 175.
276 uo para 177.
277 uo para 180.
278 uo para 188-189.
rendelkezése miatt azonban a témánk gyökerét jelentı igazoltatások/ruházat átvizsgálások és hasonló rendıri intézkedések vizsgálata során egy további tényezıt is elemezni kell. Arról van szó, hogy az Egyezmény 14. cikke, mely a hátrányos megkülönböztetést tiltja, a következıképpen szól: „A jelen Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történı megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.” Ez pedig azt jelenti, hogy bármely megkülönböztetés csak akkor sérti az Egyezményt, ha a különbségtétel az Egyezmény által biztosított jog vagy szabadság védelmi körében (ambit) valósul meg.279 Ugyan az Egyezmény 12. kiegészítı jegyzıkönyve rendelkezik a diszkrimináció általános tilalmáról, azonban azt Magyarország még nem ratifikálta, így az nem alkalmazható hazánk viszonylatában.280
IV. 2. 2 Az igazoltatás által érintett egyezményes jogok, az igazoltatás megítélése