III. AZ ETNIKAI PROFILALKOTÁS EGYES ASPEKTUSAI AZ
iránymutatást130 is adott ki a szövetségi nyomozati szerveknek a faji hovatartozás szempontjának alkalmazhatóságáról a rendıri intézkedések során. A tiltás indokai között a már ismert érvek szerepelnek: az etnikai profilalkotás negatív etnikai sztereotípiákat erısít meg, amelyekkel szemben erkölcsi és alkotmányos kötelezettség fellépni; a gyakorlat az igazságszolgáltatásba vetett bizalom aláásásán keresztül csökkenti a bőnüldözés hatékonyságát, ezért az egy „lose-lose” szituáció, vagyis olyan helyzet, amelyben minden érintett rosszul jár; a rendırök és egyéb hivatásos állományúak túlnyomó többsége tisztességesen végzi a munkáját, ennek ellenére néhány rossz példa az egész szervezet megítélésére rányomja a bélyegét.
Mivel az iránymutatás hatálya nem terjed ki az állami és a helyi szervekre, azt több kritika is érte. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a helyzetértékelés során azt sem, hogy mára számos tagállamban vezettek be tiltó elıírásokat a tárgyalt gyakorlatra vonatkozóan, jelenleg az egyes tagállamok szabályozása az alábbiak szerint alakul:
Tagállami szabályozás az etnikai profilalkotás tárgyában131
130 Guidance Regarding the Use of Race by Federal Law Enforcement Agencies, June 2003, http://www.usdoj.gov/crt/split/documents/guidance_on_race.htm.
131 Forrás: Amnesty International USA (http://www.amnestyusa.org/us-human-rights/other/racial-profling---laws-in-your-state/page.do?id=1106665. Piros: államok, ahol nem tiltott az etnikai profilalkotás; Sárga: államok, ahol a jármővezetık etnikai profilalkotása tilos; Zöld: államok, ahol a gyalogosok és a jármővezetık profilalkotása is tilos Guidance Regarding
the Use of Race by Federal Law Enforcement Agencies, June 2003,
http://www.usdoj.gov/crt/split/documents/guidance_on_race.htm. A jogforrás bár elıremutató, a jogvédık részérıl számos kritika érte amiatt, hogy nyíltan kizárta a hírszerzési, nemzetbiztonsági célú és határırizeti eljárásokat (tehát a terrorizmus-ellenes intézkedések túlnyomó többségét), ráadásul a rendıri intézkedéseknek csak egy töredékére alkalmazandó, hiszen az állami és helyi szervekre nem terjed ki a hatálya. Súlyos fogyatékossága továbbá, hogy csak faji klasszifikációkra vonatkozik, ami az amerikai joggyakrolatban nem feltétlenül azonos a nemzeti hovatartozás alapján meghatározott (pl. arab) csoportra, ráadásul az iránymutatás eleve gyengébb jogalkotási eszköz, mint mondjuk a rendelet.
(A Saint Francis College v. Al-Khazraji-döntésben (481 US 604 (1987) a Bíróság foglalkozott ugyan a kérdéssel, hogy az arabok vajon faji kisebbségnek számítanak-e, de a joggyakorlat továbbra is bizonytalan.)
A jogalkotás terén tett komoly erıfeszítések részben eredményesnek tőnhetnek. Egy kutatás132 keretében 135 szövetségi szintő olyan esetet vizsgáltak meg, amelyben az etnikai profilalkotást támadta valamely érintett perbeli fél.133 Aki az Egyesült Államokban etnikai profilalkotás miatt kér jogvédelmet, az két eljárás pozíciót foglalhat el. Polgári eljárásban felperes lesz, büntetıeljárásban vádlott. A felperesek tipikusan olyan ártatlan személyek, akik azt feltételezték, hogy etnikai hovatartozásuk miatt került velük szemben sor az intézkedésre, akik ezért polgári peres eljárást indítottak az érintett rendıri szervvel szemben. A vádlottak tipikusan olyan személyek, akikkel szemben valamilyen jogellenes cselekmény tanúsítása közben intézkedett a rendırség (a jogellenes cselekmény lehetett nem jogszerő fegyverbirtoklás vagy drog birtoklása, tehát olyan jogellenes cselekmény, amely külsı szemlélı számára nem is tőnik fel), és a vádlottak a fellebbezési eljárás valamely szakaszában azt állították, hogy etnikai profilalkotás alapján kerültek a rendırség látókörébe.134
A vizsgálatról közzétett tanulmány azt állapítja meg, hogy az ilyen ügyek száma csökken, az esetek nagy részében az érintett személy fekete vagy hispán. Az esetek kevesebb mint harmada zárul a panaszos számára kedvezı eredménnyel. A nevezett kutatás saját módszertani korlátai között említi, hogy valószínőleg az abban elemzett ügyek nem tükrözik a valóságot abban az értelemben, hogy tipikusan csak a legsúlyosabb esetekben kerül az ügy a bíróság elé, egyes ügyekben születhet peren kívül egyezség is, valamint a vizsgálat csak a szövetségi esetek elemzésére terjed ki.
Ezen megszorításokkal is a tizenöt évnyi gyakorlat empirikus elemezése hasznos eredményekkel zárult. Melyek ezek?
Az ügyek alakulását tekintve az alábbi táblázat jól szemlélteti az esetszámok csökkenı trendjét:
132 GABBIDON, Shaun L, MARZETTE, Lakiesha N. és PETERSON, Steven A: Racial Profiling and the Courts. An Empirical Analysis of Federal Litigation, 1991 to 2006., Journal of Contemporary Criminal Justice 2007 23: 226
133 Az esetek kiválasztásához a Lexis/Nexis adatbázist használták, és keresıszóként az etnikai profilalkotás és a rendırség szavak alapján szőrték a szövetségi ügyeket. Így 254 ügyet találtak, ezeket elemezték, és azokat az eseteket, amelyeket kétszer dobott ki a rendszer, amelyek egyedei körülményeit nem ismertették (class action esetek tipikusan), és azokat, amelyekben az ügy lényege valójában nem az etnikai profilaktásról szólt, szelektálták. Így maradt 135 ügy. Lásd uo. 230.
o.
134 Uo. 232. o.
Trendek az etnikai profilalkotással kapcsolatos szövetségi ügyekben 1991-tıl 2006-ig
Az eset éve Gyakoriság %
1991 1 0.7
1994 2 1.5
1995 2 1.5
1996 2 1.5
1997 5 3.7
1998 8 5.9
1999 15 11.0
2000 19 14.0
2001 21 16.2
2002 24 17.6
2003 14 10.3
2004 14 10.3
2005 7 5. 1
2006 1 0. 7
Összesen 135 100
Ahogy azt a kutatók feltételezték, az adatok azt mutatják, hogy a legtöbb panaszos fekete volt, (n=57; 42.2%),, ıket követték a hispán származásúak (n=24; 17.8%).
Az esetek jelentıs részébıl azonban nem ismerhetı meg az érintett személy etnikai hovatartozása (n=49; 36.3%). Az ügyek többségében 56.3% (n=76) a panaszt tárgyává tett intézkedést követıen büntetıeljárási is indult az érintett személlyel szemben. Az eseteknek mindössze 11.9%-ában regisztráltak valamilyen mértékő sérülést az intézkedést követıen. 135-bıl összesen 42 esetben (31.1%) állapította meg a bíróság a jogellenes etnikai profilalkotást.
A kutatás ezen adatokból le is von néhány következtetést, koncentrálva elsıdlegesen az esetszám tekintetében tapasztalható csökkenı trendre. Ennek lehetséges okaként
említik a kutatók, hogy az utóbbi években a rendırök érzékenyebbé válhattak a tárgyalt problémára, és kevésbé szorosan ellenırzik a kisebbségeket, de az is megtörténhet, hogy az etnikai profilalkotást tiltó szabályok bevezetése és a szabályok intézményesített érvényesítése eredményezi a kedvezınek tőnı tendenciát. Ezt támasztja alá a kutatók szerint az is, hogy utóbbi kutatások szerint annak valószínősége, hogy egy fehér, egy fekete vagy hispán személyt igazoltatnak, egyenlı, azonban a ruházat átvizsgálására a kisebbségek esetében gyakrabban kerül sor.135 (Ezt a megállapítást cáfolni látszik azonban a késıbb említett New York-i példa és a Daniels et al. v. New York eset.)136 Harmadrészt az is lehetséges oka a csökkenı trendnek, hogy a nyilvánosság elıtti negatív színben történı megjelenést elkerülendı, a gyakorlatot továbbra is fenntartó rendıri szervek inkább kötnek peren kívüli egyezséget.
Mint látható, egy olyan állam joggyakorlatát és tapasztalatait tekintjük át, amelyben évtizedek óta a szakmai és a politikai viták kereszttüzében áll az etnikai profilalkotás, és ahol a témával kapcsolatos kiterjedt joggyakorlat áttekintése/elemzése is hasznos ismereteket nyújthat. Azonban nem szeretnénk azt a képzetet kelteni, hogy maga az amerikai valóság lenne a példaértékő bármely állam számára a rendészet-bőnüldözés és az etnikai diszkrimináció terén. Azt is látni fogjuk ugyanis, hogy az intézményes rasszizmus messze nem halt ki az amerikai kultúrából, sıt: olyan méreteket ölt, melyekre rémálmunkban sem szeretnénk gondolni. Az ismertetett szövetségi joggyakorlat csak a valóság egyik arca. A másik a börtönökben szabadságvesztésüket töltı fekete amerikaiak tömege – az USÁ - ban egy fekete férfinak ötször, egy nınek hatszor akkora esélye van, hogy élete során börtönbe kerüljön, mint a többségi társadalom férfi vagy nıi tagjainak. A döbbenetes különbség okai legalább részben a kábítószer ellenes harcra és az annak során alkalmazott etnikai profilalkotásra vezethetık vissza.
135 SMITH, E. L., & DUROSE, M. R. (2006). Characteristics of drivers stopped by the police, 2002. Washington, DC: Bureau of Justice Statistics, 5. o.
136 Lásd alább:
III. 2 AZ ETNIKAI PROFILALKOTÁS EREDETE AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBANÉSNÉHÁNYEMPIRIKUSADAT