közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minısül,219 a szándékosságot nem kell bizonyítani.220
Schiffele szerint221 a Whren ügyet követıen az amerikai gyakorlatban a bizonyítási teher megfordítását kellene alkalmazni a rendırségi diszkriminációs ügyekben, ugyanis a Negyedik Kiegészítés éppen arra volt jó, hogy a szándékot ne kelljen a diszkriminált félnek bizonyítania, mert az szinte lehetetlen. Fel is mutat néhány olyan ügyet, amikor az esetjogban elfogadta a bíróság az osztott bizonyítási teher alkalmazását. A Batson v. Kentucky ügyben222 a Legfelsı Bíróság megállapította, hogy amennyiben olyan hatáskört gyakorol valaki (a konkrét esetben az ügyész), amellyel könnyő visszaélni, akkor elegendı olyan tényeket bizonyítani, melyek prima facie valószínősítik a diszkriminációt, és a vélelmezetten diszkrimináló félnek kell kimentenie magát semleges igazolással.
A New Jersey v. Soto, 324 N.J. Super. 66 (N.J. Super Ct. Law Div. 1996), a Chavez et al. v. Illinois State Police, 251 F.3d 612 (7th Cir. 2000), és a Daniels et al. v. New York, 198 F.D.R. 409 (S.D.N.Y. 2001) eltérı eredménnyel záruló ügyek voltak, azonban együttesen jól ábrázolják, hogy a diszkriminatív hatás bizonyítása során mire indokolt figyelni a profilalkotással kapcsolatos igényérvényesítések során.
A New Jersey v. Soto, 324 N.J. Super. 66, ügyben tizenhét vádlott állította azt, hogy a New Jersey-i Állami Rendırség egy útzárnál intézményes rasszizmus által vezérelve diszkriminatív közlekedési igazoltatásokat hajtott végre. Erre alapozva azt kérték a bíróságtól, hogy állapítsa meg: az ilyen intézkedések során győjtött bizonyítékok nem vehetık figyelembe a Tizennegyedik Kiegészítés Egyenlı Jogvédelmi Klauzulája alapján. A bíróság pedig helyt adott az indítványnak, mivel a vádlottaknak sikerült a hátrányos megkülönböztetést prima facie valószínősíteniük. A diszkriminatív hatás és szándék igazolásához statisztikai bizonyítékot használtak föl. Mindegyik érintett személy elemezte a rendıri igazoltatási adatbázist, és mindannyian nagyon hasonló eredményre jutottak: az autópályán az összes igazoltatás közel 40%-át kisebbségi
219 Az európai terminológiában talán így fordítható a racial” vagy „facial classification” jelentése, mert arra utal, hogy maga a normatív elıírás vagy adott esetben az intézkedés igazolása tartalmazza, hogy a szelekciós kritérium közvetlen etnikai természető volt.
220 Lásd: Personnel Adm'r v. Feeney, 442 U.S. 256, 272 (1979); és United States v. Travis, 837 F. Supp. 1386, 1396 n.9 (E.D. Ky. 1993) „It implies that the decisionmaker ... selected or reaffirmed a particular course of action at least in part
"because of,' not merely "in spite of,' its adverse effects upon an identifiable group."
221 Schiffele: i.m. 172. o.
222 Batson v. Kentucky, 476 U.S. 79 (1986)
jármővezetıkkel szemben alkalmazzák. A Temple Egyetem kutatói ezekkel a számokkal vetették össze másik két kutatás (egy közlekedési és egy jogsértések tárgyában folytatott) adataival. A közlekedési tárgyú kutatást huszonegy egyórás és egy félórás idıtartamban végezték 1993. június 11. és 24. között. A kutatók feljegyezték az elhaladó személygépkocsik számát és azt, hogy mennyiben utaztak fekete személyek. Az arányszám 13.5% lett, ami a kutatás vezetıje223 szerint megegyezett azon tizenegy állam legutóbbi népszámlálási adataival, amelyekbıl a megfigyelt gépjármővek több mint 90%-a származott a mintába került autók közül. A jogsértésekkel kapcsolatos kutatást 10 alkalommal végezték el a következıképpen.
Mr. Last hatvan mérföldes sebességgel vezetett, és feljegyezte, hogy mennyi autó elızte ıt meg, mennyi autót elızött meg saját maga, és azt, hogy ezek közül mennyi jármőben látott fekete utast. Összesen 2096 autót jegyzett fel, amelyek 98.1%-a gyorsabban ment hatvan mérföldnél, ezeknek 15%-ában ült fekete utas. Ezt a 13.5%-os arányt vetette össze azzal, hogy a vizsgálat idejében az összes közúti igazoltatás 46.2%-át végezték el fekete gépjármővezetıkkel szemben, az aránytalanság abszolút mértéke így 32.7%., ez pedig statisztikailag szignifikáns különbségnek minısül. Az eredmények kétségbevonhatatlan statisztikai bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a fekete jármővezetıket aránytalanul gyakran állítják meg, ezzel a védett csoportra gyakorolt eltérı hatást igazolták. A bíróság emellett úgy ítélte meg, hogy más bizonyítékokkal együtt a diszkriminatív szándékot is sikerült az ügyben bizonyítaniuk a terhelteknek, mivel arra az álláspontra helyezkedett, hogy “ugyan a terhelteken nyugszik a diszkriminatv szándék bizonyítási kötelezettsége, arra a kirívó statisztikai adatokból is lehet következtetni, sıt, korlátozott esetekben kevésbé szélsıséges statisztikai minták is elégségesek lehetnek ebbıl a célból.”224
A Chavez et al. v. Illinois State Police, 251 F.3d 612, ügyben a felperesek azt követelték, hogy határozatban kötelezze a bíróság az Illionisi Közúti Rendırséget a pretextuális és diszkriminatív igazoltatási gyakorlat felszámolására. Ebben az ügyben is statisztikai bizonyítást végzett el a Temple Egyetem, azonban itt a bíróság elutasította a keresetet, mivel az adatok nem támasztották alá azt az állítást, hogy a
223 A kutatásokat Dr. John Lamberth, Temple Egyetem Pszichológiai Tanszékének vezetıje végezte
224 New Jersey v. Soto, 324 N.J. Super. 66 at 84.
kisebbségi és a többségi vezetık száma, illetve a velük szemben alkalmazott intézkedések aránya tekintetében szignifikáns különbség lenne.
A Chavez ügyben hozott döntés jelentısége a téma szempontjából természetesen nem ez. Az ügyben az érintett csoport (class) egyik tagja, egy hispán magánnyomozó – ı Chavez - más bizonyítékot nyújtott be, amit a bíróság elfogadott az eltérı bánásmód bizonyítékaként.225 Az említett felperes egy egyéni kísérletet végzett el annak bizonyítása céljából, hogy az igazoltatási gyakorlatnak diszkriminatív hatása van. İ és egy másik személy két különbözı autót vezettek az álltásuk szerint problémás útszakaszon, ugyanolyan sebességgel. A felperest egy rendırautó fél órán keresztül követette – az eljárásban ennek okáról nem tudott számot adni, majd leállította index használatának állítólagos elmulasztása miatt. Ezzel szemben a fehér jármővezetıt nem követték s egyszer sem állították meg. A bíróság az ügyben elfogadta ezt a kísérletet, mert az a bizonyítékkal szemben támasztott követelményeknek megfelelt: két összehasonlítható helyzetben lévı személyre vonatkozott, s a velük szemben ürügyként alkalmazott intézkedések hatása diszkriminatív volt.226 Ez azonban nem volt kihatással az ügyben született érdemi döntésre, mert az érintett csoport egyik tagja sem tudta bizonyítani a hátrányos megkülönböztetésre irányuló szándékot, márpedig ennek hiányában nem lehet elérni azt, hogy a bíróság kötelezze a rendırséget arra, hogy hagyjon fel a kifogásolt gyakorlattal. Ez azonban – mint láthatjuk az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatának elemzését és a magyar jogi szabályozást227 - nem lenne akadálya annak, hogy a felperes máshol eleget tegyen bizonyítási kötelezettségének, ugyanis a diszkriminatív hatás bizonyítása elegendı a hátrányos megkülönböztetés valószínősítéséhez. Ezért az ilyen és ehhez hasonló bizonyítási módszerek hasznosak lehetnek az etnikai profilalkotással kapcsolatosan a magyar bíróságok vagy az EJEB elıtt indított ügyekben.
A stratégiai pereskedés eszközét azonban nemcsak a közúti igazoltatásokkal szemben vetették be jogvédık az Egyesült Államokban, hanem a járókelıkkel szemben alkalmazott diszkriminatív intézkedésekkel szemben is. Két class actiont is indított a
225 Chavez et al. v. Illinois State Police, see note 215 above, at p. 636-638.
226 Ibid. p. 637.
227 Lásd az egyenlı bánásmódról és az esélyegyenlıség elımozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény osztott bizonyítási kötelezettséggel kapcsolatos 19. §-át
Center for Constitutional Rights civil szervezet228 a New York Police Department (NYPD) gyakorlata miatt. Az elsı eset a Daniels et al. v. New York, 198 F.D.R. 409 (S.D.N.Y. 2001) volt, amelyben a felperesek megállapítását, további jogsértéstıl való eltiltást és kártérítést követeltek a Negyedik és a Tizennegyedik Kiegészítés alapján.
Az eljárás a felek között megegyezéssel zárult 2003-ban, amelyben a rendırség vállalta, hogy formális diszkrimináció elleni programot fogad el és vezet be, vizsgálja folyamatosan, hogy az egyes rendırök valóban megalapozott gyanú esetén igazoltatnak-e, és ennek adatait havi rendszerességgel megküldi a felperes számára elemzés és kutatás céljából. A NYPD végül vállalta azt is, hogy a profilalkotással kapcsoltban figyelemfelhívó kampányt indít mind a rendırségen belül, mind a lakosság körében.229 Amikor az egyezség megszületett, arra annak tökéletes példájaként tekintettek, hogyan érhet el a stratégiai pereskedést értelmes és hasznos változásokat a rendırségi gyakorlatban. Az ügy mindmáig fontos maradt, jelentısége azonban részben módosult. Ugyanis a folyamatos monitoring és a továbbra is érkezı állampolgári panaszokból leszőrt tapasztalatok alapján megállapítható volt, hogy a NYPD nem tartja magát a megállapodáshoz. A Center for Constitutional Rights által nemrég kiadott statisztikai adatok szerint 2009-ben a New York Cityben igazoltatott 575.304 személy 87%-a volt fekete vagy latin származású, pedig ık együttesen a lakosság 53%-át alkotják.230 Mivel 2002. és 2006. között szignifikánsan emelkedett az igazoltatások száma,231 ugyanakkor az egyezséget sem hajtotta végre maradéktalanul a rendırség, a nevezett civil szervezet újabb keresetet nyújtott be a rendırséggel szemben (Floyd et al. v. City of New York, et al.).232
228 http://ccrjustice.org/
229 Center for Constitutional Rights, eset összefoglalás: Daniels et al. v. New York. Elérhetı:
http://ccrjustice.org/ourcases/past-cases/daniels%2C-et-al.-v.-city-new-york.
230 Center for Constitutional Rights: Press Release, New NYPD Data for 2009 Shows Significant Rise in Stop-and-Frisks:
More than a Half Million New Yorkers Stopped Last Year.
231 Errıl ismertetek adatokat az empirikus rész tárgyalása során
232 Center for Constitutional Rights: Press Release, Floyd, et al. v. City of New York. Elérhetı:
http://ccrjustice.org/ourcases/current-cases/floyd,-et-al.-v.-city-new-york,-et-al.