A modern esztétikai fogékonyság egyik forrásvidékének tekinthető The Spectator9 írásai bővel-kednek a korabeli fiziológiára és orvoslásra építő szövegekben: a társiasság kultúrájának csi-szolt embere „egészséges és fegyelmezett” testben lép színre.10 A fentiek fényében nem meg-lepő, hogy Addison a fegyelmezett étrend mellett (195. sz.) a testmunkát javallja. Meghatározó a gondolat, miszerint a (fizikai) munka csak motivációjában tér el a testedzéstől, lévén az egyi-ket a megélhetésért, a másikat – „önkéntesen végzett munkaként” – a benne lelt gyönyörért végezzük, mint a Fuller doktor által javallt11 lovaglást, vadászatot vagy – Addison edzését – a súlyzózást és a „skiomachiát”, az ólommal súlyosbított rövid botokkal végzett „árnyékbok-szolást” (115. sz., 1, 351. o.).
A testedzés elsődlegessége mögött ott áll Addison eklektikus, ám döntően iatromechanikai felfogása, miszerint a test csontjai, inai, erei, idegei, artériái, izomrostjai stb. „csövek és miri-gyek rendszerét” alkotják, mely a lélek „motorjául” szolgál, és melyben a különféle nedvek keveredése és finomodása döntő fontosságú (115. sz., 1, 349. o.). Ekként „az orvoslás több-nyire semmi más, mint a testedzés vagy a mértékletesség helyettesítője” (195. sz., 2, 79. o.):
[f]olytonos mozgásnak és izgatásnak kell fennállnia, hogy az elkeverje, feldolgozza és elkü-lönítse a [testben lévő] nedveket, valamint hogy megtisztítsa és kiürítse a testet alkotó végte-len számú csövet és szűrőt [Pipes and Strainers], és hogy a szilárd részeknek erősebb és tar-tósabb tónust adjon. A munka vagy a testedzés fermentálja a nedveket, megfelelő csatornákba tereli őket, megszabadít a fölöslegtől, és segít a természetnek ama titkos disztribúciókban,
8 E modellekhez lásd Pilloud – Louis-Courvoiser: id. mű, 457–464. o.
9 Joseph Addison – Richard Steele és mások: The Spectator, 1–4. kötet, szerk. Gregory Smith, Lon-don, J. M. Dent, 1958. A továbbiakban az e kiadásra vonatkozó hivatkozásokat a főszövegben adom meg.
10 Vö. Roy Porter: Flesh in the Age of Reason. The Modern Foundations of Body and Soul, New York, Norton, 2004, 113–129. o.
11 Francis Fuller: Medicina Gymnastica: or, A Treatise Concerning the Power of Exercise, London, k. n., 1711.
Csuka Botond
melyek nélkül a test nem lenne képes életerejének fenntartására, sem pedig a lélek a derűs cselekvésre [to act with Chearfulness]. (115. sz., 1, 349. o.)
Jellemzően a kor gondolkodására Addison is kitér testi és mentális egészség összekapcsolt-ságára: a testedzés
az értelmet tisztán, a képzelőerőt zavartalanul tartja, és finomítja azokat az életszellemeket [Spirits], melyek szükségesek értelmi képességeink megfelelő működéséhez lélek és test uni-ójának ma ismert törvényei szerint. (115. sz., 1, 349. sk. o.)
A fentiek különösen jelentősek lesznek Addisonnak a képzelőerő gyönyöreiről írott esszéi-nek, a korai esztétikai diskurzus e minden tekintetben példaszerű szövegeinek azon állítását olvasva, miszerint a szép, a nagy és a szokatlan tárgyak „gyöngéden megtornáztatj[ák] az elmebeli képességeket, fölébreszti[k] azokat a restségből és a tespedésből”,12 ellentétben egy-felől az érzékek eltompító, másegy-felől az értelem túlzottan megerőltető gyönyöreivel. A képze-lőerő fakultásának köztességéből fakad, hogy
a fantázia gyönyörei inkább tekinthetők egészségesnek […]. A kellemes látványok a termé-szetben, a festészetben vagy a költeményekben egyaránt jótékony hatással vannak a testre és az elmére, és nem csupán a képzelőerő megtisztításában és derűsebbé tételében segédkez-nek, de képesek eloszlatni a bánatot és a melankóliát, minthogy kellemes és élvezetes moz-gásba hozzák az életszellemeket 13
Test és elme uniójából ered, hogy testünk átmozgatása éppúgy derűssé teszi elménket, ahogy az esztétikai gyönyör által kiváltott jótékony hatás is kiterjed a testre, eloszlatva az ott fészkelő melankóliát. Az értelem és a képzelőerő megtisztítása és derűssé tétele, mint látjuk, vissza- visszatér: Addisonnak a derűről (chearfulness) írott esszéit (381., 387., 393. sz.) olvasva így nem meglepő, hogy az esztétikai tapasztalat pszichoszomatikus dimenziói ezekben is jelen-tősek lesznek.
A derű olyan beállítottság, mely „egyfajta napfényt tart életben az elmében, és megtölti azt biztos és folytonos nyugalommal” (381. sz., 3, 191. o.). A derűs alkatú ember „képzelőe-reje tiszta, ítélete zavartalan”, olyan kiegyensúlyozott elmeállapot ez, mely „a lélek egészsége és az erény és ártatlanság természetes hatása”, hiszen saját természete és teremtőjébe vetett hite is forrásául szolgál. Társias vonás, lévén „az embert, nem tudja, miért, megelégedéssel tölti el társa derűje”, mely „váratlan napfényként titkos gyönyört ébreszt az elmében” (381.
sz., 3, 192. o.). Addison emellett a derű spirituális vonatkozásáról is szót ejt: a derűs ember
12 Joseph Addison: „A képzelőerő gyönyörei”, ford. Gárdos Bálint, Jelenkor, 2007/11, 1184–1209. o., itt: 1188. o., kiem. tőlem – Cs. B.
13 Uo., kiem. tőlem – Cs. B.
Esztétikai medicina a XVIII. században
mintegy a természet alkotója iránti hálában él, hiszen „örömöt lel mindenben, amivel a ter-mészet ellátta, a teremtés köré ömlő valamennyi gyönyörét megízleli” (uo.).
A „világ, amelybe helyeztettünk, számtalan tárggyal telített, melyek felkeltik és életben tartják az elme e boldog beállítottságát” (387. sz., 3, 208. o.). A derű fogalmában összefonódik spirituális és esztétikai, mely az esztétikai gyönyör teleologikus magyarázatába fut, megelő-legezve a képzelőerő-esszék vonatkozó sorait.14 „Ha a világ számunkra való alárendeltségét tekintjük, azt gondolhatnánk, arra teremtetett, hogy használjuk; ám ha természetes szépségét és harmóniáját nézzük, arra juthatunk, hogy gyönyörködtetésünkre készült” (uo.). Addison fiziko-teológiájában15 a természet az esztétikai gyönyör tárháza, a „derűs alkat ösztönzője” (387.
sz., 3, 210. o.), melynek bizonyítása során még Newton Optikája is igénybe vétetik. A „Gond-viselés gondoskodott az emberi elme derűsségéről” (387. sz., 3, 209. o.): a természetet a kép-zelőerő gyönyöreinek forrásává tette azáltal, hogy úgy alkotta meg az észlelésünket – jelenik meg már itt a locke-i másodlagos minőségek jelentősége –, hogy létrejöhessen „a látomásunk-ban születő szépség (Visionary Beauty)”.16
A fentieket értelmezve Brian Michael Norton úgy fogalmaz, hogy „az észlelés maga, amint azt Addison értelmezi, a gondviselés csele, hogy gazdagabbá tegye az észlelő affektív életét”, tehát a világ élvezetesebb megéléséhez vezet.17 Csakhogy, emeli ki Norton, hogy észrevegyük a világban rejlő értékeket, percepciónk adottságai önmagukban nem elegendők: ahhoz, mint a képzelőerő-esszékből tudjuk, csiszolt képzelet, vagy, mint a derűről írott esszékben áll, derűs beállítottság szükséges. A derű ekként az esztétikai fogékonyság feltétele, „örömteli nyitott-ság” a világ irányába, így evilági boldogságunk letéteményese, elválaszthatatlanul a termé-szet rendjéhez való zsigeri hozzátartozásunk megélésétől (ezért fontos a tavaszi, ébredő ter-mészet közös öröméről szóló 393. esszé). Végső soron tehát az esztétikai tapasztalás és a rá való képességünk istenbizonyíték is, „a létezés affektív affirmációja”.18
Úgy tűnhet, eltávolodtunk esztétika és medicina kapcsolatától. Azonban Addison hang-súlyozza, hogy „a derű mindenekelőtt az egészség legkiválóbb előmozdítója”, míg a bánkó-dás és a folytonos aggodalom felőrli a testet, „elhasználódik a [szív] gépezete”, rossz hatással van a vérre és az életszellemekre is (387. sz., 3, 208. o.): „egészség és derű egymást kölcsönö-sen hozzák létre” (uo.). A képzelőerő gyönyöreinek cél-oka tehát nemcsak boldogságunk, de egészségünk fenntartása is. A derűs beállítottság nem pusztán az esztétikai tapasztalat követ-kezményeként, hanem az esztétikai fogékonyság feltételeként is megjelenik egy olyan terem-tés keretében, s egy olyan teremterem-tés bizonyítékaként, mely boldogságunk és egészségünk alapja.
14 Vö. id. mű, 1191. sk. o.
15 Lásd Lisa Zeitz: „Addison’s »Imagination« Papers and the Design Argument”, English Studies, 73, 1992/6, 493–502. o.
16 Addison: „A képzelőerő gyönyörei”, 1192. o.
17 Brian Michael Norton: „The Spectator, Aesthetic Experience and the Modern Idea of Happiness”, English Literature, 2, 2015/1, 87–104. o., itt: 91–94. o.
18 Id. mű, 95. skk. o.
Csuka Botond