Esélyegyenlőség nemzetközi és hazai szabályozása

Az egyenlőség, az esélyegyenlőség, a diszkrimináció, szegregáció, integrá-ció fogalmának megértéséhez – a definiáláson túl – nélkülözhetetlen azoknak a nemzetközi egyezményeknek, chartáknak a megismerése, amelyek a minden embert megillető jogokat egyetemlegesen szabályozzák. A legkimerítőbb vá-laszt erre „Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata” bevezető része adja, me-lyet az ENSZ Közgyűlése 1948. december 10-én fogadott el. Az Egyesült Nemze-tek Közgyűlése kinyilvánította, hogy emberi jogok azoknak az emberi értékeknek a védelmét jelentik, amelyek az embertől elidegeníthetetlenek, születésétől fogva megilletik, s amelyek megvalósulását a jog biztosítja, mind a nemzetközi, mind a nemzeti jogi szabályozás, valamint az ahhoz kapcsolódó intézményrendszer útján. Ebből a meghatározásból egyértelműen következik az is, hogy az emberi jogok alanya mindenki, minden ember.

Ugyanakkor a nemzetközi okmányokban deklarált alapelvek nem törvény-erejűek, betartatásukat erkölcsi, politikai nyomásgyakorlással lehet támogatni.

Az emberi jogok szabályozása és kikényszeríthetősége azonban egyre inkább nemzetközivé válik, hiszen, ha egy ország nemzetközi szervezet része akar ma-radni, nem határolódhat el az emberi jogok érvényesítésétől. Ennek eszköze, hogy a nemzetközi szervezetek tagállamai saját jogrendszerükbe képesek akár az állam kényszerítő erejével is elérni, hogy az adott társadalom mindent és minden téren megtegyen az emberi jogok biztosításáért, az esélyegyenlőség feltételeinek megteremtéséért, a diszkrimináció felszámolásáért.

78Kövér Ágnes: Esélyegyenlőség- Jogok- Közoktatás. Budapest, Jogklinika és Street Law Oktatási és Kutatási Alapítvány, 2006.

4.2.1.1. Esélyegyenlőségi kodifikációk, nyilatkozatok

Ebben a fejezetben bemutatjuk a legfontosabb kodifikációs alapokmányo-kat, az ENSZ nyilatkozatoalapokmányo-kat, az UNESCO és az Európai Unió állásfoglalását.

A nemzetközi kodifikáció alapokmányai és nyilatkozatainak listája:

 Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (ENSZ – 1948)

 Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (ENSZ – 1966)

 Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (ENSZ – 1966)

 A gyermekek jogairól szóló egyezmény (ENSZ – 1989)

 Értelmi Fogyatékos Személyek Jogainak Deklarációja (ENSZ – 1971)

 Fogyatékos Személyek Jogainak Deklarációja (ENSZ – 1975)

 Fogyatékossággal Élő Személyek Esélyegyenlőségére vonatkozó Alap-szabályok (ENSZ – 1993)

 A fogyatékossággal élő emberek jogairól szóló új egyezmény (ENSZ – 2006)

 Salamancai Nyilatkozat (UNESCO –1974)

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (ENSZ 1948)

Nemzetközi szervezet először fogalmazta meg azokat az emberi jogokat, amelyek minden embert, fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra vagy politikai meggyőződésre tekintet nélkül megilletnek. Az alapvető polgári, kulturális, gaz-dasági, politikai és szociális jogokkal az alábbi cikkek foglalkoznak:

 Jog az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz

 Jog a művelődéshez

 Jog a kulturális életben való részvételhez

 Jog a magántulajdonhoz

 Védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés ellen

 A gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága

 A vélemény és kifejezése szabadsága Egyezmény a gyermekek jogairól

A gyermekjogi egyezmény célja, hogy aktív szerepvállalásra késztesse az ál-lamokat a gyermek jólétének biztosítása érdekében. További feladata, hogy összefogja és harmonizálja a különböző nemzetközi jogi szerződésekben

elszór-tan felbukkanó gyermekjogokat. AZ UNICEFF és más, nem kormányzati nemzet-közi szervezetek aktívan részt vettek az egyezmény kidolgozásában. 1989. no-vember 20-án az ENSZ közgyűlése elfogadta a Gyermek Jogairól szóló Egyez-ményt és 1990. január 26-án 61 ország írta alá. Az Egyezmény 1990. szep-tember 2-án lépett hatályba. Azóta – az Egyesült Államok és Szomália kivételével – a világ összes országa ratifikálta. (AZ USA aláírta, de nem erősítette meg.) A dokumentum a gyermek érdekét, mint „mindenek felett álló”, alapjo-got határozza meg. Három alapelve a részvétel (a gyermek korától és érettségé-től függően részese a saját sorsát érintő kérdések megvitatásának), a védelem és a megelőzés. A 23. cikk kiemeli a szellemileg vagy testileg fogyatékos gyer-meket, akinek az emberi méltósághoz, a közösségi életben való tevékeny rész-vételét lehetővé kell tenni, biztosítani, hogy teljes és tisztes életet élhessen. Az egyezmény elismeri a fogyatékos gyermek sajátos szükségleteit, jogát a külön-leges gondozáshoz, ahhoz, hogy valóban részesülhessen oktatásban, képzés-ben, egészségügyi ellátásban, gyógyító nevelésképzés-ben, munkára való felkészítés-ben és szabadidős tevékenységfelkészítés-ben

Értelmi Fogyatékos Személyek Jogainak Deklarációja (1971)

Az ENSZ Közgyűlés által 1971 december 20-án elfogadott Értelmi Fogyaté-kos Személyek Jogainak Deklarációjában a tagállamok kinyilvánították, hogy az értelmi fogyatékos személyeknek joguk van a megfelelő orvosi ellátáshoz és fizikai kezeléshez,a közösségi életben való részvételhez, az erőszak és a megalá-zó bánásmód elleni védelemhez, illetve olyan oktatáshoz, képzéshez, rehabilitá-cióhoz és tanácsadáshoz, ami lehetővé teszi számukra a képességeiknek, a lehe-tőségeikhez mért maximális fejlesztést.

Fogyatékos Személyek Jogainak Deklarációja (1975)

Az ENSZ Közgyűlése 1975. december 9-én deklarálta, hogy a fogyatékos személyeknek joguk van az orvosi, pszichológiai és funkcionális ellátáshoz, be-leértve a protetikus és ortopédiai eszközöket továbbá, az orvosi és szociális rehabilitációhoz, oktatáshoz, szakképzéshez és támogatáshoz, tanácsadáshoz, elhelyezéshez és egyéb szolgáltatásokhoz, amelyek lehetővé teszik számukra képességeik és adottságaik maximális fejlesztését, illetve meggyorsítják társa-dalmi integrációjukat és reintegrációjukat.

Fogyatékossággal Élő Személyek Esélyegyenlőségére vonatkozó Alapve-tő Szabályok (ENSZ 1993)

Az Alapvető Szabályok küzdenek az élet minden területén fellépő diszkri-mináció ellen, így az oktatás, az orvosi ellátás, a foglalkoztatás, a kultúra, a lak-hatás, a megközelíthetőség, a vallás, a szociális biztonság érdekében

Fogyatékossággal élő emberek jogairól szóló új Egyezmény (2006) Az ENSZ elhatározta, hogy új Egyezményt dolgoz ki. Olyat, ami jobban elő-segíti és védi a fogyatékossággal élő emberek méltóságát és jogait. Az egyez-mény céljai, alapelvei, az oktatással kapcsolatos elvárások a hazai jogszabályok-ban már normatív elvárásként megjelentek.

Salamancai Nyilatkozat (UNESCO – 1994) a sajátos nevelési igényű ta-nulók oktatásának alapelveiről, programjáról és gyakorlatáról

A Sajátos Nevelési Igényű Tanulók Oktatásáról szóló Világkonferencia résztvevői – 92 kormány és 25 nemzetközi szervezet képviseletében – 1994.

június 7. és10. között, a spanyolországi Salamancában tartott ülésen kinyilvání-tották elkötelezettségünket az „Oktatás Mindenkinek” program iránt. Felismer-ték a sajátos nevelési igényű gyermekek, fiatalok és felnőttek oktatásának szük-ségességét és sürgősségét a hagyományos oktatási rendszeren belül, és hozzá kívánnak járulni a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásának „Cselekvési Ter-véhez”. Ennek legfontosabb kitételei:

 minden gyermek oktatható és joga van hozzá

 senki sem tökéletes, ezért nem tud minden területen tökéletesen telje-síteni

 az akadályozott tanulók is részesei a társadalomnak, vannak jogaik

 a tanulók aktív közreműködésével konkrétan megfogalmazott követel-mények szükségesek

 át kell formálni az iskolák szemléletét.

Az Európai Unió kodifikációs okmányai

 Egyezmény az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről (1950)

 Európai Szociális Charta (1961+1966)

 Átfogó politika a rokkant/fogyatékos személyek számára-ajánlás (1992)

 Az Európai Unió Alapjogi Chartája (2000. december)

 A fogyatékos emberek életminőségének javítása – ET malagai nyilatko-zat (2003)

 A befogadó társadalom alapja a diszkrimináció-mentességgel párosuló pozitív cselekvés c. madridi nyilatkozat (2002)

 Európai Tanács Akcióterve 2006–2015 között

Az Unióban élő európai polgárok számára biztosított egyik alapjog a diszk-rimináció tilalma. Külön választja az EU az egyenlő bánásmód és az egyenlő esélyek politikáját. Az első a diszkrimináció tilalmát jelenti, de az esélyegyenlő-ség fogalma ennél tágabb. A jogegyenlőesélyegyenlő-ség biztosítására három általános mód-szer az elfogadott:

 a diszkrimináció tilalma

 az egyenlő esélyek megteremtése

 a pozitív megkülönböztetés

A diszkrimináció ellenesség a károsodáson alapuló hátrányos megkülön-böztetéssel száll harcba. Az egyenlő esélyek politikája azzal az egyenlőtlenség-gel veszi fel a harcot, amely csökkenti a hátrányban lévő emberek lehetőségeit a társadalmi életben. Az előnyben részesítő bánásmód pozitív megkülönbözte-tést biztosít, mely a múltban elszenvedett diszkriminációtól a jelenlegi esély-egyenlőségen át további diszkriminációhoz vezet. A legtöbb ország a három megközelítésmód valamilyen kombinációját alkalmazza.

Az Európai Bizottság 2004 májusában tette közzé az „Esélyegyenlőség és diszkrimináció mentesség a kibővített Európai Unióban” című Zöld Könyvét, amelyben konzultációra hívta az érintett szervezeteket. A nagy többség fontos-nak tartja a figyelemfelhívás további erősítését, valamint mind az esélyegyenlő-ség, mind a diszkrimináció elleni küzdelem terén további EU akciók kezdemé-nyezését. Ennek eredménye az Esélyegyenlőség Mindenki Számára Európai Év (2007) megszervezése. Kiemelt célként kezelte a jogok, a képviselet, a felisme-rés, az elfogadás és a tolerancia kérdését