Erzsi levelei a fogoly Madách Imréhez

tsak adná az ég, sikere lenne. Erzsikétől tőlem szives tsókokat ide zárva, gyermekeid kezeidet tsókolják - vagyok szerető rokonod Klára. (Csesztve, 1853. ápril 7.)

3.

Édes Emmikém! Nints tollamnak hatalmába, hogy azon örömett kifejezhetné, mi keblembe lakik, miolta szabadon tudlak, mármost ismét felmerült a jó remény bennem, mert már ez is elkezdett hagyni a sok testi, lelki gyötrelem miatt. Ó hid meg, sok kínba részesültem, miólta megszüntél védangyalom lenni, de bár mily mélen hatol is lelkembe e sok kín, hiszem és kivánom oldalad meled hamar elfelejteni. Édes jó Emmim, már nálad lettem volna, ha körül-ményeim jelenleg nem kénszerítenek, hogy mehessek, mert egy garasom nints, lehetetlen a háztúl megmozdulnom, Bende még 600 pengőtt meg nem szerezte, Anyádtól épen semmit nem kapok, így ne neheztelj reám, de ha mihelest lehett mennem, mingyárt nálad leszek -nem, -nem, panaszkodni nem akarok, tudok én tenni is, és már alig lesz erőm levelem bevégeznem, pedig egy kérésem van hozád. Czirmannénak tartozok már régen 112 és 42 pengővel, Mutsenbachernak 155-tel, keresd fel Fekete Latzit, ő igazít egy igen betsületes zsidóná, végy fel tőle, füzesd ki őket, nékem volt számukra pénzem, de ezel a cselédet kelett ki füzettni és Bábát és éltem belüle, mert nem volt más, Czirmanné tsőd alatt van. Feketének ad átt a pénzt, contója itt van nálam, tsak nyugtákat küdjön. Mutsenbachernak tsak 140 pengőtt agyál, majd én számolok véle, mert pénzt is hagytam nála Novemberbe, ez is már félig tsőd alatt van, contója szinte nem tsak nyujtassa ne haragugy Emmikém, szoros számadást viszek, majd meglátod, hogy hová tettem az utolsó krajczárt is kérem, és így nem vagyok képes fogattni a lovakat, Isten veled még egyszer, a kis gyermekek egéségesek, a kis Jolán napról napra szeb és jó áldott gyermek, tsókolnak ezerszer, szerető Erzsid. - Isten veled, még Klárikának itt kell lenni nem tudom, hogy leszek megköszönni képes jóságokat, tsak az kár, hogy ol messze laknak és most egész télen borzasztó utak voltak és még most is.

Megengeded-é a háti lovat a gyeplős helyett befogni, mert ez tökéletesen oda van az első lábaira, máskép jó néz ki, de igen sántít, a Norám még sohasem volt oly szép, mint most, Jóska jó viselte magát, bár kosztjuk rosz és szűken volt, hogy hevertek mindég, ez volt szerentse, a gyeplőst szeretném kigyógyítani, hogy ha haza szabadulsz, eladhasd, de ha fogni kel, úgy oda lesz örökre és mitsem kapsz érte, a Csillag Stregován van, egyszer elment rajta Károly és már kértem, hogy külgye haza, de tsak szekiroz ezel is, ha megengeded fogni úgy irjál neki, hogy kügye haza, mert én többet nem ha Sreternével találkozol, tsókolom és hogy ne haragudjon, hogy még nem feleltem leveleire, sok szivességgel volt hozzám mindig. Ő és Bekéssyek voltak vigasztalóim, többi csak bántot vagy néked ártottak. (Csesztvén, május 12.)

4.

Édes Emmikém! Botsás meg, hogy holmijaidat nem küldöm, de mivel 27 pengő krajczárral jötem haza, így nem vagyok képes a fuvarbért kifüzetni, Anyád pedig elment, anélkül, hogy egy pár forintot adott volna, tégy valamit, hogy öröké ne kelesen nékem gond és keserűség között gyötrődnöm, vagy talán Anyád végkép elakar szekirozni, ezt igen könyen elérheti, mert én nem szeretem magamatt hijába szekirosztatni, így beszélj véle is, agy valami biztos helyzetet, bármily igéntelent, tsak hogy én minden érintkezéstől ment legyek Anyád iránába, ővele én soha egy faluba nem fogok lakni, ez eltökélett szándékom és így én Stregovai lakos soha nem leszek, kérlek, tudósíts, mert Atyám magához hí, néki felelnem kel, mi tevő leszek, megyek-é vagy nem, ez majd attúl fog fügni, hogy jövendőbe mily helyzetem lesz, mert már

ezt az örökös könyörgést, várakozást, tétlenséget meguntam lelkemből. Ana és Jolánka betegek, himlősek, mert én doktort nem hozatok én sem orvosoltatom magam, türjenek ők is, úgyis a jólétt, boldogság a sirba lakik tsak, nekik lesz jobb, ha nem ismerve az élett keserüségeitt, ott lelik fel örök nyugalmakat. Irjál, hogy segitsek magamon, én nem vagyok képes így létezni, Károlynak megmondtad-é a Csillagot külgye haza, én nem akarok adig küldeni érte, míg te nem irsz néki és megrendeled, hogy külgye, mert én tudom, hogy örülne, ha az küldött embert visszautasíthatná nékem boszúságomra, ilyenekbe nagy vitéz, de máskép gyalázatos gyáva. Isten véled, ne kés, rendelkez, tsókol tisztelő nőd Erzsi. (Csesztvén, 1853.

május 25.)

5.

Édes Emmikém! A jó Bekéssyék szivesek voltak tudósítani, hogy Pestre mennek, itt küldök hat pár harisnyát, küld el még azokatt is, mik bent vannak, majd öszve tsinálom szorosan, mert mind rendetlenül van, többet küldenék, de most merkelem és nem is akarok nagy tsomott küldeni, mert tsak paktáskával mennek. Jaj, Édes Anyádnak már nem tudok mitt tsinálni, egy krajczárom sintsen és ő februárius ólta nem adott és ez évben alig kaptam anyit, hogy a hust, sót és cselédett kibirnám elégíteni, én soha tüle nem kérek semmit, gyermekestül rongyosak vagyunk, majd megőszülök, ez borzasztó egy élett, meddig tart ez még így, mi reménységed van. Bori kint van már, menyire volt az Antalnak igaza. Ha teheted, küld ki napernyőm, még tsak bátyámékhoz sem vagyok képes elmenni, már az életet örökre meguntam, már a sok álmatlanságtól anyira gyenge vagyok, hogy ha nagy nehezen egyszer körül járom a kertet, három nap is fáratt vagyok és fáj a melyem, minden idegem tökéletesen el van gyöngülve és miolta ez a himlőm volt a jobb oldalomba a bordatsontok felett, a legkisebb megerőltetés vagy felindulásra úgy ver a vér, mintha ott is egy második szivem volna. A gyerekek már némileg jobban vannak, a Jolán igen gyenge és sovány szegényke. Kaptad-é levelem a postán, mert még én feleleted nem kaptam, épen már menni készültem a postára, kérlek, ha a susztert sürgetnék, küldene czipőket és szinte egy valami jó erős czipőfélét külgyön a kerbe, hogy sárba is használhassam, mond meg, kérlek, mert oszt nem küld. Ha Mutsenbacher megtsinálta azt a selemruha derekatt, hogyha kapod, küld ki Maritúl, ki tudja, mi adja elő magát, én enélkül a házból sem mozdulhatok ki, a házi kalapom kéntelen leszek majd postán beküldeni kitisztani, hogy ha még kitisztítja Czérmanné, de egyszer már dolgozni sem fog nékem, ird meg, hogy elfogad-é tőlem munkátt, hozá küldöm, az ingeid közt, mitt elvittem, van egy kétszéles szegessel és e kétszéles szeges között több apró szegéskék vannak, küld ezt vissza Maritúl, hogy legalább két inged maradjon azokból fajuakbúl. Itt küldök 2 f. 30 kr., tejből gyüjtöttem öszve és a Marica könyvcontóját, ezt néki ad vissza a pénzét, mert én nem voltam képes a pengőt, midőn hazajött, öszvetsinálni, azt montam, hogy nálad hagytam és hogy fogsz a könyvek végett tudakozódni. Irjál ezen alkalom által a világ viszonyai felől is valamitt, tsak már ezen bizontalan helyzetbe ne kellene élni, szörnyű most ezen a Csesztvén, olyan, mintha kihalt volna, tsak úgy tengődöm, mint egy elátkozott, tsókollak ezerszer. Isten véled, Erzsi, (Csesztvén, 1853. jun. 4-én.)

6.

Édes Emmikém! Köszönöm, hogy oly pontosan végezel mindent, mire kérlek, a kalapom megkaptam és nem egyet, de kettőt, pedig irtam, hogy tsak egyett tisztítson ki, nem pedig kettőt, minek nékem kettő, te irod leveledbe, mit az iskátulába találtam, hogy a stikelt paplan

lepedőkett, mik Nanetnél voltak, küldött szinte, de azt én a postán még nem kaptam, az iskátulába pedig nem voltak, hát így légy szives, utána nézni, hogy el ne veszen, kérlek, légy szives, Mutsenbachernél egy fehér Schweizer derekat, de ne kivágottat, hanem magasat egész nyakig, és ne nagyon drágát, mert tsak olyan szoknyákhoz lesz, miknek már a derekaik elkopott, ha tsak lehett, küld ki Károlytól, nagy szükségem volna rája. Szives vagy szinte irni, hogy irnám meg, milyen ruhákra lenne szükségem, hátha teheted, külgyél egy 3 pengő f., egyet pedig 6 pengőset, vedd a Menyasszonynál, uri utczába, szöglett bót és tsak olyat, mi készen megy, pénzt, ha volna, küldenék rá, de nints. Édes Anyád most adott 600 forintot, de ennek egy garasig helye van. Cseléd, hus, só és azt tudod, hogy tavaly semmi főzelék nem termett, még erre is csak hogy jutt, Istenem, Istenem, tsak már jönné haza már végképp meguntam az életem és naprúl napra gyengéb vagyok, éjtszaka nem tudok aludni, nappal asztán fáradt, gyenge vagyok, azt pedig tudod, hogy tsak rendbe szeretem tartani mindent és Anyád szerint mondva is sok cseléd mellett is elég dolog jut magamra is. Majd is elfeledém, a kotsis igen sürgett ruha és gubája mijatt a mult évre, akármint is gazdálkodom is, én nem vagyok képes őtet erészbe kielégíteni, irjál, mit tegyek véle, főkép a Guba mijatt, erre elkerülhetetlen szüksége van a télen is, ha valahova küldtem, mindig költsön vett vagy én attam az inas köpenyegét néki, de azt kár véle rontatni. Annyit akartam néked irni, de igazán a fejem sintsen helyén, sirás nélkül egy levelet sem tudok néked irni, asztán elfeled mindent multkor nagy örömel irt Pali és várt be, hogy tüled halla, hogy e hónap elején bemegyek, mért biztatod olyanokkal, mit meg nem tehetek, majd asztán engem kárhoztatnak, hogy meg nem látogatlak, ha összve jösz véle, mond néki, hogy tsak ő jőjön ki, legaláb meg fog látogatni néha és legaláb örökös jókedvével egy pár jó órát szerez nékem, ő nem kiván semmi parádét és ha jön is, hozzám nem jön azért, hogy megszóljon vagy unja magát, mint Haszanék, kik a nagy fényhez vannak szokva. A gyereketskék egéségesek, tsókolnak, már a kis Jolánkát meg sem ösmernéd, tsókollak, vagyok tisztelő nőd. A zsidó asszonytúl küldtem 10 pár harisnyát és a schláfrokot megkaptad-é? (Csesztvén, 1853. juni.)

7.

Édes Emmikém! Itt küldöm Majthényi által fehér nadrágjaid és lajbliaidat, frakkot és egy inget, ahelett, mit visszakértem. A harisnyákat Marikával küldtem, a többit nemsokára kül-döm, most még arra kérlek, tégy valamit, hogy a házat kitisztíthatnám, mert már az ebédlőtt a két vendégszobával használni nem lehet, üvegházat és a nagy napalit mivel mind a kétt fütőhely be van szakadva, hogy tsak némileg is lehetne rendbe hozni, én nem tudom, mit tsináljak, itt a Vásár hétfőhöz egy hétre, mindenből kifogyva, cselédek fognak kérni pénzt és én majd krajczár nélkül leszek, ne ved rosz néven, hogy annyit alkalmatlankodom, de mit tegyek, mások rám sem halgatnak, te vagy egyedüli oltalmam, Isten véled, a gyerekek jobban vannak, nékem két himlőhely maradt a képemen, tsókollunk mingyájan, tisztelő Erzsi.

(Csesztvén, 853. jun. 8.)

8.

Édes Emmikém! Csak röviden irhatok, mert kezem igen fáj, máma megforrásztam lúd zsir olvasztásnál és épen a jobbat, egész nap agyaggal borogattam. Most arra kérlek, bátyám szinte ott ben van, tud meg tőle, hogy azon házi kisasszony mint kész lejöhet-é Pestre, mivel minden kivánságait pontrúl-pontra mit Klárika irt, kész elfogadni, hát hogy lenne szives bátyám e részben röktön tudósítani, csókol ezerszer Erzsi. (Csesztvén, 1853. juni 9.)

9.

Édes Emmikém! Véletlen jött ezen alkalom, most hát tsak igen sietve irhatok, igen sok dolgom van, meszeltetek, multkor Anyád küldött 100 ftot, de a cselédek számára semmit, irtál-é, ily állapotban meg kell bolondulnom, édes apám hí magához, akarom tudni, ad-é Anyád anyitt, hogy én megélhessek Csesztvén vagy nem, ha nem ád, akor elmegyek hozá, irjál neki röktön, én egészen el vagyok keseredve, ha én irok, akor borzasztókat találnék irni, mindazokért, mit én tüle meg nem érdemlettem. Itt küldök 10 pár harisnyát, a nyári slafrokod a ferslagba van, egy selyem ruhát tsináljon Mutsenbacher más derekat, mert így már nem horhatom, mond meg néki, hogy derékbe szűkebbre és a melybe bővebbre tsinálja, 2 kalap Czermánnak és egy mántil, a 2 kalapbul válaszon egyett és tisztítsa és putzolja fel, ha a ritkát választja, úgy ara tegyen fehér pántlikát, ha pedig a sürű szalmát, akkor arra tegyen Schottis pántlikát, a mántlit ha lehet, tisztítsa ki és tsinálja ugy, mint most horgyák, hogy ha kitelik belüle, ha készek lesznek ezek, akor küld ki a postán ha adig kész nem lesz, még az arendásné ott mulatt, köszönöm, hogy Chramelt kifüzeted, ezel nem akartalak terhelni, de én még edig nem füzethettem ki, a czipőm nem nála, de a Párizsi utczába Könignél van azon az oldalon, hol Schrammel, ha teheted, Nanettől válts ki a két paplanlepedőt, mert majd egészen elkop-tatja, küldenék pénzt, de maholnap nem pénzem, de még főzni valóm sem lesz, a czipőimet küld ki és Könignél rendelj egy pár bőrtopánt, vagy ha van néki készen, hogy külgyön, ad á contóra is - botsás meg, hogy terhellek, majd postán irok, egéségesek vagyunk, tsókol tisztelő Erzsi. 20 p. f. megkaptam. (Csesztvén, 1853. junius 25.)

10.

Erzsi levele anyósához.

Egyedül Anyai lelke elejébe! Bocsánatot kérve, vagyok bátor és Imre könyei és lelki fájdal-mátul erőt nyerve, ezen egy pár sorokat Anyai szive elejébe bocsájtani itt a pertz, hol Imrétől és kedves gyermekeimtül elkel válnom, az igaz, hogy sok részt magam vagyok oka, mert nem keletet volna engedni némi fájdalmaktul magamat anyira elragadni, de elhagyatva és ellenem anyian ármánkottak és én bennem a datz erőt nyerve eljöt azon idő a sok fére értések után, hogy megérdemletem tüle az Istenemre mondom, soha szivem meg nem hült eránta forrón érzenie, azt csak most érzem, midőn itt a keserü elválás perczei. Hosszas nem akarok lenni, csak azt jegyzem meg, hogy már elkésve Imrét kiengesztelni egyedül még azon szerencse volt reám nézve, bemenni Pestre és ha még lehet, közötünk történt szerentsétlen irást stempli nélkül haza hozni, de késső volt a fáradozás, oda volt az utolsó remény részemről e késedelem oka pedig tessék meg hinni, csak azon okból eret, hogy túlbecsültem magam és az is vissza tartot, szerettem volna Imre nyultota volna vezető jobbját felém az igaz Ecseden szépen viselé magát irányomban de jöttek dolgok fel, mik engem vérig sértetek, ezután lelkem ismét felvete álartzal datzoságát és várt egy más kedvező pilanatot, de az indulat sokszor eltévesztete a pertzeket sokszor a bátortalanság is okozta, hogy Imrének nem mertem szólni, míg végre eljött az utolsó pertz, érzém, hogy az élett fogy bennem, ha meg kell Emitől és Gyerme-keimtül válni. Emit térden kértem, bocsásson meg, látva, hogy ő is fájó szívvel válik el tülem, ő sirt, meg szeretet volna engedni, de nem tudom, mi az, mi vissza tartja, bocsánatát nem merve kimondani, még ez volt hátra Anyai szivemnek Emmi kegyes Anyának tanácsát kérni az igaz utolsó pertzbe teszem, de meg lehet győződve, hogy lelkem mélyéből ered és egyedül

anyai szivem és Imre iránti forró ragaszkodásom bátorít ezen lépésre, legyen Biró feletünk, hogy van-e még remény Eminek megelégedést, megnyugvást szerezhetnem és nem lesz szégyen kedves fijának, ha nékem megbotsájt, hoszant beszéltünk egymással és meg vagyok győződve, hogy Emmi átlátja, hogy az indulatt messze ragadott mintkettőnket és csak azér válni kel egymástul fájdalommal és bánattal, szivem érzi, hogy még ha Emmi megbocsájtott volna, a jövő boldog lett volna közötünk, és úgy, hogy lelkem megtegye mindazt, mit fájdalma sugal, felkérem lelke sugalatából eredő tanácsát a végső perczekbe szóljon Emmi-nek, és mit határoz, én megnyugszom benne ha még érdemes vagyok elfogadására, higye meg, hogy büszkeségből is nem kértem, edig semmi más vissza nem tartot, de e végső pertzekbe elhagyott és a szeretet uralkodott feletem, borzadva az elválástul bánatos szivvel elvárva Emmi által üzent nagy sorokba helyezet választ és ha nints bocsánat számomra, úgy szegény Jolánkára kérem, hogy anyai áldását, hogy mindnyájunkal az Isten szeretete maradjon. Bocsánatot kér bánatos lelkem. (1854. elején.) Erzsi.