Kérdőívünkben elsőként az önkormányzatok feladatellátásra vonatkozó attitűdjeit szon-dáztuk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az önkormányzatok mennyire tartják fontosnak környezetvédelmi, természetvédelmi feladataikat többi feladatukhoz képest. A környe-zetvédelemmel kapcsolatos feladatokra, attitűdökre csak ezt követően tértünk ki. A kér-dőívben nyolc feladatcsoportot azonosítottunk, amelyeket az önkormányzatoknak rang-sorolniuk kellett. Ezek a feladatcsoportok:
– a környezet védelmével kapcsolatos feladatok;
– a közbiztonság javítása;
KÖRNYEZETVÉDELEMÉS ENERGETIKAATELEPÜLÉSIÖNKORMÁNYZATOKNÁL…
147
– a közlekedési állapotok javítása;
– alapvető egészségügyi feladatok ellátása;
– alapvető közművelődési feladatok ellátása;
– alapvető oktatási/nevelési feladatok ellátása;
– alapvető szociális feladatok ellátása;
– munkahelyteremtő akciók kezdeményezése.
Az eredmények alapján a települések 38,6%-a az alapvető oktatási, nevelési felada-tokat, míg 25%-uk az alapvető szociális feladatokat jelölte meg első, legfontosabb he-lyen. (Költségvetésük jelentősebb részét is erre fordították 2013-ig). Második helyen jellemzően szintén az oktatási, szociális, valamint egészségügyi feladatok jelentek meg (összességében 77%-os arányt képviselve a második helyen jelöltek között), míg a har-madik helyen való megjelölés is hasonló eredményt adott. A válaszadók mindösszesen 1,5%-a jelölte meg első helyen, alig 4%-a második helyen, valamint 7%-a harmadik helyen a környezet védelmével kapcsolatos feladatokat. (A rangsorolt megjelölések és a településnagyság között nem találtunk koherenciát.)
A lekérdezésből az is kiderült, hogy a települések közel 9%-a nem rendelkezik kör-nyezetvédelmi programmal. A nemmel válaszolók több mint fele 1000–5000 fő közötti település. Ez azért tekinthető problematikusnak, mert az 1995-ös környezetvédelmi tör-vény már kötelezővé tette a települési önkormányzatok számára a környezetvédelmi program készítését, amelyet időről-időre felül kell vizsgálni, és a környezetvédelmi szakhatóságnak megküldeni. (Ráadásul ez az arány nem javult 2008 óta sem, ugyanis egy hasonló kutatásban már ott is problémaként merült fel a települési környezetvédel-mi programok hiánya (VARJÚ, 2010).
A válaszadóknak rangsorolniuk kellett az önkormányzatok legjellemzőbb környezet-védelmi feladatcsoportjait is. Ezek a következők voltak:
– A település épített környezeti állapotának javítása;
– A település természetes növény- és állatvilágának védelme;
– Az energiaellátás helyi megoldásainak megtalálása;
– Csapadékvíz-elvezetés;
– Hulladékgazdálkodás megszervezése;
– Köztisztaság;
– Levegőállapot védelme;
– Szennyvízkezelés, ivóvízellátás;
– Zöldfelületek, parkok, szabadidős terek javítása.
A felsorolt feladatok közül a helyi energiaellátás és a természetvédelem nem tartozik az alapvető önkormányzati feladatok közé (leszámítva a helyi jelentőségű természetvé-delmi területek kijelölését). Ez a válaszokon is tetten érhető. Ugyanakkor megjegyzen-dő, hogy ha felvállal ilyen feladatokat az önkormányzat (pl. természetvédelmi terület,
helyi távhőszolgáltatás, helyi energiaellátó rendszer kiépítése), akkor már szerepet kell vállalnia a feladatellátásban.
Az önkormányzatok 26%-a a szennyvízkezelést, 23,5%-a a köztisztaságot jelölte meg első helyen, mint legfontosabb feladat. 13% és 17% közötti aránnyal öt második legfontosabb helyen megjelölt környezetvédelmi feladat állt, sorrendben: csapadékvíz-elvezetés; köztisztaság; hulladékgazdálkodás megszervezése; zöldfelületek, parkok, szabadidős terek javítása; szennyvízkezelés. A rangsorban a harmadik helyen is ez az öt feladat jelent meg a leggyakrabban.
Településkörnyezet,környezettudatosság
Arra a kérdésre, hogy „Az Ön véleménye szerint milyen a település környezeti, környe-zetvédelmi, környezet-egészségügyi állapota”, az önkormányzatok kevesebb mint 1%-a válaszolt úgy, hogy a település élhetetlen, valamint alig 9%-a gondolta a települését nagyon rossz állapotúnak, ahol minden részen akad javítani való. A települések élhető-ségét a település vezetői jellemzően javítani valónak, de élhetőnek gondolták. (2. ábra).
2. ábra
„Az Ön véleménye szerint milyen a település környezeti/környezetvédelmi/környezet-egészségügyi állapota?” kérdésre adott válaszok megoszlása
Forrás:Saját szerkesztés.
Arra a kérdésre, hogy „Hogyan jellemezné települése lakosságának környezettuda-tosságát?” a válaszadók 3%-a gondolja úgy, hogy a lakosság teljes mértékben környe-zettudatos. Kismértékű lakossági környezettudatosságról a válaszadók 37%-a, javítandó
KÖRNYEZETVÉDELEMÉS ENERGETIKAATELEPÜLÉSIÖNKORMÁNYZATOKNÁL…
149
környezettudatosságról 58%-a, a környezettudatosság hiányáról pedig a válaszadók 1,5%-a adott számot. Ha összehasonlítjuk azt a két kérdést, amelyben az önkormányzat-ok a településüket, valamint a lakosságukat ítélik meg környezettudatossági, környezet-védelmi szempontból érdekes eltérésekre lelhetünk (1. táblázat). Az eredményekből szembetűnik az, hogy az önkormányzatok településüket sokkal „környezetbarátabbnak”
ítélik meg, mint saját lakosaikat.
1. táblázat
A környezettudatosságot szondázó kérdések összehasonlítása Az önkormányzat
környezettudatossá-got mutató válaszok A település teljesen
élhe-tő, környezete vonzó 22,79% Kifejezetten környezet-tudatos a lakosság 2,94%
Elfogadható környezet-tudatosságot mutató válaszok
A település élhető, bár még van javítani való a
környezet állapotán 67,65% Van környezettudatos-ság, de lehetne jobb is 58,46%
Kismértékű nincs olyan része a telepü-lésnek ahol nincs javítani való
8,82% Kismértékű környezet-tudatosság van csak 37,13%
Környezettudattalanságot
mutató válaszok A település szinte
élhetet-len, aki tud, elmenekül 0,74% Nincs környezettudatos-ság 1,47%
Forrás:Saját szerkesztés.
Vagyis a vélemények alapján az önkormányzat környezettudatossága (annak ered-ménye, az élhető település) magasabb fokú, mint a lakosságé. Ennek a megállapításnak ellentmond az első kérdésre adott válasz, rangsorolás, ahol a környezetvédelemre vo-natkozó feladatok első három hely valamelyikén történő rangsorolása elenyésző (1,5; 4;
illetve 7%). Egyértelműen látszik az is, hogy elsősorban a kistelepülések azok, amelyek a legpozitívabban ítélik meg saját településüket azok élhetősége tekintetében. A telepü-lésnagyság növekedésével a kedvező megítélés is csökken.
A kutatás választ keresett arra is, hogy a civil szféra, a civil szervezetek milyen mér-tékben segítik elő a település élhetőségét, az ott élők tisztább környezethez való hozzá-férését. Magyarországon a környezetvédelmi civil szervezetek aránya a többi civil szer-vezethez képest 2005–2010 között alig változott, 2,5% körül mozog. Összehasonlítva a többi civil szervezettel összbevételük aránya – amelyből tevékenykedni tudnak – szám-arányukhoz képest nagyobb, 4% (KSH STADAT). Annak ellenére, hogy a civil szerve-zetek szerepe – köztük a zöld civil szerveszerve-zeteké is – megerősödött az elmúlt évtizedek-ben, az mondható el, hogy a magyar települések alig 6%-án működik zöld civil
szerve-zet. Ahol működik, ott azonban az önkormányzatok jellemzően együtt is működnek velük. A zöld civil szervezetek működése egyértelmű összefüggést mutat a település-nagysággal, így valójában a zöld civil szervezetek lakosságra vetített aránya ennél lé-nyegesen magasabb (56%). A településnagyság csökkenésével a zöld szervezetek jelen-léte és szerepe is csökkenést mutat.
A KSH adatai is alátámasztani látszanak a civil szervezetek eltérő településtípus sze-rinti tevékenységét. A nonprofit szervezetek számát, megoszlását mutató KSH táblák azt jelzik, hogy 2005-2010 között mindenhol növekedett a civil szervezetek száma, ugyanakkor ez a növekedés magasabb volt a „többi város” kategóriában, mint a „kö-zség” kategóriában. Az egy szervezetre jutó bevétel növekedési ütemének különbsége pedig kétszerese volt a két településtípus között 2005 és 2010 között (KSH STADAT).
Környezetetikaikérdések
Vizsgáltuk a döntéshozók természeti környezettel és településfejlesztéssel kapcsolatos értékválasztásait is. A kérdőívben két kérdés foglalkozott az alapvető érték-felfogással, és mindkettőben háromfajta etika (az ún. egoista, humanista, valamint holisztikus) meg-különböztetésére került sor.
Az első kérdésben a következő állítások közül kellett választaniuk a válaszadóknak:
– A természeti környezet megóvása fontos, de csak ha nem kíván túl sok erőforrást és nem ütközik a gazdaság érdekeivel.
– A természeti környezet minden elemének önmagában vett értéke van, megóvása akkor is fontos, ha nem érzékelhető közvetlen hatás az emberek életfeltételeire.
– A természeti környezet állapota közvetlen hatással van az ember életfeltételeire, ezért a környezetvédelem kiemelten fontos feladat.
– A természeti környezet megóvása egyáltalán nem fontos.
A másik, ellenőrző kérdésben az egyes motivációk rangsorolását kellett elvégezniük a válaszadóknak a következő kategóriákat használva, a miért fontos a környezetvédelem kérdésre válaszolva:
– Jogszabályi kötelezettségeknek való megfelelés miatt.
– Azért, hogy a település vonzó legyen a betelepülő lakosok és vállalkozások szá-mára.
– A településen élők egészségi állapotának megóvása miatt.
– A természeti környezet globális állapotáért érzett felelősség miatt.
– A környezetvédelmi intézkedésekkel elérhető költségmegtakarítás miatt.
– Pályázati forrásokhoz való hozzáférés miatt.
Mindkét kérdés megmaradt az általánosság szintjén, és elemzésük is naiv statisztikai módszerekkel történt. A kérdések célja annak feltárása volt, hogy jól elkülöníthetők-e egymástól a három etikai irányzatot magukénak érző döntéshozók. Az első rangsorolás
KÖRNYEZETVÉDELEMÉS ENERGETIKAATELEPÜLÉSIÖNKORMÁNYZATOKNÁL…
151
egészség globálisfelelősség vonzás lakókigényei jogszabályok költségmegtakarítás pályázatok nemfontos
konkrétan a háromfajta értékrend közti választást kérte a válaszadóktól, a második kér-dés pedig – mintegy kontrollként – jellemzőket sorolt fel, amelyek az egyes irányzatok-nak megfelelő zöld településfejlesztési motivációkat fogalmaztak meg. A második kér-désben az etikai egoizmus gyakorlati életre fordítása a gazdasági előnyök preferálásával történt. A két kérdésre adott válaszokat összehasonlítottuk a válaszadók által megadott demográfiai adatokkal (nem, kor).
Összességében a humanista irányvonal támogatottsága volt a legmagasabb (58%). A válaszadók 36%-a voksolt a holisztikus irányzat mellett, míg csupán 5% jelezte azt, hogy a gazdasági érdekek a legelőrébb valóak. A gazdasági érdekeket mintegy kétszer annyi férfi preferálta mint nő. Ennek megfelelően a nők aránya magasabb volt a másik két irányzatnál (több mint 3%-kal a holisztikus irányzat esetében). A legfiatalabb kor-osztály (30 éven aluliak) volt a legfogékonyabb a holisztikus szemléletre (és teljesen érdektelen a gazdasági iránt). A humanista megközelítés minden korcsoportban 50 és 60% közötti arányokat ért el (a holisztikus 30-50% közöttieket, a gazdasági maximuma 10% volt).
A második kérdésre adott válaszokból kiderült, hogy a válaszadók elsöprő többsége az egészségügyi problémák miatt tartja fontosnak a zöld településfejlesztési beavatkozá-sokat. Meglepő módon a második legfontosabbnak tartott szempont a természet globális állapotáért érzett felelősség volt. A település vonzósága és az ott élők igényeinek kielé-gítése együttesen a válaszok jelentős arányát érte el. A hatékonyság növelése a kevésbé fontos szempontok között szerepelt (3. ábra).
3. ábra
A „Konkrétan az Ön településén miért fontos a környezetvédelemmel foglalkozni?”
kezdetű kérdésre adott válaszok megoszlása
700 600 500 400 300 200 100 0
587
347 276
165 113 103
31 2
Forrás:Saját szerkesztés.
A három irányzat és a hozzájuk sorolható fejlesztési motivációk koherenciájának vizsgálatához a két kérdésre adott válaszok gyakoriságát egy mátrixban szerepeltettük (4. ábra). Az ábrán a gazdasági motivációhoz sorolható szempontok narancssárgával, a humanisztikus irányzathoz csoportosíthatók sárgával, a holisztikus irányzathoz tartozók pedig zölddel vannak jelölve. (A jogi előírásoknak való megfelelés és az európai uniós forrásokhoz való hozzáférés mint motiváció megnevezését annak értékeltük, hogy a válaszadó valójában nem tudja, miért fontos a zöld településfejlesztéssel foglalkozni.) Az eredmények értelmezése arra enged következtetni, hogy a humanista irányzat a leg-konzisztensebb, hiszen ugyanazok voksoltak az első kérdésben az emberi érdekek mel-lett, akik a humanista irányhoz sorolt motivációkat támogatták a legmagasabb arányban.
A holisztikus szemlélet leginkább a humanistával keveredik, a holisztikus etikát megje-lölő válaszadók legnagyobb része az egészségügyi szempontokat tartja a zöld városfej-lesztés legfontosabb indítékának. A gazdaságihoz sorolt motivációt megjelölő döntés-hozók többsége is a humanista irányvonalat választotta a második kérdésnél.
4. ábra
A két „etikai” kérdésre adott válaszok összefüggése
A környezetvédelmi intézkedésekkel elérhető költségmegtaka- Gazd. Ökosz. Humanista
rítás miatt 2 1 2
A településen élők egészségi állapotának megóvása miatt 7 46 83 A természeti környezet globális állapotáért érzett felelősség
miatt 1 30 35
Az itt élők igényeinek kielégítése miatt 1 6 9
Azért, hogy a település vonzó legyen a betelepülő lakosok és
vállalkozások számára 2 9 20
Jogszabályi kötelezettségeknek való megfelelés miatt 1 4 9
Pályázati forrásokhoz való hozzáférés miatt 2 1
14 98 159
Forrás:Saját szerkesztés.
Hulladékgazdálkodás
Empirikus vizsgálatunk azt tükrözte, hogy a 2012 őszén elfogadott új hulladékgazdál-kodási törvény egyik sarkalatos kérdésére felkészültek az önkormányzatok. Az Európai Unió (2008/98/EK) előírásainak megfelelően 2015-re Magyarország településein mű-ködnie kell a szelektív hulladékgyűjtési rendszernek, ahol legalább a papír, a fém, a műanyag és az üveg szelektíven visszagyűjtésre kerül. A kérdőíves megkérdezés alap-ján 2012 nyarán a települések 90%-án már működik szelektív hulladékgyűjtés. A tele-pülések 85%-a gyűjti elkülönülten a papírt és az üveget, 88%-a a műanyagot. A fém szelektív gyűjtése azonban csak a települések 36%-ánál valósul meg. Jellemzően (szinte kizárólag) a kistelepülések azok, amelyek nem építették még ki szelektív
hulladékgyűj-KÖRNYEZETVÉDELEMÉS ENERGETIKAATELEPÜLÉSIÖNKORMÁNYZATOKNÁL…
153
tési rendszerüket. Az 500–1000 és 1001–5000 fő közötti települések 7%-a, míg az 500 fő alatti települések 38%-a nem rendelkezik szelektív hulladékgyűjtéssel. A kérdésben szignifikáns területi különbségek is megmutatkoznak. A válaszadók közül jellemzően egy-egy település található az egyes megyékben, amelyek még nem rendelkeznek sze-lektív hulladékgyűjtéssel. Ez alól kivételt képez Baranya és Borsod-Abaúj-Zemplén megye, ahol a válaszadók egynegyede nyilatkozott úgy, hogy nincs még a településén szelektív hulladékgyűjtésre lehetőség.
Az önkormányzatok 43%-a egyéb módokon is ösztönzi a lakosság szelektív hulla-dékgyűjtését. A leggyakoribb a választható kisebb gyűjtőedény. Az „ösztönző” önkor-mányzatok 65%-a alkalmaz ilyet. Közel 10%-uk lehetőséget biztosít a ritkább ürítés igénybevételére. Gyakori (20%-a az ösztönzőknek), hogy egyszerre többféle lehetőséget biztosítanak a hulladék elkülönített gyűjtésére, a kommunális hulladék mennyiségének csökkentésére. Az „ösztönzők” 4%-a valamilyen módon (pl. chipes rendszer alkalmazá-sával) lehetőséget biztosít az elszállított hulladék mennyiségével arányosított díjtétel fizetésére is.
A szelektív hulladékgyűjtés két fő formában valósul meg az országban, részben hul-ladékgyűjtő szigeteken, részben pedig zsákos megoldással, háztól elszállítva. Ez utób-bival a szelektíven gyűjtött hulladék mennyisége potenciálisan nő, de a rendszer fenn-tartása is drágább. Az újrahasznosított szemét aránya azonban a szelektív gyűjtéssel 10% alatt marad, a hulladékszállítás díjtételeinek emelése pedig a feketegazdaság felé hajtja az újrahasznosítható anyagokat, vagy éppen az illegális szemétlerakás felé tolja a
„fogyasztókat”. A szemét újrahasznosítása elérheti a „megtermelt” mennyiség negyedét is, ha korszerű technológiával (gépesítés, számítógépek alkalmazása) válogatják azt a kommunális szemétből. Ekkor szelektív gyűjtés sem kell. A másik lehetőség a kommu-nális szemét elégetése, ami az új uniós törekvéseknek is megfelelne, de a hazai „közön-ség” erre még nem fogadókész.
Energetika
A hazai energetikai piaci szereplők kapcsolatának feltárása a dél-dunántúli helyi ön-kormányzatokkal jelen kutatás keretében két empirikus felmérés során készült el. Egyik oldalról beépítettünk ilyen irányú kérdéseket a már tárgyalt önkormányzati kérdőívünk-be, másik oldalról pedig személyes interjúkkal szerettük volna felmérni az energetikai szolgáltatók, fejlesztők, megújuló energetikával foglalkozó vállalkozások önkormányza-ti kapcsolatait. Ez utóbbi kísérlet – részben az energiapiacot érintő szabályozási változá-sok (rezsicsökkentés) okán, részben a piac zártsága miatt, csak félig-meddig sikerült.
Voltak ugyanis válaszadók, de a régió meghatározó energetikai szereplői távol marad-tak. Megállapításainkat így zömében a fogyasztói oldalról (önkormányzatok) közelítve tettük meg, amit csak árnyalni tudtunk az energetikai piaci szereplők véleményével.
Az eredményeinket tovább árnyalta az időközben elkészült és egyeztetési anyagként hozzáférhető Dél-dunántúli Energetikai Stratégia (MANERGY, 2012), illetve a minta-régió önkormányzati energetikai fejlesztéseire koncentráló sajtófigyelés (regionális na-pilapok), amelyet szintén e kutatási program keretében valósítottunk meg.
A települési önkormányzati energetikai beruházások, fejlesztések két fő irányt mu-tatnak. Az egyik az energiahatékonyság növelése (az önkormányzati épületeknél), a másik pedig a kisebb léptékben is kiépíthető és működtethető alternatív energiaforrás-okra épülő helyi energiaellátó rendszerek kiépítésében való részvétel, ennek ösztönzése, szervezése, kezdeményezése.
A megújuló energetikai kérdések napjaink tudományos, közéleti és szakpolitikai dis-kurzusaiban mindennapossá váltak. Az Európai Unió 2020-as céljai5 a megújuló ener-gia, valamint az energiahatékonyság lényegi növelésével számolnak. Magyarország ebben a kívántnál kisebb szerepet vállalt – hasonlóan a 2010-es célszámokhoz –, ennek ellenére, vagy inkább pont ezért a megújuló energia felhasználási körülményeinek vizs-gálata kardinális kérdés.
Nem csak Magyarországon, de a Dél-dunántúli régióban is vannak sikeres megújuló energiaforrásokat hasznosító kezdeményezések. A biomassza hasznosítása a Pécsi Hő-erőműben lassan egy évtizede működik, most már egy második biomassza kazánt is hadrendbe állítottak, ahol bálás növényi hulladékokat égetnek. Bóly városa a kezdeti termálvíz hasznosítását túllépve újabb és újabb innovációk alkalmazásával alakítja át az önkormányzati energiahasználat szerkezetét. Szentlőrinc pedig új termálkutak fúrásával vonta be a város alatti melegvízkincset a helyi távhőszolgáltatás biztosításába. A bio-massza felhasználása mind nagyüzemi, mind lakossági szinten egyre inkább előtérbe kerül, amelynek nem csak profitszerzési, hanem a lakossági oldalról szociális okai is vannak.
A megújuló energiafelhasználás irányába történő elmozdulás tehát egyértelmű. Fon-tos azonban áttekintenünk, hogy a régióra vonatkozóan hol és miben vannak kiemelke-dő potenciáljaink, valamint azt, hogy a megújuló forrásból származó energia felhaszná-lásának milyen egyéb feltételei lehetnek.
Részben a szelektív hulladékgyűjtéshez tartozik a hulladék energetikai hasznosítása, elégetése vagy abból biogáz, biodízel előállítása. Egy 2010-es dél-dunántúli kistérségi felmérés azt mutatta, hogy a kistérségek 80%-ában volt olyan település, amely önkor-mányzati intézményeinek hő- vagy villamos energia ellátásához hasznosított napenergi-át. Míg biomasszában 9 kistérség, a geotermikus energia hasznosításában 7 kistérség volt érintett. Bioüzemanyagok tekintetében is számos fejlesztés indult a régióban:
bioetanolt hat, biogázt három, míg biodízelt egy kistérségben állítottak elő (MANERGY, 2012). Ugyanez a kutatás foglalkozott a tervezett megújuló energetikai fejlesztésekkel is a régióban (5. ábra). Ezek egy-egy önkormányzat tervezett
fejlesztése-5A részletes, országokra lebontott célok itt találhatóak: http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/targets_en.pdf
KÖRNYEZETVÉDELEMÉS ENERGETIKAATELEPÜLÉSIÖNKORMÁNYZATOKNÁL…
155
it tartalmazzák, amelyeket rendszerint nem hangolnak össze más, térségi beruházások-kal. Kistérségi komplex energiastratégia csak öt kistérségben készült a régióban MANERGY, 2012).
5. ábra
A Dél-dunántúli régióban 2010-ben tervezett megújuló energetikai beruházások iránya
Forrás:MANERGY, 2012. p. 42.
Az említett felmérés óta több beruházás megvalósult a térségben, például beüzemel-ték a már említett Pannonpower pécsi erőművének második biomassza kazánját (bála-égető), termálkutat fúrtak és hőcserélős technológiával geotermián alapuló távhőt szol-gáltatnak Szentlőrincen stb. Az itt bemutatott kérőíves felmérésünkben szintén rákér-deztünk az energetikai tervezésre és fejlesztésekre az önkormányzatoknál. Előbb azon-ban vegyük számba, hogy a Dél-Dunántúl milyen jellemzőkkel bír.
Bár a régiónak kétségtelenül magas a biomassza potenciálja, hiszen sok az erdőterü-let és a mezőgazdasági művelés alatti terüerdőterü-let, ám a biomassza-szállítás hatékonysági határa a szakemberek szerint 20 km, ami a tervezett további biomassza-erőművek (Ka-posvár, Barcs), és biomassza hasznosító rendszerek (mini erőművek, bioetanol, biogáz) önmagukban is kapacitásproblémákat vetnek fel, ráadásul a jelenlegi pécsi blokkok be-szállítási területének sugara ennek többszöröse.
Szintén a biomassza fogyasztói a brikett előállító üzemek, melyből Simontornyán üzemel egy, de további tervezett üzemek nyílhatnak Beremenden és Villányban is (MANERGY, 2012.). A királyegyházi cementgyár tervezett szemétégető technológiája (környezetvédelmi engedélyezési eljárás alatt áll), szintén jelentős mértékben támasz-kodna a biomasszára, és nagyfogyasztóként teljesen felborítaná ezt a piacot.
Nemzetközi példák azt mutatják, hogy a biomassza kiválóan alkalmas helyi energia-ellátó rendszerek kiépítésére és működtetésére. Ilyen formában és léptékben biztosítható a folyamatos ellátás, az ésszerű és kifizethető szállítás, a ténylegesen hulladéknak szá-mító anyagok felhasználása, a helyi foglalkoztatási hatás elérése, a helyi összefogás és közösségépítés elősegítése.
A biogáz előállításában országos és regionális szinten is hatalmas potenciál rejlik.
Nem véletlen, hogy a meglévő hat biogáz üzem mellett (Bicsérd, Bonyhád, Kaposvár, Kaposszekcső, Kökény, Pusztahencse, Várda), további hat helyen terveznek még bio-gáz-beruházást (Kutas, Balatonszabadi, Bikal, Fornádpuszta, Nagyatád, Somberek) (MANERGY, 2012). Az említett üzemek közül a legnagyobb kapacitású, legjelentősebb a Kaposvári Cukorgyár melléktermékét feldolgozó kaposvári üzem.
Bioetanol-előállítás Dunaföldváron található a régióban, de további négy helyen (Dombóvár, Fadd-Dombori, Marcali és Mohács) terveznek még ilyen irányú beruházá-sokat, szám szerint hatot (MANERGY, 2012).
A geotermikus energia hasznosításában kiemelkedő adottságokkal rendelkezik az or-szág, így az energiastratégia is jelentősen alapoz erre az erőforrásara. Az országban több száz, a régióban 169 termálkút van a VITUKI adatai alapján (6. ábra).
6. ábra
Magyarország hévizeinek hőmérséklete
Forrás:VITUKI – MÁFI – Aquaprofit Rt. idézi: Aquaprofit 2007.
KÖRNYEZETVÉDELEMÉS ENERGETIKAATELEPÜLÉSIÖNKORMÁNYZATOKNÁL…
157
Két nagyobb fejlesztés is történt a régióban az ezredfordulót követően a termálvízre alapozva. Az egyik a már említett Bólyon, a másik pedig Szentlőrincen. További terve-zett beruházások is vannak: Csurgón, Tamásiban illetve Szigetváron.
Távhőszolgáltatás a régió valamennyi jelentősebb városában van (17 db), Bólyon, Szentlőrincen és Szigetváron teljes mértékben termálvízre alapozottan, Nagyatádon
Távhőszolgáltatás a régió valamennyi jelentősebb városában van (17 db), Bólyon, Szentlőrincen és Szigetváron teljes mértékben termálvízre alapozottan, Nagyatádon