A területfelosztási (közigazgatási térszervezési)teleszkópról

Egy adott terület, térség, ország többféle részstruktúrája (természetföldrajzi táj, gazda-sági tér, településhálózati vonzáskörzet, statisztikai egységek stb.) általában hierarchi-kusan (is) tagolt a tudományos kutatások eredményei alapján.

Van egy alapvető elméleti, szemléleti és gyakorlati kérdés a tagolással kapcsolatban.

Az ország területe nemzetközi hatalmi alkuk során alakult ki, így semmi esetre sem

te-*A tanulmány a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0002 számú „A Dél-dunántúli régió egyetemi verseny-képességének fejlesztése” című kutatás keretében készült.

ATELEPÜLÉSÁLLOMÁNY ÉS AKÖZIGAZGATÁSIRENDSZEREK VÁLTOZÁSAI

55

kinthető természeti földrajzi egységnek, nyitott gazdaság lévén nem vehető zárt gazda-sági egységnek, a településközi és lakosgazda-sági kapcsolatok egyre inkább átnyúlnak az or-szághatárokon, így az ország lényegében csak politikai, közigazgatási és statisztikai szempontból tekinthető többé-kevésbé „zárt” egységnek. Ennek a kérdésnek a tudatosí-tása az Európai Unió keretei között sem veszítette el jelentőségét.

A tagolás során az egyes horizontális szinteken belül inkább a valamilyen szempontú hasonlóság, míg az eltérő hierarchikus szinteken az integráltság jelenik meg. Ha Magya-rország hipotetikus felosztási sémáját nézzük (1. ábra), akkor azt kell megállapítanunk, hogy a közigazgatási térszervezési teleszkóp – a népességi korfa mintájára – többféle konfigurációt vehet fel. A leglényegesebb kérdés az első, a kiinduló szint megformálása, hiszen a „származtatott szintek” jelentős részben ennek alapján alakulhatnak.

1. ábra

A közigazgatási térszervezési teleszkóp sémája

Központi szint

Regionális szint?

Megyei szint?

Kistérségiszint?

Települési szint

Forrás:Szerző szerkesztése.

Az adott, alapvetően formalizált horizontális szinteken belül a sokszínűség szinte természetes velejáróként jelenik meg. Ha a települési szintet nézzük, akkor a 3200 egy-ség rendkívül tagolt minden tekintetben, de ettől függetlenül van azonos meghatározott csoportképző szempontjuk. Az adott horizontális szinten való elhelyezkedés csak bizo-nyos elemek tekintetében azonosítja a településeket.

Ha a teljes egészében (horizontálisan és hierarchikusan) is szabályozott statisztikai felosztást nézzük, (2. ábra) akkor azt mondhatjuk, hogy van egy világos területi és

ha-tárhierarchia: az alsóbb szintek illeszkednek az integráló szintbe. Ha a rendszerváltás időszakára vonatkozóan megnézzük a statisztikai kistérségek számának és funkciójának alakulását, akkor azt láthatjuk, hogy viszonylag jelentős mozgásokra került sor mindkét tekintetben: az 1994. I. 1-jén bevezetett rendszer 138 egysége csak a statisztikai adat-gyűjtés céljait szolgálta, majd az 1997. augusztus 1-jei hatállyal módosított rendszer 150 egysége már potenciálisan területfejlesztési tartalmat is kapott. 2004. I. 1-jétől a kistér-ségek (168) mint területi egykistér-ségek a területfejlesztés, a közigazgatás és a statisztika megfigyelési eszközeivé, egyre inkább közszolgáltatási keretekké is váltak. Ha a váro-sok szempontjából elemezzük a 2011 elejére kialakult 175 kistérség sajátosságait, akkor azt kell mondanunk, hogy a városok köre (a gyors városodás okán) egyre erőteljesebben elvált egymástól. A kistérségek többségében nem egy, hanem több városi jogállású tele-pülés is van.

2. ábra

A statisztikai területi felosztás, 2011. V. 31.

Forrás:KSH

Az igazi kérdés, hogy a horizontális szinten belül, illetve a hierarchikus rendszerben erősebbek-e a közös érdekeltségű folyamatok. (A kistelepülések szempontjából nem a kistelepülés-közi, hanem a kistérségi kapcsolatok erősebbek, hiszen a legtöbb tényező szempontjából a kistérség az a területegység a számukra, amely a népesség újratermelé-sének a legtöbb alapelemét – általános iskolai oktatás, középfokú oktatás, szakorvosi ellátás jelentős része – hordozza. Lehet azt mondani, hogy a legkisebb települések

szá-ATELEPÜLÉSÁLLOMÁNY ÉS AKÖZIGAZGATÁSIRENDSZEREK VÁLTOZÁSAI

57

mára a kistérség relatíve nagy, az „ellátóhely” megközelítése időigényes és költséges, de számukra egymás között a ma elvárható képzési és egészségügyi ellátási igények minimális kielégítése nem biztosítható.)

A kérdés az, hogy egy horizontális szinten belül, legyen az kistérség, megye avagy régió, milyen módon és mértékben célszerű megkülönböztetéseket tenni, s milyen kö-vetkezményei vannak annak, ha egy horizontális szint erősen széttagolt, (többféle terü-leti konfigurációban eltérő szempontokat érvényesítenek egy időben) más szóval szólva

„perforált” a fejlesztések szempontjából. Ha a hét statisztikai, fejlesztési régió szintjén kiemelünk három eltérő fejlesztési célt és egységet, akkor az azt jelenti, hogy a szint valójában nagyon heterogénné válik, s akkor előbb-utóbb megkérdőjeleződik a szint-egység értelme. Ha a kistérségekre gondolunk az 1996 óta folytatott gyakorlatot tekint-ve, akkor mindenki számára világos lehet a felvetés értelme és jelentősége. Nem célsze-rű egy ilyen darabszámú horizontális szinten túlságosan sok fejlesztési prioritást megfo-galmazni, különösen akkor nem, ha lényegi közszolgáltatások szempontjából sem egy-séges a szint ellátottsága. Ha már világosan látjuk a különböző jellegű alrendszerek ta-golásának lehetőségeit, belső tartalmát, akkor még mindig ott a kérdés, hogy az értékek, célok, érdekek mely szinten (szinteken) valósíthatóak meg a legcélszerűbben, hol ké-pezzük az anyagi eszközök alapján a súlyponti szintet. (Feltehetően minden szint egy-idejű, azonos jellegű fejlesztésére sohasem lesz erőforrás.)

A város, illetve a város és vidéke, a város és integrált térsége stb. alapú területi szem-lélet mély gyökerekkel rendelkezik a magyar területi, közigazgatási és területfejlesztési gondolkodásban. A XX. század elejétől szinte minden közigazgatási reformtervben va-lamilyen módon megjelent valamelyik, esetleg több koncepcionális elem is.

Egyértelműen a városok, a nagyobb lélekszámú települések kerülnek előtérbe, a köz-igazgatás önkormányzati jellege nem alapvető kérdés a rendszerben. Megfelel az EU új városalapú fejlesztési törekvéseinek, így könnyebben legitimálható befelé. A szakmai támogatása megvan a rendszernek, társadalmi elfogadtatása nem lesz egyszerű.