B ERKES Lilla
4. Az eltűnt személyekről szóló törvény
Az ügyész magánjogi feladatai között található a holtnak nyilvánítási eljárásban való részvétel, amely során az ügyész mint az eljárást kezdeményező személy szerepel, közreműködhet továbbá az eljárásban akkor is, ha a holtnak nyilvání-tott személy utólag előkerül.
Az eltűnt személyekről szóló törvény (Verschollenheitsgesetz 1939, VerschG) értelmében eltűnt az, akinek a lakóhelye hosszabb ideje ismeretlen anélkül, hogy információk állnának rendelkezésre arról, hogy az érintett személy ebben az időben még élt- vagy meghalt-e, amennyiben a körülmények alapján alapos kételyek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy életben van. Nem számít eltűnt-nek az, akieltűnt-nek a halála a körülmények alapján nem vonható kétségbe (§ 1). Az eltűntet megfelelő eljárás keretében holtnak lehet nyilvánítani (§ 2).
A VerschG rendelkezései az általános szabály mellett különös eseteket is ne-vesítenek a holtnak nyilvánítás kapcsán.
Az általános szabály (allgemeiner Verschollenheit) szerint akkor kerülhet sor a holtnak nyilvánításra, ha annak az évnek a végétől számítva, amikor az eltűnt személy a rendelkezésre álló hírek szerint még életben volt tíz év, vagy ha az eltűnt személy a holtnak nyilvánítás időpontjában a nyolcvanadik életévét be-töltötte, öt év eltelt. Annak az évnek a vége előtt, amikor az eltűnt személy a huszonötödik életévét betölthette, az előző rendelkezések alapján nem nyilvá-nítható holtnak [§ 3 (1)-(2)].
A különös esetekhez a háborúban, fegyveres testület tagjaként, a hajóka-tasztrófában, illetve a repülőgép-szerencsétlenségben eltűnt személyek tartoz-nak. Eszerint:
– Kriegsverschollenheit: Aki fegyveres hatalom részeként háborúban vagy ahhoz hasonló eseményben vett részt, ez alatt az idő alatt veszé-lyeztetett területen nyoma veszett és azóta is eltűnt, azt holtnak lehet nyilvánítani, ha annak az évnek a végétől, amikor békét kötöttek vagy a háború vagy az ahhoz hasonlatos esemény békekötés nélkül tényle-gesen véget ért, egy év eltelt. Ha az eltűnt személy olyan körülmények között tűnt el, amelyek nagy valószínűséggel megalapozzák a halálát, az előzőleg meghatározott határidőt attól az időponttól kell számítani, amikor az illetőnek nyoma veszett. Fegyveres hatalom tagjának kell te-kinteni azt is, aki ilyennél tartózkodott (§ 4).
– Seeverschollenheit: Aki hajóúton, különösen a hajó elsüllyedésekor tűnt el, azt holtnak lehet nyilvánítani, ha a hajó elsüllyedésétől vagy egyébként az eltűnést megalapozó eseménytől számítva hat hónap eltelt.
BERKES Lilla 108
Amennyiben a hajó elsüllyedése nem állapítható meg, a hat hónapos határidő egy évvel azon legutolsó időponttól számítandó, amikor a hajó a rendelkezésre álló információk szerint még nem süllyedt el; a bíróság ezt az időtartamot egy évről három hónapig terjedő időtartamig csök-kentheti, ha elismert hajózási tapasztalatok alapján a hajó állapota és felszerelése miatt, tekintettel a vízre, amelyen keresztül az utazás veze-tett volna, vagy egyéb okból feltételezhető, hogy a hajó már korábban elsüllyedt (§ 5).
– Luftverschollenheit: Aki repülőút során, különösen a repülőgép eltulása következtében tűnt el, holtnak nyilvánítható, ha a repülőgép pusz-tulása vagy annak eltűnését megalapozó esemény, vagy pedig, ha ez az esemény nem megállapítható, a legutóbbi időponttól számítva, amikor az eltűnt személy a rendelkezésre álló információk szerint még életben volt, három hónap eltelt (§ 6).
Aki a fent említett három szakaszban meghatározott körülmények között életveszélybe került és azóta eltűnt, holtnak nyilvánítható, ha attól az időponttól kezdve, amikor az életveszély véget ért, vagy amikorra a körülmények alapján annak vége várható volt, egy év eltelt (§ 7).
Amennyiben az eltűnt személy esetében mind a § 4, mind pedig a § 5 vagy 6 rendelkezései fennállnak, csak a § 4-et kell alkalmazi (háborúban, fegyveres szerv tagjaként süllyedt el a hajója, vagy zuhant le a gépe) (§ 8).
A holtnak nyilvánítás vélelmet alapoz meg, amely szerint az eltűnt személy a határozatban megállapított időpontban hunyt el. Ez irányadó akkor is, ha a holtnak nyilvánítás előtt más időpontot rögzítettek a halotti nyilvántartásban. A halál időpontjaként azt az időpontot kell megjelölni, amely a vizsgálatok ered-ménye szerint a legvalószínűbb (§ 9). A törvény kiegészítő rendelkezéseket tar-talmaz arra az esetre, ha nem lehet a halál időpontját pontosabban meghatározni [§ 9 (3)]. Mindaddig, amíg az eltűnt személyt nem nyilvánítják holtnak, fennáll a feltételezés, hogy még mindig él (§ 10).
A § 2 szerinti eljárás (Aufgebotsverfahren) nemperes eljárás, amelyre a VerschG § 14-38 rendelkezései az irányadóak (§ 13).
Az eljárást a helyi bíróság folytatja le. (§14) Az eljárás kérelemre23 indul, amit benyújthat az ügyész, az eltűnt jogi képvi selője, a házastárs, az élettárs, a leszármazott és a szülők, továbbá bárki, akinek jogi érdeke fűződik a holtnak nyilvánításhoz (§ 16).
23 Magánindítvány.
A német ügyészség büntetőjogon kívüli tevékenysége 109
Minden, a magánindítvány benyújtására jogosult személy az indítványozó mellett, vagy annak helyében, beléphet az eljárásba. Ezzel elnyeri az indítvá-nyozó jogállását. Jogorvosl ati kérelem benyújtása érdekében is lehetőség van perbe lépésre (§ 17).
Az eljárás megindulása előtt az indítványozónak a kérelmét megfelelő té-nyekkel hitelt érdemlően kell megalapoznia (§ 18). Ha a kérelem befogadható, a bíróság felhívást (Aufgebot) tesz közzé, aminek különösen az alábbiakat kell tartalmaznia: az indítványozó leírása, felhívás az eltűnt személy részére, hogy meghatározott időpontig jelentkezzen, különben holtnak nyilvánítható, felhívás mindenki felé, aki tájékoztatást tud adni az eltűnt személyről, hogy az említett időpontig tegyen bejelentést (§ 19).
A felhívás közzététele előtt az ügyész, a döntéshozatal előtt pedig az indítvá-nyozó és az ügyész számára is biztosítani kell a nyilatkozattételt.(§ 22).
A holtnak nyilvánítás határozattal történik (§ 23), amit nyilvánosságra kell hozni és kézbesíteni kell az ügyésznek, illetve a magánindítványt előterjesztő személyne k [§ 24 (1)-(2)]. Ugyanígy, ha elutasítják a holtnak nyilvánítást, az erről szóló döntést is kézbesíteni kell az ügyésznek, illetve a magánindítványt előterjesztő személynek (§ 25).
Amennyiben kiderül, hogy az eltűnt személy mégsem halt meg, ő, vagy az ügyész indítványozhatja a holtnak nyilvánítás érvénytelenítését [§ 30 (1)].