doktorandusz (PPKE JÁK)
Nehéz fába vágtuk a fejszénket, hiszen vizsgálatunk ab ovo nem szokványos kérdésekre irányul. Az angol jogi gondolkodás gyökereiben eltér a civiljogi or-szágok jogi felfogásától. Ez megjelenik a közjogi berendezkedés és viszony-rendszer összevetésekor, de az egyes eljárásjogi elemek vizsgálatakor egyaránt.
A párhuzamos, de egymástól független történeti fejlődés már önmagában hor-dozza az eltérő megoldások lehetőségét, hát még, ha a források is különböz-nek. A mai igazgatási és igazságszolgáltatási rendszereken árulkodó jegyeket hagyott, hogy éppen az akkuzatórius vagy az inkvizitórius gyökerekből fej-lődött ki. Ugyan ezek tiszta formában ma már nem léteznek sehol, de a ke-veredés foka, illetve az arányok az előzményekre engednek következtetni. Az angol jogi felfogás az akkuzatórius hagyományokon nyugszik, amelyet a két rendszer házasításának idejében, vagyis a XIX. században azzal vádoltak, hogy kevéssé hatékony és nem biztosítja megfelelően a társadalmi érdek védelmét.
Ezzel párhuzamosan persze azt sem feledhetjük, hogy az inkvizitórius rend-szerben csupán az 1808-ban kiadott Code d’instruction criminelle tette általá-nosan kötelezővé a vádképviseleti és a bírói intézmények személyükben való elválasztását. Addig döntő többségében a nyomozás lefolytatása, a meggyanú-sítás, a vádolás és végül az ítélet kimondása azonos intézményhez volt kötve.
A hagyományos különbségeken túl, amelyek tehát történeti, intézményi és nem utolsó sorban jogforrási eltérésekben jelentkeznek, az is bonyolítja a kutatást, hogy az ügyész feladatai alapvetően a vádképviselethez kapcsolódnak, hiszen egyéb feladatai csupán az elmúlt pár évtized termékéi. A következőkben kö-telező jelleggel, de röviden felvázoljuk az angol jogi hagyományok és közjogi
SABJANICS István 138
rendszer sajátosságait, majd az eddig leírtak ismeretében megpróbáljuk a nem büntetőjogi vonatkozású feladatok bemutatását.
A második világháborút követően René David rámutatott arra, hogy nem igaz a képlet, amely szerint jog = jogszabályok. A jog esetében egy olyan teljességről beszélünk, amely hamis képet fest, ha csupán a pillanatfelvétel szerinti jogot, vagyis végsősoron a hatályos jogszabályok összességét vesszük alapul. Ezért te-kintettel kell lennünk egy állam jogának vizsgálata során a társadalmi háttérre, amely lényegében a jog érvényesülésének terrénuma. Az erkölcsi szokásoktól kezdve, egészen a politikai-ideológiai struktúrákig, amelyek mélyen gyökerez-nek a társadalmakban, egytől-egyig lényegét adják a jog viszonyítási alapjának, s így hatnak magára a jogra is. Az angol jogrendszer gyökeresen eltér a római-germán jogcsaládtól, hiszen előbbinek egy tulajdonságát kiemelve, az legin-kább az evolucionalista jellegével írható le. Az angol jog forrásai a common law, az equity és a statute law. A common law – lényegét teintve szokásjog – az emlékezetet meghaladó időkre nyúlik vissza, így csupán a bíróságok dönté-seiben válik tartalma megismerhetővé, s végsősoron ez adja az angolszász jog történeti jellegét.
Az Egyesült Királyság egy unitárius állam, amelynek parlamentáris kor-mányformája és alkotmányos monarchia államformája van. Négy nagyobb köz-igazgatási egységből, hagyományosan országból áll: Anglia, Skócia, Wales és Észak-Írország. Ezek közül azonban csupán Anglia és Wales tartozik egységes jogrendszer alá, mindketten az ún. angol jogot követik, s a Korona ezen két országa alkotja az Angol Királyság jogutódját. A Korona többi országához ha-sonlóan 1999 óta Wales is önálóbb politikát követhet, azonban Angliával fenn-tartott szorosabb közjogi egysége miatt, meg sem közelíti az állami függetlene-dés közelébe jutott Skóciát vagy Észak-Írországot. Ezek a közjogi sajátosságok természetesen az angol ügyészségen is meglátszanak, mind közjogi helyzetéből adódóan, mind pedig funkcionális és szervezeti oldalról megközelítve.
A civiljogi szemmel rendkívül furcsának tűnő angol rendszer több állami funkciót kever, mindezt persze megfelelő arányban teszi. Abban a szemlélet-ben, ahol Montesquieu nyomán a közjogi hatalmi centrumokat alapvetően a hármas felosztás szerint poziciónáljuk, összeegyeztethetetlennek hitt, valójá-ban azonvalójá-ban, praktikusan koherens, igen jól passzoló feladatokat házasítanak.
Így lehet az, hogy a kizárólag a Parlamentnek felelős Attorney General (kvázi legfőbb ügyész, a továbbiakban: AG) olyan feladatokat ellátó területeket1
irá-1 Ld. www.attorneygeneral.gov.uk
Az ügyészek büntetőjogon kívüli feladatai a Brit-szigeteken 139
nyít egyszerre, amelyek a magyar ügyészség (hagyományos vádképviselet), nyomozó ügyészség, számvevőszék, valamint állami vagyonkezelő funkcioná-lis egyvelegét teszik ki. Mindemellett persze számvevőszék és vagyonkezelő is létezik elkülönülten a Korona szolgálatában.
Az Európa Tanács ajánlása2 oly módon is megkülönbözteti a bírák és az ügyészek szerepét, hogy a bírák reaktív fellépéséhez az ügyészek proaktív vi-selkedését párosítja. A különbségek azonban korántsem merülhetnek ki pusztán a két oldal funkcionális szerepének értékelésében, ugyanúgy vizsgálni kell az institúcionális jellemzőket, vagyis az ügyészég és a bírák közjogi pozicionálása sem egészen mindegy. Az angolszász jogi hagyományokban a bíró szerepe a jog megtalálásában dominál, s nem az érvényesítésben kooperál más szervekkel. Az ügyészek – ahogyan erről nevük is árulkodik – a Korona szolgálatában állnak, így tevékenységük végső soron nem elvont fogalmak értélmezésében, hanem az állami – vagyis közösségi – érdek érvényesítésében áll.
A Korona Ügyészségi Szolgálata3 (a továbbiakban: CPS) – amely 2010. január 1-jét követően szervezetileg és feladatrendszerében is kiegészült a speciálisan adó- és vámügyekre létrehozott hasonló jogkört gyakorló szervezettel – nagy-jából megfelel a magyar Ügyészség büntetőjogi tevékenységének, élén igazga-tó áll. A jogszabály úgy fogalmaz, hogy az igazgaigazga-tó önállóan látja el feladatát, gyakorolja az irányítási jogokat, felette azonban az AG egy alapvetően gyenge felügyeleti jogkörrel rendelkezik, amely a Parlament bármely Házának jóvá-hagyásával nevesített ügykör tekintetében, időlegesen erős ellenőrzéssé, kvázi irányítássá alakulhat át. Érdekes hiányossága a jogszabálynak, hogy nem hatá-rozza meg egyértelműen az igazgató juttatását, hanem azt teljesen az AG egyéni mérlegelésére bízza, s csupán annyi kikötést tesz, hogy azt a Kincstár jóváha-gyásával kell megerősíteni. Természetesen minden hasonló esetben, amikor az angol jog hallgat, és ezáltal a jogalkalmazóra bízza teljes egészében a mögöttes szabályok kitöltését, azok egyfajta önmérsékletről tesznek tanúbizonyságot. Ez azonban nem egyedi eset, hanem az angol jogi kultúra sajátossága. A jó értelem-ben vett fontolva haladás, annak minden előnyével az angol jogi gondolkodás-nak mindig is fontos alkotóeleme volt. A CPS közel sem tekinthet vissza olyan hosszú múltra, mint legtöbb kontinentális társa, ugyanis létrejöttét4 mindössze 1985-ben statutuálta törvény. Büntetőjogon kívüli szerepkörről kevéssé lehet
be-2 Council of Europe, Recommendation Rec (2000) 19 of the Committee of Ministers to member states on the role of public prosecution in the criminal justice system.
3 Ld. www.cps.gov.uk
4 Vö. John JACKSON: The Role of the Public Prosecution Service within the Administration of Justice. Workshop on Human Rights and Pre-Trial Detention, Cairo, 6-7 December 2006.
SABJANICS István 140
szélni, azonban érdekes különbségeket fi gyelhetünk meg a vizsgálat során. A CPS közvetlen utasítási jogkörrel nem rendelkezik a nyomozó hatóságok irányá-ba, amely rendkívül furcsának tűnhet első ránézésre, azonban ismerve az an-golszász jogrendszer sajátosságait nem csodálkozhatunk. A nyomozóhatóságok látták el ugyanis a vádképviseletet 1985-öt megelőzően, hiszen mai értelemben vett ügyészségről nem beszélhettünk. Természetesen nyomozás megindítását, illetve lefolytatását kezdeményezheti a CPS, ebben nem korlátozza a törvény. Az eljárás alá vont személy azonban nem az ügyészséghez fordulhat, ha kifogásolna egyes eljárási cselekményeket, netán magát az eljárást panaszolná, ahogyan a büntetőeljárás részeként folytatott titkos adatszerzés tárgyában sem az ügyész-ség lesz az illetékes. Észak-Írországban az ilyen jellegű panaszok elbírálásával az ombudsmant bízta meg a törvényhozó. A határtól délre a titkos adatszerzést már több kontinentális országhoz hasonlóan egy külső szerv, ebben az esetben az igazságügy miniszter fogja engedélyezni. Az érdeklődésünk középpontjában álló büntetőjogon kívüli feladatok híján kénytelenek vagyunk a szervezeti felépí-téssel és egy néhány érdekességgel folytatni.
A CPS ugyan Őfelsége Kormányának hivatala, de egyik miniszter alá sin-csen rendelve. Egységesen tölti be az állami vádhatóság szerepét Angliában és Walesben. Hasonló funkciót tölt be Skóciában a Skócia Korona Hivatal, míg Észak-Írországban a Public Prosecution Service teszi ugyanezt. A korábban leírtaknak megfelelően tehát a CPS felel egységesen minden eljárási cselek-ményért a nyomozás lefolytatásán túl. Érdekes azonban, hogy az olyan egysze-rű megítélésű ügyeket, amelyek nem követelnek meg különösebb büntetőjogi szakértelmet (pl. kéregetés), a törvény egyszerűen kiveszi a CPS feladatai kö-zül, s meghagyja a nyomozóhatóságnak a vádképviseletet. Anglia és Wales ösz-szesen 13 vádhatósági régiót képez és ezt egészíti ki egy virtuális régió, amely valamennyi hivatali időn túl érkezett sürgős döntést igénylő ügyben eljár. Az egyes régiók élén a Chief Crown Prosecutor áll.
Őfelsége Korona Ügyészségi Szolgálatának Felügyelősége5 azzal a céllal jött létre, hogy – hasonlóan a magyar nyomozó ügyészségekhez – ötvözze a (rend-őri) nyomozó hatóságok felderítői hatékonyságát a vádhatóság széles vádképvi-seleti jogköreivel. A szervezet nem mellesleg úgy hirdeti magát, mint típusának első példáját a világon.
Serious Fraud Offi ce6 néven 1987-ben hoztak létre önálló szervezetet, amely-nek Anglia és Wales mellett Észa-Írországra is kiterjesztették az illetékességét.
5 Ld. www.hmcpsi.gov.uk
6 Ld. www.sfo.gov.uk
Az ügyészek büntetőjogon kívüli feladatai a Brit-szigeteken 141
Ahhoz, hogy egy ügyet az SFO kapjon meg a következő kritériumok közül leg-alább egynek teljesülnie kell:
– a pertárgy értékének el kell érnie az 1 millió fontot,
– az ügy nagy valószínűséggel jelentős publicitást élvez és széles körű érdeklődést vált ki,
– a nyomozás különleges szakmai ismereteket igényel, – az ügy meghatározó nemzetközi relevanciával bír,
– az ügy összetett, megértéséhez és lefolytatásához egyszerre van szük-ség jogi, számviteli és nyomozói képesszük-ségekre.
A Treasury Solicitor7 (a továbbiakban: TSO) hivatalosan először 1661-ben ke-rült megemlítésre, de feladatai lényegesen eltértek a ma aktuálistól. Legújabbkori történetében 1971 volt a fordulópont. Ekkor ugyanis úgy alakították ki a ma is hatályos feladatrendszert, hogy azokat a minisztériumokat leszámítva, ahol állandóan szükség van jogi szakértésre, minden kormányzati jogi képviseletet a TSO hatáskörébe utaltak, valamint ellátja ezen kívül a közpénzekből működ-tetett intézmények jogi képviseletét is. Általános jogi képviselete mellett hozzá rendelték a bona vacantia kezelését is, vagyis az örökös nélkül maradt vagyon esetében megvalósuló szükségképpeni állami öröklés rendezését.
Az utóbbi három szervezet is az Attorney General (a továbbiakban: AG) alá-rendeltségébe tartozik, ezért szerepelnek e helyütt, de ez is inkább az angol jogi gondolkodás sajátos viszonyaira bizonyíték. Mivel azonban ezek egyike sem kalsszikus ügyészi szerepet tölt be, ezért további vizsgálatuktól e helyütt eltekintünk. Az AG alá tartozó Director of Public Prosecutions az a személy, aki közvetlenül irányítja CPS teljes szervezetét. A továbbiakban azonban visz-szatérünk eredeti témánkhoz, vagyis a CPS további vizsgálatához. Az angol-szász tárgyalótermi viszonyok nem csupán külsőségekben térnek el a civiljogi országok gyakorlatától, hanem a korábban említetteken túl is tartogat még el-járási8 különcségeket. Az eljárási szabályok szerint a vádképviselet a tárgyaló-terem előtt, vagyis a tárgyalótermi eljárási szakaszt megelőzően nem hallgat-hatta meg a szemtanút, áldozatot, de még utána is egyedül a tárgyalóteremben.
Látva a kontinentális eljárási hagyományok előnyeit, Skóciában az egyik helyi bíróságon pilotkutatás, vagyis modellkísérlet keretében vizsgálták az eljárási hatásait a hasonló szabályok bevezetésének. Az eredményeket 2006–2007 so-rán értékélték, s végső soron a szakmai értékelőbizottság ideiglenes jelleggel
7 Ld. www.tsol.gov.uk
8 Vö. Standards for Prosecutors: An Analysis of the United Kingdom National Prosecuting Agencies. (2006)
SABJANICS István 142
javasolta az országos bevezetést is. Végül meg kell jegyeznünk, hogy a CPS foglalkoztatja az Egyesült Királyságban a legtöbb jogászt, közel 9000 embert, azonban ennek csupán 1/3-a ügyész. Helyi szinten évente 1,3 millió ügyet foly-tatnak le, s a számok alapján eredményesen, hiszen a fellebviteli fórumokon már csak 115 ezer ügyet támadnak meg.
Írországban az AG a statútumtörvénye alapján a Kormány tanácsadója.
Legfontosabb közjogi feladata – amely mára kissé elhalványult – a függetlenség előtti idők törvényeinek felülvizsgálata, összevetése az Ír Köztársaság alkotmá-nyával, illetve szükség esetén új szabály kidolgozása és javaslattétel. A fonto-sabb büntetőjogon kívüli tevékenysége a népszavazással és választással kap-csolatos eljárási petíciók elbírálása, valamint az 1989-es lakásszövetkezeti és az 1990-es társasági törvények alapján egyes gazdasági társaságok vezetőinek felelősségre vonásának kezdeményezése. A választási eljárással kapcsolatosan kizárólag az eljárási szabályok megszegése, illetve népszavazás során a kérdés nem pontos megfogalmazása miatt szólalhat fel. A szavazatok újraszámlálását egyedül a legfelsőbb bíróság rendelheti el.
Rövid kutatásunk során megpróbáltuk felvázolni a Brit-szigetek ügyész-ségeinek büntetőjogon kívüli szerepét, vizsgálható feladatok híján azonban kénytelenek voltunk az egyéb közjogi jellemzőket górcső alá venni. Az angol-szász jogfelfogásból fakadó viszonyrendszer sajátosságai ezen kis szegmens vizsgálatán keresztül is látványosan megmutatkoznak. Értelmezésükhöz nem elengendő a civiljogi szemüveg, eredményesebb munkát végzünk, ha helyette az angolszászt vesszük fel. Ez a rövid tanulmány, ahogyan az összehasonlító jogi kutatások, csupán a más rendszerben való gondolkodás lehetőségét teremtik meg. Célja tehát végső soron jogfelfogásunk árnyaltabb értelmezése vagy akár hangsúlyosabb elhatárolása. A kutatás vezérfonala egyelőre nem gyökeresedett meg az akkuzatórius hagyományokon nyugvó angolszász ügyészi szerepben, ezért sem részletesebb, sem tágabb közjogi feltérképezésre nem volt lehetőség jelen kutatás keretei között. Önmérsékletet gyakorolva inkább a kuriózumok felvázolására törekedtünk tehát.