Elszámolás

A tőzsdenapi elszámolóárakat (clearing price) az elszámolóház határozza meg. Az elszámolóár a kereskedés zárás előtti rövid, rendszerint egy-kétperces szakaszának piaci értékítéletét tükrözi. Erre gyakran hivatkozunk úgy, mint záráskori ár (closing price), jóllehet, az elszámolóár nem mindig egyenlő az utolsó kötési árral. (A szünet nélküli elektronikus kereskedésben a „zárás” időszakát gyakran a kontraktus specifikációjában rögzítik.)

Az elszámolóház a nyitott pozíciókat minden egyes tőzsdenap után az elszámolóár függvényében értékeli (mark to the market). Az elszámolóár tehát technikai szerepet tölt be.

Ha például egy le nem zárt long pozíció kötési ára alacsonyabb az elszámolóáránál, akkor a kötési és az elszámolóár különbözetét nyereségként jóváírják a klíringtag számláján, a veszteséget pedig az eladó számlájára terhelik. Ellenkező esetben, ha a le nem zárt long pozíció kötési ára magasabb az elszámolóárnál, akkor a kötési és az elszámolóár különbözetét veszteségként a klíringtag számlájára terhelik, az eladó számláján pedig jóváírják a nyereséget (6.3. ábra). A short pozíciók esetében értelemszerűen pontosan fordítva járnak el.

Klíringtag napi vesztesége

ElszáElszámolmolóóhháázz

Klíringtag napi nyeresége

6.3. ábra: Az elszámolóház naponta értékeli a klíringtagok számláit

Forrás: saját szerkesztés

6.4.1. Határidős ügyletek elszámolása

Hogyan működik a határidős ügyletek elszámolása a gyakorlatban? Tegyük fel, hogy ezer tonna szójadarát szeretnénk importálni az Egyesült Államokból. Megbízást adunk a brókercégünknek, hogy a tételre, amely Chicagóban kb. 11 db kontraktusnak felel meg, nyisson long határidős fedezeti pozíciót a legközelebbi lejáratra. A szójadara határidős piacán az alapletét kontraktusonként 2 700 USD, a változó letét pedig 2 000 USD, ezért a brókercégünknél vezetett számlánkon 51 700 USD (2 700 x 11 + 2 000 x 11) összeget helyezünk el. A kontraktusokat 507,5 USD áron kapjuk meg, ezek együttes értéke 558 250 USD. A fronthónapi kontraktus elszámolóára aznap 510,8 USD, tehát a pozíciónk a tőzsdenap végén már 561 880 USD-t ér. A számlánkon jóváírják a 3 630 USD (561 880 – 558 250) különbözetet, ezzel az egyenleg 55 330 USD-ra emelkedik. Másnap az elszámolóár 506,5 USD. Pozíciónkat 557 150 USD-ra értékelik, a számlánkról pedig leemelnek 4 730 USD-t (557 150 – 561 880). Az egyenleg 50 600 USD-ra csökken. Harmadnap az elszámolóár közel limittel zuhan, 486,6 USD, így a pozíciónk értéke 535 260 USD-ra esik vissza. A számlánkról leemelnek további 21 890 USD-t, ezzel az egyenleg 28 710 USD-ra apad, vagyis a 22 000 USD változó letétet feléltük, a pozíciót már az alapletétből finanszírozzuk. Ekkor a

brókercégünktől értesítést (margin call) kapunk, hogy a számlánkat haladéktalanul töltsük fel a kiinduláskori 51 700 USD-re, tehát azonnal utaljunk át 22 990 USD-t.

Ne feledjük: ezt a határidős piaci pozíciót nem spekulatív céllal nyitottuk, hanem azért, hogy beárazzuk a fizikai árut! Ha az ügyletből esetleg veszteséggel szállunk ki, azt jobbára ellensúlyozza a fizikai piacon realizálható nyereség, és fordítva. A példából mindenesetre leszűrhetjük, hogy a fedezeti pozíciók fenntartásához bizony nem kevés tőkére és gyakran kötélidegekre van szükség.

6.4.2. Opciós ügyletek elszámolása

Az opciós kontraktusok elszámolása a világ számos árutőzsdéjén a CME által 1988-ban kifejlesztett és bevezetett standard portfolió-elemzés (standard portfolio analysis, SPAN) módszerével történik. Ennek lényege, hogy a letéti követelményeket az egyes portfoliók átfogó kockázatelemzésével állapítják meg, mégpedig úgy, hogy számszerűsítik az egyik napról a másikra megalapozottan várható legnagyobb veszteséget. Hogy egy adott portfólióban mi tekinthető az egyik napról a másikra „megalapozottan” várható legnagyobb veszteségnek, az persze tőzsdénként és elszámolóházonként változik, az alapvető paraméterek beállítása ugyanis a rendszert működtető intézmények feladata.

Az opcióértékelési modellek többsége egy adott időpontban három fő tényező prémiumra gyakorolt hatását veszi figyelembe:

1) az opciós kontraktus tárgyát képező határidős kontraktus jegyzésének alakulása;

2) a határidős jegyzés volatilitása;

3) az opciós kontraktus kifutásáig hátralévő idő.

Ahogy ezek a tényezők változnak, úgy módosul a portfóliókban tartott határidős és opciós kontraktusok értéke is. Az egyik napról a másikra megalapozottan várható legnagyobb veszteség megállapítása végett a SPAN különböző elméleti helyzetekben szimulálja a határidős kontraktusok jegyzéseinek mozgását, volatilitásának változását. A kapott értékek alapján számszerűsíti a nyitott pozíciók biztosítékául szolgáló letétek nagyságát, valamint az esetleges letétbefizetési kötelezettségek mértékét.

Emlékezzünk: az opciós kereskedésben csak az opció kiírójától követelnek meg pénzügyi biztosítékot (ld. 6.1. táblázat)!

6.1. táblázat: Példák opciók kiíróitól megkövetelt minimális pénzügyi biztosítékokra

Forrás: CME Group

Megjegyzés: SOM = short option margin

6.4.3. Pozíciózárás és teljesítés

Egy megnyitott határidős piaci pozíció ellentétes irányú pozíció nyitásával likvidálható, azaz zárható le. E lépéssel megszűnik a biztosítékadási kötelezettség. A klíringtagoknak lehetőségük van a pozíciók irányított feladására is azok lejárata előtt. A BÉT esetében ilyenkor kitöltik az Azonnali adásvételi formaszerződését, átadják egymásnak a nyitott pozíciót (ex-pit ügylet), a fizikai feladás bekerül a Függő delivery tételek közé, majd az eladó leszállítja az árut a vevőnek.

A lejáratukig le nem zárt fizikai szállításos pozíciók csak fizikai szállítással teljesíthetők. Ez történhet közraktárjegy átruházásával, illetve tényleges fizikai szállítással is.

A vevő köteles a leszállított árut átvenni, és annak ellenértékét az eladónak megfizetni.

A fizikai teljesítésnél mindig meg kell vizsgálni, hogy az áru minősége megfelel-e a tőzsdei szabványnak. Az áru minőségének ellenőrzésére a BÉT által megadott cégek jogosultak. Ritka, hogy a ténylegesen leszállított áru minősége megegyezik a tőzsdei szabvánnyal. Az áru minőségének megállapítása után, előre rögzített eljárásrend szerinti elszámolás keretében a vevő prémiumot fizet a jobb minőségért, míg a gyengébb minőségért bonifikációt von le az eladótól.

A határidős jegyzések mindig a kontratus specifikációjában megadott szállítási paritáson értendők. Amennyiben a fizikai teljesítés nem ezeken a paritásokon történik, akkor az eladó és a vevő a paritástól mért távolság alapján osztoznak a felmerülő fuvarköltségen⁸.

Egy opciós pozíciót az opció lehívásával lehet lezárni. Ekkor a pozíciót kivezetik és megtörténik a teljesítés: az opció jogosultjának és kiírójának pozíciós számláján megnyitják az opció mögöttes termékének megfelelő határidős piaci pozíciókat.

6.5. Kérdések és feladatok Ellenőrző kérdések:

1) Hogyan kapcsolódik be az elszámolóház a tőzsdei kereskedésbe?

2) Milyen elszámolóházi pénzügyi biztosítékokat ismer?

3) Kikre vonatkozik az elszámolóházi garancia?

4) Mi az elszámolóár szerepe?

5) Mi a SPAN lényege?

Kompetenciát fejlesztő feladat:

1) Gondolja végig, vajon milyen folyamat késztethet egy tőzsdei felügyeletet arra, hogy a mezőgazdasági nyersanyagok határidős piacain az alapbiztosítékok szintjét általánosan megemelje!

8 Például Szolnok és Nyíregyháza közötti szállítás esetében a legközelebbi tőzsdei paritás Csepel-Szabadkikötő.

Szolnok innen 100 km, Nyíregyháza pedig 240 km távolságra van, így a felek a 180 km Szolnok-Nyíregyháza távolságon felmerülő fuvarköltségen 30:70 százalékos arányban osztoznak. Ezt a módszert háromszögelésnek hívják.