Elemzés

Amikor a kvalitatív kutatások során fényképészeti adatokat elemzünk, egy sor induktív és formatív tevékenységet végzünk a kutatási folyamat keretei között. Ahogyan más kvalitatív kutatási stratégiák esetében, a képi kutatásban is az elemzés a terepmunkánál kezdődik, hogy további megfigyeléseket tehessenek még a terepmunka vége előtt. Caldarola ([bib_345] 1985) kidolgozott egy módszert a fényképészet etnográfiai kutatásba való integrálására, amely rendszeres képnézési fázisokat tartalmaz az alanyokkal. Ezzel a módszerrel az adatokat folyamatosan ellenőrzik a kutatás előrehaladtával és újabb megállapításokat tehetnek, amelyek a későbbi adatelemzéshez lesznek fontosak. Minden adatnak van erőssége és korlátja, de a gyatra, vagyis érvénytelen, valószínűtlen vagy megbízhatatlan adatmorzsákat felesleges elemezni. Az első probléma a képek értelmezője számára, hogy hogyan bizonyosodjon meg azok valószerűségéről és hihetőségéről. Mivel nem a fényképezőgépek fényképeznek ([bib_344] Byers, 1966), a kép készítőjének gyengéit és részrehajlását kell alaposan megvizsgálni. A környezet teljes részletezése (ha egyáltalán lehetséges) lehetővé teszi a fényképek korlátainak és megbízhatóságának megállapítását, ami azt jelenti, hogy megértjük mind a külső mind a belső fotokontextust. Ezek összetett kontextusok, melyek tükrözik: a tudományágat, a kutatás alapelveit és az elméleti vázat, amelyben a kutató dolgozik; az egyenlőtlenség mértékét a kép készítőjének kultúrája (etnicitás, vallás, nem, osztály és értékek) és a kép témája között; a mikrokontextust, amely a fényképező és a lefényképezett közötti dinamikus kapcsolatot formálja; és végül képelméleti alapvetéseket. A képelmélet egyre nagyobb fontosságra tesz szert a vizuálszociológusok körében, mivel az ábrázolást problematikusnak értékeli.

Megvizsgálja a különbségeket és a kapcsolatokat a képek és a szavak között, vagy ahogyan azt Mitchell ([bib_356] 1994, 5. o.) kifejti, „a képi és szóbeli ábrázolás kölcsönhatásait a közegek különféle változataiban, elsősorban az irodalomban és a képi művészetekben; és tanulmányozza a kétdimenziós felületen való ábrázolat és annak a hatalom-, érték- és társadalmi befolyás témáihoz fűződő kapcsolatát. Bármiféle, makró- és mikrókontextusra vonatkozó információ nélküli fényképelemzés elfogadhatatlan, mivel a képkészítés- és befogadás elárulja viszonyulásunkat a képekhez.

Számos elméleti s gyakorlati megközelítése létezik a fényképelemzésnek. Az egyik a „jelek doktrínája‖, amely Barthes „A jeltan elemei‖ című munkáját veszi alapul, valamint a denotáció-konnotáció párosítást, Pierce szemiotikáját vagy – mostanában – a szocio-szemiotikát ([bib_350] Gottdiener, 1995). A skála másik végén Collier ([bib_346] 1979) megközelítése áll:

„Először is nyíltan kell közeledünk a fényképekhez (Hall, 1974), hogy azok holisztikus tartalmát megközelítsük. Ezt a kezdeti tapasztalatot akár úgy is hívhatnánk, mint „az ábrázolás vizuális hangjának meghallgatását‖; a kutatók minden érzékszervükkel koncentrálnak, hogy még mélyebben érintse őket a dokumentált valóság‖.

—(Collier, 1979)

A strukturalista és a hermeneutikai vizsgálat között több specifikus értelmezési megközelítés is létezik.

Caldarola ([bib_345] 1985) mellett Ruby ([bib_359] 1976) is kritizálja, ahogyan az antropológusok származtatják a jelentéseket a képekből, új módszereket ajánlva; Collier és Collier ([bib_347] 1986, 178. oldal) négylépcsős elemzési modellt vezetnek be, amelyet a kutatási témakörök széles körében alkalmaznak; Ball és Smith ([bib_339] 1992) a képértelmezés általános elméleti megközelítéseit írják le; Collier ([bib_346] 1979) három átfogó képértelmezési megközelítést javasol az érdeklődéstől függően (makroelemzés és nyílt érdeklődés, strukturált és mikroelemzés, valamint a viselkedés mikroanalízise); Chalfen pedig jó példával szolgál az egy lényeges terület elemzési vázára. A közös szál, amely mindegyik megközelítésen végigfut, az az, ahogyan az elemzőt az elmélet felé vezetik (inkább lényegretörő, mint világrengető elmélet fele), és ahogyan a felmerülő ötleteket ellenőrzik.

Minden képi adat értelmezése megkíván egy elméleti keretet. A keret segít a nagy mennyiségű adatok kezelésében, egyfajta logikát adva a rendezéshez, címkézéshez és kategorizáláshoz. Az értelmezési folyamat bőven a kép megtekintése előtt elkezdődik és akkor történik meg valójában, amikor például arról döntenek, hogy miről és milyen módon készítsék el a képet. Harper ([bib_353] 1992) őszintén leírja ezeket a korai, bizonytalan elemzési lépcsőfokokat:

„A műhelyről készült első fényképeimben semmi kapcsolat nem volt Willie nézőpontjával.

Csak egy érdeklődő idegen által készített egyszerű fotók voltak, melyek a műhely érdekesebb történéseit örökítették meg. Howard Becker azt mondta volna, hogy mindenféle elmélet nélkül fényképezek. Az elmélet szerinte „gondolatok halmaza, amellyel megérted a helyzetet, miközben lefényképezed. Az elmélet megmondja, ha egy kép értékes információt tartalmaz, ha azt közvetíti, amit érdemes. Megadja a kritériumokat, amelyek alapján elkülöníthetőek az érdemi adatok és állítások azoktól, amelyek nem tartalmaznak semmi értéket, semmi olyasmit, ami növelné a társadalomról szerzett tudásunkat‖

(…)

—(Harper, 1992, 12. oldal).

A fényképek értelmezése függ attól is, hogy milyen társadalmi mondanivalót keresünk, vagy milyen intellektuális rejtvényt próbálunk megfejteni. Nézzük, például két képet két igazgatóhelyettesről, akiknek tehát társadalmi státuszuk igen hasonló és hasonló feladatot látnak el egy angol középiskolában.

A fényképeket, egy munkahelyi szokásokat vizsgáló összehasonlító tanulmányhoz készítették, hogy adatokat szolgáltassanak az igazgatóhelyettesek szokásaiban fellelhető hasonlóságokra és különbségekre. Két „szeletét‖

alkotják az összetevőknek, amelyeket szembeállítanak egymással és más adathalmazokkal. Az elemzés kiindulópontja lehet a fényképek értelmezése a Collier és Collier-féle ([bib_347] 1986, 47. o.) „kulturális leltár‖

szerint: „Az egyébként hétköznapi tárgyak térbeli elrendezése sokszor tükrözheti a különböző kulturális csoportok különféle kulturális szokásait‖. Mindkét iroda tartalmaz proxemikus információt, számadatokat, információkat a technológiai fejlettség szintjéről és a lakberendezési tárgyak esztétikájáról is. A tárgyak térbeli elhelyezése nem önkényes, hanem sokat elárul az igazgatóhelyettesekről, arról, hogy kik is ők, mit csinálnak és hogyan viselkednek saját irodájukban.

Az elemzési keret kiválasztásakor ugyanazt a logikát kell követni, amit a vizuális kutató az átfogó megközelítésében is alkalmaz. Nem győzzük ismételni, hogy maguknak a kutatóknak is tisztában kell lenniük azzal, ahogyan a képeket és a kutatásban betöltött szerepüket értelmezik, így a megfelelő módszertani stratégiát következetesen végig tudják vinni. A képi felmérésként készített képek más elemzési stratégiát követelnek meg, mint a vizuális naplók. Worth ([bib_367] 1980) fentebb már említett, kétféle dokumentumtípusa – amit az általa és John Adair által készített „A navajok szemével‖ című műre épít – jól példázza azt az elméleti letisztultságot és körültekintést, melyet mi is ajánlunk mind a képi kutatóknak, mind a többi kvalitatív kutatónak. (...)

2.4. Konklúzió

Mint minden áttekintéssel, a kutatási eljárással kapcsolatban is szelektívek és tömörek voltunk és ez néhány dolog kihagyását eredményezte. Nem vitattuk meg például a mintavételt, az ábrázolás vagy az „etika‖ témáit.

Ebben a fejezetben a minket a terepmunka során segítő tevékenységeknek csak egy szűk körére szenteltünk figyelmet: a kutatástervezésre, az adatgyűjtésre és az elemzésre. Mindazonáltal ezek a témák igen fontosak a képi kutatás megszervezésében és végrehajtásában, valamint az újonc kutatók számára, ha nem is teljes képzést, de információt nyújtottunk. A képalapú kutatás mint társadalmi érdeklődés egyre inkább fejlődik és csiszolódik

mind elméleti, mind módszertani síkon. Ebben a fejezetben megvitattuk a főbb módszertani problémákat és megpróbáltuk egyensúlyba hozni az elméleti keretet a gyakorlati megközelítéssel. Végig központi téma volt az, hogy a különféle elméleti megállapítások és a kutatási eljárás különböző fázisai milyen fényképezési stratégiákat igényelnek, hogy a kvalitatív kutatásban vizuális irányvonalat tudjunk adni.

Irodalom

[bib_339] BALL, M.S. SMITH, G.W.H. Analysing Visual Data. 1992. Sage. Newbury Park.

[bib_340] BATESON, G. MEAD, M. Balinese Character, Special Publications of the New York Academy of Sciences, Vol. II.. 1942.

[bib_341] BARTHES, R. Elements of Semiology. 1964. The Noonday Press. New York.

[bib_342] BOGDAN, R. TAYLOR, S. Introduction to Qualitative Research Methods. 1984. _pagenums. John Wiley. New York.

[bib_343] BYERS, P. ‘Still photography int he systematic recording and analysis of behavioural data‘, Human Organization, 23. 1964. pp. 78-84.

[bib_344] BYERS, P. ‘Cameras don‘t take pictures‘, Columbia University Forumieal 9. 1966. pp. 27-31.

[bib_345] CALDAROLA, V. ‘Visual contexs: A photographic research method in anthropology‘, Studies in Visual Communication, 11, 3. 1985. pp.33-53.

[bib_346] COLLIER, J. ‘Evaluating visual data‘ in WAGNER, J. (ed.) Images of Information. 1979. Sage Publications. Beverly Hills.

[bib_347] COLLIER, J. COLLIER, M. Visual Anthropology: Photography As a Reseaerch Method. 1986.

_pagenums. University od New Mexico Press. Albuquerque.

[bib_348] FRANK, R. The Americans. 1955. Aperture. New York.

[bib_349] GLASER, B.G. STRAUSS, A.L. The Discovery of Grounded Theory. 1967. Aldine. Chicago.

[bib_350] GOTTDINIER, M. Postmodern Semiotics: Material Culture and the Forms of Postmodern Life.

1995. Basil Blackwell. Oxford.

[bib_351] HAGAMAN, D. How I Learned Not to Be a Photojournalist. 1996. University Press of Kentucky.

Kentucky.

[bib_352] HARPER, D. ‘Visual sociology: Expanding the sociological vision‘, The American Sociologist, 19, 1.

1988. pp. 54-70.

[bib_353] HARPER, D. Working Knowledge: Skill and Community in a Small Shop. 1992. University of California Press. Oxford.

[bib_354] LINCOLN, Y.S. GUBA, E.G. Naturalistic Enquiry. 1985. _pagenums. Sage. Newbury Park.

[bib_355] MARSHALL, C. GROSSMAN, G.B. Designing Qualitative Research. 1995. Sage. London.

[bib_356] MITCHELL, W.J.T. Picture Theory: Essays on Verbal and Visual Representation. 1994. University of Chicago Press. Chicago.

[bib_357] PROSSER, J. ‘Personal regfelctions ont he use of photography in an ethnographic case study‘, British Educational research Journal, 18, 4. 1992. pp. 397-411.

[bib_358] RIEGER, J.H. ‘Photographing social change‘, Visual Sociology, 11, 1. 1996. pp. 5-49.

[bib_359] RUBY, J. ‘In a pic‘s eye: Interpretative Strategies for derivinh significance and meaning from photographs‘, in Aftermage (March). 1976. pp. 5-7.

[bib_360] SCHWARTZ, D. ‘Legion post 189: Continuity and change in a rural community‘, Qualitative Sociology, 12. 1989a. pp. 103-33.

[bib_361] SCHWARTZ, D. ‘Visual ethnography: Using photography in qualitative research‘, Qualitative Sociology, 12, 2.. 1989b.

[bib_362] SCHWARTZ, D. ‘Superbowl XXVI: Reflections ont he manufacture of appearence‘, Visual Sociology, 8, 1. 1993. pp.23-33.

[bib_363] STAKE, R.E. The Art of Case Study Research. 1995. Sage. Thousand Oaks.

[bib_364] TAYLOR, R. ‘Research in child abuse‘, in BURGESS, R. (ed.) Investigatomg Society. 1989.

Longman Educational. London.

[bib_365] TRACHTENBERG, A. Reading American Photographs: Image as History Mathew Brady to Walker Evans. 1989. Hill and Wang, the Noonday Press. New York.

[bib_366] WALKER, R. WEIDEL, J. ‘Using photographs in a discipline of words‘, in BURGESS, R: (ed.) Field Methods int he Study of Education. 1985. pp. 191-216. falmer Pres. Lewed.

[bib_367] WORTH, S. ‘Margaret Mead and the shift from visual anthropology to the anthropology of visual communication‘, Studies in Visual Communication, 6, 1. 1980. pp. 15-22.

[bib_368] WORTH, S. ADAIR, R. Through Navajo Eyes: Explorations in Film Communication and Anthropology. 1972. Indiana University Press. Bloominton.

[bib_369] YIN, R.K. Case Study Research: Design and Methods. 1994. Sage. Beverly Hills.

3. Sarah Pink: A fényképészet, mint felvevőeszköz: a