ELŐZMÉNYEI 1917-BEN - TÖRTÉNELEM RÉGIÓ POLITIKA

DR. VIZI LÁSZLÓ TAMÁS PhD,

főiskolai tanár, rektorhelyettes, Nemzetközi Tanulmányok Tanszék, Kodolányi János Egyetem. Tudományos főigazgató-helyettes, Magyarságkutató Intézet

Gróf Esterházy Móric magyar miniszterelnök¹ előterjesztésére az al-só-ausztriai Reichenau an der Rax település császári villájában, a Wart-holz-kastélyban² bocsátotta ki 1917. augusztus 18-án IV. Károly magyar király azt a legfelsőbb elhatározást és az azokhoz tartozó kéziratokat, ame-lyek jelentős átalakításokat eredményeztek az 1917. június 15-én gróf Ester-házy Móric vezetésével megalakult kormányon és annak összetételén.³ A király felmentette hivatalából a horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli minisz-tert, gróf Zichy Aladárt,⁴ a király személyi körüli minisztert, gróf Batthyány

1 Esterházy Móric a család galántai és fraknói grófi ágának leszármazottjaként 1881-ben szü-letett Majkpusztán. A szokásos arisztokrata neveltetést – egyetemi tanulmányok Budapesten, Oxfordban, nyugat-európai és észak-amerikai utazások – követően 1905-től kapcsolódott be a magyar belpolitikába. 1906-ban és 1910-ben is országgyűlési képviselő lett. IV. Károly 1917.

június 15-én az akkor 36 éves fiatal arisztokratát miniszterelnökké nevezte ki. 1917. augusztus 23-án, egészségügyi állapotára hivatkozva kérte felmentését, amit a király elfogadott.

2 A Wartholz-kastélyt az 1870-es évek elején építtette Károly Lajos főherceg, Ferenc József öccse, aki Rudolf főherceg 1889-es halálát követően osztrák-magyar trónörökös lett. 1896-ban bekövetkezett halála után fia, a Szarajevó1896-ban meggyilkolt Ferenc Ferdinánd lépett előre a trónöröklési rendben. A kastély egyik kedvelt tartózkodási helye volt IV. Károlynak és felesé-gének, Zitának. A kastélyban töltötték mézesheteiket, s 1912-ben itt született első gyermekük, Ottó is.

3 Az Esterházy-kormány összetételét lásd Bölöny József, Hubai László (2004) Magyarország kormányai 1848-2004. Akadémiai Kiadó, Budapest. 88.

4 Zichy Aladár gróf (1854–1937) A Katolikus Néppárt meghatározó politikusa, 1903-tól 1918-ig annak elnöke. A Szabadelvű Párt kormányzása idején ellenzékben politizált, majd miután pártja 1906-ban belépett a Koalícióba, (második Wekerle-kormány) Zichy a király személye körüli miniszteri tárcát irányította. 1910-től ismételten ellenzékben politizált. A rövid életű Esterházy-kormányban a horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszteri posztot töl-tötte be.

Tivadart⁵ és az igazságügy-minisztert, Vázsonyi Vilmost.⁶ Egyúttal Zi-chyt a király személyi körüli miniszternek, Batthyányt és Vázsonyit tárca nél-küli miniszternek nevezte ki. Az új igazságügy-miniszter Grecsák Károly,⁷ míg az új horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszter Unkelhäusser Ká-roly⁸ lett. Miniszterelnöki előterjesztésre tárca nélküli miniszterként tagja lett a kormánynak Földes Béla.⁹ A tárca nélküli miniszteri posztok létreho-zását, és ezzel együtt a tárca nélküli miniszterek kinevezését a háborús hely-zetből adódó és egyre fokozódó nehézségek és problémák megszaporodása indokolta és tette szükségessé. A tárca nélküli miniszteri tisztség ekkorra már számos külföldi országban bevett és kialakult gyakorlatként létezett, s egyálta-lán nem volt idegen a parlamentáris struktúrától. Annak hazai meghonosításá-val meghonosításá-valójában csak a külföldön már kialakult és jól bevált gyakorlatot követte a magyar kormányzati politika.¹⁰ Célja pedig itthon is ugyanaz volt, mint

5 Batthyány Tivadar gróf (1859–1931) Tanulmányait a fiumei tengerészeti akadémián végezte.

Később is szorosan kötődött a Tengermellékhez. 1884-től az „Adria” hajóstársaság kormány-biztosi feladatait látta el. 1892-től folyamatosan országgyűlési képviselő volt. Megfordult a Szabadelvű Pártban, a Nemzeti Pártban, a Függetlenségi és 48-as pártban, végül 1916-ban a Károlyi Párt meghatározó politikusa lett. 1917. június 15-e és augusztus 18-a között a király személye körüli, majd 1918. január 25-ig Tárca nélküli (népjóléti) miniszter volt.

6 Vázsonyi Vilmos (1868–1926) Budapesti ügyvéd, a Polgári Demokrata Párt létrehozója, annak vezetője. 1901-től 1910-ig négy országgyűlési választáson szerzett képviselői mandátumot. Az 1917-ben létrejött Választójogi Blokk társelnöke. Az Esterházy-kormányban igazságügy-mi-niszter, majd a választójogi törvényjavaslat kidolgozásával megbízott tárca nélküli miniszter.

A Wekerle-kormány 1918. január végi átalakítása után 1918. május 8-ig ismételten igazság-ügy-miniszter.

7 Grecsák Károly (1854–1924) Ítélőtáblai bíró, kúriai tanácselnök. 1904-től 1916-ig szerkesz-tette a Magyar Döntvénytár köteteit, 1911-ben főszerkesztője lett a Codex Hungaricus című Magyar törvények tízkötetes gyűjteménynek. 1917. aug. 18-tól 1918. jan. 25-ig az Esterházy és a Wekerle-kormány igazságügy-minisztere.

8 Unkelhäusser Károly (1866–1938) A horvát–szlavón–dalmát ügyek szakértője, 1895-től szá-mos a térséget érintő adminisztratív megbízatással. Wekerle harmadik kormányában végig a horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszteri posztot töltötte be.

9 Budapesti Közlöny, 190. sz. Budapest, 1917. augusztus 19. 1–2.; Földes Béla (1848–1945) köz-gazdász, statisztikus, egyetemi tanár. A harmadik Wekerle-kormánynak 1917. augusztus 24-i megalakulásától 1918. május 8-ig az átmenetgazdasági teendők átvételével megbízott tárca nélküli minisztere.

10 Itt kell megjegyeznünk, hogy „a Magyarország, s Horvát-, Szlavon és Dalmátországok közt fenforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezmény beczikkelyezéséről” szóló 1868. évi XXX. törvénycikk 44. paragrafusának megalkotásakor a magyar országgyűlés már megteremtette a tárca nélküli miniszter kinevezésének jogi lehetőségét azzal, hogy a horvát–

szlavón–dalmát ügyek intézésére egy tárca nélküli miniszter kinevezését foglalta jogszabályba.

A hivatkozott paragrafus a következőket rögzítette: „Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok érdekeinek képviselése tekintetéből ezen országok részére a Buda-Pesten székelő központi kor-mányhoz egy tárczanélküli külön horvát-szlavon-dalmát minister neveztetik ki. Ezen minister szavazattal biró tagja a közös ministeri tanácsnak, s a közös országgyülésnek felelős. Ugyanő képezi a kapcsolatot Ő Felsége s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok országos kormánya közt.” A jogszabályt lásd:

https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=86800030.TV&searchUrl=/ezer-ev-torve-Vizi László Tamás: A népjóléti tárca létrehozásának politikai és alkotmányos előzményei 1917-ben

földön. Nevezetesen, hogy egyes államférfiak a kormány felelős tagjai lehet-tek anélkül, hogy miniszteri tárcát vállaltak volna.¹¹

A kormányátalakítást és az új tárca nélküli miniszteri posztok létreho-zását azonban meg kellette előznie a magyar felelős miniszterek számának változtatásáról szóló törvény elfogadásának. A magyar felelős miniszterek szá-mának ideiglenes felemeléséről szóló 1917. évi XI. törvényt az országgyűlés 1917 nyarán alkotta meg és 1917. augusztus 4-én nyert uralkodói szentesítést.

A jogszabály első paragrafusa felhatalmazást adott arra, hogy „a háborúnak és a békére való átmenetnek tartamára a minisztérium tagjává kinevezhető tárca nélkül még négy miniszter.” Meghatározta azt is, hogy a „minisztérium a jelen törvény értelmében tárca nélkül kinevezett miniszterekre a háborúval és a békére való átmenettel kapcsolatos feladatokat, továbbá az állami igaz-gatás rendes keretein kívül eső egyéb teendőket bízhat.” A jogszabály a tárca nélküli minisztériumok költségeinek fedezésére „évi négyszázezer korona át-alányösszeg” átadásáról rendelkezett. Ebből az összegből kellett fedezniük a felmerülő személyi és dologi kiadásokat. Az új minisztériumok személyi állo-mányára vonatkozóan úgy rendelkezett a törvény, hogy a „miniszteri állásokon és két államtitkári álláson kívül más rendszeresített állások e törvény alapján nem szervezhetők és nem tölthetők be.”¹²

A törvény tehát a kormányra és a minisztertanácsra bízta, hogy a szükséghez képest létesítsen tárca nélküli miniszteri állásokat és határozza meg azok mun-kakörét és elnevezését. Ezt azonban csak ideiglenes jelleggel, célhoz kötötten – a háborúval és a békére való átmenettel kapcsolatos feladatok megoldása ér-dekében – tette lehetővé és egyúttal a kinevezhető új tárca nélküli miniszterek számát négy főben maximálta. Ezzel megteremtődtek azok az alkotmányos keretek, melyeknek alapján megszervezhetővé vált egy olyan tárca nélküli mi-nisztérium, amelynek elsődleges feladata a szociális és népjóléti kérdésekkel való foglalkozás lett. Ezzel az Esterházy-kormánynak egy olyan célkitűzése

nyei%3Fpagenum%3D28 (Letöltve: 2020. 02. 23.) A horvát–szlavón–dalmát ügyek intézésére kinevezett tárca nélküli miniszter hatáskörét végleg „a Magyarország, és Horvát-Szlavon- és Dalmátországok közt fenforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött, az 1868. évi XXX. tc. által beczikkelyezett egyezmény némely szakaszainak módosításáról, illetőleg kiegé-szítéséről” szóló 1873. évi XXXIV. törvénycikk 5. §-a határozta meg. A jogszabályt lásd:

https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=87300034.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%- 3Fextraparams%3D%7B%2522Year%2522%3A%25221873%2522%2C%2522Kibocsa-to%2522%3A%2522TV0%2522%2C%2522ID%2522%3A%2522FullTextSearch%2522%7D (Letöltve: 2020. 02. 23.)

11 Iványi Emma (1960) Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914–

1918. A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 8. Akadémiai Kiadó, Bu-dapest. 31.

12 A magyar felelős miniszterek számának ideiglenes felemeléséről szóló 1917. évi XI. törvényt az uralkodó 1917. augusztus 4-én szentesítette, kihirdetésére 1917. augusztus 9-én került sor.

A jogszabályt lásd: https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=91700011.TV&searchUrl=/

ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D38 (Letöltve: 2020. 02. 14.)

valósulhatott meg, amelyet már hivatalba lépését megelőzően kulcsfontosságú céljának tekintett. Erről Batthyány Tivadar visszaemlékezéseiben így írt: „Mi-dőn Esterházy Móric gróf mint dezignált [kijelölt] miniszterelnök engem fel-szólított, hogy kabinetjében vállaljak miniszteri állást és megismertette velem kormányzati programját, két konkrét kérdésre nézve kellett biztosítékokat kér-nem. Az egyik, hogy egy kellő munkakörrel bíró népjóléti minisztérium fog felállíttatni, mire nézve teljes megnyugtatást nyertem.”¹³

Jelen tanulmány keretei nem teszik lehetővé, hogy a kormányátalakítást követően megalakult tárca nélküli minisztériumok mindegyikét vizsgálatunk tárgyává tegyük. Munkánkban kizárólag a népjóléti tárca nélküli miniszté-rium felállításának körülményeire fókuszálunk, s tesszük azt elemzésünk tár-gyává.

A bevezetőben idézett, 1917. augusztus 18-án kelt királyi kézirat Batthyány Tivadar gróf kinevezéséről a következőképpen intézkedett: „Kedves gróf Bat-thyány! Magyar miniszterelnököm előterjesztésére Önt Személyem körüli magyar miniszteri állásától kegyelemben felmentem és egyben tárca nélküli magyar miniszteremmé kinevezem.”¹⁴

Batthyány Tivadar kinevezése aligha volt meglepő, hiszen már korábban is elég nyilvánvaló volt, hogy ő a népjóléti ügyekért felelős tárca nélküli minisz-teri poszt várományosa. Erről Batthyány egyébként még az Esterházy-kor-mány megalakulását megelőzően megegyezett a kijelölt miniszterelnökkel.

Megállapodásuk értelmében Batthyány csak addig vállalta a király személye körüli miniszteri tárcát, amíg a képviselőház létre nem hozza a tárca nélküli miniszteri posztokat, s ezt követően, mint tárca nélküli miniszter megszer-vezi az újonnan felállítandó népjóléti minisztériumot, amelynek még a háború alatt olyan szociális reformokat kell megalkotnia, „melyek mellett a harcterek-ről majdan hazatérő katonáink a jövőre megnyugvást és meleg otthont talál-hatnak.”¹⁵ Ennek megvalósítását mindketten csakis egy nagyszabású, külön népjóléti minisztérium létrehozásával tudták elképzelni.

Szintén Batthyány új feladatú miniszterségét vetítette elő az az 1917. június 8-i uralkodói audiencia, ahol teljes egyetértés alakult ki a király és Batthyány között, „hogy azonnal egy nagy hatáskörrel és tetemes pénzbeli dotációval el-látandó népjóléti minisztériumot kell felállítanunk, amely azután a szociális

13 Batthyány Tivadar gróf (1927) Beszámolóm. I. Szerzői kiadás. Budapest. 162.; Batthyány Ti-vadar két kötetes munkáját szöveghű közléssel, jegyzetekkel ellátva 2017-ben az Athenaeum Kiadó jelentette meg. Sajtó alá rendezte Kovács Attila Zoltán. [A másik kérdés, amire Bat-thyány garanciákat kért Esterházytól, az a választójog elvi jelentőséggel bíró rendelkezéseire vonatkozott.]

14 Budapesti Közlöny, 190. sz. Budapest. 1917. augusztus 19. 1. A királyi kéziratot Esterházy Móric miniszterelnök ellenjegyezte.

15 Batthyány i. m. 146.; 156.

Vizi László Tamás: A népjóléti tárca létrehozásának politikai és alkotmányos előzményei 1917-ben

reformokat az állami élet legelső sorába emeli.”¹⁶ Ezzel 1917 nyarán, a legma-gasabb szinten született meg az az elhatározás, mely szerint a szociális problé-mák kezelésére és megoldására egy széles hatáskörrel bíró és kellő költségvetési forrással ellátott, önálló minisztérium létrehozására van szükség. Ahhoz azon-ban, hogy ez realizálódhasson, először törvénymódosításra volt szükség. Meg kellett ugyanis teremteni a jogszabályi hátterét egy népjóléti tárca nélküli mi-nisztérium létrehozásának. Ilyen előzmények után alkotta meg az országy-gyűlés a már idézett 1917. évi XI. törvényt, amely megnyitotta annak a jogi lehetőségét, hogy megszülessen a népjóléti tárca nélküli minisztérium és ki-nevezésre kerülhessen annak vezetője. A megszületett törvény szövege és tar-talma, amelynek felhatalmazása alapján a király kinevezte Batthyány Tivadart a tárca nélküli minisztérium élére, azonban egyáltalán nem állt összhangban azokkal a nagyszabású tervekkel, amiket a király és vele együtt Batthyány ere-detileg elképzelt. A törvény ugyanis csak korlátozott pénzügyi forrást bizto-sított az új minisztérium számára, s két államtitkári állás létrehozásán kívül nem tette lehetővé, hogy a feladat ellátásához szükséges és indokolt miniszte-riális álláskeretet kialakítsák. Ilyen nehézségek és korlátok között kellett volna megkezdenie Batthyány Tivadarnak az új minisztérium megszervezését. Rá-adásul két napon belül újabb problémával kellett szembenézni.

Még meg sem száradt az új kormánytagok kinevezési okmányain a tinta, amikor Esterházy Móric miniszterelnök az 1917. augusztus 20-i miniszterta-nácson bejelentette, hogy az uralkodónál tett legutóbbi látogatásán megrom-lott egészségügyi állapotára tekintettel kérte felmentését a miniszterelnöki poszt alól. A minisztertanács Esterházy bejelentését tudomásul vette, s egy-úttal testületileg felajánlották lemondásukat az uralkodónak.¹⁷ Károly még aznap intézkedett és augusztus 20-i hatállyal elfogadta Esterházy lemondását.

Az uralkodó augusztus 20-i legfelső kézirata a másnapi, 1917. augusztus 21-i hivatalos közlönyben jelent meg: „Kedves gróf Esterházy! Megrongált egész-sége legőszintébb sajnálatomra nem engedi, hogy csak rövid idővel ezelőtt nehéz viszonyok között nagy áldozatkészséggel megkezdett már sikert is fel-mutató működését folytassa. Midőn Önt az említett okból előadott kérelmére magyar miniszterelnöki állásától kegyelemben felmentem, szívem mélyéből fejezem ki hálás köszönetemet és teljes elismerésemet azon kitűnő szolgála-taiért, melyeket úgy a hazának, mint Nekem tett. Remélvén, hogy mielőbb visszanyeri egészségét, biztosítom Önt különös bizalmamról és változatlan ke-gyelmemről.”¹⁸

A miniszterelnök felmentésével teljesen új helyzet állt elő. Egyrészt Ester-házy távozását követően a miniszterek az uralkodó döntéséig már csak mint

16 Batthyány i. m. 139.

17 Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) K27 1917. 08. 20. 004.; Batthyány i. m. 157.

18 Budapesti Közlöny, 191. sz. Budapest. 1917. augusztus 21. 1.

ügyvezető tárcavezetők látták el hivatalukat, másrészt pedig Esterházy szemé-lyében egy olyan politikus hagyta el a miniszterelnöki posztot, aki következe-tesen elkötelezett híve volt a népjóléti és munkaügyi kérdések intézményesített megoldásának és a szociális gondoskodást az állam egyik legfontosabb felada-tának tekintette.¹⁹ Batthyány emlékiratai szerint Esterházy lemondását kö-vetően legszívesebben kilépett volna a kormányból,²⁰ de mint a későbbiekben látni fogjuk, erre mégsem került sor.

Esterházy felmentésével egy időben a király a pártokkal történő egyezte-tés nélkül Wekerle Sándort, az Esterházy-kormány programjának továbbviteli kötelezettsége mellett kinevezte miniszterelnöknek, s megbízta a kormányala-kítással.²¹ Károly egyúttal koronatanácsra hívta össze a lemondásukat felaján-lott kormány tagjait, ahol felszólított a minisztereket, hogy maradjunk meg állásaikban és támogassák Wekerlét. Az uralkodó biztosította a minisztereket arról, hogy a Wekerle-kormánynak a korábban kidolgozott és elfogadott tel-jes Esterházy-program alapján kell tevékenykednie.²² Visszaemlékezéseinek tanúsága szerint Wekerle személye komoly dilemma elé állította Batthyányt, amit utóbb azzal magyarázott, hogy „az a Wekerle, aki […] az egy Weker-le-telep építésétől eltekintve soha mélyrehatóbb szociális érzékéről tanúságot nem tett, megcsinálja [e] azokat a szociális reformokat,” amelyeket az Ester-házy-kormány a programjában meghirdetett.²³ Batthyánynak ezzel kapcso-latban egyértelműen kétségei voltak, de végül a király kérésének eleget téve, mégis megtartotta miniszteri állását.

Az immáron harmadszor is miniszterelnöki kinevezést kapott Wekerle Sándor vezette kormány tagjai 1917. augusztus 23-án kapták meg az ezúttal is az alsó-ausztriai Reichenau an der Rax-i kastélyban tartózkodó Károlytól a miniszteri megbízásaikat.²⁴ Batthyány Tivadar esetében a legfelső kézirat a következőket tartalmazta: „Kedves gróf Batthyány! Magyar miniszterelnö-köm előterjesztésére Önt tárca nélküli magyar miniszteremmé ezennel újból kinevezem, illetőleg ezen eddig viselt állásában megerősítem.”²⁵ Batthyány Tivadar tehát folytathatta – immár a Wekerle-kormány tárca nélküli minisz-tereként – azt a munkát, amit valójában még el sem kezdett.

19 Erre vonatkozóan lásd Esterházy Móricnak a képviselőházban 1917. június 21-én elmondott kormányprogramját. Az 1910. évi június hó 21-ére meghirdetett Országgyűlés Képviselőházá-nak Naplója. XXXVI. kötet. Budapest. 1917. (a továbbiakban KN.) 8–14.

20 Batthyány i. m. 158.

21 Budapesti Közlöny, 191. sz. Budapest. 1917. augusztus 21. 1. Batthyány i. m. 158.

22 Batthyány i. m. 158.

23 Uo. (1927) 159.

24 Budapesti Közlöny, 194. sz. Budapest. 1917. augusztus 24. 1–2.; A harmadik Wekerle-kormány összetételét lásd: Bölöny, Hubai i. m. 88.

25 Budapesti Közlöny, 194. sz. Budapest. 1917. augusztus 24. 2.

Vizi László Tamás: A népjóléti tárca létrehozásának politikai és alkotmányos előzményei 1917-ben

A tárca nélküli miniszterek ügyköreit – így Batthyány Tivadarét is – az 1917.

augusztus 24-i minisztertanács tárgyalta.²⁶ A kormány Batthyányt a „szoci-ális jellegű teendők” ellátásával bízta meg, majd úgy határozott, hogy „[…]

miniszter úr munka-és hatáskörének tüzetesebb megállapítása, személyzeté-nek a szakminisztériumok létszámából való kirendelése, a hivatalok elhelye-zése, számviteli és pénztári szolgálatának ellátása tekintetében a szakminiszter urakkal egyetértőleg konkrét javaslat fog a minisztertanács elé terjesztetni.”²⁷

A minisztertanács döntése, amely láthatóan tágan és kiterjesztően értel-mezte a 1917. évi XI. törvény előírásait, minden bizonnyal meg kívánta te-remteni a minisztérium működéséhez szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi kereteket. Ennek jogszerű végrehajtása viszont törvénymódosítást igényelt, melynek tényével a miniszterelnök is tisztában volt. Tudta, hogy a népjóléti ügyek miniszterének és a minisztériumnak a hatáskörébe utalandó ügyekről az országgyűlésnek kell határoznia. Ezért az 1917. augusztus 30-i minisztertaná-cson a témát a tárca nélküli miniszterek hatásköreinek megállapítása kapcsán napirendre is tűzte. Előterjesztésében Wekerle indítványozta, hogy Batthyány Tivadarnak, mint a népjóléti ügyek miniszterének legyen feladata megtervezni és előkészíteni az országgyűlés elé terjesztendő szükséges törvénymódosítá-sokat, valamint kidolgozni a minisztérium működésével kapcsolatos részletes szabályokat.²⁸ A minisztertanács elfogadta Wekerle előterjesztését, s egyút-tal intézkedett arról, hogy a minisztérium megszervezésével és a felmerülő ügyek intézésével kapcsolatosan – a törvényi lehetőségeket kihasználva – Bat-thyány mellé két olyan személy kerüljön kinevezésre, akik komoly miniszté-riumi és szervezési tapasztalattal rendelkeznek. A minisztertanácsi határozat értelmében, Batthyány javaslatára így került a miniszter mellé Dr. Papp Dezső kereskedelemügyi miniszteri osztálytanácsos, a magyar szociálpolitika ismert szakértője, és Medve Miklós miniszteri titkár, aki korábban a király személye körüli minisztériumban is Batthyány munkatársa volt. Batthyány mellé a ha-tározat értelmében még egy fő irodatisztet helyeztek.²⁹

A Wekerle-kormány képviselőházi bemutatkozására és a kormányprogram ismertetésére 1917. szeptember 12-én került sor. A miniszterelnök beszéde elején leszögezte, hogy az Esterházy Móric által 1917. június 12-én bemuta-tott kormányprogramot változatlanul és egészében fenntartja, s azt képviselni fogja. Beszédének elején elődje programjának két leglényegesebb elemét, a

vá-26 A minisztertanács a kinevezett tárca nélküli miniszterek közül Vázsonyi Vilmost az új válasz-tójogi törvény előkészítésével, gróf Hadik Jánost, az Országos Közélelmezési Hivatal elnökét a közélelmezési ügyek, gróf Batthyány Tivadart a szociális (népjóléti), Földes Bélát az átmenet-gazdasági teendők vitelével bízták meg. Később röviden választójogi, közélelmezési, népjóléti és átmenetgazdasági minisztereknek nevezték őket.

27 MNL K27 1917. 08. 24. 1022.

28 MNL K27 1917. 08. 30. 1004.

29 MNL K27 1917. 08. 30. 1004-1005.; Batthyány i. m. 167.

lasztójog reformját és a szociális reformok szükségességét emelte ki. Utóbbival kapcsolatban megjegyezte, hogy „[…] fokozott figyelemmel igyekszünk meg-valósítani azokat a szocziális jellegű intézkedéseket, melyeket programunkba felvettünk. Ezek közzé sorolom a rokkantak, hadiárvák és özvegyek ellátását, a hadisegélyek és a közalkalmazottak háborús segélyének felemelését, újabbi szabályozását, a hanyatló irányú népesedési mozgalom mellőzhetetlen job-bítása érdekében az anya- és gyermekvédelemnek és az egész közegészség-ügynek hatványozott gondozását. Ide sorolom a betegsegélyezést, a balesetek

In document TÖRTÉNELEM RÉGIÓ POLITIKA (Pldal 86-95)