PROF. DR. RECHNITZER JÁNOS DSc,
egyetemi tanár, doktori iskolavezető, Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola, Széchenyi István Egyetem
Tisztában vagyunk azzal, hogy az ünnepelt nem, vagy kevésbé foglalkozott a nagyvárosokkal, azok fejlődésével, így munkánk kakukktojásnak is számít-hat a kötetben. Ám maga is egy gazdasági szempontból jelentős nagyváros-ban él és dolgozik, így kutatási eredményeink,1 amelyek több éves program eredményeként jelennek meg, talán hasznosak lehetnek annak megértéséhez, hogy milyen tényezők alakítják a hazai városhálózat fókuszpontjait, azok fejlő-dési pályáját. A nagyvárosok alatt hazai dimenzióban a 100 ezer főnél nagyobb népességű centrumokat értjük, amelyeknek nagytérségi (regionális) kisugár-zása van, egyben területi tőkéjük kiemelkedik, azok minden egyes tényezője érdemleges, egyedi, közösség alakító.
Az első tételünk, hogy a magyar nagyvárosok az elmúlt 30 esztendőben más és más fejlődési pályát jártak be. A nyolc kiemelt, gazdasági és társadalmi, de településhálózati szempontból meghatározó centrum nemcsak általában, hanem a gazdaságuk vonatkozásában különféle irányokban mozdult el, ami alapvetően befolyásolja a következőkben bemutatásra kerülő pályaképeket, il-letve azok csoportjait.
Négy csoportot alakítottunk ki, amelyeknek az elnevezésében a fejlődési pá-lya szerintünk meghatározó tényezőjét, vagy tényezőit jelöltük. Arra törek-szünk, hogy a csoportok bemutatást általában tegyük meg, s lehetőség szint városonként is értékeléseket adjuk, ide kapcsolva a szektorális elemzések meg-állapításait.
A (új)ipari bázisra épülő pálya, idetartozik Győr és Székesfehérvár, ahol a gyorsabban alkalmazkodást, a határozottabb szerkezetátalakítást, s annak me-részebb megoldásait regisztrálhattuk2. A két – az egyik inkább történelmi, a másik újkori – ipari központnak a korábbi diverzifikált gazdasági szerke-zete, nyugati gazdaságokkal kialakított erőteljes kapcsolatai következtében, tapasztalt vállalati menedzsment jelenléte miatt lendületesen, pontosabban
1 A tanulmány a KÖFOP-2.1.2-VEKOP-15. „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fej-lesztés” című kutatás eredményeinek felhasználásával készült.
2 Rechnitzer János – Berkes Judit (2019) Győr. Kézirat, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Buda-pest.; Baranyai Nóra (2019) Székesfehérvár elemző tanulmány. Kézirat, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest.
zökkenőmentesen tudott a rendszerváltozás lezárulásakor (1996-2002) vál-tani, átalakulni. Egyben a sikeres privatizációk révén megújulni, mit a többi nagyváros és annak gazdasága. Az előbbiek mellett még a földrajzi helyzetük, annak korai kedvező feltártsága (autópályák kiépülése) is döntő volt a szerke-zetük megújításban, de fontosnak tartjuk – s erről éppen a terepmunka során szerezhettünk volna mélyebb ismerteket szerezni – a városi vezetésnek (városi menedzsment) az elkötelezett hozzáállását, innovációs aktivitását, adaptációs hajlandóságát és válságkezelései merészségét.
Mindkét helyen megvalósult a rendszerváltást megelőző (már a nyolcvanas évek végén induló, majd a kilencvenes években is tartó) fejlesztési beavatkozás sorozat az önkormányzat részéről. Ezek az aktivitások az új és régi gazdasági szereplőket segítette az átalakulásban, részben a körülmények biztosításában (letelepedések támogatása), a külső-belső kommunikáció formálásában (vá-rosmarketing, gazdasági egységek monitorozása), a gazdasági infrastruktúra kiépítésével (ipari park(ok) létesítése), vagy annak megkezdésével, továbbá a helyi támogatási, befogadási intézmények kialakításával. Nem arról van szó, hogy ez a két önkormányzat gazdag lett volna, rendelkezett volna erőforrások-kal a privatizációhoz, vagy a telephely kialakításhoz. Ellenkezőleg, ilyen for-rások nem voltak számukra biztosítva, de abban különböztek másoktól, hogy nyitottak, alkalmazkodókká váltak, segítettek a vállalkozói szférának a vállalati, s részben szektorális válságok megoldásában. Ezek a kezdeti sikerek, még ha zökkenőkkel is, megteremtették a városok hírnevét, az elismertségét, amit az-tán kedvezően hatott egy vagy több nemzetközi nagyvállalat megtelepedésére, majd azok gyakoroltak vonzást a további megtelepedni kívánókra, legyenek azok a beszállítóik, vagy éppen a kapcsolódó, netalán tán a konkurens gaz-dasági szervezetek. Győr és Székesfehérvár esetében ezek a kilencvenes évek közepén regisztrált sikerek hozzájárultak a nagyvárosi gazdaság újra indításá-hoz, ami annak további vonzását növelte, az átalakulásukat gyorsította, majd az újabb szervezetek megtelepedését motiválta és esetükben egy sikeres (újra) iparosodási pályát indítottak el. A szakértők esetükben hangsúlyozzák a pá-lyafüggő fejlődést3, azt, hogy a korábbi szerkezetek éltek tovább, jelentek meg azoknak az elemei, egyben kultúrái. Vitathatatlan, hogy mindkét centrumban közel egy évszázados feldolgozó ipari kultúra volt, aminek a gyors újraindítása hozzájárult a külföldi befektettetések sikeres fogadásához, ám a korábbi gaz-dasági szerkezetek más fontos egységei mindkét esetben leépültek, vagy eltűn-tek (Győr: textil és élelmiszeripar, Székesfehérvár: híradástechnikai ipar), új szereplők jelentek meg ezen ágazatok foglalkoztatottjainak felszívására, ame-lyek eddig nem voltak jelen. A pályafüggés elleni másik érvünk, hogy minkét helyen megfigyelhettük a KKV aktivitást, ami ugyan a korábbi
nagyvállala-3 Lux Gábor (2017) Újraiparosodás Közép-Európában. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs.
Rechnitzer János: Adalékok a magyar nagyvárosok fejlődési pályáihoz
tokból nőttek ki, de aztán sikeres közép-, vagy kisnagyvállalattá alakultak, s önálló profillal, kellően magas szintű technológiai bázissal rendelkeznek.
Az (újra)iparosodott pálya tagjainál csak lassan, mondhatni megkésve je-lentek meg, vagy kerültek megújításra azoknak a városi tőkeelemek, amelyek az innovációs miliő formálását tartósan befolyásolhatták. Így a társadalmi tőke és a kulturális tőke állományok, azoknak az alkotói vontatottabb, vagy hiá-nyos mennyiségben és minőségben találhatók meg, az integrációs aktivitásuk – beépülésük és kapcsoltuk a gazdaság új és régi egységeivel – gyenge volt és még ma sem látványos.
A két nagyvárosban önálló felsőoktatási intézménnyel rendelkező Győr képes egy ugrást végrehajtani (főiskolából egyetemmé válni, 2002), míg Székesfehér-váron az önálló főiskola kedvező indulása elakadt, jelenleg is a fővárosi köz-pontú intézmények filiáléi működnek a városban. A felsőoktatás fontos terepe, de egyben szimbóluma a nagyvárosi kulturális tőkének. Más kulturális tőke elemek sem voltak képesek átütő hatásokat felmutatni a két nagyvárosban, így aztán a nagyvárosi világ minőségi átalakulása, annak hangulatának megte-remtése napjainkig várat magára. A társadalmi tőke potenciálokban Győrnél határozott vonzást tapasztalhatunk, ami értelemszerűen megbontotta, meg-bontja a város korábbi népességi szövetét, új igényekkel, fogyasztási módok-kal és életmód mintákmódok-kal, amikre még lassúbb a reakció, csak elemeiben lehet megtalálni az igények minőségi kínálatát. Város gazdaságának centrifugális hatása látványos szuburbanizációs folyamatokat indukált, ami város – és a tér-ségfejlesztési intézmények és szervezetek jobb illeszkedését kívánja meg a jö-vőben.4
A városban stabilizálódott a bázisgazdasági egység (Audi), az egyetem és az önkormányzat együttműködésének formális és informális rendszere műkö-dőképes, amivel számos fejlesztési sikert lehetett elérni. A jövő iránya – s erre egyértelmű jelek tapasztalhatók –, hogy ennek a modellnek a kiterjesztése el-kezdődhessen. Részben a gazdaság további aktorainak bevonásával, az okta-tás és képzés, a lokális tudásipar intézményi köreinek szélesítésével és városi kormányzás szemléletének és új eszközeinek adaptálásával és a városi társada-lom új és régi szereplőinek egyre határozottabb bevonásával.5
Székesfehérvárra Budapest árnyéka ránehezül, ez felismerhető a társadalmi szerkezetének mérsékelt elmozdulásában, annak lassabb átrendeződésében, vagy kulturális kínálatban, de a városi rendszerek igénybevételében. A fő-város közelsége abban is kimutatható, hogy a nagyfő-várost formálni képes elit kötődése nem egyenletesen határozott a központhoz, így azok mintaalakító
4 Rechnitzer János (2016) A területi tőke a városfejlődésben – A Győr-kód. Dialóg Campus Kiadó, Pécs-Budapest.
5 Fekete Dávid – Rechnitzer János (2019) Együtt nagyok. A nagyváros és nagyvállalat 25 éve.
Dialóg Campus Kiadó, Budapest.
képessége gyenge, a lokális identitás alakításában csak áttételesen, vagy időle-gesen vannak jelen. Az innováció miliő, mint a városi tőketényezők koncent-rált és együttes megjelenése még a gazdasági szervezetek zárt keretei között koncentrálódik, annak szélesebb kiterjedése nem indult el. Nem történt meg az tőketényezők belső egymásra hatása, a szinergiák indításának intézményi ke-reteit nem érzékeltük, még nem ismerhetők fel ezek kapcsolódásának sokol-dalú és megtermékenyítő hálózata.
Ezen fejlődési pályán lévő nagyvárosnak szembe kell nézniük az ágazati közvetlen és közvetett függés globális gazdaság általi rezdüléseivel, vagy megráz-kódásaival, a növekvő bevándorlás által felhíguló helyi társadalomban generált konfliktusokkal,6 az egyre jobban erősödő szuburbanizációs övezetek érde-kérvényesítő aktivitásával, a városi kormányzás új kihívásaival, azaz a szerep-lői körök aktívabb bevonásának nehézségeivel, s a nagyközpontok, fővárosok (Győr: Bécs, Pozsony, Székesfehérvár: Budapest) egyre komplexebb árnyék-hatásával.
A tradicionális, megújuló nagyvárosokban – Debrecen, Miskolc – lassabban, mérsékeltebben, visszafogottan zajlottak az átalakulási folyamatok.7 Deb-recen esetében sikeres és időben gyorsabb, míg Miskolc esetében nehezen és megkésetten jelentkeztek ezek a folyamatok. Talán ennek oka lehetett, hogy ezek a centrumok olyan régiók központjai voltak, amelyekben a gazdasági és tár-sadalmi válság a leglátványosabb volt a rendszerváltozás és azt követő években, így aztán a lokális politikai elit nem a belső szerkezeti megújítási kényszerben élt, hanem a központi források vadászatában, azok gyűjtésében. Megítélésünk szerint a helyi irányítók nem tudtak, vagy nem akartak a szerkezetátalakítás-ban részt venni – tapasztalat hiánya, modell zavarok, megszokott a központi forrás fogadás stb. – így aztán csak megkésve, időben már az átmenet végfázi-sában kezdték felismerni, hogy tenni kell valamit. Ehhez persze hozzájárult, hogy az autópálya csak az ezredfordulón után (2002-2006) kezdték összekötni a fővárossal a két regionális centrumot, így a gazdaság megújításának időbeli lemaradása magyarázható volt.
Debrecen és Miskolc egyértelműen regionális központként működik, nem csak a szűkebb megyéjét, hanem több megyére is kiterjednek szerepköreik, amiben a szolgáltatásszervezés mellett a felsőoktatási és részben kulturális funkciók is jelen vannak. Domináns kapcsolataik formálódnak a határon túli nagyközpontokkal, így Kassával és Nagyváraddal, bár ennek a munkamegosz-tás a jellegét még nem lehet egyértelműen felismerni, de a jövőben számos
fej-6 Koudela Pál – Yoo Jinil (2018) Kertvárosi Erődítmény Törökbálinton: területi különbségek a társadalmi térkonstrukcióban. Ethnographia, 129(2): 233-251.
7 Józsa Viktória (2019) Miskolc. Kézirat, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest.; Kozma Gábor – Molnár Ernő (2019) Debrecen. Kézirat, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest.
Rechnitzer János: Adalékok a magyar nagyvárosok fejlődési pályáihoz
lesztési lehetőséget tartalmazhatnak. (Gondolunk itt a debreceni repülőtérre, vagy a miskolci egyetemi-kutatási bázisokra.).
Kiemelendő a felsőoktatási és az ahhoz is kapcsolódó kutatás-fejlesztési intéz-mények mindkét nagyvárosban, aminek a lokális gazdasági kapcsolatai helyben lassan felismerhetők, sőt a vállalkozás generáló képességük szintén regisztrál-ható. Nemzetközi hallgatók megjelenésével (Debrecen) a városi fogyasztási te-rek is átalakultak, ami kedvezően hat a lokális piacokra a koncentrál népesség és regionális vonzás mellett. Érdemleges kulturális attraktivitásokkal rendel-keznek ezek a nagyvárosok, amik hazai, sőt több vonatkozásban nemzetközi ismertségükben is megjelenik.
Eltérő a városszerkezetük, így más és más városüzemeltetési módokat kell al-kalmazniuk, ezek jelentős terheket rónak a közösségekre. Felismerhető, hogy a fejlesztések koncepciók mellett valósulnak meg, azonban nem látható, hogy a domináns nagyvárosi szereplői körök szervezetten (intézményi) együttműkö-déseket folytatnak, lassan formálódik ki az autonóm nagyszervezetek fejlesz-tései elképzeléseinek összehangolása, folyamatos egyeztetése.
Debrecenben egy jelentős járműipari beruházás előkészítése folyik, aminek a városfejlesztési hatásai – foglalkoztatás, oktatás-képzés városszerkezet, köz-lekedés, lakáspiac, fogyasztási terek, város kommunikáció – a jövő szempont-jából meghatározóak lehetnek. A fizikai felkészülés – ipari park, közlekedés – mellett célszer gyorsítani érdemes a soft jellegű előkészületeket, ennek más ha-zai nagyvárosokban már megélt tapasztalatait, kidolgozott rendszereit tanul-mányozni.
Miskolc esetében az elemző és összefoglaló tanulmányokból nem egyértel-műek a jövő irányai, az aktivitások zónái. Nem gondoljuk, hogy a jövőben szer-kezetformáló nagy fejlesztés megrázná a várost, helyette a gazdasági szerkezet további finomítása, annak jobb, a városi tőkére hangolt működése lehet a jövő iránya, egyben a fejlesztést generáló csoportok együttműködésének intézmé-nyesítése és gyakorlati működtetése. Kiemelendő meg az agglomerációs folya-matok alakulása, ami várostérségi kooperációt és közös gondolkodást kíván meg, nem beszélve arról, hogy érdemes lenne a város regionális szerepkörei-nek megújítása, azoknak új tartalmakkal való feltöltése.
Az átmeneti nagyvárosoknak – Kecskemét, Nyíregyháza – tekintjük azokat a központokat, ahol jelentősebb szerkezeti változások zajlanak le, de azok be-ágyazódása, városi rendszerekben való integrációja még folyamatban van, nem történt meg.8
Kecskemét nagy járműipari beruházás haszonélvezője, annak minden ked-vező és kedked-vezőtlen hatásával együtt. A gazdasági szövet megbomlott, hi-szen foglalkoztatás, munkahely, tevékenység átrendeződés zajlik, egyben az
8 Kanalas Imre (2018) Kecskemét. Kézirat, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest.; Filep Bálint (2018) Nyíregyháza. Kézirat, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest.
új bázisnagyvállalat teremtette kultúrát integrálni kell a hagyományos agrár, élelmiszergazdasági környezetbe. Mindez megbolygatja a városi rendszerele-meket, azok szereplőit, intézményeit, még ha a tudatos fejlesztés momentumai felismerhetők a város kormányzásban. Érdekes folyamat zajlik Kecskeméten, éspedig az, hogy át tud-e hangolódni a nagyváros az új követelményekre, milyen alkalmazkodási stratégiát képes kidolgozni az egyre jelentősebb ki-hívásoknak (közlekedés, betelepülés, lakásépítés, új vállalkozói rétegek meg-jelenése és fogadása, a fogyasztási terek átalakulása, foglalkoztatás képzési kiszolgálása stb.).
A nagy váltás korszakát éli a város! S ebben számos determinizmussal kell számolni, így a főváros árnyékhatásával, ami nem jelentéktelen (helyi elitek megosztottsága, elkötelezettsége, fogyasztás elterelése stb.). Hasonló a hely-zet Székesfehérvárral, ott is erős Budapest befolyása, s ennek következményei a városi társadalomra, gazdaságra, lakosságra nem jelentéktelen. A követ-kező meglátásunk szerint, a regionális szerepkörök hiányos jelenléte. Kecskemét ezekkel a funkciókkal kevésbé rendelkezik, nem, vagy csak elemei épültek ki, megosztott nagytérségben található (Szeged és Szolnok, s az említett főváros hármasságában). Így a nagyvárosi dimenziónak a regionális szervező, irányító rendszerelemét csak részben tudja teljesíteni, vélhetően az előbbiek miatt en-nek kultúrája sem alakult ki. A felsőoktatásának erősített fejlesztése kedvezően befolyásolhatja a térségi szerepköröknek az alakítását (hallgatói szívás széle-sebb térségekből, letelepedés a végzés után, tradicionális társadalom felbom-lása). A városi szolgáltatások körének bővítése és minőségének javítása segíthet a (nagy)városi világ kedvező alakításában, amit a kulturális adottságok meg-újítása csak ösztönözhet.
Nyíregyháza más dimenzió, de abban Kecskeméttel azonos pályán van, hogy néhány domináns külföldi gazdasági egység alakítja a gazdaságát, ezek már jól, rosszul beépültek város tőkeállományba. Továbbá szintén rávetül két – ta-lán egymással is vetélkedő – regionális nagy központok (Miskolc és Debrecen) árnyéka, a város inkább a megyéjének a kiszolgálását végzi, ahonnan a kedve-zőtlen társadalmi-gazdasági-települési körülmények miatt a szerkezet alakító erőforrásokat nem lehet kellő minőségben és mennyiségben mobilizálni. Talán abban más Nyíregyháza, hogy a közeli országhatárok miatt kapu nagyváros-ként működik, annak számos előnyével (áttelepülések, befektetések, munka-erő, speciális fogyasztási igények át alakított szolgáltatások), de hátrányaival (feketegazdaság, idegen kulturális hatások, elkülönülés) együtt.
Jellemző mindkét városra, hogy tartósan küzdött a felsőoktatás megtelepí-tésért. Kecskeméten a műszaki tudományok nyertek nagyobb prioritás, Nyír-egyházán a humántudományok. Az előbbi esetben látványos fejlesztés indult meg a tízes évek elejétől, míg az utóbbinál mindez az ezredforduló után egy más – ma már nem preferált – beruházási konstrukcióban, s ennek következ-tében az intézményi terhek olyan mértékűek voltak, hogy a humánbázis
fej-Rechnitzer János: Adalékok a magyar nagyvárosok fejlődési pályáihoz
lesztése lelassult. Nem beszélve arról, hogy a két szomszédos nagyközpont felsőoktatásának elszívó hatását nem lehetett kompenzálni. Végezetül, de nem utolsó sorban, a kulturális kínálatban is azonos a két nagyváros. Nem fedez-tünk fel olyan karakteres kulturális kínálati elemek, akciókat, intézményeket, amik országosan említést érdemeltek volna, egyben a városok hírnevét, imáz-sát – a konvencionális és tradicionális képleteken túl – erősíteni tudnák.
Az útkereső nagyvárosok – Szeged és Pécs – alatt azt értjük, hogy kiváló adottságokkal rendelkeznek a városi tőke több dimenziójában, de még nem si-került a megújítási folyamatokat beindítaniuk, inkább helyben topognak, ke-resik a pályájukat, a változtatásuk irányaiban még bizonytalanok.9
A szerkezetekben a két nagyváros erősen tradicionális volt, hiszen Pécsett a szén és uránbányászat, továbbá a könnyűipar, Szegeden a kőolaj és földgáz-bányászat, valamit az élelmiszeripar uralta a gazdaságukat. Ezeket a kolon-cokat ugyan gyorsan levetették a városok, láttunk próbálkozásokat a külföldi működő tőke betelepítésére, helyi bázisvállalatok megújítására, de ezek nem indítottak el látványos szerkezetátalakítást. Az autópálya kapcsolata Szeged-nek a fővárossal korán kiépült (2005), de a fizetős konstrukció nem kedvezett az igénybevétel terjedésének, míg a pálya Pécsig éppen gazdasági válságkor érkezett meg (2009), így nem adhatott lendületet az új közlekedési kapcso-lat a felemelkedéshez. A két város kiváló és kiemelkedő szellemi erőforrások-kal rendelkezett és rendelkezik ma is. A kedvező adottságok nem váltak egyik helyen sem aktivációs tényezővé, azok csak részben voltak képesek a gazda-ságban megújító erőtereket teremteni. (Például Pécsett a külföldi hallgatók nagy száma a városi szolgáltató szektor fejlesztését indukálta.) A regionális szerepkörök mindkét városban kiterjedtek és sokszínűek, azonban ezek olyan térségekben fejtik hatásukat, amelyekből nem lehet érdemleges erőforrásokat felszívni. Szeged egyik központja lett a kilencvenes években délszláv háború miatt menekülőknek, így érzékelhető erőforrásokhoz jutott. Az ezredforduló után viszont nem volt képes a betelepülés lendületét megtartani, vagy kana-lizálni a helyi gazdaságba. Pécs a kisebb kiterjedésű nagyvárosokhoz tarto-zik (168,2 km2), Szeged viszont nagy kiterjedésű (281 km2), míg az utóbbinál a területi lefedettség mértéke, az előbbinél hegyvidéki környezet jelentősen növeli a város működtetésének költségeit. Ezeknek a tényezőknek ráfordításai szükséglete az idővel nem csökkennek, hanem mindkét centrumban jelen-tősen emelkednek, részben a közszolgáltatások bővülése, részben pedig a be-épülések következtében.
9 Rácz Szilárd – Horeczki Réka – Kovács Sándor Zsolt (2019) Pécs. Kézirat, Nemzeti Közszol-gálati Egyetem, Budapest.; Vida György – Lengyel Imre (2019) Szeged. Kézirat, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest.
Biztosan számos tényező, de összességében a jelzett érdemleges szellemi erő-források – vélhetően ezek független volta miatt – a nagyvárosok gazdaságának fokozatos gyengülését, leépülését nem tudták megakadályozni. Így aztán az egyik nagyvárosban – Pécs – egy csendes leépülés, kimerülés, gazdasági pan-gás figyelhető meg, a másiknál – Szeged – néhány tradicionális bázisvállalat lassú megújítása, mondhatni döcögő pályakorrekció, illetve a bizakodás a lét-rehozott nemzetközi kutatás-fejlesztési nagyberuházás feltételezett gazdasági szinergiájában.10
PÁLYAALAKÍTÓ TÉNYEZŐK
A fejlődési típusok alapján sajátossága a nagyvárosok gazdaságának, hogy azok döntően és alapvetően a külföldi működő tőke beruházások révén tudtak el-mozdulni. Közülük azok lettek sikeresek, amelyek időben – rendszerváltozás hajnalán – jelentős külföldi beruházásokat voltak képesek fogadni és azok jel-lege olyan volt, hogy nagyvárosok tartós működéséhez és – fontos – az adott nagyvállalatok hozzá tudtak járulni. Győr és Székesfehérvár esetében ez a modell egyértelműen igazolható, megtelepedett egy-egy külföldi vállalkozás, amelyek aztán bázisvállalattá váltak, azaz vonzottak kapcsolódó külföldi be-fektetőket, gerjesztették a helyi gazdaság kiszolgáló, ellátó vállalkozásait és tartósan, sőt emelkedő számban új munkahelyet biztosítottak, egyben idő-vel hozzájárultak a városi gazdaság működéséhez, fejlesztéseihez. Sajnálatos, hogy ebben a 20-25 esztendőben nem sikerült kiépülnie a hazai beszállítói há-lózatnak, csak egy-egy gazdasági szervezet volt képes erre, ám az elsődleges beszállítás a külföldi cégek által hozott, vonzott szintén külföldi vállalkozá-sok alkotják, a magyarok jobb esetben ezek másod-, vagy harmad vonalbeli
A fejlődési típusok alapján sajátossága a nagyvárosok gazdaságának, hogy azok döntően és alapvetően a külföldi működő tőke beruházások révén tudtak el-mozdulni. Közülük azok lettek sikeresek, amelyek időben – rendszerváltozás hajnalán – jelentős külföldi beruházásokat voltak képesek fogadni és azok jel-lege olyan volt, hogy nagyvárosok tartós működéséhez és – fontos – az adott nagyvállalatok hozzá tudtak járulni. Győr és Székesfehérvár esetében ez a modell egyértelműen igazolható, megtelepedett egy-egy külföldi vállalkozás, amelyek aztán bázisvállalattá váltak, azaz vonzottak kapcsolódó külföldi be-fektetőket, gerjesztették a helyi gazdaság kiszolgáló, ellátó vállalkozásait és tartósan, sőt emelkedő számban új munkahelyet biztosítottak, egyben idő-vel hozzájárultak a városi gazdaság működéséhez, fejlesztéseihez. Sajnálatos, hogy ebben a 20-25 esztendőben nem sikerült kiépülnie a hazai beszállítói há-lózatnak, csak egy-egy gazdasági szervezet volt képes erre, ám az elsődleges beszállítás a külföldi cégek által hozott, vonzott szintén külföldi vállalkozá-sok alkotják, a magyarok jobb esetben ezek másod-, vagy harmad vonalbeli