Prof. Dr. Gulyás lászló egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem, tudományos tanácsadó, Magyarságkutató Intézet
BEVEZETÉS
A Tito által 1945-ben megkonstruált és hosszú időn keresztül sikeresen működtetett második jugoszláv állam1 az államalapító halála (1980) után egy évtizeddel, az 1991-ben meginduló véres polgárháborúk során (szlové-niai tíznapos háború, horvát-szerb háború, koszovói háború, etc.) darabjaira szakadt.2 A folyamat a koszovói kérdés lezáratlansága miatt még napjaink-ban is tart.
Jelen tanulmány ezen ún. délszláv háborúk3 egyik fontos epizódját – a Vi-har hadműveletet – mutatja be. A ViVi-har hadműveletre a horvát-szerb polgár-háború utolsó szakaszaként került sor 1995-ben. Annak ellenére, hogy ez 25 évvel ezelőtt történt, a mai napig erős érzelmeket vált ki mind horvát, mind szerb oldalon.
HORVÁTORSZÁG FÜGGETLENSÉGÉNEK KIKIÁLTÁSA ÉS A HORVÁT-SZERB HÁBORÚ
1991. június 26-án Horvátország – Szlovéniával együtt – kihirdette füg-getlenségét.4 Ez horvát-szerb háborúhoz vezetett, és 1991 nyarán, Horvát-országon belül kialakult egy olyan több száz km hosszú front, amely Eszéktől Dalmáciáig húzódott. Ebben a helyzetben az Európai Közösség arra az állás-pontra helyezkedett, hogy elismeri azokat a volt jugoszláv tagköztársaságokat,
„amelyek azt kívánják”, és megfelelnek az EK kritériumainak. Miután
Hor-1 Tito államáról bővebben lásd Gulyás László (2005) Két régió – Felvidék és Vajdaság – sorsa az Osztrák-Magyar Monarchiától napjainkig. Hazai Térségfejlesztő Rt., Budapest. 128–141.
2 A felbomlásról lásd Gulyás (2005) 150–165.
3 A témakörben alapműnek tartjuk Juhász József (1997) A délszláv háborúk. Napvilág Kiadó, Budapest.
4 A témakörben alapműnek tartjuk Lőrinczné Bencze Edit (2015) Horvátország a függetlenség kikiáltásától az uniós csatlakozásig. Aposztróf Kiadó, Budapest.
vátország 1991. december 4-én olyan új nemzetiségi törvényt fogadott el, mely szavatolta a kisebbségek jogait5 és a horvátországi szerbeknek területi auto-nómiát adott, az EK 1992. január 15-én elismerte Horvátország függetlensé-gét, sőt május 22-én a horvát állam felvételt nyert az ENSZ-be is. Moszkva 1992. február 17-én, Washington pedig április 7-én ismerte el Horvátországot.
A függetlenség elnyerésével a horvát nacionalizmus6 elérte legfőbb cél-ját – a független Horvátország nemzetközi elismerését –, ugyanekkor a szerb csapatok a Horvát Köztársaság területének 26,4%-át (14 900km2) tartották megszállva. Ráadásul a horvátországi szerbek 1991. december 19-én kikiál-tották a Krajinai Szerb Köztársaságot (Repuklika Srpska Krajina, RSK) Knin központtal.
Az USA korábbi külügyminisztere, Cyrus Vance, mint ENSZ-megbízott közvetítésével 1992 januárjában tűzszünet jött létre a szerbek és a horvátok között. A 14 ezer fős ENSZ-haderő (UNPROFOR) a harcoló feleket 1992 márciusában és áprilisában a kialakult frontokon szétválasztotta. AZ UN-PROFOR bevonulása azonban nem jelentette a horvátországi harcok teljes befejeződését. Egyfajta „se háború, se béke” állapot alakult ki – azaz ki-sebb-nagyobb horvát-szerb fegyveres összecsapásokra (jelentősebbek: Mas-lenica, Zemenuk, Nyugat-Szlavónia) rendszeren sort került –, amely egészen 1995 augusztusáig tartott.
Ennek magyarázata abban rejlik, hogy az ún. Badinter-bizottság állásfog-lalása alapján az ENSZ a korábbi tagköztársaságok közötti belső határokat is-merte el a függetlenné váló államok határainak. Ezért a horvát politikusok és katonák arra törekedtek, hogy kiszorítsák a szerb hadsereget Horvátország te-rületéről, illetve felszámolják az RSK államalakulatot. Erre 1995 augusztusá-ban került sor a Vihar hadművelet végrehajtása során.
A VIHAR HADMŰVELET ÉS KÖVETKEZMÉNYEI A hadművelet
A horvát hadsereg 1995. augusztus 4-én hajnalban indította el a Vihar (hor-vátul Oluja) elnevezésű hadműveletet a Krajinai Szerb Köztársaság (RSK) el-len. Négy horvát hadtest, a zágrábi, a karlováci, a gospici és a spliti, támadta
5 Lásd még: Koudela Pál (2015) Nemzeti és etnikai konfliktuskezelési módszerek és eszközök a 19-20. században a Kárpát-medencében. Bordás Sándor és Glavanovics Andrea (szerk.,) Tör-ténelmi traumáink kezelési lehetőségei lélektani megközelítésben. Kodolányi János Főiskola, Székes-fehérvár, 9–77.
6 A horvát nacionalizmusról lásd Gulyás László (2013) Dél-Pannonia regionális története, s he-lye a horvát és a szlovén történeti struktúra változásokban. Hajdú Zoltán – Nagy Imre (szerk.,) Dél-Pannónia. A Kárpát-medence régiói 13. MTA RKK. Dialóg-Campus. Pécs. 124–153.
Gulyás László: A horvát-szerb polgárháború utolsó szakasza: a Vihar hadművelet (1995)
meg az RSK területét. A horvát katonaság a reggeli támadást a légiereje beve-tésével kezdte meg, mely során MIG tipusú harci gépeivel támadást intézett az RSK hadseregének irányító kommunikációs vezetési pontjai és parancsnoki helyei ellen (Celavac, Petrova Gora, Banski Grabovac, Bunic). Ugyanekkor a horvát tüzérség ágyúkkal és rakétákkal támadta a szerb vonalakat, területeket.
A légi és tüzérségi előkészítés után a szárazföldi erők harminc taktikai irányba megindították egységeiket, amelyek rövid időn belül áttörték a gyenge ellen-állást tanúsító szerb vonalakat. A horvátok gyors előrenyomulását jól mutatja, hogy már az offenzíva második napján elfoglalták Krajina fővárosát, Knint, ahol a város szimbólumává vált erőd közepén egy hatalmas horvát lobogót ál-lítottak fel.
A Vihar hadművelet mindössze négy napig tartott, pontosabban Horvátor-szág védelmi minisztere, Gojko Susak augusztus 7-én 18.00-kor kijelentette, hogy a horvát hadsereg az Oluja sikeres befejezéséhez érve teljes mértékben felszabadította az offenzíva céljaként meghatározott területeket, melyeket visszafoglalt és ellenőrzése alá vont.
Itt kell megjegyeznünk, hogy horvát védelmi miniszternek abban igaza volt, hogy az RSK területét a horvát csapatok tényleg elfoglalták, de kisebb harcok és tisztogatások valójában csak augusztus 14-én fejeződtek be.7
A hadműveletek legfontosabb eredménye az volt, hogy az RSK állam né-hány nap alatt összeomlott. Ennek okát elsősorban abban kell keresnünk, hogy Belgrád nem merte felvállalni az RSK nyílt katonai támogatását, azaz Szer-bia hadserege nem lépett háborúba Krajina oldalán Horvátország ellen. Így a horvát hadseregnek „csak” az RSK hadseregét (ARSK) kellett legyőznie. A Vihar hadműveletnek volt egy mellékhadszíntere Bosznia-Hercegovinában: itt a szerbek szintén vereséget szenvedtek, kénytelenek voltak felhagyni Bihács ostromával. Ez azt jelentette, hogy Bosznia-Hercegovinában is a horvátok ja-vára tolódtak el a katonai erőviszonyok.
A harcok során 174–211 horvát rendőr és katona halt meg, míg az ARSK 560 katonát vesztett, négy ENSZ-békefenntartó is meghalt. A horvát hadse-reg 4000 hadifoglyot ejtett. A civil halottak száma vita tárgyát képezi a hor-vátok és a szerbek között: Zágráb állítása szerint 214 fő, míg szerb források szerint 1192 civil hunyt el, vagy tűnt el.
A katonai és civil halottak számának alakulásánál sokkal fontosabb az, hogy a Vihar hadművelet sikere által teremtett szituációban a krajinai szerb veze-tők a szerbség evakuálása mellett döntöttek, a lakosságot felszólították a me-nekülésre. Tették ezt annak ellenére, hogy amikor augusztus 4-én megindult a horvát támadás, a Horvát Köztársaság elnöke, Franjo Tudjman
rádióállomá-7 A hadműveleteket részletesen ismerteti Jakus János (2009) A Horvát Hadsereg felszabadító hadműveletei 1995-ben (A „Vihar” fedőnevű hadművelet előzményei és végrehajtása). Balkán Füzetek. (1): 37–47.
sokon keresztül üzent a krajinai szerb civil lakosságnak. Üzenetében felszó-lította őket arra, hogy ne álljanak ellen, illetve adják meg magukat a horvát erőknek, mely során humánus bánásmódban részesülnek. Semmiképpen sem fogjanak fegyvert, vagy szálljanak szembe a horvát katonasággal, mert abban az esetben ellenséges katonákként járnak el velük szemben.
A krajinai szerbek saját vezetőiknek hittek: kb. 150-200 ezres menekültá-radat indult meg Szerbia felé. Ez a szám azt jelentette, hogy gyakorlatilag az RSK területén lakó összes szerb elhagyta Horvátországot. Ráadásul a horvát hadsereg kifosztotta, felgyújtotta, felrobbantotta az elmenekült szerbek há-zait. A horvátok szándéka egyértelmű volt, ne legyen nekik hova visszatérniük.
Ez alapján kijelenthetjük, hogy a Vihar hadművelet nem csupán az RSK ál-lamot számolta fel, hanem etnikai tisztogatásként is funkcionált. Felszámolta a területen – a Habsburg Birodalom egykori határőrvidéke – négyszáz éve ott élő szerbek etnikai tömbjét.
Ennek következtében az 1991-ben függetlenné váló horvát állam jelentős lé-pést tett az etnikai homogenizáció felé. Horvátország 1991 és 1995 közötti há-borús események következtében etnikailag homogén nemzetállammá vált.8 Ugyanis területén csak mintegy 100.000, az összlakosság 2-3%-át kitevő szerb népesség maradt, amelynek zöme horvát környezetben, nagyvárosi szórvány-ban él.9 Horvátország „megszabadult” tehát legnagyobb nemzeti kisebbsé-gének veszélyesebbik – közel zárt etnikai tömbben élő, regionális tudattal és fegyveres múlttal is rendelkező – részétől, a krajinai szerb etnikumtól.
A krajinai szerb menekültek a Vajdaságban
Ha az elűzött szerbek sorsát vizsgáljuk, azt rögzíthetjük, hogy: a milo-sevicsi vezetés nem engedélyezte számukra a belépést Belgrádba, mert at-tól tartottak, hogy ezzel élhetetlen hellyé válna a város. Csupán az áthaladást engedték a menetoszlopnak a jugoszláv fővároson, ahonnan a magyarok által lakott délvidéki településekre irányították őket. A krajinai menekültek föld-rajzi elhelyezkedése rendkívül egyenlőtlen volt a Vajdaságban, betelepedésü-ket elsősorban a célterület gazdasági fejlettsége és a kapcsolati háló határozta meg.10 A Tisza-vidéki magyar etnikai tömb területére viszonylag kisszámú, 6
8 Lőrinczné Bencze Edit (2019) A nemzetépítés és az önálló államiság megteremtésének di-lemmái a rendszerváltó Horvátországban. Közép-Európai Közlemények, 12(1): 79–100. Továb-bá Lőrinczné Bencze Edit (2016) Demokratikus átalakulás Horvátországban. Simon János (szerk.,) Huszonöt éve szabadon Közép-Európában: gazdaság, politika, jog. CEPoliti Kiadó, Bu-dapest. 198–214.
9 Sebők Balázs: Krajinák virágzása és romlása Horvátországban. https://epa.oszk.
hu/02200/02295/00008/EPA-02295_Jaszsagi_Evkv_2000_kit3.html (Letöltve: 2020. 02. 28.)
10 Tátrai Patrik, Kocsis Károly, Gábrity Molnár Irén & Takács Zoltán (2013) A Vajdaságot érintő
Gulyás László: A horvát-szerb polgárháború utolsó szakasza: a Vihar hadművelet (1995)
ezer főnyi szerb költözött. Ezzel szemben a menekültek háromnegyede Dél-nyugat-Bácskába és a Szerémségbe települt le, főként az 1945–1948 között beköltözött rokonaik, ismerőseik településeire, míg a dél-bánsági – hagyo-mányosan népesség-kibocsátó – határ menti, elnéptelenedett falvak nem bi-zonyultak vonzó lakóhelynek. Jelentős célállomást jelentettek a polgárháború során a Vajdaságból önként elköltözött, illetve elűzött szerémségi, bácskai hor-vátok lakhelyei és a kedvező életkörülményeket kínáló városok. Ezekbe szá-mottevő szerb menekült talált új otthonra (pl. Szabadka 6.401, Temerin 3.444, Óbecse 1.471, Palics 1.359 és Bácstopolya 1.200). A szerb menekültek bete-lepülése és a helybeli magyarok egy részének elköltözése, természetes fogyása miatt 1996-ra a magyarok elvesztették a többségüket Temerinben, Bajmokon és Törzsudvarnokon.
A szerb menekültek letelepítése és a kisebbségek (többnyire anyaországaik felé mutató) fokozódó elköltözése, asszimilációja miatt 1991-2002 között a szerbek aránya a Vajdaság össznépességén belül 56,8%-ról 65%-ra nőtt, a ki-sebbségeké 33,4%-ról 28,1%-ra csökkent, csakúgy, mint azoké, akiknek isme-retlen volt az etnikai hovatartozása (9,8-ról 6,9%-ra).11
Itt jegyezzük meg, hogy bár a krajinai szerb menekültek visszatérésére van formális lehetőség – nemzetközi nyomásra a horvát parlament megteremtette ennek jogi lehetőségét –, tömeges visszatérésre nem került sor.
A hadművelet utóélete: a Gotovina-ügy
A volt Jugoszlávia területén 1991-től kezdve elkövetett, a nemzetközi hu-manitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbün-tetésére létrejött Nemzetközi Törvényszék (ICTY)12 – a köznyelvben Hágai Nemzetközi Törvényszék – felvette az általa megvizsgálandó jugoszláv pol-gárháborús történések közé a Vihar hadműveletet.
Az ICTY első számú célpontja Ante Gotovina tábornok volt, akit a hágai jogászok azzal vádoltak meg, hogy a hadművelet vezetése során súlyos hábo-rús bűnöket követett el – például szerb falvak felgyújtása –, illetve azokról tu-domást szerezve nem tett ellenintézkedéseket.
Az ICTY 2001-ben helyezte vád alá Gotovinát, és kérte, hogy Horvátor-szág adja ki. A tábornok ekkor illegalitásba vonult, a zágrábi vezetés pedig eljátszotta, hogy nem ismeri Gotovina tartózkodási helyét. Hosszú időn ke-resztül kötélhúzás folyt az Európai Unió és Horvátország között: Zágráb
sze-migráció és annak történeti előzményei. Tér és Társadalom, 27(2): 35–54.
11 Kocsis Károly – Saša Kicošev: A népesség változó etnikai arculata a Vajdaság mai területén. http://
www.mtafki.hu/konyvtar/kiadv/etnika/ethnicMAP/005_session_h.html (Letöltve: 2020. 02.
12 International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, rövidítve: ICTY.28.)
rette volna megkezdeni az érdemi EU-csatlakozási tárgyalásokat, de Brüsszel ezt arra hivatkozva akadályozta, hogy a horvát fél nem nyújtott segítséget a Hága által körözött Gotovina elfogásához.13
Négyéves bujkálás után, 2005. december 7-én fogták el a tábornokot a Ka-nári-szigeteken. A hágai Nemzetközi Törvényszék háborús és emberiesség el-leni bűncselekményekkel vádolta meg. A tárgyalás végén 2011. április 15-én a bíróság nyolc vádpontból hétben bűnösnek találta, és 24 éves börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet számos tiltakozást vont maga után Horvátországban.
A fellebbviteli tárgyalás 2012. május 14-én vette kezdetét. Az ügyészség adatai szerint a krajinai művelet során 324 szerb polgári személyt, illetve ka-tonát öltek meg, közel 90 ezer szerbet erőszakkal elűztek otthonából. Ezzel szemben a védelem azzal érvelt, hogy a horvát tüzérség nem támadott cél-zottan polgári személyeket. A fellebbviteli tanács végül nem látta „minden ésszerű kétséget kizáróan” bizonyítottnak sem azt, hogy jogellenes volt, kife-jezetten a polgári lakosokra irányult az érintett négy szerb település ellen inté-zett tüzérségi támadás, sem azt, hogy Gotovina olyan intézkedések megtételét mulasztotta el, amelyekkel meg tudta volna akadályozni a menekülő szerbek sérelmére elkövetett bűnös cselekményeket. A fellebbviteli tanács végül 2012.
november 16-án felmentette Gotovinát az emberiesség elleni bűntettek elkö-vetésének vádja alól.
Gotovináért (és a szintén felmentett tábornok társáért, Mladen Markacsért) a horvát kormány különgépet küldött – fedélzetén Ante Kotromanovic vé-delmi és Fred Matic veteránügyi miniszterrel – Hollandiába. A repülőgép – fedélzetén a felmentett Gotovinával és Markaccsal, azok családtagjaival és ügyvédjeivel – november 16-án, nem sokkal 16 óra után landolt a zágrábi Pleso repülőtéren, ahol Zoran Milanovic miniszterelnök, Josip Leko, az országgyű-lés elnöke, volt katonatársak és újságírók hada várta. A két tábornok a repü-lőtérről a zágrábi Jellasics térre ment, ahol több tízezres ünneplő tömeg várta őket. A fővárosba folyamatosan érkeznek az emberek az ország minden tájá-ról, ünnepelni és köszönteni a hazájukban mindvégig nemzeti hősként szá-montartott katonai vezetőket.
Szerbiában természetesen pont ellentétes érzelmeket váltott ki az ítélet.
A legnagyobb szerb bulvárlap, a Blic „Botrányos ítélet: Gotovina és Markač sza-bad, a Vihar mintha meg se történt volna” címen tudósított.
A szerbiai és boszniai szerb politikai elitet is felháborította Gotovina és Markač felmentése. Milorad Dodik boszniai szerb elnök „hihetetlennek és szégyenletesnek” nevezte a döntést, Rasim Ljajić szerb miniszterelnök-helyet-tes szerint pedig a hágai törvényszék elvesztette minden hitelét. A Tomislav
13 Lőrinczné Bencze Edit (2014) A rendszerváltás, a nemzetállamiság és az euroatlanti integráció összefüggései a Horvát Köztársaságban. Reményi Péter (szerk.,) Állam- és nemzetépítés a Nyu-gat-Balkánon. Mediterrán és Balkán Fórum 3. különszám. Publikon Kiadó, Pécs. 109–132.
Gulyás László: A horvát-szerb polgárháború utolsó szakasza: a Vihar hadművelet (1995)
Nikolić szerb államfő vezette kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) közlemé-nyében úgy foglalt állást, hogy a hágai törvényszék ítéletével legalizálta a Vi-har hadműveletben a szerbek terhére elkövetett cselekményeket.
A HADMŰVELET EMLÉKEZETE
Annak ellenére, hogy 25 év múlt el a Vihar hadművelet óta, a mai napig homlokegyenest eltérő módon értékelik Horvátországban, illetve Szerbiában.
Horvátországban minden évben augusztus 4-ét és 5-ét a győzelem napjaként ünneplik meg. Mondván, hogy a Vihar hadművelet következtében lényegé-ben helyreállt Horvátország területi integritása.14 Az éppen aktuális szónokok – gyakorlatilag attól függetlenül, hogy melyik párt van hatalmon15 – hangsú-lyozzák, hogy ezek a napok a szabadságot és békét hozták Horvátországnak.
Ezzel szemben Szerbiában gyásznapként tartják nyilván a Vihar hadműve-let évfordulóját. A szerb politikusok és a közvélemény is etnikai tisztogatás-nak tartja az 1995. augusztus 4-én kezdődött katonai-rendőri akciót.
A fentiek miatt nem meglepő, hogy minden évben az évfordulón éles hor-vát-szerb diplomáciai szócsatára kerül sor. Sőt időnként ebbe a konfliktusba harmadik állam is bevonásra kerül. Ez történt a Vihar hadművelet 23. évfordu-lóján 2018 augusztusában, amikor Zágráb szokásához híven katonai parádéval emlékezett meg az eseményekről. A katonai parádén három izraeli F16-os va-dászgép is részt vett. A következő napon Szerbia izraeli nagykövete „Times of Israelnek” adott nyilatkozatában üzent Benjamin Netanjahu miniszterelnök-nek: azt fejtegette, hogy a krajinai szerbek elűzése Szerbia számára olyan volt, mint egy hatalmas pogrom. Majd kijelentette, hogy a második világháború után ez volt a legnagyobb erőszakos népvándorlás Európában.16
14 Ezt annyiban kell pontosítanunk, hogy Horvátország teljes területéből ekkor már csak a Szer-biával és a Vajdasággal is határos kelet-szlavóniai Krajina maradt szerb ellenőrzés alatt. Ennek reintegrálásáról sem mondott le Horvátország egy pillanatra sem, ám Szerbia közelsége miatt katonai akciót itt nem mert megkockáztatni. Kelet-Szlavónia csak 1998. január 15-én került vissza Horvátországhoz.
15 A pártviszonyok alakulásáról lásd Lőrinczné Bencze Edit (2017) Politikai stratégiák, avagy a horvát választási rendszer változásai. Közép-Európai Közlemények, 10(1): 75 –85. Továbbá:
Lőrinczné Bencze Edit (2016) Democratic Transition in Croatia – from the First Parliamen-tary Election in 1990 to the Last one in 2015. Central European Political Science Review, 17(1):
149–174.
16 Diplomáciai vihart okozott a Vihar hadművelet évfordulója. https://nepszava.hu/3004187_
diplomaciai-vihart-okozott-a-vihar-hadmuvelet-evforduloja. (Letöltve: 2020. 02. 28.)
Összefoglalva: mivel a Vihar hadművelet megindításának napja a horvátok számára a „győzelem napját” jelenti, míg a szerbek számára gyásznap, a hor-vát-szerb megbékélés még várat magára. Talán egy pici előrelépést jelent, hogy a 2019. évi évforduló alkalmával Vučić – a jelenlegi szerb köztársasági elnök – azt nyilatkozta, hogy Belgrád jó kapcsolatot kíván ápolni Zágrábbal, noha különbözőképpen tekintenek a Vihar hadműveletre.17
17 A Vihar hadművelet 24. évfordulójára emlékeznek ma Szerbiában és Horvátországban. RTV, Vajdasági Rádió és Televízió, 2019. augusztus 04. http://rtv.rs/hu/t%C3%A1rsadalom/a-vi- har-hadm%C5%B1velet-24.-%C3%A9vfordul%C3%B3j%C3%A1ra-eml%C3%A9kez-nek-ma-szerbi%C3%A1ban-%C3%A9s-horv%C3%A1torsz%C3%A1gban_1037921.html (Letöltve: 2020. 05. 12.)