Munkámban a zsidó nevelésfilozófia elméletéhez és gyakorlatához szeretnék hozzájárulni. Dolgozatom első és nagyobbik részét Maimonidész nevelésfilozófiájának eszmetörténeti elemzése képezi. A dolgozat utolsó fejezetében pedig arra teszek kísérletet, hogy a filozófiatörténeti részt kiegészítendő, önálló hozzájárulást tegyek napjaink neológ zsidó neveléselméletéhez. Az utolsó fejezet a dolgozat korábbi fejezeteinek feldolgozására épül, és a korábbiakban elmondottakat kísérli meg napjaink zsidó valóságának megfelelően aktualizálni.
Doktori tanulmányaimat, csakúgy mint korábban rabbinikus képzésemet az ORZSE Doktori iskolájának keretében végeztem el és ugyanez az intézmény biztosított keretet számomra a disszertáció megírása alatt.
Némileg talán szokatlanul személyes hangot megütve, szeretném egy kitérővel kezdeni. A hetvenes évek magyarországi zsidó valósága a rejtőzködés, a hagyománytól és a zsidó közösségtől való teljes elszakadás volt, ám ehhez képest én igazán szerencsésnek mondhatom magamat. Orthodox nagyszülők neológ gyermekeinek családjába születtem és noha szüleim a kóserságot és a szombatot egyáltalán nem szigorúan tartották, természetes volt számukra, hogy a zsidó ünnepeket a zsinagógában töltsük és már otthon megismertessenek a héber betűkkel. A zsidó oktatás ideálja bizonyos szempontból nálunk megvalósult, édesapámtól ל"ז tanultam meg olvasni és az első héber szavakat. Zsidó oktatásom következő állomása a budai Talmud Tóra volt a Frankel Leó utcai zsinagógában – mondanom sem kell, hogy ezért különösen nagybecsű megtiszteltetetés számomra, hogy ma ugyanennek a zsinagógának a közösségét szolgálhatom rabbiként és ebben a Talmud Tórában próbálhatok elődeim nyomába lépni. Elmondhatom, hogy a zsidóság iránti feltétlen elkötelezettségemet döntően befolyásolták tanáraim, és többek között ez is motivált a témaválasztásban. Már hat éves koromban abban a szerencsében volt részem, hogy Dr. Prof. Schőner Alfréd főrabbi vezetett be a zsidóság megismerésébe. Különösen megható számomra, hogy doktori disszertációmat abban az intézményben készíthettem el, amelynek első tanárom a rektora, ő és Dr. Prof. Schweitzer József főrabbi úr avattak rabbivá, így elmondhatom, hogy elejétől fogva kísért a zsidóság tanulásának végtelen útján.
10.13146/OR-ZSE.2014.003
Formális középiskolai zsidó tanulmányaimat az Anna Frank Zsidó Gimnáziumban végeztem 1986 és 1990 között, így megtapasztalhattam a zsidó oktatás mindennapi gyakorlatát a szocialista rendszerben, és a demokrácia első évében is. A gimnáziumi tanulmányok vége egybeesett a magyarországi informális zsidó oktatás hirtelen fellendülésével, hiszen ekkoriban indult a zsidó identitásomat sok szempontból meghatározó szarvasi tábor és a Hásomér Hácáir cionista ifjúsági mozgalom is. Személyesen gyűjthettem tapasztalatokat nemzedékem zsidó identitásának összetettségéről és a zsidó nevelés és oktatás kihívásairól Magyarországon. A magyarországi zsidó valóság komplexitását talán az a történet szemlélteti legjobban, amikor a kommunista, ideológiai alapon anti-vallásos Somér izraeli vezetője tágra nyílt szemekkel és leesett állal szemlélte, amikor a lelkes Somérosok a világ legtermészetesebb dolgaként egészítették ki a Páva utcai zsinagóga péntek esti minjánját. Számomra a magyarországi zsidó közösség összetett, bonyolult, problémás, ellentmondásoktól terhes valósága a természetes közeg, az itt tapasztalható kihívásokat személyes kihívásként élem meg. Ez a tapasztalat meghatározta számomra az életcélomat is: 1989-ben kezdtem mádrikhként zsidó neveléssel és oktatással foglalkozni, és azóta az óvodától az egyetemig, az ifjúsági mozgalmaktól kezdve, a zsidó közösségi házon és a Haver alapítványon keresztül a zsinagógai pulpitusin minden formális és informális zsidó oktatási fórumon megpróbáltam hozzájárulni a magyarországi zsidó közösség erősítéséhez. A formális és az informális zsidó oktatás számomra az egyetlen elképzelhető élettér, épp ezért e disszertáció számomra a valós életről szól – elméleti jellege ellenére.
A teljesség minden igénye nélkül szeretném megemlíteni néhány tanáromat akiknek különösen sokat köszönhetek. Elsőként első tanáromnak, Dr. Prof. Schőner Alfréd főrabbinak az OR-ZSE rektorának szeretném kifejezni hálámat. Nagyon sokat tanultam Dr. Prof. Schweitzer József és Dr. Prof. Domán István főrabbiktól, valamint Dr. Haraszti Györgytől, dr. Lichtman Tamástól, Dr. Oláh Jánostól, Dr. Gábor Györgytől és Dr. Kiss Endrétől, illetve sok más tanáromtól, valamennyiüknek hálával tartozom. Szeretném megemlíteni továbbá Singer Ödön főrabbi urat, aki mellett egy évet tölthettem segédrabbiként.
ביבח ןורחא ןורחא köszönet illeti két témavezetőmet. A dolgozatom írása alatt tragikus hirtelenséggel elhunyt Prof. Staller Tamástól ל"ז kaptam az első útbaigazításokat,
10.13146/OR-ZSE.2014.003
vele egyeztettem a disszertáció struktúráját, fejezeteit és a munkamódszert. Az első kész fejezeteket még módomban állt megvitatni vele és számos hasznos tanácsot kaptam tőle. Az eredetileg nem tervezett Jog és filozófia című fejezetet az ő kérésére illesztettem be munkámba, és az ő emlékének ajánlom. ךורב ורכז היהי
Staller professzor úr elhunyta után, az addig munkámat külső konzulensként segítő Dr. Balázs Gábor א"לבי vette át a témavezetést. Disszertációm minden része, tartalmát és stílusát beleértve magán viseli a keze nyomát. Fáradhatatlanul segítségemre volt az eredeti források és a szakirodalom válogatásában, olvasásában, fordításában, közös tanulásában, értelmezésében. Könyörtelen szigorúsággal kérte rajtam számon a megalkuvások nélküli tudományos szigort és pontosságot, megszámlálhatatlan javítást eszközölt dolgozatom stílusán, megfogalmazásaimon és szóhasználatomon. Hálás vagyok neki segítségéért, barátságáért és támogatásáért, de mindenekelőtt azért az élményért, amelyet Maimonidész szövegeinek közös tanulása jelentett számomra.