8. A vezető pedagógiai aspektusa
8.4. A Messiás és a nevelési szempont az Útmutatóban
Hasonló képet kapunk az Útmutató a messiási időkkel foglalkozó – talán meglepően kevés – fejezetéből is.218 Maimonidész az Útmutató második részének 29. fejezete elején azt hangsúlyozta, hogy a tömeg a jelen korszakban – azaz a Messiás eljövetele előtt – nem érti, vagy csak félreértelmezi a próféták tanításának
216 HM 12:5 (kiemelés tőlem -V.T.)
217 Lásd HM 12:4
218 TU 2:29, 2:36, 3:11.
10.13146/OR-ZSE.2014.003
igaz jelentését, és ezért hiszik azt, hogy Jesájá219 és Jeremijá220 a természet törvényeinek megváltozásáról szólnak látomásaikban. A próféták által leírt csodálatos természeti jelenségeket Maimonidész következetesen politikai allegóriaként értelmezte, amelyekben a háború és a történelmi katasztrófa, illetve a béke és a nyugalom állapotát jelentik a prófétai vízió képei. A fejezet további részeiben is markánsan kifejezésre jut Maimonidész erősen anti-apokaliptikus szemlélete és ragaszkodása a természet törvényeinek állandóságához és megmásíthatatlanságához.
Maimonidész az Útmutató második részének 36. fejezetében visszatért az emberi teljesség és az ideális állapot kérdésének tárgyalásához. Ebben a részben Maimonidész számára elsősorban Arisztotelész Etikája221 szolgált hivatkozási alapnak, és nem a prófétai könyvek. Az itt kirajzolódó kép tulajdonképpen a Misné Tóra végén felvázolt utópia részletes kifejtése, annak politikai kontextusa nélkül. Az itt megjelenő emberkép a szellemi teljesség állapotába került, az aktív intelligenciával összekapcsolódó ember világát írja le, akit már nem zavarnak az elmélkedésben és a spirituális világra való koncentrálásban a hétköznapi világ anyagi gondjai.
„Ez az ember, akit itt leírtam – akinek minden kétség nélkül tökéletesen fog működni a képzelőereje, és az intellektuális tökéletesedésével összhangban emanálódik rá az aktív intelligencia kisugárzása – kizárólag a csodálatos isteni dolgok megértésével lesz elfoglalva, nem fog meglátni és megérezni Istenen és angyalain kívül semmi mást, és tudásában kizárólag az igaz vélemények, valamint az emberek egymás közötti viszonyának kijavítására vonatkozó ismeretek lesznek jelen.”222
Ebben a fejezetben a Királyok és háborúik szabályaiban található leíráshoz képest sokkal szofisztikáltabb és részletesebb formában kerül kifejtésre az egyén
219 Például Jesájá 29. fejezet.
220 Például Jeremijá 23. fejezet.
221 Maimonidész az etikának arra a részére utal, ahol Arisztotelész az ember biológiai funkcióinak működése alapján lényegében egyenlőségjelet tesz állat és ember között, és kifejti, hogy az ember differentia specificuma az intellektuális tevékenység. (Lásd: Arisztotelész: Nikomakhoszi etika, Európa Könyvkiadó: Budapest, 1987, 3:13, 1118a-b. 82-84. o.)
222 TU 2:36.
10.13146/OR-ZSE.2014.003
által elérhető teljesség fogalma. A leírásban Maimonidész szabadon használta a neoplatonikus arisztotelianizmus fogalomrendszerét, hiszen ezt a művét már a tanult keveseknek szánta, akik otthonosan mozogtak ebben a fogalmi körben is. Ezzel együtt a megváltottság állapotának politikai aspektusa itt ugyanúgy komoly hangsúlyt kap, mint a tömegeknek (is) szóló hálákhikus műben. Igaz, a fejezet folytatásában a politikai aspektus más hangsúllyal jelent meg, mint a Misné Tórában, hiszen Maimonidész itt nem a Messiás király dicsőségét és Izrael vallási-intellektuális értelemben való dominanciájának a világ népei által történő elismerését emelte ki, hanem azt, hogy a kiváltságos egyének, azaz a prófétai állapotba eljutottak számára mekkora akadályt jelentenek a folyamatos intellektuális emelkedettség állapotának fenntartásában a világ problémái. Maimonidész részletezte, hogy még az ősatyák (pontosabban: Jákob) és Mózes is elvesztették a prófétai képességeiket, amikor életük során a legnagyobb gyakorlati nehézségekkel kellett szembenézniük. A fejezet utolsó soraiban Maimonidész explicit módon megfogalmazta, hogy a prófécia képessége csak a messiási kor elhozta politikai nyugalom és béke állapotában fog visszatérni a zsidókhoz, azaz akkor, ha visszaáll a zsidó állam politikai szuverenitása és Izrael népe visszatér ősei földjére, ahol nem kell üldöztetést elszenvednie a nem zsidó népektől.223
Végül, az Útmutató harmadik részének 11. fejezetében Maimonidész minden az emberek között létező konfliktusért és problémáért a tudatlanságot tette felelőssé.
Csak az érdekesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy ennek a fejezetnek még a retorikája is igazolni látszik Leo Strauss interpretációját, aki Maimonidészben a
„középkori Aufklärung” képviselőjét látta.
„Mint a vak, aki mivel nem lát, mindig elbotlik és megsérti magát és másokat, minthogy nincs, aki vezesse, ilyenek az emberek különböző csoportjai is: minden ember tudatlanságával egyenes arányban fog nagy károkat okozni magának és embertársainak […] És ha az embernek lenne olyan tudása saját emberi formáját illetően, mint amilyen látási képessége van a szemnek, akkor megszűnnének az emberek által önmaguknak és társaiknak okozott károk. Hiszen az igazság tudásával
223 A maimonidészi messianizmus utópisztikus jellegének értelmezéséhez lásd még:
,"לארשי ץראל םסחיב ל"הירו ם"במרה תנשמב הילאירו היפוטוא" :הרימא ,ןרע ארוט
,ד 1996 'מע , 117-146 .
10.13146/OR-ZSE.2014.003
eltűnik az ellenségesség és a gyűlölet, és abbamarad az emberek között az egymásnak való károkozás.”224
Mint a kiemelésből látszik ebben a fejezetben is kifejezésre jut Maimonidész pedagógiai optimizmusa: az emberiség azért viselkedik vak módjára, mert nincs, aki vezesse, és nem pedig azért mert hiányzik belőle a látás képessége. Ha azonban a látás képessége megvan az emberben, akkor remény is van: ha eljön a Messiás és felújul a prófécia képessége, akkor a tömegek is képessé válhatnak mind az elméleti tudományok igazságának, mind pedig a társadalmi igazságosság elveinek és gyakorlatának a megértésére és elsajátítására. A vezető, azaz a tömegeket a helyes értékek és nézetek felismerésére megtanító személy lesz az, aki elvezeti a jelenleg vakként botladozókat abba a világba, ahol megvalósul – az ismét politikai metaforaként értelmezett – prófécia: „Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket.” (Jesájá 11:6)
A fejezet végén Maimonidész elismételte a Misné Tórát záró idézetet és annak értelmezését:
„az ellenségesség és az egymástól való viszolygás megszűnésének, és az egymás közti hatalmi harcok végének oka az, hogy az emberek felismerik Isten igaz mivoltát, ahogy írva van: 'nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, mert megtelik a világ az Örökkévaló ismeretével, ahogy a víz befedi a tengert' (Jesájá 11:9).225
Maimonidész az Útmutatóban is megtartotta messiási tanításának a Misné Tórából már megismert fő jellemzőit: elutasította az apokalipszis lehetőségét csakúgy, mint a csodákkal és a természet törvényeinek megváltozásával, vagy azok újrateremtésével járó isteni közbeavatkozás lehetőségét. A messiási korszak szigorúan a jelenleg ismert világ természeti törvényszerűségének keretein belül fog bekövetkezni, és noha a politikai-társadalmi szinten radikális lesz a változás, ezt nem
224 TU 3:11. (kiemelés tőlem – V.T.)
225 TU 3:11.
10.13146/OR-ZSE.2014.003
egy csoda, hanem egy sikeres oktatási folyamat fogja elérni. A messiás, vagy a próféták, azaz a szellemi elitnek a tanítással és az új politikai rend megteremtésével is foglalkozó része lesz a társadalomnak az a csoportja, amely arra hivatott, hogy megvalósítsa ezen a világon is Isten országát – azaz az Örökkévalón és Tóráján elmélkedő emberek univerzális közösségét.226