6. A tanulás és a tudás normatív kötelessége és filozófiai értéke
6.7. A tanulás értéke Maimonidész filozófiai írásaiban
Maimonidész filozófiai munkásságának egyik bevallott célja az volt, hogy megtanítsa az embereket a létezés értelmére, azaz arra, hogy milyen életformát kell követniük, ha el akarják érni az ember számára lehetséges tökéletességet és teljességet.98 Mind hálákhikus, mind filozófiai írásaiban több helyen is foglalkozott ezzel a kérdéssel. A tévelygők útmutatójának egyik jól ismert részében a következőket írta:
„[Az ember] végső tökéletessége a megvalósult [in actu] racionalitásban van, azaz az aktuálissá tett intellektusban, amely magába foglalja az ember által megszerezhető összes olyan ismeretet, amely összhangban van a végső tökéletességgel. Világos, hogy ez a beteljesült emberi tökéletesség nem a cselekedetekben és nem az erkölcsi erényekben van, hanem kizárólag azokban a kontempláció által megszerzett helyes gondolatokban, amelyeket a bizonyítás szükségszerűvé tett. […] Miután az első teljességet [t.i. a testit – V.T.] sikerült megszerezni, lehetővé válik a kétségtelenül nemesebb végső teljesség megszerzése, amely az egyedüli oka a [lélek] végső megmaradás[á]nak. Az is világos, hogy ez a nemes és végső tökéletesség csak az első teljesség megszerzése után lehetséges.”99
Maimonidész szerint az emberi létezés célja az emberi teljesség elérése; a Tórát pedig Isten azért nyilatkoztatta ki, hogy e cél elérését megkönnyítse a zsidók számára. E cél két egymást követő és egymással összefüggő lépésben érhető el.
Kronológiai szempontból az első lépést a gyakorlati bölcsességet kívánó erények (ideértve a vallásjogi, erkölcsi, politikai ismereteket is) megszerzése jelenti, majd ezt
98 A „teljesség” és a „tökéletesség” szavakat szinonimaként fogom használni e fejezetben, mivel mindkettő csak részben tudja visszaadni a maimonidészi תומלש fogalmát.
99 TU 3:27 (A szöveget apró igazításokkal Balázs Gábor fordításában idéztem.) A tévelygők útmutatójának fordításakor minden esetben a következő kiadást használtam:
ןומימ ןב השמ ונברל םייכובנ הרומ ,ביבא לת :ביבא לת תטיסרבינוא ,(ץרווש לאכימ םגרית) ,
2002 .
E fejezet jobb megértéséhez lásd: Harvey, Zeev: “Maimonides on Human Perfection, Awe and Politics”, in: Robinson, Ira et al. (szerk.): The Thought of Moses Maimonides, Lewinston: N.Y., 1990, 1-15. o. (A kötet jelölése a továbbiakban: Robinson, The Thought.)
התביבסבו תודהיב העדותו תימדת :סומע ,ןייטשנקנופ
követi a második lépés: az intellektuális erények, azaz a legmagasabb szintű filozófiai tudás megszerzése.100 E második teljesség megszerzése jelenti az emberi létezés valódi értelmét, mint ahogy ezt Maimonidész különböző írásaiban nehezen félreérthetően kifejtette. Bár a maimonidészi tanítás tartalmát tekintve nem változik, a megfogalmazásnak különböző formáit találjuk, annak megfelelően, hogy a szerző az olvasók melyik köréhez szól. A középkori zsidó filozófia kutatói között általánosan elfogadott tétel, hogy míg Maimonidész A tévelygők útmutatóját csak az intellektuális elitnek, addig a Misné Tórát a lehető legszélesebb olvasóközönségnek szánta, és úgy vélte, hogy az abban foglaltakat (szinte) mindenki képes lehet megérteni és elsajátítani.101 Éppen ezért nem meglepő, hogy a Misné Tóra részét képező A megtérés törvényeiben a hagyományos fogalomtárnak megfelelő terminus technikusokat (és idézeteket) használt az emberi létezés végső céljának definiálásakor.
„Tudott és világos, hogy az Örökkévaló szeretete csak akkor válik állandóvá az ember szívében, ha folyamatosan a megfelelő módon Rá gondol, és a világ minden egyéb dolgát elhagyja ezen kívül, ahogy ezt meg is parancsolta ’egész szíveddel és egész lelkeddel’ (Dvárim 6:5). Nem lehet az Örökkévalót szeretni a Róla szerzett tudáson kívül semmivel, és a tudás szerint lesz a szeretet, ha az kevés, ez is az, ha az sok, az is az. Ebből következik, hogy az ember köteles magát az olyan bölcsességeknek és ismereteknek szentelni, amelyek Teremtője ismeretét terjesztik.”102
100 Maimonidész felfogásának elemzéséről, illetve az e felfogás felvetette vallási problémákról lásd:
Balázs Gábor: „Igazságosság és egyenlőség Maimonidész filozófiájában”, In: Laczkó Sándor és Dékány András (szerk): Filozófiai lábjegyzetek Platónhoz: Az igazságosság, SZTE: Szeged, 2009., 251-265. o.
101 A Misné Tórához írott legrészletesebb és legátfogóbb elemzéshez lásd: Twersky, Isidor:
Introduction to the Code of Maimonides, New-Haven and London, 1980.
102 HT 10:6 (V.ö. Dobos Károly fordítása, in: Maimonidész: Értekezések, Logos Kiadó: Budapest, 2011, 166-7. o.) Itt a bölcsesség szeretetével és az Istenre való koncentrálással kapcsolatban ismét megjelenik az a tétel, amelyet a Tóra-tanulással kapcsolatban láthattunk a fejezet korábbi részében (Lásd: A Tóra-tanulás „ára” c. részt), azaz annak leszögezése, hogy minden más érték másodlagos fontosságú ezekhez képest. Csak úgy nem keletkezik logikai ellentmondás egyidejűleg több legfelső érték felállítása között, ha azt is feltételezzük, hogy ezek az értékek, azaz Isten szeretete, a Tóra
10.13146/OR-ZSE.2014.003
Maimonidész a fenti szavakkal zárta a Misné Tóra első kötetének, a Tudás könyvének utolsó hálákháját, és e gesztus jelképes értelműnek tűnik, hiszen e rész mintegy a könyv összefoglalásának is tekinthető.103 Noha a szóhasználat tökéletesen megfelel a tradicionális elvárásoknak, hiszen Maimonidész Isten szeretetéről és ismeretéről ír, de ebben a szövegben is egyértelmű a szerző intellektualizmusa. Az istenszeretet fogalmát nem spontán feltörő érzelemként határozza meg, hanem olyan „irányított és szabályozott” emócióként, amely a tudástól, azaz egy tanulással fejleszthető és azzal megszerezhető kognitív tényezőtől függ.
Hasonlóképpen szimbolikus értékkel bír, hogy A tévelygők útmutatójának utolsó fejezetében Maimonidész visszatér az emberi teljesség korábban már tárgyalt témájára. Miután befejezte az emberi tökéletesedés folyamata első három fokozatának jellemzését104, Maimonidész rátér a valódi, a negyedik és a legmagasabb fokú teljesség leírására:
„A negyedik, a legmagasabb szintű teljesség az értelmi erények, azaz a metafizikai igazságokat tanító tudás megszerzése. Ez az emberi létezés végső célja, és ez adja meg az embernek a teljességet. Ez, és semmi más. Ez adja meg az embernek az öröklétet. Ettől ember az ember.”105
Maimonidész szerint tehát mind az emberi létezés sine qua non-ja, mind pedig a létezés végső célja a metafizikai, azaz Istenre vonatkozó tudás megszerzése, és a Tóra többek között ennek megismerésében hivatott az emberiséget és különösképpen a zsidóságot segíteni.
bölcsességének elsajátítása és a filozófiai bölcsesség megszerzése egymással tökéletes
összhangban állnak, sőt talán ugyanazok.
103 A Széfer hámádában Maimonidész már korábban összekapcsolta az istenszeretet és az istenismeret témáját: Lásd: Hilkhot jeszodé hátórá 4:12.
104 A négyes felosztást Maimonidész Arisztotelész írásaiból vette át, lásd: Arisztotelész:
Nikhomakhoszi etika 1:8, 1098b 13-15
105 TU 3:54, 673. o. Erről részletesebben lásd: Kreisel, Howard: “Intellectual Perfection and the Role of the Law in the Philosophy of Maimonides”, in: Neusner, Jacob et al (szerk.): From Ancient Israel to Modern Judaism, Atlanta, Georgia, 1989, 25-46. o.
10.13146/OR-ZSE.2014.003
Fontosnak tartom már e ponton leszögezni, hogy mivel dolgozatom témája a pedagógia filozófiája, ezért ebből a szempontból a legfontosabb következtetés az, hogy Maimonidész szerint az általános emberi – és így értelemszerűen a zsidóként való – létezés értelme a megszerzett tudás. Ebből logikusan következik az a konklúzió (amelyet már láthattunk az eddigi elemzés során), hogy a legmagasabb rendű emberi tevékenység a tudás megszerzésére való törekvés, azaz a tanulás. E tanulság pedig akkor is megőrizheti érvényét, ha a későbbiek során arra következtetésre jutunk, hogy a maimonidészi filozófia bizonyos elemei (legyen szó akár alapfeltevésekről, akár a levont konklúziókról) napjainkban különböző okokból elfogadhatatlanná váltak.