2.1. Témamegjelölés
A zsidó hagyományban, legalábbis a rabbinikus korszak kezdetétől fogva, a Tóra-tanulás mindenképpen a vezető értékek közé tartozott, majd a Második Szentély lerombolása után a legmagasabb rendű zsidó értékké vált. A hagyományos zsidó források rendkívül bőségesen foglalkoznak a Tóra-tanulás céljával, módszereivel, értékeivel és egyéb részleteivel. Noha a mai értelemben vett szisztematikus zsidó nevelésfilozófia a modern kor előtt nem alakult ki, de annak alapjai már a premodern korban léteztek. A zsidó hagyomány tanulása napjainkban csakúgy, mint a múltban, a zsidó hagyomány fennmaradásának a záloga.
Ugyanazon hagyományos zsidó források tanulása kapcsolja össze az egyébként egymástól igen jelentős mértékben különböző zsidó vallási vagy éppen vallástalan, de a zsidó kultúra megőrzését fontos értéknek tekintő, etnikai, kulturális vagy más alapon szerveződő zsidó irányzatokat.
Lassan két évtizede foglalkozom a gyakorlatban formális és informális zsidó oktatással és neveléssel. Rabbiként és nevelőként egyaránt hosszú ideje szükségét érzem annak, hogy a mindennapi pedagógiai gyakorlat praktikus ismeretein túl a zsidó nevelés és oktatás elméleti alapjait is megvizsgáljam.
A zsidó neveléselméletnek csakúgy, mint a zsidó filozófia egészének kiemelkedően fontos alakja Maimonidész, hatalmas filozófiai és jogi életművéből kikövetkeztethető egy szisztematikus, elemeiben egymásra épülő, világos alapokkal rendelkező zsidó neveléselmélet. Részben a maimonidészi filozófia kimeríthetetlensége, autentikussága és mélysége, részben pedig napjainkban is meglévő aktualitása miatt választottam az ő bölcseletét kutatásom témájául.
Dolgozatom első fejezete az általános és a zsidó neveléselmélet szakirodalmába ad vázlatos bevezetést, tisztázva e két területen felvetődő legfontosabb kérdéseket, témákat és kutatási szakirányokat.
A második fejezetben a kortárs amerikai és izraeli Maimonidész-kutatás eredményeit felhasználva röviden bemutatom Maimonidész életét és munkásságát.
10.13146/OR-ZSE.2014.003
A harmadik fejezet a zsidó vallási irodalom Maimonidész előtti korszakának a Tóra-tanuláshoz, a tudáshoz, illetve a tanuláshoz, mint értékéhez való viszonyát vizsgálja. A fejezet keretében kitérek a zsidó oktatási rendszer kiépítésének tárgyalására a Talmudban, illetve vizsgálni fogom a tanulás és az egyéb vallási értékek egymáshoz való viszonyát, valamint az értékek hierarchiáját is a talmudi irodalomban és a zsidó liturgiában.
A negyedik, ötödik és hatodik fejezet egyetlen nagy téma – az elméleti tudás és a gyakorlat kapcsolatának oktatási aspektusát vizsgálja Maimonidész filozófiájában. Maimonidész szerint a legmagasabb rendű vallási érték – a feltételnélküli Istenszeretettől vezérelt Istenszolgálat kötelessége – lényegében megegyezik a legmagasabb rendű filozófiai értékkel: a legmagasabb rendű metafizikai elméleti tudás megszerzésével. E három fejezetben a tudás, az annak megszerzéséhez szükséges gyakorlati tevékenység, azaz a tanulás, illetve a vallási kötelességek mindennapi gyakorlatának egymáshoz való viszonyát fogom vizsgálni.
A tanulás és a tudás normatív kötelessége és filozófiai értéke című fejezetben először a Tóra-tanulás normatív kötelességének a Misné Tórában található szabályait fogom elemezni, és megpróbálom felvázolni a tanulás kötelességének legfontosabb részleteit és jellemzőit a maimonidészi jog rendszerében. E fejezet második része viszont elsősorban nem jogi, hanem kifejezetten filozófiai forrásokat vizsgál. E rész fő témája az, hogy Maimonidész szerint milyen tulajdonságokra van szüksége az ideális embernek, és milyen ismeretek szükségesek ahhoz, hogy megszerezhetővé váljék az emberi tökéletesség. A fejezet végén ismertetem a Maimonidész kutatásban megfogalmazott egyik legradikálisabb értelmezést is a teljesség állapotába eljutott ember Tóra-tanulási kötelességéről.
Az ötödik fejezet, mely a filozófia és a jog viszonyáról szól Maimonidész bölcseletében, bizonyos értelemben az előző fejezet szerves folytatása. A fejezet a hit különböző fogalmainak elemzésével kezdődik, majd a kinyilatkoztatásban való hit és a racionális tudás kapcsolatát vizsgálja. Az e két terület közötti kapcsolat négy lehetséges modelljét fogom vizsgálni, és ezen keresztül jutok el a maimonidészi jogfilozófia teleologikus rendszerének elemzéséhez és bemutatásához. A fejezet az elméleti és a gyakorlati értelem összefüggésének demonstrálásával zárul.
10.13146/OR-ZSE.2014.003
A hatodik és egyben leghosszabb fejezet címe: A vezető pedagógiai aspektusa. Noha a maimonidészi politikai filozófiának az emberi közösségek vezetésével, és a vezetők alakjának politikai aspektusával foglalkozó részét bőségesen tárgyalta a szakirodalom, azonban a vezető alakjának pedagógiai vetülete – legalábbis az előző aspektushoz képest – elenyészően kevés figyelmet kapott. Ezt a hiányt szerettem volna e fejezetben pótolni.
Ebben a három nagyobb részből álló fejezetben azt tartottam legfontosabb célomnak, hogy megpróbáljam feltárni Maimonidész pedagógiai attitűdjét, és ezen keresztül hozzájáruljak ahhoz a sokat kutatott területhez, hogy vajon Maimonidész valóban könyörtelenül elitista nézeteket vallott-e. A fejezet első része az e területről írott szakirodalom három irányzatának röviden áttekintését adja.
A hatodik fejezet második részét annak a kérdésnek szentelem, hogy mennyire tartotta lehetségesnek Maimonidész a tömegek helyes filozófiai nézetekre történő nevelését. Külön figyelmet szentelek egy a nevelésfilozófia szempontból kiemelkedően fontos témának: Hogyan jelenik meg Ábrahám, mint ideális tanító?
A fejezet harmadik része ismét gyakorlat és elmélet egymáshoz való viszonyát vizsgálja, és itt az ideális tanár alakjának tárgyalása után, rátérek a reális pedagógus alakjának felvázolására. A reális tanár képének felvázolása elsősorban a jogi források alapján történik.
A dolgozat hetedik és egyben utolsó fejezetében azt fogom vizsgálni, hogy a filozófiatörténeti elemzés során talált elméleti eredmények közül mi ültethető át napjaink gyakorlatába. A zsidó nevelésfilozófia forrásainak ismerete, a korábbi korok bölcsességének megértése és napjaink zsidó nevelése számára is érvényes formában történő újrafogalmazása kiemelkedően fontos cél. Magyarországi neológ rabbiként, nevelőként és oktatóként rendkívül fontosnak tartom, hogy megállapítsuk a középkori bölcselet mely része és milyen formában szolgálhat útmutatóként a számunkra. E fejezetben részben a maimonidészi nevelésfilozófia olyan alapértékeit és alapelveit vizsgálom, amelyek szerintem lényegük megváltoztatása nélkül átemelhetőek napjaink zsidó világába. Ezeket az elveket és az értékeket igyekszem nem kizárólag elméleti és általános szinten megközelíteni, hanem olyan formában próbálom megragadni őket, hogy konkrét, a mai magyarországi zsidó mindennapi élet szempontjából is releváns kihívások megválaszolásában segíthessenek.
10.13146/OR-ZSE.2014.003
Az utolsó fejezet második részében szűkebb területre fogok koncentrálni, és megkísérlem kifejezetten a mai magyarországi neológia szempontjából értelmezni a maimonidészi nevelésfilozófiát. E részben is igyekezni fogok olyan konkrét kérdésekre is választ keresni, hogy amennyiben elfogadjuk kiinduló pontunknak a zsidó nevelésfilozófia maimonidészi verzióját, akkor miben kell látnunk a zsidó oktatás célját, illetve hogyan lehet az olyan általános célokat, mint a zsidó identitás erősítése lefordítani a konkrét oktatási és nevelési feladatok nyelvére. Dolgozatom öt tézissel zárul, melyek megfogalmazásával remélem, hogy szerény mértékben nekem is sikerül hozzájárulni a mai magyarországi zsidó oktatás és nevelés fejlesztéséhez.