EKB garancia szükségessége az árfolyamok védelmére

Az EU nem kényszerítette a 2004. májusában csatlakozókat az ERM II.-be való belépésre – de nem adta meg a lehetıséget a döntésre, mint korábbi tagjainak, hogy külön dönthessenek az unióba való belépésrıl és az euroövezeti tagságról.⁶⁸ Az euro bevezetésének pedig gyakorlatilag két elérési útvonala lehetséges: olyan széles sávban történı lebegtetés, amely mellett nincs biztosan szükség sávközép-eltolásra, vagy a valutatanács illetıleg valutatábla alkalmazása, amely kifejezések a kemény rögzítést jelentik. A feltétel, amelyet teljesíteni szeretnénk, a két éves ERMII tagság. Van azonban olyan vélemény, hogy az ERMII nem jelent optimális környezetet a „belsı körhöz” csatlakozni vágyó „kültagoknak” a gazdasági stabilizációhoz.

Wyplosz professzor⁶⁹ figyelmeztet, hogy a belépésre várók valutái fokozott pénzpiaci spekulációnak vannak kitéve. Lehetıség arra, hogy kontrollálják ezeket a külsı hatásokat csak a közép-európai országok fokozott pénzügyi együttmőködésével nyílhatna.⁷⁰ Azzal azonban, hogy elveszítik az árfolyampolitikai függetlenségüket – mikor problémáik kezelése speciális árfolyampolitikát igényelne – elvesztik ezt a lehetıséget. A ERMII tagság, mint az euroövezethez való csatlakozás elıszobája kétarcú dolog. Egyrészt természetesen növelheti a bizalmat és stabilizáló szerepet tölthet be; be kell azonban látni, hogy mindez kevés, ha komoly makrogazdasági egyensúlyromlás következik be. Ekkor árfolyampolitikai oldalról a védekezés lehetısége nincsen meg, csak kamatprémiumok tarthatják itt a befektetıket, vagyis inkább a spekulatív tıkét.

A kamatszint növekedése komoly makrogazdasági áldozatokkal és károkkal jár. 2005-ben Magyarországon a forint és euro közti kamatkülönbség következté2005-ben a GDP

68 Igaz, lehet, hogy szükségtelen is lett volna; a közgazdászok zöme abban látja az unió elsıdleges elınyét, hogy az euroövezethez is csatlakozhatunk majd, sıt, John Maloney és Malcolm Macmillan⁶⁸ az Economic Journalban egyértelmően úgy fogalmaznak, hogy nettó veszteség csak az Európai Unióhoz csatlakozni, a nettó nyertesek azok, akik az euroövezet tagjai is – igaz, fıleg a régi tagokra vonatkoztatják ezt.

69Pl.:Wyplos, Charles Do not impose a currency crisis on Europe, Financial Times, June 15. 2003 70 Andor László: Monetáris evolúció Európában, Euro – érvek és ellenérvek, Miniszterelnöki Hivatal, Kormányzati Stratégiai Elemzı Központ (STRATEK) 2003. november

arányos deficit legalább 2 százalékponttal volt magasabb.⁷¹ Az pedig, hogy az ERMII rendszer önmagában nem nyújt védelmet, a 2006. júniusi forint elleni spekulációs támadás is bizonyítja. Az, hogy mely árfolyamrendszer teremti meg a biztonságot, egyértelmően nem megválaszolható. A szők sávos árfolyamrezsim fenntartása egy kiegyensúlyozatlan, labilis gazdaság számára nem megfizethetı költségekkel jár. A lebegı árfolyamrendszert tartják a legjobbnak spekulatív támadások esetén, de ez a kamatszint mozgása miatt okoz kárt. Az ERMII azért nem jelent köztes esetet, mert – 2006. júniusig legalábbis – a forint jobbára az erıs sávszél közelében tartózkodott. A lebegı árfolyamrendszer egyébként nem elfogadható az EMU számára, kitolná az euroövezethez való csatlakozás idıpontját.⁷² Ez pedig, ha igaz, hogy semmilyen árfolyamrendszer nem küszöbölheti ki a spekulációs támadást és annak fájdalmas következményeit is esetleg enyhítheti, viszont a monetáris unió konkrét elınyt biztosít a védelem szempontjából, szinte kényszerpályának tőnik várakozni bebocsátásunkra, bármilyen is legyen az árfolyamrendszer, amelybe kényszerülünk. Más kérdés az, hogy komoly számvetés történt-e azzal kapcsolatosan, hogy ez hány éven belül lehet reális cél, és hogy addig nem lehetne-e a helyzeten javítani az árfolyam önálló, minden ország, vagy a kelet-közép európai régió számára testre szabott stratégiájával. Az EU kontrollálási lehetıségeit ez azonban nagyban csökkentené.

A bizonytalan idıintervallum azonban szinte méltatlan helyzetet teremt, ha számba vesszük, hogy egyelıre hat év monetáris bizonytalanságban kell gondolkodnunk a kettı helyett, amiért cserébe nem kapunk semmit azokból az elınyökbıl, amelyeket a

„beltagok” élveznek. A másik kérdés, hogy a közös valuta és a kívülmaradók valutája közötti árfolyam fenntartása speciális hitel vagy intervenciós likviditás nyújtását követelheti meg. Bár az intervenciót az EKB és a nemzeti jegybankok is lebonyolíthatják és kezdeményezhetik,⁷³ kérdés, hogy ha egy ország minden tekintetben sikeresen betartaná az összes kritériumot és az EKB által kijelölt úton járna, rajta kívül esı ok miatt kényszerülne az árfolyam sávon belül tartásához szükséges intervencióra, ennek költségeinek viselését miért nem garantálja az EKB? Természetesen ez esetben

71 Gazdaságpolitika 2005-ben, helyzetértékelés és javaslatok; Magyar Bankszövetség, Hitelintézeti szemle, Negyedik évfolyam, 5-6. szám

72Losoncz Miklós: Mit ér az önálló monetáris politika? Euro – érvek és ellenérvek, Miniszterelnöki Hivatal, Kormányzati Stratégiai Elemzı Központ, (STRATEK) 2003. november

73 Horváth Ágnes- Szalai Zoltán: Gazdasági és Monetáris Unió, MNB Mőhalytanulmányok 12.

nem lenne szó moral hazardról, amivel az EKB indokolja azt, hogy ezt nem teszi. A különbözı „elitklubok” jellemzı viselkedése ez napjainkban, amikor befolyásuk kiterjesztése nem csak presztízs, hanem elemi érdekek sora főzıdik hozzá. Azonban a felelısség vállalása soha nem teljes körő. (Elég, ha azokra a gazdasági, pénzügyi válságokra gondolunk, amelyek az IMF javaslatai, intézkedései mellett, vagy még inkább azok hatására bontakoztak ki.) Mindazonáltal az EU döntéshozói tisztában vannak azzal, hogy a régióban kibontakozó válságok az egész integráció stabilitására károsan hatnak és ebben egyes vélemények szerint Nyugat-Európa felelıssége is nagy.