A feltételek változtatásának elérhetetlensége

Néhány évvel ezelıtt a leendı és akkori EU tagországok úgy gondolták, a maastrichti konvergenciakritériumok valamint a Stabilitási és Növekedési Paktum közül a konvergencia kritériumok, azon belül is az inflációra és a kamatlábra vonatkozó követelmény teljesítése a nehezebb és talán nagyobb hatású. Részben a világgazdasági események, részben a pénzügyi válságok sora tették egyértelmővé, hogy a költségvetési egyensúly hiánya a többi célra is kihat, tehát, hogy a költségvetés tájékán vannak igazán problémák, de ezek mindig is voltak.⁵⁵ A költségvetés hiányával és az államadóssággal kapcsolatos követelmények nem teljesítése nem kelet-közép európai jelenség. Az Eurostat 2004-rıl 2005. októberében közzétett adatai szerint az eurozónában az államadósság/GDP arány 70,8%, ami további romlás az elızı évhez képest, pedig a mutató már akkor is több mint 10 százalékponttal az SNP által megengedett mérték fölött volt. Magyarországon 57,6% volt ez az arány, tehát Magyarország ennek jobban

54 Gazdaságpolitika 200ben, helyzetértékelés és javaslatok; Hitelintézeti szemle, Negyedik évfolyam, 5-6. szám (Magyar Bankszövetség)

55 Analógia James Tobin a munkapiacról mondott véleménye alapján: „Ott vannak igazán problémák, de ezek mindig is voltak.”

meg tudott felelni; de nem ugyanazokkal a következményekkel adósodik el egy felzárkózó gazdaság, mint a fejlettebbek. Mára egyébként túlléptük a küszöbértéket.

Nyilvánvalóan a felzárkózás során, a Balassa-Samuelson hatásból eredı reálfelértékelési nyomás, következtében magasabb inflációs ráta és fıképp kamatláb az, ami miatt különösen rossz pozícióval indulnak a hasonló, különösképpen kelet-közép európai országok, hiszen az adósságok kamatterhe jelentısen befolyásolja a GDP arányos költségvetési hiányt. A magasabb növekedési ráta ugyanezen gazdaságoknak sajátosságaik miatt éppen úgy, ezért egyáltalán nem biztos, hogy bármelyik egyensúlymutató önmagában képes lenne bemutatni, milyen teljesítményt nyújt az ország, melyek a benne rejlı lehetıségek. Ezekben az országokban (és ebben élen jár Magyarország) messze meghaladta e mutató az engedélyezett 3%-os deficit /GDP arányt, pedig az EU és egyáltalán a külföldi befektetık figyelme éppen erre a mutatóra irányul elsısorban. Ezt a mutatót egyébként az Eurozóna 2,7%-ra teljesítette, Magyarországon pedig –legalábbis 2004-ben - 5,4%. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a GDP kb. 4%-át tette ki az államháztartás adósságának kényszerőségbıl magas kamatláb mellett fizetendı kamatterhe, érthetı, hogy miért közelíti a régió valamennyi országa ezt a mértéket. Így teljesen egyértelmő, hogy egyáltalán nem felelıtlen költekezés miatti, „elítélendı” nem teljesítésrıl van szó, hanem a körülmények, eltérı gazdaságpolitikai helyzet egyértelmő következményérıl. Úgy emlegetik, hogy felmentést kaptunk, a túlzott deficit eljárás velünk és a többi „kültaggal” szemben nem alkalmazandó, mintha jóindulatú gesztus lenne, de hát ennek hiányzik is, mind a jogi, mind a morális alapja. Az elsıdleges költségvetési egyenlegünk a GDP arányában -1,1% ez pedig pusztán 0,3-0,4 százalékponttal haladja meg Franciaország és Németország hasonló mutatóját. Ha figyelembe vesszük azt a számítást, amely szerint a GDP arányos költségvetési hiány a forint és euro közti kamatkülönbség következtében a legalább 2 százalékpontot jelent⁵⁶, akkor e téren sem nyújtottunk rosszabb teljesítményt – legalábbis ez évben – az euroövezetnél. A számok azonban nem mutatnak jó teljesítményt – ahogy valójában az EU25 átlaga sem.⁵⁷ Nem véletlen, hogy többen

56 Gazdaságpolitika 2005-ben, helyzetértékelés és javaslatok; Magyar Bankszövetség, Hitelintézeti szemle, Negyedik évfolyam, 5-6. szám

57Az adatok alapjául az Eurostat New Release 2005. szeptember 26-i, a 2004-es költségvetési hiányról és az államadósságról készített jelentése szolgált.

vetették fel a Stabilitási és Növekedési Paktum módosításának igényét, felróva annak rugalmatlanságát, egységes elvek alkalmazásának indokolatlanságát. Az SNP hiányosságainak csoportosítása:

(1) Ellentmondásosság, elvi hibák, hiányosságok

- A küszöbértékek megállapítása egyetlen idıszak eredményei, szempontjai szerint történt, azt azóta, az eredmények, a világgazdaságban bekövetkezett változások hatására lényegi kérdésekben nem nagyon módosították. Az új kutatások, elemzések hatására nem finomították a szükséges mértékben.

- A rendszer nem rugalmas, tehát nem feltétlenül marad elég mozgástér az aszimmetrikus sokkok megelızésére és kezelésére, automatikus stabilizátorok alkalmazására, pedig ezeken kívül csak a fiskális politika eszköztára marad, hiszen a monetáris politika önállósága megszőnik.

- A ciklikusan kiigazított költségvetési hiány egyoldalúan szabályoz:

megjelöli recesszió esetén a maximális hiány (a GDP %-ban) mértékét, de fellendülés esetére a kívánatos felfele való eltérést, vagy többletet nem. Így ezekben az idıszakokban nem ösztönöz kellıképpen a hiány csökkentésére.

- Egyensúly közeli, vagy többletet mutató költségvetést tőz ki célul, de ha folyamatosan többlettel zárnának a költségvetések, az már alapjaiban szemben állna az EU elveivel, hiszem részleges kollektivizálás következne be. (Azért ettıl egyelıre nem kell tartani.)

- Nem veszi figyelembe a bevételek és kiadások szerkezetét, a költségvetési egyenleg kialakulásának minıségi elemeit.

(2) A gazdaságok speciális feltételeinek figyelmen kívül hagyása

- Nem veszi figyelembe, hogy mekkora az adósságszint. Ugyanúgy kezeli az alacsony adósságszintő országokat, mint a magas adósságszinttel rendelkezıket, egyforma követelményt szab költségvetési egyenleg tekintetében.

- Nem tesz különbséget nagy és kis országok tekintetében, mert nem figyeli a monetáris unió egészének helyzetét, amelyre elıbbiek

természetesen nagyobb hatást gyakorolnak. Az euroövezet stabilitása szempontjából tehát meghatározóbbak.

- Nem tesz különbséget a felzárkózó országok tekintetében, ahol a gazdasági növekedés nagyobb, így magasabb költségvetési hiány sem vezet feltétlenül krónikus, hosszú távú makrogazdasági egyensúlytalanságokhoz. Ugyanezen országokban az infrastrukturális beruházások szintje elmaradott. Ezekre részint szükség van ahhoz, hogy az euroövezet jól funkcionáló és teljesítı tagállama lehessen egy ország, valamint ezeknek felmerülésük idıpontjában kell arra gondolni, hogy a beruházások hozamai, elınyei hogyan oszlanak meg különbözı generációk között; ilyen típusú beruházások esetén adósság felvállalása történhet megalapozott közgazdasági szempontok alapján. Az alacsony infrastrukturális ellátottság magasabb eladósodottsági és deficitmutatókat kellene, hogy megengedjen.

- Az adósságra egységesen elıírt küszöbérték nem veszi külön tekintetbe a népesség elöregedésébıl és a nyugdíjreform állásából adódó, országról országra változó kötelezettségeket.

(3) Szankcionálás eredménytelenségével kapcsolatos szempontok

- Nem teljesen világos, hogy ha egy ország már az euroövezethez tartozik, miképpen tartatják be az SNP követelményeit. Láthatóan sehogy. Az ECOFIN (Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsa) kezében van az érvényesítés, tehát elengedheti a szankciót, mint ez történt Franciaország, Németország, stb. esetében is.

- Ha érvényesítenek is egy szankciót, az már – a dolog természeténél fogva, hiszen egy éves periódus költségvetési hiánya csak utólag válik ismertté – késı ahhoz, hogy preventív jellegő hatást fejtsen ki, bár ennek lenne értelme. Utólag elmélyíteni egy válságos helyzetet nem feltétlenül kívánatos.⁵⁸

58 Orbán Gábor – Szapári György: A Stabilitási és Növekedési Paktum az új tagállamok szemszögébıl, MNB füzetek, 2004/4

Kérdés, hogy ha a szakirodalomban ennyi ellenvetés merült fel, miért nem módosítják a Stabilitási és Növekedési Paktumot. Ez így persze nem igaz, mert a Stabilitási és Növekedési Paktum szinte folyamatosan módosul. Ilyen módosítás eredménye a már említett ciklikusan kiigazított költségvetési hiány kérdése, de legutóbb például 2005.

márciusában is történtek apróbb módosítások az Európa Tanács értekezletén. Lényegi kérdésekben azonban, mint az egységes küszöbértékek differenciálása, vagy alapvetı változtatása Alapszerzıdés módosítását érintı kérdés, tehát minden tagállamnak bele kell egyeznie.⁵⁹ Az Alkotmányszerzıdés elutasítása a belsı feszültségek élezıdésérıl tanúskodik. Franciaországban és Hollandiában az Eurobarometer Közvéleménykutató Intézet felmérése alapján az ok a háttérben meghúzódó szociális feszültségek és a munkanélküliség növekedése volt. Ezek az országok úgy érezték, az Alkotmány gazdaságilag túl liberális és ezúttal elıtérbe kell helyezniük nemzeti érdekeik védelmét, amelyet a bıvítés, a jogok kiterjesztése nem szolgál, hanem a jelenlegi tagállamokra rója a kevésbé fejlett országok felvételének költségeit. Ez a további bıvítés, elsısorban Törökország felvételének kérdésében konkretizálódott. Igaz, a magyar sajtóban elsısorban információhiányként és téveszmékként kommunikálták az okokat, radikális csoportok felerısödésével, azzal, hogy a francia és holland polgárok csak rövid távú elınyökben és hátrányokban gondolkoztak, de Angela Merkel német kancellár asszony azon mondata, miszerint „az EU elérte integrációs képességének határait”⁶⁰ arra vall, hogy valószínőleg nem csak két ország számára inog a bizalom a további bıvítéssel kapcsolatosan.⁶¹ Bár arra is gondolhatott, hogy az intézményrendszert már a 25 tagú EU is kinıtte, ami több szempontból jól alátámasztható. A francia és holland szavazók

„szőkkeblősége” azt mutatja meg, hogy az Alapszerzıdés számunkra kedvezı irányú megváltoztatásának kezdeményezése felesleges vállalkozás a jelenlegi körülmények között.

59 Losoncz Miklós: A gazdasági Monetáris Unióba való belépés követelményei és a magyar államháztartás, Hitelintézeti szemle, Negyedik évfolyam, 5-6. szám (Magyar Bankszövetség)

60 Constitutional Treaty: the "reflection period" www. euractiv.com

61 Jogi Fórum, http://www.jogiforum.hu/hirek/12879; Felmérés az Alkotmány francia és holland elutasításának okairól2005. június 29

3.2. Középtávú kihívások az Európai Gazdasági és Monetáris