A jelen- és jövıérték számítás a makrogazdasági folyamatokban

A makrogazdasági folyamatok, az EU- illetve EMU-val kapcsolatos kérdések tárgykörében, szinte valamennyi szakirodalom felhívja a figyelmet a jelenérték számítás fontosságára. A hosszú távú gazdaságpolitikai program alátámasztásaként vagy elvetése érdekében mégis, alig fordul elı nagyobb igényő vállalkozás. Az intertemporális költségvetési korlát ismerete, a jelenérték számítás módszerének elsajátítása a

közgazdaságtan alapvetı ismereteihez tartozik. Ugyanakkor használatának minden területen vannak nehézségei. A legközkedveltebb szakirodalom a módszerrıl Brealey és Myers Modern vállalati pénzügyek címő könyve⁴⁶, két köteten át folyamatosan, majd vissza-visszatérve a témához azt bizonyítja, hogy a legjobb döntési módszer a nettó jelenérték számítás. Valójában azonban arról szól, hogy miképpen tudjuk áthidalni a jövı bizonytalanságából fakadó nehézségeket döntéshozatalunk során.

Makrofolyamatok esetén különösen kényes kérdés, hogy a döntési alternatíva mérlegelése során hogyan határozzuk meg a két ismeretlent: a jövıbeni pénzáramlások nagyságát és a megfelelı diszkontrátát. Makrogazdasági vizsgálatok során figyelembe kell venni, hogy bonyolult, soktényezıs rendszert vizsgálunk. A jövıre vonatkozó feltevéseink bizonytalanabbnak hatnak, így a jelenérték számítás alkalmazása még behatároltabbnak tőnhet. Az Orbán-Szapáry⁴⁷ szerint: „az intertemporális költségvetési korlát horizontja végtelen, és így nem korlátozza eléggé a kormányzati politikát, hiszen a jövırıl bármilyen feltevéssel lehet élni”. Ennek a problémának a kiküszöbölésére (mármint a végtelen idıhorizont figyelembevétele) vannak módszereink és az, hogy a jövıre nézve bármilyen feltevéssel élhetünk, nem egy erıs érv, hiszen bármely rosszul megalapozott jelenérték számítás esetén komoly hibákat jelenthet a jövı bizonytalansága. De ahogy a vállalati döntéshozatalnak ki kell indulnia valamibıl, úgy kell kiindulnia a költségvetéssel, gazdaságpolitikai stratégiákkal kapcsolatos döntéshozatalnak is valamiféle megalapozott feltételezésekbıl, még ha ez bonyolultabb feladat is. Enélkül semmiféle közgazdasági tervezésnek nincs szakmai szemlélete, inkább politikai. Ennek kezelése csak úgy megoldható, hogy minden esetben megfelelı költség-haszon és költség-hatékonysági felméréseknek kell megelıznie a döntéseket.

Dolgozatomat érintı 3 területen van feltétlenül szükség a várható pénzáramlások és a megfelelı diszkontráta „kiderítésére”;

- A fenntartható növekedési pálya vizsgálata során (ezen belül a fiskális gazdaságpolitika teljesítményének vizsgálatára is, a költségvetés elérhetı bevételeire és várható kiadásaira). A fenntartható növekedés, hogyan viszonyul a konvergencia kritériumokhoz és az SNP-hez. Vannak olyan vélemények, hogy mivel a fenntartható növekedési pálya elérésének feltételei szigorúbbak, mint az

46 Brealey-Myers: Modern vállalati pénzügyek, Panem kiadó, Budapest, 2004.

47 Orbán Gábor – Szapári György: A Stabilitási és Növekedési Paktum az új tagállamok szemszögébıl, MNB füzetek, 2004/4

SNP költségvetési hiányra és adósságállományra vonatkozó követelményei. Így hát errıl, amíg nem, vagy alig sikerül a küszöbszámokat teljesíteni, beszélni sem érdemes. Azonban tervezésünkben ez esetben ezt kell figyelembe vennünk és mivel felmérve a reál- és nominális konvergencia során potenciálisan elérhetı elınyöket és hátrányokat, számszerősítve ezeket, eltérı helyzetünkbıl adódva, egészen más számok alapján kell nettó jelenérték számítást végezni mint a nyugati országoknak, elıfordulhat, hogy a fenntartható növekedési pálya követelményei kevésbé szigorú feltételeket jelentenének. Niels Thygesen, dán professzor, aki ez idıben a BIS vezérigazgatója volt, tehát a kritériumok kialakításának folyamatát közelrıl figyelte és talán javaslattevı volt, azt írja, az ominózus 3% és 60% az alábbiak miatt került kialakításra:

A ’90-es évek elején az EU tagállamainak átlagos adósságállomány/GDP aránya 60% volt.

Az EKB árstabilitásként 2% körüli inflációt tartott számon, ebben közgazdasági tanulmányokra támaszkodott, amelyek a 0% inflációt veszélyesnek tartják, mert a gazdaság ez esetben könnyen sodródhat recesszióba .

A GDP növekedése 5% volt.

Ha 5% a növekedés és 2% az infláció, a reál GDP növekedése 3%.

Akkor egy gazdaság még elbír 3%-os deficit/GDP arányt úgy, hogy ne nıjön az államadósság/ GDP arány a 60%-os mértékrıl.⁴⁸

Amennyiben ez így van, a megváltozott körülmények között már ez elegendı indok lenne az SNP sürgıs korszerősítéséhez. Az derül ki ebbıl, hogy a küszöbszámok az adott idıszak empirikus adatait vették figyelembe, szó sem volt reális jelen- és jövıértékelésrıl, tanulmányokról, költség-haszon elemzésekrıl, döntési alternatívák nettó jelenérték szabály segítségével való összehasonlításáról, különbözı adottságú országok különbözı helyzetének figyelembevételérıl. E számok és a fenntartható növekedés igényei között mai viszonyok között sztochasztikus a kapcsolat.

48Thygesen, Niels. (2002) “The Stability and Growth Pact: Any Need for Revision?”, A note for the Economic and Monetary Affairs Committee of the European Parliament, 4th quarter 2002.

- Az euroövezethez való csatlakozásból illetve csatlakozási szándékból számszerősíthetı elınyök és hátrányok különbségének számításakor. Itt a csatlakozás idıpontja jelent jelentıs bizonytalanságot, mondhatjuk, hogy az EU magatartásának az az eleme, hogy bizonytalanságban tartja a „belsı körhöz”

csatlakozni kívánókat, az gátolja, korlátozza ésszerő döntések, tervezés kialakítását a részünkrıl.

Az euro bevezetéséig eltelt idı lényege abban a tekintetben, hogy mind a csatlakozás eltolódásából következı elmaradt hasznok, mind a költségek értékelése igényli az idıtáv nagyságát és az elért nettó elıny (egyes vélemények szerint rövid távon akár nettó hátrány) milyen diszkontfaktorral szorzódik majd? Értelemszerően ez minél távolabb van, annál kisebb érték, mivel az addig elszenvedett hátrányok láthatóan magasabbak, mint a jelen idıszak elınyei, és mivel a jól vagy rosszul megválasztott diszkontráta erre a (jól vagy rosszul megválasztott) alapra, mint kitevıre tevıdik.

Az euro bevezetése utáni költségek, hasznok összevetése, hosszabb idıtávon. Ez nem az a kérdés, amelynek megválaszolásának igénye még távol van, és elıször el kell jutnunk odáig, hanem az, ami meghatározza, érdemes-e a közeljövıben eljutnunk odáig. Bár alapvetıen az a szakemberek, kutatók véleménye, hogy igen, de markáns ellenérvek találhatók a másik oldalon is, ezzel a kérdéssel még mindig érdemes foglalkozni.⁴⁹

- A megmaradt mozgástér keretein belül hozott döntési alternatívák értékelésekor, például a nyugdíjrendszer reformjának további lépéseinél. Ez utóbbi esetben a hosszú távú tervezés nehézségeivel találhatjuk szemben magunkat, ugyanakkor a jövı várható tendenciái meglehetısen jól feltérképezhetık, hiszen az általunk legkritikusabbként emlegetett idıszak leendı nyugdíjasai a jelenlegi munkaerı

49 John Maloney:"Do Currency Unions Grow Too Large for Their Own Good?", Economic Journal, (1999) pp.139

állomány 40-50 éves korosztályába tartoznak és zömében azok is megszülettek, akikre majd eltartásuk hárulhat.

Születtek becslések a hasznokra és költségekre, ugyanakkor az üzleticiklus-volatilitás számszerősítését a ”nem számszerősíthetı” kategóriába soroljuk.

3. táblázat: Az euro magyarországi bevezetésének fontosabb hasznai

Számszerősíthetı Nem számszerősíthetı Rövid távon ható Tranzakciós költségek

megszőnése

Csökkenı reálkamat Hosszú távon ható

Bıvülı külkereskedelem

A „feltörekvı státus”-ból való kikerülés miatti csökkenı üzleticiklus-volatilitás

Forrás: MNB, Monetáris politika Magyarországon, 2006. augusztus, szerkesztette:

Horváth Ágnes

4.táblázat: Az euro magyarországi bevezetésének fontosabb költségei

Számszerősíthetı Nem számszerősíthetı Rövid távon ható Seigniorage-bevétel

változása Hosszú távon ható

A monetáris önállóság elvesztése miatti csökkenı üzleticiklus-volatilitás Forrás: MNB, Monetáris politika Magyarországon, 2006. augusztus, szerkesztette:

Horváth Ágnes

Az üzleticiklus-volatilitás csökkenésének haszna Alain Ize és Eric Parrado modellje alapján (ld. Függelék) számszerősíthetı, amennyiben a makrokörnyezet jellemzı mutatóinak tipikus mértékő ingadozását, csak várt külsı sokkokat és a világkonjunktúra trend szerinti alakulását jelezzük elıre.