Az embernek, ha az állatiságról, melyben Ausztrália népeit még jelenleg is látjuk, csak valamivel magasabbra emelkedik, első szüksége a biztosság, s mert ez felsőbbség és rendezett állami viszonyok nélkül nem eszközölhető, természetes, hogy az emberek a míveltség egy bizonyos fokára emelkedve, mindenekelőtt államokat alakítanak, s ha e törekvés egy időre minden egyebeket háttérbe szorít. Ha azonban e szükség egyszer kielégíttetett, s pedig épp azon arányban, melyben az inkább kielégíttetett, s az egyes személye s vagyonában biztosítva érzi magát, az egyéni szabadság utáni törekvés lép az ellentérbe, s többnyire mint a fennálló állam elleni reakció, és a kérdés, az állam
mennyiben állhat ennek ellen, nem anyagi hatalmától, mint inkább attól függ,
mennyiben kerülheti ki ezen ellentétes törekvésnek rossz következéseit, sőt mennyiben használhatja fel azokat saját céljainak elérésre. Mert bármi paradoxnak látszassék az állítás, tény, melyet a világtörténet száz helyével bebizonyíthatunk, hogy eddig még minden reakció, ha annak bizonyos engedményeket nem tettek, s azt ezáltal el nem gyengíték, győzött.
Mi is egy hasonló reakció időszakában élünk. Mi azon pillanatban, midőn a pápaság abszolúttá vált, az egyház körében a reformáció által történt, az történt az állam körében azon pillanatban, midőn a királyi hatalom abszolúttá vált, s történik most, midőn a királyság abszolút hatalma a majoritásokra ment át. Egész politikai
mozgalmaink nem egyebek az egyéni szabadság nevében folytatott reakcióknál az állam abszolút hatalma ellen, bármi formában lépjen az fel. Az egyházi hatalomnak a világi hatalomtól való függetlenség utáni küzdelme, a reformációnak küzdelme az abszolút pápaság ellen, a múlt század politikai mozgalmai a királyi s korunk nemzetiségi mozgalmai az állami omnipotencia ellen, nem egyebek, mint azon egy eszmének, az egyéni szabadság eszméjének különböző manifesztációi.
ERCSI,2015 Oldal 182
1387 Nemzetiség
Miután minden, ez országban létező nemzetiségek szabad kifejlődéseknek egyedüli garanciáját csak az ország fennállásában s hatalmában kereshetik, minden nemzeti követelés csak annyiban józan, amennyiben az ország fennállásával összefér.
Ellenben, miután ezen, mint minden ország fennállásának jogszerűsége abban fekszik, hogy céljának megfeleljen, azaz polgárainak legfőbb anyagi s szellemi javait biztosítsa, melyek közé kétségen kívül nálunk a nemzetiségi érdekek is tartoznak, államunk csak akkor biztos, ha azt úgy rendeztük el, hogy annak léte a nemzetiségek méltányos követeléseivel ellentétben ne álljon.
1413
Hogy meggyőződéseink ne hiten, hanem kétségbevehetetlen tényeken alapuljanak, ez lenne célja minden tudománynak. De fájdalom, e célt ritkán érjük el, s többnyire hitünket csak kételyekkel cseréljük fel, melyeken, még tovább haladva, később szintén kétkedni kezdünk, míg végre minden bizonyos tudás reményéről lemondva, boldogok lennénk, ha azon ponthoz térhetnénk vissza, honnan kiindultunk. S ha egy tudományos pálya végén azon tárgyakat számba vesszük, melyek iránt tanulmányaink által
bizonyosságot szerezhetünk magunknak, s azokat, melyek iránt ifjúkori hitünket elvesztve kétkedni kezdünk, néha azon szomorú tapasztaláshoz jutunk, hogy hosszú fáradságunk után erős meggyőződések dolgában csak szegényebbekké váltunk.
1443 Társadalmunk jövője
Államaink, egész társadalmunk a feloszlás stádiumába lépett. - Senki nem tagadja e tényt, s ha helyzetünket előítélet nélkül tekintjük, senki nem lehet kétségben annak okai iránt.
Államaink az ókor eszméin alapszanak, azaz olyanokon, melyek a kereszténység elveivel ellentétben állanak. - A katolicizmus, vagy inkább a pápai egyház, módosítva s a létező viszonyokhoz alkalmazva ezen elveket, a létező ellentétet kiegyenlíté vagy legalább eltakarta, s egyház és állam századokig megfértek egymás mellett; mihent azonban a reformáció által, mely a bibliát a népnek kezébe adá, a keresztény elvek ismét előtérbe léptek, s az egész társadalomra nagyobb befolyást gyakoroltak, világossá lettek ezen elvek következései is, s az állam napról-napra kiáltóbb ellentétben áll a társadalommal.
Ezen állapot nem tartható; vagy az állam fogja megsemmisíteni társadalmunkat, vagy ez az államot, s nem tagadhatja senki, hogy ez utóbbira több valószínűség létezik. De mi fog következni ezután?
A demokrácia mindég általjánosabb, a múltból felmaradt osztályi különbségeket csak az állam tartja fel. Ez maga a monarchiai elvvel függ össze, melynek gyökerei az emberek meggyőződésében nincsenek többé, s mely tulajdonképp csak azért tartja fel magát,
ERCSI,2015 Oldal 183
mert a jelen viszonyok között, midőn a háború még a rendes állapotokhoz tartozik, és ez nagy államok létezését szükségessé teszi, a monarchiai formán kívül mást nem
ismerünk, mely által jelen államaink feltartása lehető lenne.
Tagadhatatlan azonban, hogy míg egyrészről az újabb kor találmányai, a közlekedés könnyűsége, sőt még a hadi tudományok előmenetelei is a háborúkat mindég
károsabbakká s így nehezebbekké és rövidebbekké teszik, azoknak száma naponként nagyobb lesz, kik a háborúknak természetellenességét, oktalanságát s immoralitását tisztán átlátják, s a háborút a nemzetközi jog körében úgy tekintik, mint az ököljogot a privát jog körében. Utópiának tartatik azonban, teljes meggyőződésem szerént, [hogy]
mindez a rendes háború s egész hadiszerkezetünk megszűnését fogja vonni maga után; s habár míg emberek maradnak, a jelen amerikai háborúhoz hasonló események nem fognak elmaradni, éppúgy nem, mint az ököljoggal nem szűntek meg a verekedések, bizonyos, hogy a háborúkészség az egész állam alapja nem maradhat, s ha ez így van, hiszi-e valaki a monarchia, s ha a monarchia megszűnt, hiszi-e jelen más államaink felmaradását lehetőnek, főképp, midőn egyrészről a nemzetiségi eszme, másrészről az emberi nem egységének eszméje államainkra mindég inkább feloszlató hatást
gyakorolnak?
A nemzetiségi eszme hatalmas feloszlató szer, de ha a jelenkor egész irányát s a nemzetiségek vegyes állapotját tekintjük, be kell látnunk, hogy az új nagy államok alkotásának alapjául nem szolgálhat.
Társadalmunk jövője eszerént, teljes meggyőződésem szerént, nagy államaink kisebb, a svájciakhoz hasonló kantonokra való feloszlása, melyeket - talán nemzetiségek szerént - föderális kötelékek kötnek össze, de oly lazán, hogy tulajdonképp csak az egész
keresztény emberiség egysége azon eszme, mely az egészt összetartja.
Hogy ezen forma alatt (s pedig csak ez alatt) a demokrácia lehetséges, hogy ily
államszerkezet mellett az emberek az anyagi jólétnek nagyobb, sőt lehetőleg legnagyobb fokát érhetik el, s hogy így a két tendencia, mely korunkban legáltalánosabb, csak így érheti célját, bizonyos, s éppoly bizonyos az is, hogy a művészetben, az irodalomban s a nem anyagi jólétet célzó tudományokban, egyszóval abban, mi jelen társadalmunk luxusát képezé, az életet szebbíté, s egyeseket emelte, süllyedni fogunk. De bármiként sajnáljuk ezt, a kifejlődést megakadályoztatni nem áll senkinek hatalmában. - A hosszú fergeteg után, mely az emberiség óceánját felrázta, hosszú csend fog következni;
meglehet, hogy akkor az elsimult tenger az égnek képét tükrözi vissza, de annyi bizonyos, hogy az időben nem találunk semmit, mi a nagy rónából kiemelkedik.
1449
Első kötelessége minden embernek, ki a közéletben részt vesz, tisztán kimondani
meggyőződését, azon esetben is, ha ezáltal állását veszélyezteti; de a másik, nem kevésbé fontos kötelessége az, hogy ha meggyőződését kimondva, arra, hogy az elfogadtassék, semmi reménye nincs, magát alárendelni tudja, s midőn azokhoz csatlakozik, kik nézetéhez legközelebb állnak, szintoly buzgósággal teljesítse polgári kötelességeit, mintha saját véleményéért küzdene. - Vannak, kik az ily eljárást következetlennek nevezik, de, meggyőződésem szerint, ha van elv, melyhez a politika mezején minden
ERCSI,2015 Oldal 184
időben s körülmények között teljes következetességgel ragaszkodnunk kell, ez csak az:
nem válni el soha nemzetünktől.
1459 Ellenzék
Vannak emberek, kiknek a tagadás természetökben fekszik. S én nem vonom kétségbe hasznosságukat, csak azt ne kívánják tőlem, hogy kellemeseknek tartsam. A szerep, mely ily egyéniségeknek a társadalomban jutott, hasonló a kovászéhoz, mely nélkül a tészta nem dagad, s a kenyér nem ízletes, de melyet magában véve senki kellemesnek mondani nem fog.
1462